Szurkolj Londonban !

Ahogy az előzetesen sejthető volt, a NOB döntése alapján a 2018-as téli olimpia rendezésére pályázó három város mindegyike versenyben maradt. A koreai Pyeongchang, a németországi München és a franciaországi Annecy városok vezetése is folytathatja a pályázati folyamatot, de innentől kezdve már a hivatalosan is viselhetik a candidate city elnevezést, egészen a 2011 júliusában sorra kerülő döntésig.

Ahogy már blogunkban korábban írtunk róla, a 2018-as téli olimpiai játékok megrendezésére három város adta be a hivatalos jelentkezését. A koreai Pyeongchang, a németországi München és a franciaországi Annecy városok vezetése gondolta úgy, hogy versenybe száll. A rendező város kijelölése ugyan majd csak 2011 júliusában történik meg a dél-afrikai Durban-ben, de előtte is lesznek  fontos események. Itt van mindjárt az első mérföldkő, június 22-e, amikor is a kora esti órákban a NOB kihirdeti azt, hogy a három jelentkező város (applicant city) közül melyek kapják meg a hivatalos kandidáló város (candidate city) titulust. A városok egy huszonöt kérdést tartalmazó, ún. mini bid-book-ot adtak be előzetesen, a NOB pedig ez alapján hoz majd döntést arról, hogy ki maradhat hivatalosan is versenyben és mely városok készíthetik el a végső (közel 500 oldalas) pályázati anyagot.

Sorozatban harmadszor pályázik téli olimpia megrendezésére a koreai Pyeongchang városa. A németországi Münchennel és a franciaországi Annecy-vel a 2018-as játékok megrendezéséért küzdő dél-koreai város vezetése úgy döntött, hogy ezúttal egyedüliként a Korean Air légitársaság igazgatója, Cho Yang-ho (a képen) vezeti majd a pályázati bizottságot. Cho a korábbi két sikertelen pályázatban is nagy részt vállalt és a közelmúltban (három ciklus után) távozott Gangwon tartomány kormányzói posztjáról. A koreaiak abban bíznak, hogy Cho Yang-ho hazai és nemzetközi tapasztalata, valamint üzleti kapcsolatai ezúttal végre sikerre vezethetik a pyeongchangi pályázatot. A 2018-as téli olimpia helyszínéről a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2011 július hatodikán, a dél-afrikai Durbanben rendezett kongresszusán dönt majd.

Jól tudjuk, hogy a nagy, világszintű események megszervezéséhez időben hozzá kell látni. Mindez a mondat hatványozottan érvényes az olimpiai rendezésekre. A játékok rendezési jogát hét évvel korábban ítélik oda a NOB illetékesei, de a „Tapogatózás” már jóval korábban elkezdődik az esélyekről. Ennek apropóján most az ukránok is bejelentkeztek a téli olimpiára. Viktor Janukovics ukrán elnök csütörtökön Lembergben (Lvivben) azt javasolta, hogy az ország olimpiai bizottsága pályázzon a 2022-es téli olimpia rendezésére, melynek helyszíne a Kárpátok lenne.

Janukovics az ukrán elnöki hivatal mellett működő Régiók Tanácsa kihelyezett ülésén közölte: "Ennek a kezdeményezésnek a felkarolásával elkezdünk annak érdekében dolgozni, hogy országunk hivatalosan kandidáljon a téli olimpia Kárpátokban történő rendezésére". Az persze más kérdés, hogy a 2012-es labdarúgó EB körüli mizéria mennyire segíti az esetleges ukrán esélyeket. Mint ismeretes, az ukránok Lengyelországgal közösen rendezik a két év múlva sorra kerülő kontinenstornát, de az ukrán stadionok építése és az infrastruktúra fejlesztések hónapok óta az UEFA kritikájának kereszttüzében vannak.

