Szurkolj Londonban !

A tudományos életben már régóta ismert fogalom a brain drain, vagyis az „agyelszívás” jelensége. A tehetséges tudósok külföldre áramlását mi magyarok is ismerjük (ld. még Nobel-díjas tudósaink amerikai sikerei), de a sportban is jelen van ez, igaz jóval kisebb mértékben. A gyarmatokról felfrissített és világbajnoki címet nyerő francia, vagy a korábban Európa-bajnokságot nyert holland labdarúgó csapat is jó példa minderre. Az utóbbi időszakban az atlétika világában is elindult a honosítások folyamata (igaz már korábban is akadt ilyenre példa – ld. a kenyaiból dánná váló Wilson Kipketer, vagy az amerikai színekben futó egykori kenyai Bernard Lagat esetét), amelyet az utóbbi években főleg a spanyolok és a franciák táplálnak nagy lendülettel. Nem kapott ugyan nagy nemzetközi visszhangot, Kamerunban ugyanakkor sokan értetlenül állnak azelőtt, hogy kétszeres olimpiai bajnok hármasugrójuk, Francoise Mbango Etone hazát váltott és a jövőben francia színekben versenyez tovább. (Forrás: www.athleticsafrica.com)

Visszakapták érmeiket a Sydneyben olimpiai érmet nyert női amerikai futóváltók tagjai, akiket korábban Marion Jones doppingvétsége miatt fosztottak meg a medáliáktól. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság előbb 2008-ban elvette a váltótársaktól is az érmeket, de az atlétanők fellebbeztek, és a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) pénteki ítélete szerint ők legalább visszakaphatják érmeiket. A CAS azzal indokolta döntését, hogy a 2000-es játékok idején a Nemzetközi Atlétikai Szövetségnél (IAAF) még nem volt érvényben az a szabály, hogy a doppingoláson ért versenyző váltótársaitól is el kell venni az érmeket. A döntés értelmében a 4x400-as váltó tagjai, Jearl Miles-Clark, Monique Hennagan, LaTasha Colander Clark és Andrea Anderson megtarthatják aranyérmüket, míg a 4x100-as váltóval bronzot szerző Chryste Gaines, Torri Edwards, Nanceen Perry és Passion Richardson szintén dobogós maradt.

Nem csak nekünk van „Nagy Laci-ügyünk”, a londoni olimpia közeledtével (már csak két év van a rajtig) sok sikeres sportoló kapcsán zajlanak még háttértárgyalások az esetleges hazaváltásról (ld. például korábbi cikkünket Szergej Litvinovról). Az ausztrálok kétszeres világbajnok atlétájáról, Jana Rawlinson-ról is felvetődött, hogy hazát cserél és esetleg brit színekben próbálkozik meg az aranyszerzéssel 2012-ben. Az ausztrál sajtóval és az atlétikai szövetség illetékeseivel amúgy sem felhőtlen viszonyt ápoló, 27 éves sportolónő esetleges távozása nagy vihart kavart az ötödik kontinensen, ugyanakkor a versenyző menedzsere az elmúlt hét végén kategorikusan cáfolta a váltást. A Sydneyben született, a 400 méteres gátfutásban 2003-ban és 2007-ben világbajnoki címet szerző Rawlinson a hírek szerint nagyobb pénzügyi támogatásra kapott ígéretet a britektől, ami megkönnyíthetné az utóbbi időszakban elszenvedett kellemetlen sérüléseiből történő felépülését.

A londoni olimpia atlétikai versenyein a magyar szurkolók leginkább alighanem a férfi kalapácsvetés versenyszámát figyelik majd. Az (egyelőre) olimpiai negyedik Pars Krisztián várhatóan esélyesként utazik majd a brit fővárosba, ellenfelekből azonban nem lesz hiány. Ott lehet a riválisok között egy érdekes figura is, ifj. Szergej Litvinov személyében. Az ő szerepe azért különleges, mert édesapja olimpiai bajnok volt kalapácsvetésben (1988-Szöul), így fia adott esetben történelmet írhat, ha 24 évvel később megnyeri ugyanazt a versenyszámot. A még csak 24 éves dobó folyamatosan fejlődött az utóbbi években, tavaly már ötödik volt a berlini világbajnokságon (éppen Pars mögött), idén májusban Hengelóban pedig 78,98-ra javította egyéni legjobbját.

