Szurkolj Londonban !

A sikeres labdarúgó világbajnokság után felerősödtek Afrikában az „Olimpiát akarunk!” hangok, így nem csoda, ha egyre több hír lát napvilágot azzal kapcsolatban, hogy a fekete kontinensről is lesz olyan város, amely harcba száll a nyári olimpia megrendezéséért. A legfrissebb hír arról szól, hogy Dél-Afrika, azon belül is Durban városa lesz az, amely hivatalosan is versenybe szállhat a 2020-as játékok rendezési jogának elnyeréséért. Az ország egyszer (Fokváros 1997-ben sikertelenül) már pályázott a rendezési jogért, az akkor Nelson Mandela személyes szerepvállalásával is megtámogatott kandidáció viszont talán még túl korai volt. A világbajnokság sikeres rendezése azonban az üzleti körök fantáziáját is jobban megmozgatta, így nem csoda, ha több helyen indult be a „mi lenne ha?” eszmecsere. Bár Fokváros, Johannesburg és Port Elizabeth esetében is felvetődött az olimpiai rendezésének gondolata, ezen három város esetében nem követte tett az elképzelést, így a Dél-Afrikai Olimpiai Bizottságnál csupán Durban maradt az egyedüli jelölt. A város és az olimpiai bizottság vezetői a jövő hónap elején ülnek le megbeszélni az innentől kezdve már hivatalos pályázati folyamat lépéseit. A 2020-as nyári olimpiáról a NOB 2013-es buenos airesi kongresszusán születik döntés. Az eddigiek során Róma, Tokió, Isztambul, Hobart és Dubai is jelezte már rendezési szándékát a tíz év múlva sorra kerülő olimpia kapcsán.

Köztudott dolog, hogy a téli olimpia programja sokkal szellősebb, mint a nyári ötkarikás játékoké. Korábban már írtuk, hogy meglepő módon a mezei futás is szeretne helyet kapni a havas-jeges sportok között, most pedig egy újabb kandidáló vált ismertté. A Nemzetközi Tájfutó Szövetség (IOF) ugyanis bejelentette, hogy szeretné elérni, hogy a sítájfutás felkerüljön a 2018-as téli olimpia programjára. A sportág az utóbbi években világszinten is egyre népszerűbbé és - ami talán még fontosabb- ismertebbé vált, amelynek köszönhetően felkerült a téli Ázsia Játékok és a téli Katonai Világjátékok programjába is. A Magyarországon is űzött és ismert sportágban a jövő márciusban Svédországban sorra kerülő világbajnokságon 35 ország részvételére lehet számítani. A sportág hasonlít a tájfutáshoz, azzal a különbséggel, hogy havas pályán rendezik, ahol természetesen sífutó lécen haladnak a versenyzők. A tájékozódást térkép segíti a sífutók számára, akik az előzetesen kijelölt (de számukra csak a rajt pillanatában ismertté váló) tereppontok érintése (szakszóval ”fogása”) után kell a távot a lehető leggyorsabban teljesíteni.

Az olimpiai programba felkerülést elősegítheti, hogy a sítájfutó versenyek lebonyolításához elegendő a meglévő biatlon vagy pedig sífutó versenypálya, így a leendő téli olimpiák helyszínén nem lenne szükség újabb méregdrága létesítmény megépítésére. „Az utóbbi időszakban teszteltünk olyan változatait is a sportágnak, amely a média és a nézők számára is követhetőek. – nyilatkozta Ake Jacobson, az IOF elnöke. – A sprint illetve a sprint váltó versenyek kifejezetten látványosak, amelyeket már a televíziók is tudnak megfelelő módon közvetíteni. Ezek a versenyek kitűnően illeszthetőek egy 45 perces közvetítési idősávba, ráadásul a GPS adatok és a versenyzők különböző biometrikus adatainak felhasználásával látványos képeken követhető a verseny drámaisága és izgalma is.” A sportág felvételéről majd később születik csak döntés, hiszen egyelőre még a 2018-as helyszín sem ismert, amelyért Annecy, München és Pyeongchang városa is versenyben van. A sítájfutás alapjairól magyar nyelven rövid formában az alábbi LINKEN olvashatnak. 

