Szurkolj Londonban !

Az első újkori olimpia, éppen újdonsága miatt számos érdekességet, különlegességet tartogatott. Itt volt mindjárt a maratoni futás, amelyet még nem a mai távon, hanem Athén és Marathon városa közötti, mintegy negyven kilométeres úton rendeztek. Amikor Szpiridon Luisz, az első helyezett beérkezett a Márvány Stadionba, aligha gondolta, hogy perceken belül egész göröghon egyik legirigyeltebb emberének vallhatja magát. A derék postást, mint hazai győztest, a büszke honfiak elhalmozták minden földi jóval. A legnagyobb, s egyben legmegtisztelőbb ajándékot nem fogadhatta el. Ennek prózai oka volt: felesége és gyermekei várták otthon. Az első újkori olimpia legfőbb támogatója, Averoff nagykereskedő ugyanis leánya kezét és „fele királyságát” adta volna oda a maratoni futás győztesének, ha görög lesz. Persze a halálosan kifulladt Luiszt így is beterítették a legkülönfélébb csecsebecsék. Apró kincsek, élő állatok lettek a jutalmai, sőt, egy borbély egész életére ingyen hajvágást és borotválást biztosított neki.

A maratoni futás során még számos furcsaság történt. A harmadik helyen beérkező Velokasz, mint utólag kiderült, az út több mint felét kocsin tette meg, amiről a mögötte beérkező magyar Kellner Gyula értesítette a NOB tagját, dr. Kemény Ferencet, mondván, ő végig ugyanabban a ritmusban haladt és menet közben senki sem előzte meg. A turpisság napvilágot látott, amin a görögök annyira felháborodtak, hogy megszégyenítve, valósággal leszaggatták honfitársukról a nemzeti mezt. Kellner így harmadik lett, de mivel érmet – ezüst és bronz színűt – csak az első és második helyezett kapott, be kellett érnie egy oklevéllel – no meg persze megannyi gratulációval. Ugyancsak a leghosszabb távú futóversenyen történt, hogy egy hölgy is bejelentette indulási szándékát. Ám a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szigorú urai nem engedélyezték, hogy rajthoz álljon. Melpomené kisasszony ennek ellenére, mintegy bosszúból, néhány nappal a hivatalos verseny előtt, újságírók szeme láttára lefutotta a távot, bizonyítva: ő is leány a talpán.

Az első újkori olimpia legmókásabb figurája a német tornász, Carl Schumann volt. A mindössze 158 centire nőtt mokány fiatalember miután három aranyat szerzett eredeti sportágában, átrándult a birkózók közé, s ott is győzött a súlycsoportok nélküli küzdelemben.

Az amerikai James Brendan Connoly (ld. kép), az újkori olimpiák első bajnokának esete már más lapra tartozik. A Harvard Egyetem hallgatójaként a rektor megtiltotta neki, hogy tanulmányi időben elutazzék a távoli Európába, holmi sportversenyre. A tiltás ellenére azonban ő mégis áthajózott az öreg Földrészre, s meg is nyerte a hármasugrást. Sorsát nem kerülhette el: kicsapták az egyetemről. Hősünk viszont nem esett kétségbe, átiratkozott a Yale Egyetemre, ledoktorált, majd néhány év múlva visszatért a Harvardra: egyetemi előadóként. Valami hasonló történetbe kavarodott első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd is. A 100 és az 1200 méteres gyorsúszás bajnokát műszaki egyetemi tanára így köszöntette az olimpiát követő első órán: „,Nem érdekel, hogy Ön mit futott(!), csak az, mit tud a tananyagból”, aztán a sikeres vizsga után elsőként gratulált a tanár az olimpiai győzelemhez.

S ha már itt tartunk, még egy sztori Hajós Alfrédról. A bajnokoknak fogadást adott a görög király, s mindenkihez volt egy-két kedves szava. Amikor Hajóshoz ért, feltette neki a kérdést: „Árulja már el, hol tanult meg ennyire úszni?” Bajnokunk lakonikusan felelt: „A vízben Felség!”

