Szurkolj Londonban !

A hétpróbázó Farkas Györgyi az idei világbajnokságra, illetve a jövő évi olimpiára is biztosította helyét, miután 6059 ponttal nyerte meg a hétpróbát az atléták Debrecenben rendezett összetett magyar bajnokságán. A magyar szövetség tájékoztatása szerint a Bp. Honvéd többpróbázójának egyéni csúcsa - amely londoni „B”-szintet is jelent egyben - minden idők harmadik legjobb magyar eredménye ebben a versenyszámban.

Az atlétáknál korábban Pars Krisztián „A” szintet dobott kalapácsvetésben, míg a maratoni futó Kovács Tamás, a gyalogló Madarász Viktória (20 km) és a súlylökő Márton Anita is teljesítette már a gyengébbik szintet, mellyel egy számban egy országból egy versenyző indulhat az olimpián.

Az egyik svéd rádiónak nyilatkozva Carolina Klüft bejelentette, hogy a londoni olimpia után befejezi sportolói pályafutását. Klüft a női hétpróba egyik korszakos alakjának számít, a még csupán 28 esztendős sportoló azonban vélhetően így sem lesz aranyesélyes a londoni játékokon, mert 2008 márciusában, nem sokkal a pekingi olimpia előtt – sokakat meglepve, de főként sorozatos sérülései miatt - a hétpróbáról a számára sokkal kevesebb sikert hozó távolugrásra és hármasugrásra váltott.

„Itt lesz az ideje lassan annak, hogy valami mást csináljak az életemben. Olyan régóta atletizálok már, hogy nem is nagyon volt időm mással foglalkozni eddig. Sok egyéb dolgot is csinálhatnék.” – nyilatkozta Klüft, aki a 2003-as párizsi világbajnokságon kezdte el sikersorozatát. Ezt követően ugyanis hétpróbában megnyerte az athéni olimpiát, illetve a 2005-ös (Helsinki) és a 2007-es (Oszaka) szabadtéri világbajnokságot is. Utóbbi versenyen érte el az egyéni csúcsának számító 7032 pontos teljesítményt, amelynél csak a világrekorder Jackie Joyner-Kersee tudott jobbat ebben a számban.

„Azt hiszem, egy időre elegem van a sportból, így valami teljesen mással szeretnék foglalkozni. Azt hiszem, hogy az embereket tudnám motiválni, de ezt sok egyéb területen is meg lehet tenni, nem csak a sportban edzőként.” – jelezte Klüft, hogy jövőre totális változás várható az életében. A Radiosportennek adott interjúban azt is elmondta, hogy már nem motiválják úgy az edzések, mint korábban, de ettől függetlenül a svédek 4x100-as váltójában még szeretne ott lenni a brit fővárosban rendezendő olimpián, előbb azonban az idei tegui világbajnokságon próbálkozna ismét a távolugrás-hármasugrás duplával.

Vasárnap életét vesztette Samuel Wanjiru, a maratoni futás 2008-as olimpiai bajnoka. A 24 esztendős kenyai sportoló az ország legmagasabban fekvő városában, a Nairobitól 150 kilométerre fekvő Nyahururu-ban található apartmanjának balkonjáról esett ki. A rendőrség egyelőre vizsgálja az esetet és nem lehet tudni, hogy az utóbbi időszakban több magánéletbeli problémával küzdő Wanjiru öngyilkos lett-e vagy egyéb okból ugrott le. Az első hírek arról  szólnak, hogy a kenyai futó felesége lepte meg látogatásával férjét, akit azonban egy másik nővel talált az ágyban és rájuk zárta a hálószoba ajtaját.

Wanjiruval kapcsolatban tavaly októberben életveszélyes fenyegetés és illegális fegyverbirtoklás miatt eljárás, a kenyai futó a hírek szerint egy féltékenységi dráma közepette feleségét, Tereza Njerit és egyik testőrét, William Masindét is megfenyegette a birtokában lévő AK-47-es gépfegyverrel.  A maratoni futás első kenyai olimpiai bajnoka aztán januárban kisebb sérülésekkel megúszott egy közlekedési is. Egy kátyút került ki a kocsijával, amikor összeütközött egy szemben haladó autóval. A karambol következtében – amely után szemtanúk szabadították ki a roncsból – csupán a karja sebesült meg.