Szingapúrban 2010. augusztus 14-26. között 12 napon át ugyanabban a 26 sportágban (nemzetközi szövetségi besorolás szerint) versengtek a fiatalok, amelyek a 2012. évi londoni Nyári Olimpián is szerepelnek, igaz, csak 201 versenyszámban (Londonban 300 lesz), amelyekből - a NOB jóvoltából – jónéhány, újonnan kitalált vegyes csapatversenyt rendeztek. Azoknak, aki nem tudták figyelemmel kísérni a magyar sportolók szereplését, készítettem egy rövid sportágankénti összefoglalót az eseményekről, az első rész után következzen a második, az összefoglaló végén pedig az éremtáblázat Szingapúrból.

Két ökölvívónknak eleve adott volt a „pontszerzés”, hisz súlycsoportonként maximum 6-6 versenyző jutott ki a szingapúri versenyekre. Harcsa Zoltán a 75 kg-osok mezőnyében győzelemmel jutott a 4 közé, ott azonban vereséget szenvedett 1 évvel idősebb ausztrál ellenfelétől, majd a bronzmeccsen jó teljesítményt nyújtva nyert. Nem kis bravúrt sikerült végrehajtania a szupernehézsúlyú Zsigmond Józsefnek, aki XXI. századi olimpiatörténeti eredményt ért el azzal, hogy 2 leléptetéses vereséggel sikerült megcsípnie a 4. helyet. Szerencsés kézzel fogott ágat, így mérkőzés nélkül jutott a 4 közé, ahol aztán – számomra kissé – gyáva boksza nem ért érmet számára. Ilyen módon 4 közé kerülni legutóbb a XX. század eleji kétes olimpiáin volt példa, igaz St. Louisban a „népes mezőnyben” akkor az érmet ért, érhetett, remélem nem hasonló célok vezérlik a mostani versenyformával a NOB vezetőit! A szereplés kivívása dicséretet érdemel, de az ilyen mezőnyökkel vívott versenyeknek sok sportértéke nincs!

A Népszabadság című újság on-line kiadásában az alábbi cikk jelent meg a napokban, amit most idézünk:

"A lakosság háromnegyede támogatná az ötkarikás játékok hazai megrendezését. Felfoghatatlanul sokba kerülne, soha nem tapasztalt összhangra lenne szükség a politikusok, a gazdasági élet szereplői és a lakosság között – a magyarok háromnegyede mégis olimpiát rendezne. A siker iránti vágy minden józan érvet felülír. Akár még nyerhetünk is vele. Magyarország történelmének egyik legnagyobb sikere lenne, ha hazánk olimpiát rendezhetne. A magyar felnőtt lakosság több mint háromnegyede gondolja így. Hetven százalék támogatná, hogy Budapest jövőre megpályázza a 2020-as olimpia rendezési jogát, de alig nyolc százalék hisz abban, hogy el is nyerjük. A többség szerint ez legfeljebb a második, illetve a harmadik nekifutásra sikerülhet. Különösen a 18–39 évesek lelkesednek az olimpia megrendezésének a gondolatáért, míg a pályázat gondolatát főként a nők, a hatvan év felettiek és a dél-dunántúli községekben lakók támogatják. Az össznépi lelkesedést egyébként a diplomás vidékiek osztják a legkevésbé – derül ki az Ipsos Zrt. közvélemény-kutatásából.

A Budapesti Olimpiai Mozgalom (BOM) megrendelésére az idén nyáron készült kutatásban megkérdezettek több mint fele szerint az olimpia nemzetet egyesítő, a megosztottságot megszüntető közös üggyé nemesedhetne. Az már kissé megosztotta a válaszadókat, hogy ez miként valósulhatna meg. A legtöbben úgy vélték, hogy serkentené a turizmust, illetve kikényszerítené a régóta halogatott közlekedési, illetve infrastrukturális beruházásokat és fejlesztéseket. Sokan reménykedtek abban is, hogy a nagyszabású rendezvény sok új munkahelyet teremtene és hosszú távra biztosítaná hazánk politikai, kulturális és gazdasági vezető szerepét a régióban. Abban viszont kevesebben hittek, hogy egy ilyen projekt jótékonyan hatna a magyarok jövőbe vetett hitére. Azt meg még kevesebben remélték, hogy mindez a vidék számára is előnyös lesz. Ennek ellenére a válaszadók fele úgy vélte, hogy az olimpia inkább országfejlesztési program lenne, mint sportesemény.