És még egy magyar sztori: évtizedeken át vitatkoztak a sporttörténészek azon, vajon hány harmadik helyet is szereztek a magyar sportolók Athénban. Minden idők első, 1-es rajtszámú olimpiai versenyzője, a sprintfutó Szokoly Alajossal, illetve a fentebb említett Kellner Gyulával kapcsolatban szemernyi kétség sem merült fel, annál inkább meglepődött mindenki, amikor a közelmúltban bebizonyosodott: harmadik honfitársunk, az amúgy bosnyák származású Tapavicza Momcsilló a tenisz egyéni versenyben szintén harmadik helyet érdemelt ki, vele tehát bővül az olimpiai harmadik helyezettjeink sora.

Az athéni beszámolóhoz kapcsolódó záró kérdésünk: Egy váratlan, de annál inkább sorsszerű találkozásnak köszönhetik mindketten, hogy együtt vonultak be a modern olimpizmus történetébe. Kik között, hol és hogyan zajlott ez az egymásra találás a görög fővárosban, és mi lett az eredménye? A két férfiú nemzetének képviselői közül kik nyertek még a sportág későbbi ötkarikás történetében aranyérmet? 

Május 15-én a „Great Manchester Run” névre hallgató versenyen tér vissza a mezőnybe a britek maratoni futó világrekordere, Paula Radcliffe. A 37 esztendős futó élete eddigi utolsó versenyét 2009-ben teljesítette, akkor a New York Maratonin vett részt (4. hely). Ezt követően megszületett második gyermeke (Raphael), most viszont már újra a versenyzés lesz nála fókuszban, hiszen alig 500 nap múlva élete legfontosabb versenye következhet a londoni olimpián. „Nagyszerű érzés lesz ilyen hosszú szünet után ismét odaállni egy versenyre. A visszatérésemet azért egy 15 km-es versenyre terveztem, mert ez ideálisnak tűnik a maratoni távra történő felkészülésre.” - mondta Radcliffe.

Az élete ötödik olimpiájára készülő sportoló számára eddig a brit főváros szerencsét hozott, hiszen 2003-ban éppen itt futotta az azóta is érvényben lévő világrekordot (2:15,25), ráadásul már háromszor (2002, 2003, 2005) nyerte meg a London Maratonit. A New York Maratonit is háromszor megnyerő Radcliffe ugyan 2005-ben Helsinkiben világbajnok lett a maratoni távon, de az ötkarikás játékokon nem volt eddig szerencséje, hiszen egyszer sem sikerült dobogóra állnia.

Jövő májusban különös figyelmet kap az amúgy szűk körben zajló brit egyetemi és főiskolás atlétikai bajnokság. Ez lesz ugyanis a londoni olimpiára elkészülő központi Olimpiai Stadion első hivatalos eseménye. A szervezők bejelentése szerint a 2012. május 4-7 között rendezendő esemény egyike lesz azon 40 teszt versenynek, amelyet a londoni szervezők az újonnan megépítendő létesítményekben terveznek megrendezni. „Nem szeretnénk olyan körülményekkel szembesülni a játékok alatt, amelyekre korábban nem voltunk felkészülve – ez a teszt versenyek legfontosabb célja.” – mondta Sebastian Coe, a szervezőbizottság vezetője.

Az egyetemi és főiskolás bajnokság szervezői már egy éve dolgoznak együtt a terveken a londoni szervezőkkel. Minderre szükség is van, hiszen az amúgy általában Bedfordban rendezendő versenyre most a 80.000 nézőt befogadni képes, 836 millió dollárért felépített ultramodern stadionban kerül majd sor. A vélhetően 1200 sportolóval zajló atlétikai verseny kapcsán az még nem dőlt el, hogy mennyi nézőt engednek majd be a stadionba. „Biztosan nem lesz 80.000 néző, de magas nézőszámra számítunk, hiszen az új stadion iránt komoly érdeklődés mutatkozik.” – mondta el ennek kapcsán Debbie Jevans, a londoni olimpia sportigazgatója.

A közelmúltban örömhírt kaptak Birmingham lakói, hiszen a város vezetői bejelentették, hogy szerződést kötöttek a jamaikai illetve az amerikai atlétikai válogatott vezetőivel. A megállapodás arról szól, hogy a két ország legjobb atlétái a londoni olimpiát megelőzően a brit városban készülnek majd. Az igazán ütős (már jóval többeket érdeklő) hír azonban csak akkor kerekedett az egészből, amikor kiderült, hogy a város vezetői közvetlen üzletet is látnak abban, hogy Allyson Felixék vagy Usain Bolték náluk edzenek.