Az eredetileg fehérorosz színekben versenyző, később német állampolgárságot és rajtengedélyt (2008 óta versenyez német színekben) kapó dobóval kapcsolatban fontos hírek érkeztek a napokban, Litvinov ugyanis nem volt hajlandó elindulni a bergeni csapat EB-n. Mint kiderült, nem akar többet német színekben versenyezni, hanem inkább szülőhazája, Oroszország színeit választaná. Az eset különlegessége (ld. még Nagy László sztori) az, hogy mindezt megteheti, abban az esetben, ha három évet kihagy pályafutásából. Ebben az esetben viszont a tavaly német bajnoki címet is szerző Litvinovnak „ugrik” az idei barcelonai Európa-bajnokság, sőt mi több, a 2012-es londoni olimpia is, amit pedig nyilván nem akar. Kiskapu persze így is van, a kihagyási idő egy évre csökkenhet, ha a Litvinov döntésén egyelőre alaposan meglepődő német szövetség (DLV) mindehhez hozzájárul...

Sok olyan híres és kevésbé ismert sportoló van a világon, akik különleges módon kapták nevüket. Talán kevéssé közismert, hogy van egy olyan olimpiai bajnok atléta is, aki az első úrhajósról, Jurij Gagarinról kapta nevét.

Az oroszok 800-as futójáról, Jurij Borzakovszkij-ról van szó, aki Athénban ért fel pályafutása csúcsára, ahol olimpiai bajnoki címet szerzett. A most 29 éves sportoló Kratovoban (Moszkva mellett) született 1981. április 12-én. A születési dátumnak fontos szerepe volt az ifjú jövevény névadásakor, lévén a Vostok-1 fedélzetén pontosan húsz évvel ezelőtt indult (1961. április 12-én) első emberi űrutazására a híres űrhajós Jurij Gagarin. Az 1968 márciusában egy repülőgép bemutatón elhunyt Gagarin iránti tiszteletből a szülők fiukat Jurijnak nevezték el.

Idén októberben Indiában rendezik meg a Nemzetközösségi Játékokat. Az október 3-14 között sorra kerülő rendezvény egyik csúcspontja lehetett volna a háromszoros olimpiai bajnok Usain Bolt szereplése. A jamaikai csodafutó (sokak szerint jelen korunk legnagyobb atlétája) viszont nem indul a versenyen. A 100-on és 200 méteren is világcsúcstartó jamaikai futó edzője, Glen Mills elmondta, hogy tanítványa a 2011-es világbajnokság (Bolt idén a Gyémánt Liga versenyen indult is a leendő vb-helyszínen a koreai Daegu-ban) és a két év múlva sorra kerülő olimpia miatt hagyja ki a brit nemzetközösség tagországai számára fontos versenyt. Bolt négy évvel ezelőtt sérülés miatt nem vehetett részt a versenyen, az indiai szervezők nagy bánatára nem lesz ott Új-Delhiben. Bolt egyébként a jövő héten esedékes jamaikai bajnokságot is kihagyja, Mils szerint ennek nincs köze a 23 éves futó közelmúltban összeszedett (emiatt nem indult a new yorki versenyen sem) Achilles-sérüléséhez…Háááát?

Egy évtizeddel a sydneyi olimpia után megkapta a 200 méteres női síkfutás Marion Jonestól elvett aranyérmét a bahamai Pauline Davis-Thompson. A karibi sprinter eredetileg a második helyen ért célba, ám a győztes amerikait 2007-ben megfosztották valamennyi Sydneyben szerzett medáljától (3 arany, 2 bronz), miután bevallotta: doppingszereket használt a versenyek idején. A jelenleg 44 éves Davis-Thompson - aki a 4x100-as váltóval is nyert - az arany mellé egy tízezer dolláros csekket is kapott pénteken, mivel ennyi volt a különbség az ezüst- (40 ezer) és az aranyérem (30 ezer) állami jutalmazása között.

