Szurkolj Londonban !

Szombaton a férfiaknál, vasárnap viszont már a hölgyeknél is olimpiai kvótákat osztottak a sportlövők olimpiai kvalifikációs világbajnokságán Münchenben. A legelső férfi kvóta az olasz Niccolo Campriani nevéhez fűződött, a hölgyeknél viszont a szlovák Zuzana Stefeckova szerzett elsőként kvalifikációt. A 91 körrel záró szlovák lövő a traposok versenyében kiosztott három kvóta egyikét szerezte meg világbajnoki címével. A 26 éves lövő a 2008-as pekingi olimpián is ezüstérmes volt ebben a kategóriában. Mögötte a kínai Liu Yingzi (89 kör) végzett a világbajnokság második helyén, a harmadik helyen pedig az olasz Jessica Rossi zárt, aki csapatárását, Deborah Gelisiot előzte meg szétlövéssel. Sidi Péter szombaton szerzett olimpiai kvótája óta sajnos a magyar lövők további olimpiai részvételi jogot egyelőre nem tudtak szerezni.

Egy hónapja már írtunk róla, hogy Albert monacói herceg beadta a derekát és úgy döntött, hogy feleségül veszi az egykori dél-afrikai úszó olimpikont, Charlene Wittstockot. A korábbi bejelentés értelmében már az esküvő dátuma is megvolt, amelyet 2011. július 8-ára tervezett a régóta együtt járó pár. Menet közben azonban kiderült, hogy ez a dátum mégsem jó - az amúgy 1985 óta NOB-tagnak számító - Albert hercegnek, hiszen akkor éppen fontosabb (!) programja lesz.

Hagyományosan a sportlövők számára nyílik először lehetőség az olimpiai kvóták megszerzésére. A londoni játékok előtt két évvel a müncheni vb nyújtotta az első alkalmat a részvételi jog megszerzésére, ahol a férfi légpuskások döntőjét rendezték meg szombaton. A versenyt az olasz Niccolo Campriani (ld. kép jobbra)nyerte meg, aki ezzel beírta magát a londoni játékok történelmébe, hiszen ő lett az első, aki kvótát szerzett. A 22 éves olasz lövőé lett ugyanis a világbajnokság első aranyérme, ily módon 40 év elteltével nyert ismét olasz ebben a versenyszámban. „Nehezen hiszem el, hogy én vagyok az első sportoló, aki kivívta a londoni szereplés lehetőségét.” - mondta Campriani, aki a 2008-as olimpián is ott volt, akkor azonban hajszállal lemaradt a döntőről.

Amióta bevezették az olimpiák esetében a kvótaszerzés rendszerét, már megszokhattuk, hogy általában a sportlövőinkkel kapcsolatban érkeznek az első jó hírek. A 2002-es sportlövő vb-n Igaly Diana elsőként, majd alig egy nappal utána Sidi Péter másodikként jutott athéni olimpiai szereplési joghoz. A pekingi játékok előtt két évvel előbb Sidi Péter, majd pedig a dupla trapos Gerebics Roland szerzett kvótát. Most pedig, szinte napra pontosan két évvel a londoni olimpia rajtja előtt ismét legjobb lövőink szerezhetnek olimpiai részvételi jogot a napokban.

A 2018-as téli olimpia megrendezéséért zajló küzdelemben három város van még  versenyben. A koreai Pyeonchang-gal és a franciaországi Annecy-vel nagy versenyben lévő müncheni pályázat az utóbbi napokban komoly nehézségekbe ütközött. A téli olimpiát a bajor síparadicsomba (is) álmodó németek számára ugyanis nagy problémát jelenthet néhány termőföld tulajdonos ellenállása. A müncheni szervezők az alpesi sí versenyeket (a jövő évi világbajnokság helyszínén) Garmisch-Partenkirchenben tervezik lebonyolítani, ahol azonban az olimpiai pályák kialakításához szükség van a már meglévő területek bővítésére.

Az alpesi üdülőközpont gazdái azonban nem akarják átadni a földjeiket, a tervezett nyolcvan terület közül csupán kettőnek a gazdája írta alá azt a papírt, amely segítené az olimpiai helyszínek megfelelő kialakítását. „Zsákutcába kerültünk. Nehéz lesz meggyőzni az itteni lakosokat arról, hogy támogassák az olimpiát, az emberek nagyon keserűek” – festette le igencsak sötéten a jelenlegi helyzetet Josef Glatz, a garmischi szervezők egyik vezetője. Sokak szerint hibás volt a müncheni pályázat vezetőinek azon feltételezése, amely szerint a szükséges területeket „majd úgyis” megkapják, ha a kandidáció sikeres lesz és München jövőre megkapja a 2018-as rendezést. A helyzet megoldására a tartományi kormányzat egy kihelyezett ülése szolgálhat majd megoldással, amelyet erre a hétre terveznek Garmisch-Partenkirchenben. Amennyiben München városa mégis megkapja a rendezési jogot, akkor az első olyan város lehet, amely nyári (1972-ben volt házigazda) és téli olimpiát is rendezhet.