A tervek szerint ugyanis az edzésekre nem engednek be senkit sem ingyenesen, a sztárok testközelből történő figyeléséért pénzt kérnének, amivel a város 212 millió fontos költségvetési hiányát szeretnék csökkenteni. A városvezetők büszkék arra, hogy sikerült a világ két legerősebb atlétikai válogatottját hozzájuk csábítani, egyes vélemények szerint ez a tény – a közvetett hatásokat figyelembe véve - 15 millió fonttal is megdobhatja a város gazdaságát. A tervek szerint az amerikaiak az Alexander Stadionban edzenek majd, míg a karibi válogatott a Birminghami Egyetem létesítményeit használná a felkészülés során.

“Szükségünk van hatékony módszerekre ahhoz, hogy bevételeket tudjunk generálni.” – mondta el a városháza vezetője, a „Bolt-hadműveletben” sikeresen tárgyaló Mike Whitby. A helyi emberek ugyanakkor nem nézik jó szemmel a fejleményeket, hiszen véleményük szerint az olimpiai eszmével ellentétes lenne az edzésekre belépőt kérni, ráadásul ez nem is lenne túl motiváló a város szegényebb régióiban lakók számára. A kritikák hatására Whitby finomított álláspontján és elmondta, hogy ez csupán egy ötlet volt a sok közül az ő részéről a város pénzügyi nehézségeinek csökkentésére, amelyet nem akarnak mindenáron megvalósítani.

Az észak-angliai Leedsben lesz a főhadiszállása a kínai atlétáknak a 2012-es londoni olimpia előtt. A Kínai Atlétikai Szövetség szerdai bejelentése szerint a leedsi egyetemi bázis ideális lesz a felkészülés utolsó fázisához és az akklimatizáláshoz. Az utóbbi hónapokban Nagy-Britannia különböző nagyvárosai ádáz harcot vívnak az egyes olimpiai delegációk fogadásáért, sőt korábban Wales is bekapcsolódott már a játékok közvetett haszonélvezői közé.

A mostani megállapodás értelmében nagyjából 50 kínai sportoló és sportvezető készül majd az egyetemi atlétikai centrumban az olimpia előtti hetekben. A tervek szerint ott lesz a csapatban a 2004-es athéni olimpia gátfutó bajnoka, a sérülése után közelmúltban visszatért Liu Hsziang is. Bár Kína a hazai rendezésű olimpián 100 éremmel (közte 51 arannyal) megnyerte az éremtáblázatot, az atléták keveset vállaltak a sikerekből. Liu ráadásul emlékezetes módon lesérült az előfutamban, így végül egyetlen kínai atléta sem szerzett aranyérmet a Madárfészek Stadionban. A házigazdáknak 2008-ban ebben a sportágban így mindössze két bronzérem jutott, a kalapácsvető Zsang Wensziu és a maratoni futó Zsou Csunhsziu révén.

Leeds számára a mostani egyezség nem jött váratlanul, hiszen a város már 23 éve testvérvárosi kapcsolatban áll Hangzhou városával, amellyel rendszeres üzleti, oktatási és kulturális programokat valósít meg. Ezen felül komolyabb kínai közösség is él a városban, ami tovább erősítette a megállapodás létrejöttét. Jövőre a teljes szerb olimpiai csapat itt, illetőleg Sheffield városában készül majd, mellettük pedig a holland úszó válogatott, a brazil cselgáncsozók illetve az Egyesült Államok műugrói is ezt Leeds városát választották a közvetlen olimpiai felkészülésre.

A megszokottaktól eltérően nem a férfi 4x400 méteres síkfutás lesz a londoni olimpia atlétikai versenyeinek utolsó száma. Az olimpiák is világbajnokságok eddig megszokott rendjén a londoni szervezők vélhetően Usain Bolt miatt változtattak, hiszen a férfi 4x100 méteres síkfutó váltóval zárul majd az atlétikai program, ami – ha addig nem történik rendkívüli esemény – a jamaikai szupersztár harmadik londoni aranyérmét eredményezheti. Bolt számára amúgy a napokban egy másik könnyítés is napvilágot látott, amely már a Daeguban sorra kerülő világbajnokságon is csak három futásra (az eddigi négy helyett) készteti a legjobb sprintereket.