A közvélemény-kutatók összegzése szerint a válaszokat alapvetően az életkor, illetve az iskolai végzettség befolyásolta. Minél idősebb, illetve kevésbé iskolázott volt a válaszadó, annál inkább egyetértett az olimpia megrendezésével. Minél magasabb az iskolai végzettség, annál inkább csökken a hit abban, hogy az ötkarikás játékok hatással lehetnének hazánk régióban játszott szerepére, azt még kevésbé hitték a diplomások, hogy Prágával versenyeznünk kellene a rendezési jogért. Igaz, ők azt sem hiszik, hogy a megrendezés csupán egy szűk érdekcsoport haszna lenne. Az összeesküvés-elméletet egyébként főként az Észak-Alföldön élők osztották. Furcsamód a nők jobban bíznak abban, hogy Magyarországon olimpia lesz, mint a férfiak. A fiatalok óvatos optimizmusát jelzi, hogy ők hisznek legkevésbé az első pályázat sikerében.

A megrendezés legfőbb akadályát az ország rossz gazdasági helyzetében látják a magyarok. (Közülük is leginkább a fiatalok.) Ennél jóval kisebb akadályt látnak a honfitársak hitetlenségében, illetve a kormány és az ellenzék ellenségeskedésében. Ettől leginkább a kevéssé iskolázottak és a dél-dunántúliak tartanak. Meglepő módon Pest megye lakói osztották leginkább azt a véleményt, miszerint a főváros vezetésén vérzik majd el az olimpia ügye.

A megkérdezettek kétharmada üdvözölné az olimpiai törvény megszületését, mivel az ügy így kevésbé lenne kitéve a napi csatározásoknak. A férfiak, a fiatalok és a diplomások szerint ez sem nyújt elég védelmet.

Alig túlélve a gazdasági válságot, kissé meghökkentőnek tűnik a lakosság adakozási hajlandóságáról szóló eredmény. A megkérdezettek fele ugyanis a puszta szavakon túl személyi jövedelemadója egy százalékát is felajánlaná a cél érdekében. Az viszont kevésbé meglepő, hogy elsősorban a férfiak, illetve a fiatalok áldoznának az ügyre, közülük is főként a Pest megyében, illetve a Közép-Dunántúlon élők. Még ennél is többen – 56 százalék – állították azt, hogy a következő évtizedben évi négyezer forintot fizetnének a maguk és nem kereső családtagjaik nevében egy 2020-as olimpia megrendezésének érdekében. Főként fiatal diplomás férfiak. Minél idősebb és minél kisebb településen él valaki, annál kevésbé hajlandó pénzügyi áldozatot hozni. A legnagyobb fizetési hajlandóság Budapesten és Pest megyében mutatkozott.

A kutatók a lehetséges helyszínekről is faggatták a résztvevőket. A kérdésben elsősorban a férfiak tudtak állást foglalni. A válaszadók fele egyetértett azzal, hogy a meglévő Puskás stadion nem alkalmas olimpiai programok befogadására, helyette inkább az észak-csepeli szigetcsúcson kellene új létesítményt építeni.

A kutatásban részt vevők többsége vélhetőleg nem ismeri a tárgyban készült megvalósíthatósági tanulmányt. Holott fontos tényekre világít rá. Az olimpián 25-30 sportág vesz részt harminc versenyhelyszínen, hatszáz önálló eseménnyel, amelyhez a sportlétesítményekben legalább 540 ezer férőhelyet kell biztosítani. Az egyik legfontosabb elvárás, hogy az egyes helyszínek az olimpiai falutól legfeljebb egy óra távolságra legyenek.