Bár a londoni olimpia csupán két év múlva kezdődik, az angolok úgy tűnik, hogy nem akarják az utolsó pillanatokra hagyni az előkészületeket. Csütörtökön ugyanis elkészült a leendő Olimpiai Stadion tetőszerkezete. A 80.000 néző befogadására alkalmas létesítményben a tető az ülőhelyek kétharmadán helyet foglalókat védheti az esőtől. A 112 panel által tartott szerkezetre összesen 45.000 négyzetméternyi vásznat feszítettek ki. A londoni Olimpiai Stadion építése jó úton halad, hiszen az Olimpiai Park vezetői jelezték, hogy már most, az év közepén teljesítették az idei évre kiírt valamennyi célkitűzést, így most már a 2011-re esedékes projekt elemek megvalósításán dolgoznak majd a következő hónapokban. Az olimpia létesítmények megépítésén naponta hozzávetőlegesen 10.000 munkás dolgozik és a tervek szerint jövő nyárig valamennyi szükséges létesítmény elkészülhet.

Bár már a foci vb előtt is felvetődött az esetleges dél-afrikai olimpia rendezés gondolata, a sikeresen lezajlott egy hónapos megaesemény után ezek a hangok még inkább felerősödtek. A vasárnap esti johannesburgi díjátadáson (valószínűleg nem véletlenül) a NOB belga elnöke, Jacques Rogge is ott lehetett a pódiumon, ami jelzi, hogy az afrikaiak tényleg komolyan gondolhatják a dolgot.

Dél-Afrika hamarosan hivatalosan is megpályázza a 2020-as nyári olimpia megrendezését, ezen szándékot az ország első számú sportszervezete, a Dél-afrikai Sportszövetség és Olimpiai Bizottság (SASCOC) közös döntése alapján hoztak nyilvánosságra. A sportszervezet ügyvezető igazgatója, Tubby Reddy hozzáfűzte, hogy olyan várossal pályáznak majd, amely képes lenne világszínvonalon megrendezni az afrikai kontinens első olimpiáját. A hírek szerint Fokváros vagy Durban lehet a minden igényt kielégítő házigazda. Fokváros egyszer már pályázott olimpiai rendezésre, de az 1997-es –Nelson Mandelával is megtámogatott - kandidációjuk (Athénnal és Rómával szemben) alulmaradt.

Megvannak a végső számok a vancouveri olimpia kiadásaival kapcsolatban, legalábbis ami a British Columbia tartományt érintő pénzeket illeti. A pénteken kiadott közlemény alapján a kanadai tartomány az előzetesen tervezett 740 millió dolláros költségvetés helyett összesen 895 millió dollárt költött el az olimpiával kapcsolatban. A tartomány vezetői most először ismerték el, hogy az ő büdzséjüket terhelte meg a 2006-os torinói és a 2080-as pekingi olimpián felállított Vancouver-pavilonok költsége. A fenti összeg egyébként csak British Columbia tartomány költségeit jelenti, ennek nem része az szervezőbizottság (VANOC) által elköltött további pénzmennyiség…

A közelmúltban volt szerencsém Barcelonában járni, ahol nagy nehézségek árán sikerült csak megtalálni az 1992-es olimpiára elkészült olimpiai falut. A húsz évvel ezelőtt a sportolók által használt lakások azóta már „normál” funckióban, lakásként, igazi tulajdonosokkal üzemelnek és a térképen jelzett feliraton kívül semmi nem jelzi már, hogy egykoron milyen világsztárok laktak errefelé. Ezt a koncepciót (az olimpiára kialakított falu  apartmanjainak utólagos értékesítését) az utóbbi évtizedek olimpiáin rendre alkalmazták és így lesz ez természetesen a 2012-es londoni játékok kapcsán is. A londoni olimpiai falu, - amely a képeket elnézve inkább „olimpiai lakótelepnek” is minősülhetne - épül, szépül, a BBC olimpia blogján megtekinthető videóban pedig már láthatunk is egy mintaszobát (érdemes megnézni a videót) a következő nyári játékokról. 

Első hallásra nekem is meglepetésnek tűnt, de igaz: Hobart városa pályázik a 2020-as nyári olimpia megrendezésére. Illetve egészen pontosan fogalmazva, tervez pályázni (hasonlóan Budapesthez). A sportot kedvelők számára ez a város a Sydney-Hobart vitorlás versenyről lehet híres talán, de amúgy ez a 220.000 lakossal rendelkező Ausztrália legdélebbi részén (Tasmániában) található város kevesek számára ismert. Na ezen szeretett volna változtatni két rádiós, Bent Waterworth és Joshua Shoobridge, akik kitalálták a Hobart 2020 kampányt. Az először még félig meddig viccesnek induló projekt azóta már jóval komolyabbá vált, az ötlet óta eltelt hat hónapban tapasztalt széleskörű társadalmi támogatás okán pedig szépen kinőtte magát. Az ausztrálok persze nem rutintalanok az olimpiai pályázatokban (1956-ban Melbourne, 2000-ben Sydney révén rendezők is voltak – ez utóbbi előtt pedig Melbourne és Brisbane városa is pályázott már), így ha ők elhatároznak valamit, azt muszáj komolyan venni.