A londoni olimpia ma véglegesített menetrendje szerint a férfi 100 méteres síkfutás döntője az atlétikai versenyek harmadik napján (augusztus 5-én) tíz óra előtt néhány perccel kerül majd sorra. A háromszoros olimpiai bajnok jamaikai futónak ezt követően négy napja lesz majd a 200 méter (ahol szintén ő a címvédő) fináléjáig, amelyet augusztus 9-én rendeznek meg. Két nappal később pedig jöhet a 4x100 méteres döntő is, amely a stadionban rendezett versenyek közül az utolsó lesz (a férfi maratoni versenyt másnap reggel rendezik). A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) a londoni olimpiai programmal és a nyári világbajnokság menetrendjével is szeretné hangsúlyozni a döntők fontosságát, így a korábban megszokott hosszú esti programok helyett egy rövidebb, intenzívebb, de főként a finálékra fókuszáló esti versenyprogramot dolgozott ki.

Magyar szempontból a férfiak kalapácsvető döntője lehet a legérdekesebb a londoni atlétikai programból, amelyet augusztus 5-én este rendeznek meg, így – mivel egybeesik majd a 100-as férfi döntővel – nem lesz rá könnyű jegyet szerezni. A legolcsóbb jegyek 50 fontba kerülnek majd erre az esti programra, de a Usain Boltot közelről nézni vágyók 725 fontért is válthatnak belépőt a Londoni Olimpiai Stadionba.

Februárban, hazai pályán, az Új-Zélandon rendezendő atlétikai viadalon veheti majd át pekingi olimpiai érmét Nick Willis. A 27 éves futó a pekingi olimpia 1500 méteres férfi síkfutásának döntőjében (ld. lenti videó) a harmadik helyen ért be a célba, de az elsőként végző bahreini Rashid Ramzi doppingvétsége miatt végül mégis előrébb végezhet. A Willisnek átadandó ezüstérmet eredetileg a kenyai Asbel Kiprop kapta meg, aki azonban Ramzi kizárása után olimpiai bajnok lett. Az érem azonban meglehetősen „viseltes állapotban” érkezett meg az Új-Zélandi Olimpiai Bizottsághoz, így a szervezet vezetői kérték a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, hogy küldjenek egy új érmet Willis részére. A NOB elfogadta a kérést és tavaly évközben el is küldte az új érmet az új-zélandiaknak. Az érem azonnali átvétele helyett Willis azonban azt kérte, hogy azt egy versenyen, nagy közönség előtt vehesse át. A februárra tervezett és várhatóan 5.000 nézőt vonzó atlétikai verseny igazgatója, Craig Motley elmondta, hogy különleges viadalnak néznek elébe. Ez lesz ugyanis az első – és talán sokáig az utolsó – olyan alkalom, hogy egy olimpiai érem Új-Zéland területén kerül átadásra. Ezen a versenyen természetesen Willis az 1500 méteres távon fog szerepelni, ahol nagy esélyes lesz, ráadásul nem csak „gálafutást” tervez, hanem itt szeretné megfutni a kvalifikációs időt az augusztusi világbajnokságra is.

Január elején edzés közben kutya harapta meg a londoni olimpia női maratoni futó versenyének nagy esélyesét, a brit Paula Radcliffe-t. A 37 esztendős, négyszeres olimpikon tavaly szeptemberben adott életet második gyermekének (Raphael), mostanában pedig erőnléti alapozással tölti az idejét. A maratoni futás világrekorderét monacói otthona közelében harapta meg egy kutya, Radcliffe-t pedig ennek következtében azonnali ellátásban kellett részesíteni. „A délelőtt egy részét kórházban töltöttem, miután megharapott egy kutya. Nem volt annyira vészes a dolog, de azért nem volt kellemes a vádlimnak. Olyan érzésem van, mint ha három nap egyfolytában pályán edzettem volna.”- írta twitterén a 2005-ös világbajnok. A hírek szerint egy idősebb úr kutyája szabadult el, aki nem tudta féken tartani kedvencét, amely viszont szerencsére nem „harapta ketté” Radcliffe olimpiai álmait.