Ha a bahamai futónő esetét vesszük alapul, akkor kis szarkazmussal azt mondhatjuk, hogy Pars Krisztiánnak még lehet nyolc éve addig, hogy végre hozzájusson a megszolgált ezüstérméhez …

Olimpiatörténeti vetélkedőkben is frappáns kérdés lehetne az alábbi: Versenyszáma legfiatalabb és később legidősebb olimpiai bajnoka lett. Ki ez a kétszeres olimpiai bajnok atléta?

Aki nem szeretne gondolkozni, az kattintson a „tovább” gombra, ahol jön a megfejtés…

A németek magasugrónőjéről, Ulrike Meyfarth-ról van szó, aki 1972-ben a müncheni olimpián mindössze 16 évesen, majd 1984-ben immáron 28 évesen nyerte meg versenyszámát az olimpián. A "magasugrás legidősebb olimpiai bajnoka" titulust aztán később át kellett adnia a bolgár Sztefka Kosztadinovának, aki az 1996-os atlantai olimpián 31 évesen lett a legjobb női magasugró.

Az 1982-es év volt a nagy visszatérés a német ugró számára, ki fedett pályán és szabadtéren is Európa bajnok lett, majd 202 centiméteres ugrásával új világrekordot is felállított. Az 1983-ban első alkalommal megrendezett atlétikai világbajnokságon Helsinkiben ezüstérmes lett Tamara Bykova mögött. Meyfarth számára az 1984-es olimpia volt az utolsó nagy világverseny, ahol az ismételt bojkottok miatt legfőbb vetélytársai (köztük Bykova) sem voltak ott a mezőnyben. Érdekesség, hogy a los angelesi női magasugró döntő első öt helyezettje közül hárman (!) is ott voltak már 12 évvel korábban is a döntőben, Meyfarth mellett a kanadai Deborah Brill és az olasz Sara Simeoni. A német atléta 202 centiméteres ugrása ezúttal elég volt az újabb sikerhez, amivel a címvédő olasz Sara Simeonit (200cm) tudta legyőzni és lett ezzel a női magasugrás történetének - a román Iolanda Balas (1960,64) mellett - második kétszeres olimpiai bajnoka. A kitűnő lengyel futó Irena Szewinska mellett Ulrike Meyfarth a másik olyan női atléta, aki 12 éves különbséggel tudott olimpiai bajnoki címeket szerezni.

Ezt nem hiszem el… A Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) helyt adott csütörtökön a fehéroroszok fellebbezésének a 2008-as pekingi olimpia férfi kalapácsvető döntőjével kapcsolatban, így Pars Krisztián mégsem lép elő ezüstérmessé. A magyar atléta marad a finálé negyedik helyezettje…:(

A 76 oldalas hivatalos ítélet az alábbi linken található. Bocsi, de nem volt idegrendszerem végigolvasni. Na meg persze komplex jogi-orvosi szakangol is kéne hozzá, hogy valaki megfejtse a dolgot...

Pars Krisztián lehetett volna Szentgotthárd város első olimpiai érmese, ám úgy tűnik, hogy mégsem lehet az. Ja, amúgy majd kiváncsi leszek, hogy az érintett miként reagál a dologra, mert az biztos, hogy ezt neki lesz a legnehezebb megemészteni...

Az elnyűhetetlen, szokták erre mondani… Az utóbbi évtizedek egyik legismertebb futónője, Merlene Ottey ismét hallatott magáról. Az ötven év felett még mindig elbűvölően szép és nem utolsósorban roppant gyors és atletikus futónő ugyanis új világrekordot állított fel 100 méteren. A korábban jamaikai, de 2002 óta már szlovén színekben versenyző atléta a szlovéniai Postojnában rendezett atlétikai versenyen 11,72 másodperc alatt teljesítette a legrövidebb szám távját, ami új korosztályos világrekordnak felel meg. A korábbi rekord még a masters kategória egyik legjobbjának, Philippa Raschkernek a nevéhez fűződik, aki 12,50-el tartotta eddig a legjobb korosztályos eredményt.