Az Olasz Olimpiai Bizottság (CONI) mai döntésének értelmében Róma városa szállhat harcba a 2020-as nyári olimpiai játékok megrendezéséért. A főváros Velencével szemben nyerte meg az országon belüli küzdelmet, amelyre azért volt szükség, mivel egy olimpiára egy országból csupán egyetlen város pályázhat. Velence mellett korábban Bari és Palermo is komolyan érdeklődött az esetleges rendezés iránt, de végül előbbit kizárták, utóbbi pedig visszalépett. Az olasz főváros, Róma 1960-ban már volt házigazdája nyári olimpiának, míg a 2004-es olimpiáért folyó versengésben Athénnal szemben a szavazási folyamat végső fázisában maradt alul. Az olaszok most abban bíznak, hogy a 2016-os riói olimpia után négy évvel ismét európai helyszínt választ a NOB. A tíz év múlva esedékes nyári játékok lebonyolítása iránt Róma mellett még három dél-afrikai (Durban, Johannesburg és Fokváros) valamint két japán (Tokió, Hirosima) város, Dubai (Egyesült Arab Emírségek) Isztambul (Törökország) is érdeklődik még. Az elmúlt években budapesti rendezési szándék is körvonalazódott, a megpályázást előkészítő törvény azonban nem került fel az előző Országgyűlés napirendjére.

A közelmúltban volt szerencsém Barcelonába utazni, ahol a sportrajongók számára kötelezőnek számító olimpiai létesítmények megtekintése mellett természetesen az Olimpiai Múzeumot sem hagyhattam ki. A 2007. március 21-én megnyílt múzeum gazdag, ugyanakkor eléggé rendszerezetlen gyűjteménnyel rendelkezik. A kétszintes kiállítási terület elején a világ sportjainak összességét igyekeztek (kicsit hevenyészett módon) bemutatni.

Voltak ugyan érdekes sportvonatkozású emléktárgyak (Jan-Ove Waldner asztalitenisz ütője, Pete Sampras és Steffi Graf teniszütője, Miguel Indurain kerékpárja, Mika Häkkinen Formula-1-es autója, Manuel Estiarte vízilabdázó úszónadrágja) a gyűjteményben, de ezen a részen nem sok koncepció volt felfedezhető. Magyar szempontból az öttusázó Vörös Zsuzsanna és a sportlövő Takács Károly fotója fedezhető fel a múzeum kiállítási anyagában. A kiállítás közepén egy látványos multimédiás rész következett, ahol a lausanne-i Olimpiai Múzeum (ide sajnos nagyon leszűkített) videó gyűjteményéből lehetett olimpiai videókat nézegetni.

Ami viszont nagyon tetszett, az a barcelonai olimpiáról szóló rész, a spanyolok valamennyi aranyérmesükről megemlékeztek, többek között a legendás középtávfutó Fermin Cacho cipője is szerepel a kiállítási tárgyak között. Külön érdekessége a múzeumnak az egykori NOB-elnök Juan Antonio Samaranch fotóiból, személyes tárgyaiból kialakított rész, amely a katalán sportvezető közelmúltbeli halála miatt még inkább felértékelődött. Az egykoron nagykövetként is dolgozó Samaranch fiatalabb korában görhoki játékosként aktívan sportolt is, a mellékelt kép igazi kuriózumnak számít vele kapcsolatban.

Tavaly év végén érkeztek az első hírek arról, hogy Japánból két város, az 1945-ös atombomba támadások után általában együtt emlegetett Hiroshima és Nagasaki szeretné közösen megpályázni a 2020-as nyári olimpiai játékokat. A kezdeti lelkesedés és a semleges szemlélők (közte jómagam is) jóváhagyó bólogatását aztán hamarosan lehűtötte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság bejelentése, amely emlékeztetett az Olimpiai Charta egyik pontjára, amely szerint egy olimpiát csak egyetlen város rendezhet meg.

Persze korábban is volt már példa több város bevonására az olimpián (pl. legutóbb Vancouver-Whistler, vagy 2008-ban Peking és Quingdao, valamint Hongkong is együtt rendezett). Ezen pályázatok különlegessége volt viszont, hogy egy pályázó volt csak, a többiek úgynevezett társrendező (co-host) státuszban szerepelhettek. Ez a felállás a NOB vezetői szerint már működőképes lehetett volna a két japán város esetében is, feltéve, hogy egyikük vállalja az áldozatot és a jóval kisebb publicitást és rangot kínáló társrendezői státuszt. A jóval kisebb méretű és harmad annyi lakossal rendelkező Nagasaki azonban nem vállalta el az alárendeltséget, így végül kilépett az első ránézésre tökéletes békeüzenettel kecsegtető pályázatból.