A NOB előírásai szerint a rendező városban 42 ezer akkreditált vendéget kell elhelyezni. Ebből 11 ezer olimpikont és hatezer kísérőt az olimpiai falu zárt zónájában, amelynek alapterülete minimum 45-60 hektár. Az olimpiai rendezvényekre 6,5-8 millió jegyet adnak el, így naponta 3-500 ezer látogatóval lehet számolni, aki ide-oda vonul az események idején. Az olimpia központi helyszíneként Észak-Csepelt jelölték ki, itt épülne fel az olimpiai park, a főstadion, az úszóközpont és az olimpiai falu. A többi olimpiai helyszínt a város különböző pontjaira szórnák széjjel. Így például a Nagyvásártelep helyén alakítanák ki a médiafalut, a Népszigeten rendeznék a tollaslabda, a Hajógyári-szigeten az íjász- és a vívóversenyeket, a Margit-szigeten az öttusát, míg a budai Vár fogadná az országúti kerékpárosokat és a triatlonistákat, a Tabán pedig a strandröplabdásokat. Lágymányoson fedett csarnokban rendeznék az ökölvívó-, cselgáncs-, birkózó-, súlyemelő- és teniszversenyeket, míg a hárosi Duna-parton a lövészetet, Budakalászon és Szentendrén a kajak-kenu és evezőszámokat. Budakeszin épülne meg a golfpálya, a futballselejtezőket Győrben, Miskolcon, Székesfehérváron és Debrecenben, a vitorlázóversenyeket pedig Balatonfüreden rendeznék. A létesítmények felépítése 2–6 évet venne igénybe.

A várható költségeket 5000 milliárdra becsülik. Ám ebből kizárólag a sporteseményhez köthető kiadás alig 600 milliárd forint, amely magában foglalja a pályázás, a rendezés és a szükséges sportlétesítmények árát. A többit a közlekedési és infrastrukturális fejlesztések viszik el. Az összeg jelentős részét csak a rendezési jog elnyerése után kellene elkölteni.

Az előzetes elképzelések szerint magánberuházásból valósulna meg a Ferihegyi repülőtér 2C terminálja, a golfközpont és a rögbimeccsek helyszínéül szolgáló FTC-stadion átépítése. Az összes olimpiai költség tíz százalékát fedezné a magántőke, egyebek között az olimpiai és a médiafalu kialakítását. Ha mindez igaz is, honnan jön a többi pénz? Szalay-Berzeviczy Attila, a magyar vállalkozókat és üzletembereket tömörítő BOM elnöke szerint számtalan forrás kínálkozik. Csupán a NOB-tól egymilliárd euró támogatást remélhet a rendező város. További 250 milliárd forint remélhető a szponzoroktól, a jegyeladásból, a marketingtermékekből. Óriási bevételforrást jelent a tévés közvetítési jogok eladása. Ráadásul az infrastrukturális, illetve közlekedési fejlesztések közé olyan beruházásokat is beleszámítottak, amelyek már folyamatban vannak, mint például a négyes metró. Ennek ellenére sokan vélik úgy, hogy nem a jelenlegi a legalkalmasabb pillanat a pályázat benyújtására. A BOM elnöke szerint erre soha nincs kellő pillanat. A borongásra hajlamos magyaroknál meg különösen nincs. Viszont most állnak rendelkezésre a modernizáláshoz szükséges uniós források. A korábbi rendező városok sem akkor pályáztak, amikor úgy érezték, hogy készen állnak, hanem akkor, amikor elodázhatatlanná váltak az átfogó fejlesztések.

A Fővárosi Közgyűlés már 2008-ban így érezhette, hiszen egyhangúlag támogatta az olimpiai törvény tervezetét. A jogszabály elfogadása azonban még nem jelenti azt, hogy 2011-ben Budapest meg is pályázza a 2020-as olimpiai játékokat, pusztán hivatalos keretet és megfelelő feltételeket biztosít a döntés előkészítéséhez. Az olimpiai törvény ötpárti támogatása és parlamenti elfogadása egyúttal kifejezné az egységes politikai és társadalmi támogatottságot, mely alapvető feltétele annak, hogy a világ és a NOB komolyan vegye Magyarország olimpiai szándékait.