Nem ez volt amúgy Radcliffe számára az első kellemetlen incidens, 2003-ban például egy bicikliző kisgyerekkel ütközött, aminek következtében komoly sérüléseket szenvedett. Öt évvel később, nem sokkal a pekingi olimpia előtt pedig egy pók csípte meg, ami szintén visszavetette a felkészülésben. A brit futónő hamarosan az Egyesült Államokba utazik majd, ahol magaslati edzőtáborban készül a dél-koreai Daegu-ban sorra kerülő atlétikai világbajnokságra illetve az őszi nagy maratonikra. Utóbbiak közül vélhetően a chicagói vagy a new yorki versenyen próbálkozik majd meg azzal, hogy a londoni olimpia kvalifikációs szintjét megfussa.

Az utóbbi hetekben a birkózó Kiss Balázs és az úszó Szepesi Nikolett kapcsán többször szóba került a Nemzetközi Olimpiai Bizottság azon döntése, amely szerint olyan sportoló nem indulhat el a londoni olimpián, aki az azt megelőző olimpiai ciklusban dopping vétség miatt hat hónapnál hosszabb eltiltást kapott. A NOB vasszigorral tartja is magát az általa hozott részvételi feltételekhez, ezt most a 400 méteres síkfutás olimpiai címvédőjének, LeShawn Merritt-nek az esetében is megmutatta. A saját állítása szerint potencianövelő szereket szedő (a tiltott anyag ebben volt) amerikai atléta esetéről blogunkban már korábban (jóval a Kiss-Szepesi ügy kirobbanása előtt !!) írtunk, az akkori döntés pedig úgy néz ki, hogy megváltoztathatatlan. „A szabály él – nyilatkozta a NOB alelnöke, Thomas Bach a Reuters hírügynökségnek – A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak megvan a joga ahhoz, hogy a részvétel feltételeit meghatározza. Ez a szabály pedig egyértelműen leírja az eseteket. Ez nem további büntetés a sportolók számára, hanem a részvétel egyik feltétele.”  A NOB Sportolói Bizottsága egyelőre teljes mellszélességgel a tiltás mellett áll ki.

Az eset nem csak Merritt-et és a két magyar sportolót érinti kellemetlenül, így – a néhány esetben nyilvánvalóan indokolatlanul szigorú - szabály elleni lobbi több frontos harcot indított. Merritt egyelőre nem akarja annyiban hagyni a harcot (szerinte és tanácsadói szerint a szabályozás ellentétes a WADA kódexével) és bár eltiltása csak 2011 júniusában jár le (így indulhatna az amerikai olimpiai válogatón), ezügyben már most a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz fordul jogorvoslatért. A végső szót tehát még nem mondták ki, de ha Merritt esetében mégis arról döntenek, hogy indulhat Londonban, az precedens értékű lehet a „hasonló cipőben járók” számára is. Az amerikai úszó Jessica Hardyt már a pekingi olimpián sem engedték elindulni, de a doppingvétségért kapott eltiltása átnyúlt a mostani olimpiai ciklusra, így –amolyan halmozati büntetésként - Londonban sem indulhat. Izgalommal várjuk, az egyelőre körön kívülre került amerikai sportolók mire jutnak az egyelőre hajthatatlannak látszó NOB elleni harcban…

December kilencedikén térdtől lefelé amputálták a jobb lábát a német Ilke Wyluddának, aki az 1996-os atlantai olimpián megnyerte a női diszkoszvetést. A Bild című napilap híradása szerint a 41 éves ex-sportoló az elmúlt években több műtéten is átesett állandósuló térd- és lábszárfájdalmai miatt, a legutóbbinál viszont komplikációk léptek fel, amikor zárni kellett egy nyílt sebet. "Bakteriális fertőzés alakult ki, amely vérmérgezéshez vezetett, az ilyen esetek pedig fele részben halállal végződnek" - nyilatkozta Wyludda, aki maga is orvosként dolgozik, így tisztában volt a betegség és a fertőzés kockázataival. "Választhattam a lábam elvesztése és az életem között, és én élni akartam. Sok minden megváltozik mostantól, át kell alakítani a lakást, az autót, de hát így hozta a sors." Az Európa-bajnok (1990, 1994), kétszeres vb-második (1991, 1995) atléta 1989 és 1991 között sorozatban 41 versenyt nyert meg, a sorozat pedig éppen a legrosszabbkor, a ’91-es tokiói vb döntőjében szakadt meg. Ilke Wyludda pályafutását 2000-ben, a sydney-i olimpián elért hetedik helyezése után fejezte be.