Nagasaki visszalépését követően Hiroshima úgy döntött, hogy tovább folytatja a pályázati folyamatot és versenybe száll a 2020-as olimpia megrendezésért. Igaz már a házi belső pályáztatásnál sem lesz könnyű dolga, hiszen a 2016-os olimpiáért is harcba induló Tokióval is meg kell küzdenie (egy ország csak egy várost jelölhet egy pályázat során) Japán korábban háromszor rendezett már olimpiát (1964-Tokió, 1972-Sapporo, 1998-Nagano). A horishimai pályázat amúgy nincsen könnyű helyzetben, az utóbbi hetekben a város vezetésben éles tárgyalások zajlottak arról, hogy vajon képesek-e előteremteni az 1 millió jenbe kerülő pályázathoz szükséges forrásokat. A városi vezetés megosztott, de jelen állás szerint a 65 évvel ezelőtt atombonba sújtotta város nagyon akarja az olimpiai játékokat.

Már korábban is tudott volt, de március 15-én hivatalossá is vált, hogy három város pályázik csupán a 2018-as téli olimpiai játékok megrendezésére. A koreai Pyeongchang városa zsinórban harmadszor próbálkozik (2010-re Vancouver, 2014-re pedig Szocsi ellen veszítettek), mellettük a németországi München és a francia Annecy pályázik még a rendezésre. München lehetne az első olyan város, amely téli és nyári olimpia helyszínéül is szolgálhatna, Annecy viszont most először pályázik olimpiai rendezésre. A három pályázó közül a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai 2011 július hatodikán, a dél-afrikai Durban-ben megrendezésre kerülő 123. kongresszuson választanak majd. A téli olimpiákat tekintve az 1988-as játékok óta most pályázik ismét csupán három város a rendezésre. Az előzetes egyeztetéseken ugyan többek között Östersund, Genf, Szófia, Szarajevo, Denver és Almaty is érdeklődött a rendezés iránt, de végül hivatalosan nem adták be pályázatukat. Ti mit gondoltok, melyik város lehetne a legjobb rendező?

Minden olimpia egyik leginkább várt eseménye a megnyitó ünnepség. Nem csak azért, mert a versenyek ezzel veszik kezdetüket, hanem azért is, mert újra és újra megdöbbentő, szemet gyönyörködtető művészi képek, megoldások színesítik az országok bevonulását. A legutóbbi pekingi olimpia megnyitóján nekem személy szerint a dobosok produkciója volt a legemlékezetesebb, amelyet egy nappal a vancouveri megnyitó előtt - amolyan ráhangolódásként - érdemes újra megnézni. A pekingi megnyitóról készült videóban nagyjából négy perc körül kezdődik a dobosok műsora, de érdemes végig nézni a közel tíz percet is.

A gyorskorcsolyázó Clara Hughes-t érte a megtiszteltetés, hogy a vancouveri olimpia megnyitó ünnepségén a rendező ország, Kanada zászlaját vihesse. A 206 fős hazai sportoló küldöttségből eredményesség szempontjából is kiemelkedő Hughes öt olimpiai éremmel rendelkezik. A négy olimpián is indult sportolónő még az atlantai nyári játékokon kezdte meg az éremgyűjtést, ahol kerékpározásban szerzett két bronzérmet, majd gyorskorcsolyázóként még sikeresebb karriert futott be. Pályafutásának eddigi csúcspontját a torinói olimpia jelentette, ahol az 5000 méteres versenyszám aranyérmét szerezte meg. Hughes már 2006-ban is ott volt a lehetséges zászlóvivő jelöltek között, akkor azonban a versenyek fontosságára hivatkozva nem vállalta a szerepet. Sőt mi több, eddigi négy olimpiáján is csupán egyszer vett részt magán a megnyitó ünnepségen.