A törvénytervezet egyik fontos eleme, hogy létrehozza a pályázat-előkészítő bizottságot (PEB), amely nonprofi t zártkörű részvénytársasági formában működik, alapításkor az állam és a Fővárosi Önkormányzat a részvények és a szavazatok ötven százalékával rendelkezik.

A törvénytervezetet az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottsága nyújtotta be tavaly decemberben a parlamentnek. A szakbizottságok jelentős többséggel támogatták a javaslatot, ám a leköszönő Ház végül mégsem tárgyalta az előterjesztést. Talán a mostani.
Olimpia nélkül is fejleszteni kell

Meg kell pályázni a 2020-as olimpiát, de ne legyenek illúzióink. Egy olyan kis ország, mint a miénk, csak kivételes esetben győzhet – figyelmeztet Csomós Miklós, a Fidesz fővárosi frakciójának vezetőhelyettese, aki a legnagyobb akadályt Budapest közlekedési, infrastrukturális elmaradottságában látja. Ennek ellenére is fontosnak tartaná a 2011-es pályázaton való indulást. Rendkívül sok hasznos tapasztalatra tehetnénk szert. A kormánypárti városatya szerint az olimpia támogatottsága elsősorban attól függ, hogy mennyire hiteles a program meghirdetője. A felajánlásokat sem tartja elképzelhetetlennek. Az emberek szívesen adakoznak – véli –, ha nyomon követhető a pénz útja. A pályázat mellett szól az is, hogy a város infra strukturális fejlesztésének irányát az olimpia nélkül is meg kell határozni, mint ahogy a hiányzó sportlétesítményeket is pótolni kell. (Sz. A. A.)
Már a pályázattal sokat nyerhetünk

Egy olimpia megrendezése igen serkentő hatással lehetne Budapest és az egész ország fejlődésére. Már az előkészítés is jelentős erőket és energiákat szabadíthatna fel a köz- és a magánszférában – jelenti ki Bajnai László, a Városfejlesztés Zrt. vezérigazgatója. A jelenlegi gazdasági helyzet tükrében viszont kérdéses, hogy az ország teherbíró képessége lehetővé teszi-e. Egy olimpia megrendezéséhez erős gazdaság kell. De közös érdek a javulás. Túlzott reményeket azonban nem érdemes táplálni a rendezési jog gyors megszerzésével kapcsolatban. Elvégre nagy hatalmú országok vívnak érte.

Ennek ellenére érdemes próbálkozni. Egy jó szerepléssel hazánk jól pozícionálhatja magát a következő forduló megnyeréséhez. Emellett felhívhatja magára a figyelmet, ami konkrét gazdasági előnyökkel kecsegtet. Így például a befektetői érdeklődés erősödése, a turisztikai vonzerő növekedése. S akkor még el sem kezdődött a valódi olimpiai felkészülés. A rendezési jog csak gondos, szakmailag, politikailag összehangolt cselekvéssorozat eredményeként szerezhető meg.

Ám ezzel a tudatos együttmunkálkodással már a pályázati szakaszban nagyon sokat nyerhet a város. A siker csak egy fenntartható, kiszámítható fejlődési pályára állított országgal és várossal érhető el. Ehhez pedig komoly politikai és gazdasági döntéseket kell hozni. Kellő előrelátással elkerülhetők az ismert olimpiai fiaskók is, mint például a túlköltekezés és a később alig hasznosítható zárványlétesítmények." (Sz. A. A.)

Szingapúrban 2010. augusztus 14-26. között 12 napon át ugyanabban a 26 sportágban (nemzetközi szövetségi besorolás szerint) versengtek a fiatalok, amelyek a 2012. évi londoni Nyári Olimpián is szerepelnek, igaz, csak 201 versenyszámban (Londonban 300 lesz), amelyekből - a NOB jóvoltából – jónéhány, újonnan kitalált vegyes csapatversenyt rendeztek. A résztvevő sportolók számát 3500 főben határozták meg (a tényleges 3522 lett), valamennyi, a NOB-ba felvételt nyert 204 országot bevonva (Kuvaitból csak egyéni indulók vehették részt az olimpiai bizottságuk felfüggesztése miatt) és az egyes sportágakban a 14-18 éves korosztályok képviselőiből válogattak a nemzetközi szövetségek döntéshozói.

Egy olimpia – legyen az nyári vagy akár téli – nem mindenki számára örömteli esemény, így a közelgő játékok megrendezésére pályázó városok, régiók mindegyikének kell belső ellenzékkel is számolnia. A 2018-as téli olimpia rendezésére pályázó müncheniek gondjairól már korábban is írtunk, a kezdetben kicsinek tűnő akadály azonban az elmúlt hetekben egész mozgalommá kezdte kinőni magát. „Az olimpia ellenes aláírás gyűjtési akciónk kifejezetten sikeresen zajlik – mondja a képen látható Axel Doering, a garmischpartenkircheni környezetvédelmi szövetség egyik vezetője – az emberek egymás kezéből tépik ki a listát, hogy ők is aláírhassák azt.” 

Bár az olimpia elleni tiltakozásnak már külön honlapja is van, a komolyabb civil kampányt egyelőre még nem tervezik elindítani, előbb várnak a helyi városi vezetés döntésére. Amennyiben (az amúgy 1936-ban már olimpiát rendezett) Garmisch-Partenkirchen vezetői nem tesznek hivatalos lépéseket, akkor a „Nolympia-2018” más úton veszi majd fel a küzdelmet az ötkarikás mozgalom Bajorországba érkezése ellen. Kezdetnek egyelőre megelégedtek azzal, hogy 18 indokot adtak arra, hogy miért ne ők legyenek a rendezők nyolc év múlva. A két fő rivális, a franciaországi Annecy és a dél-koreai Pyeongchang pedig köszöni szépen az érveket…

Kedden ért véget Münchenben az 50. sportlövő világbajnokság, amely egyben olimpiai kvalifikációs viadal is volt. A monstre versenyen összesen 35 ország szerzett érmet, az éremtáblázat élén pedig a 21 arannyal (!) záró Kína végzett. A világbajnokság programjában voltak olyan számok is, amelyek nem szerepelnek az olimpia programján, de a figyelem középpontjában természetesen azok a számok voltak, ahol londoni kvótát lehetett szerezni. A közel kéthetes müncheni verseny során összesen 69 kvótát osztottak ki (egyet Sidi Péter révén Magyarország is szerzett), de a sportág erőviszonyainak kiegyenlítődését jól mutatja, hogy ezeken összesen 26 ország osztozott. A sportág két nagyhatalma, Kína és Oroszország remekelt ebben a vonatkozásban is, hiszen mindkét nemzet 9-9 olimpiai indulási jogot szerzett.

A két évvel ezelőtti pekingi olimpia után két sportág is lekerült az ötkarikás programból. A softball és a baseball sorsa azóta is összefonódott, hiszen a „kiszavazás” óta közösen lobbiztak a visszakerülés érdekében. A két labdás sportág egysége azonban úgy tűnik, hogy már a múlté, a bajban nem tartank ki egymás mellett örökké. A Nemzetközi Softball Szövetség (ISF) ugyanis hétfőn bejelentette, hogy visszautasítja a baseball-osok javaslatát, amely egy újabb közös kandidációról szólna. A Magyarországon talán kevéssé ismert softballosok ugyanis mostantól már egyedül (ráadásul a sportág férfi változatát is nyomva) szeretnének a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntéshozóira hatni. „Mindig is különálló sportágként azonosítottuk magunkat és ezen a gyakorlaton nem szeretnénk változtatni, még akkor sem, ha egyesek azt akarják sugallni, hogy az olimpiai családba történő visszatérésünk csak a baseball-al közösen lehetséges” – nyilatkozta határozottan az ISF elnöke, Don Porter.

A négy olimpián (1996-2008) is szerepelt sportágat amúgy annak idején 1991-ben valóban önállóan vették fel az olimpiai programba. A londoni játékok programjáról azonban a baseball mellett a softball is kiesett, így a közös sors egy időre összekovácsolta a két labdás játék képviselőit. Tavaly a két sportág közösen próbálkozott a „bejutással”, de akkor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság illetékesei végül a hetes rögbi és a golf mellett döntöttek, melyek a 2016-os rió-i olimpián már részei lesznek az olimpiai programnak. A softballosok fő érve sportáguk önállósodása mellett az, hogy velük ellentétben a baseball az utóbbi időben –főleg az MLB botrányai miatt- igencsak érintett lett a dopping ügyekben, amely az ő olvasatukban az olimpiáról kikerülés fő okozója volt és egyben a softball-t is magával rántó tényezővé vált.

A következő lehetőség egyébként három év múlva, 2013-ban adódik majd a nyári olimpia sportági bővítésre, a NOB akkor szavaz ugyanis majd a 2020-as nyári játékok versenyprogramjától. Idő tehát látszólag még bőven van, de aki ismeri az üzleti élet és a sportpolitika szálait, az tudja, hogy a softball történetében ez a mostani döntés akár (egy még idejében jött) mérföldkő is lehet.

A Münchenben zajló sportlövő világbajnokságon Sidi Péter fantasztikus szereplése (mindhárom olimpiai számban az első öt helyen végzett, életében először világbajnok lett és ráadásul olimpiai kvótát is szerzett) mellett egy másik magyar versenyzőért is szurkolhattunk a napokban. A férfiak dupla trap versenyszámában Bognár Richárd 145 korongos eredménnyel, az olimpiai kvótát érő harmadik helyen jutott be a csütörtöki döntőbe. A fináléban két technikai szünet is megzavarta a magyar lövőt, aki végül 45 korongos döntőbeli teljesítménnyel, összességében 190 koronggal az ötödik helyen zárta a versenyt. Az idei lonatói Világkupa-versenyen is döntős magyar sportolónak ezzel a hellyel nem sikerült kvótát szereznie, hiszen csak az első három helyezett (1. Joshua Richmond-USA, 2. Vaszilij Moszin-orosz, 3. Hu Pin-jüan-kínai) jutott olimpiai szereplési joghoz.

Borisz Onyiscsenko nevét egy életre megtanulta a sportvilág az 1976-os montreali olimpián. No nem azért, mert a szovjet öttusázó Mark Spitzhez, Keleti Ágneshez, vagy Michael Phelpshez hasonló tettet vitt volna véghez, hanem azért, mert az ő neve az olimpiákat tekintve a csalással fonódik össze azóta is. A montreali olimpia idején már 39 esztendős Onyiscsenko persze nem volt nyeretlen kétéves a sportágban, hiszen korábban szerzett már három olimpiai érmet is (1968-csapat 2. hely, 1972-csapat 1. hely, egyéni 2.hely), így vélhetően egy egyéni aranyéremmel szerette volna lezárni sportolói pályafutását, amihez minden eszközt be akart vetni.

A montreali öttusa verseny első száma után a szovjetek a negyedik helyen álltak csupán, de nagyon bíztak benne, hogy a vívásban sikerül felzárkózniuk, ami az egyik legerősebb számuk volt. Egyénileg Onyiscsenko volt az egyik legjobb a mezőnyben, így nem csoda, ha az angol Adrian Parker elleni asszóban folyamatosan ő adta a tusokat. Ennek ellenére azonban a brit csapat versenyzői (főleg a következő asszóra készülő Jim Fox) tiltakozásuknak adtak hangot, mert úgy érezték, hogy több esetben is úgy jelzett a gép találatot, hogy a szovjet vívó nem érte el ellenfelét. Mindezt megerősítette a magyar mérkőzésvezető, Székely Tibor is, aki magához kérette a fegyvert és mivel nem talált rajta mindent rendben lévőnek, így egy új (immáron szabályos) párbajtőrt adott Onyiscsenkonak. A szovjet vívó így is nyerte az asszót, de utólag kiderült, hogy a párbajtőrét olyan módon preparálta (ld. kép), hogy az olyan esetben is jelezhessen, amikor nem volt ténylegesen találat. A szovjet csapatot és Onyiscsenkot egyéniben is kizárták az olimpiáról az eset következtében. Érdekesség, hogy végül éppen a csalásra fényt derítő brit csapat nyerte meg az 1976-os montreali olimpia öttusa csapat versenyét.