A veszprémi színekben versenyző Kovács Tamás 2:17:43 órával a 14. helyen ért célba a hétvégi prágai maratoni futó versenyen. Ezzel ő lett a harmadik olimpiai "B"-szintes atlétánk, hiszen korábban a gyalogló Madarász Viktória (1:34:36.6 óra 20 km-en) és a súlylökő Márton Anita (17,63 m) ért el a 2012-es londoni részvételhez szükséges eredményt. Biztos olimpiai indulónak viszont még csak Pars Krisztián tekinthető, aki múlt vasárnap 79,47 méterrel nyerte a férfi kalapácsvetést Kawasakiban, ezzel túldobva az A-szintet. Az úgynevezett „B”-szinttel egy számban csak egy sportoló indulhat az olimpián, de csak akkor, ha nincs „A”-szintet teljesítő honfitársa az adott versenyszámban.

„Nagyon nehéz verseny volt, végig egyedül futottam, a hőmérséklet messze volt az ideálistól és a prágai városi pálya sem volt teljesen sík.” – mondta a célbaérkezés után a fáradt, de boldog magyar maratonista. „Az edzőm is itt harcolta ki a csapatba kerülést az 1998-as budapesti Európa Bajnokságra, így én is bizakodó voltam.”- tette hozzá Kovács. „Elégedett vagyok Tamással, végig nagyon kemény volt, a cseppet sem ideális körülményeket küzdőszellemével ellensúlyozta. Közel egyenletes iramot sikerült mennie. Tanítványom optimálisabb körülmények között két perccel is jobbra lehet képes. Örülnék, ha júniusban a Csapat EB-n futhatna 10 000 m-en, ezen a távon is jó eredményeket érhet el.” - mondta az edző, Szemán János, aki a cseh fővárosban kerékpárral követte az eseményeket.

Pars Krisztián nyerte meg vasárnap a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) kalapácsvető sorozatának első állomását. A magyar dobó a Kavaszakiban rendezett versenyen megdobta a 78 méteres olimpiai indulási „A”-szintet. A 29 éves, Európa-bajnoki bronzérmes atléta az idei világranglista második helyén állt a verseny előtt (79,84-el), a japán viadalt pedig 79,47-tel nyerte meg. Pars több mint egy méterrel előzte meg az olimpiai bajnok Murofusi Kodzsit (78,10). A pekingi olimpiai ezüstérmére továbbra is hiába váró szombathelyi versenyző a hét közben Sizuokában még öt centivel elmaradt a londoni szinttől, ezúttal azonban - a sportlövő Sidi Péter után második magyarként - megszerezte az ötkarikás kvótát.

Pénteken a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) nyilvánosságra hozta a 2012-es londoni olimpiára kvalifikáló szinteredményeket. A szokásoknak megfelelően ezúttal is két szintet határozott meg az olimpiára vonatkozóan a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF). Londonra vonatkozóan abban sincsen változás, hogy versenyszámonként maximum három sportoló érkezhet egy országból, de csak abban az esetben, ha mindhárman teljesítik a most publikált erősebb szintet („A”-szint). Amennyiben egy ország sportolói csak a gyengébb szintet („B”-szint) tudják teljesíteni, akkor közülük maximum egy atléta indulhat csak az adott versenyszámban. A szabályok szerint viszont hiába éri el valaki a „B”-szintet, ha egy honfitársa rendelkezik „A”-szinttel, akkor utóbbi mehet a játékokra.

Az atlétikai olimpiai mezőny létszámát az IAAF a szintek erősségével próbálja kordában tartani, így például a férfi 100 méteres síkfutás „A”-szintje (10,18) is igencsak komoly időeredménynek számít (Pekingre ez a szint még 10,21 volt). Különös figyelem övezte a férfi 400 méteres síkfutás „A”-szintidejét (45,25) is, amely azért fontos, mert ezt kellene megfutnia a világ egyik legismertebb (mű lábszárakkal futó) para sportolójának, a dél-afrikai Oscar Pistoriusnak, ha szeretne biztosan kijutni Londonba. Pistorius idén futott már 45,61-et is Rustenburgban, így a tegui világbajnokságon vélhetően ott lehet. A kvalifikáció időszak atlétikában május elsején kezdődik és egészen 2012. július 8-áig tart majd, kivéve a 10.000 méteres síkfutás, a gyalogló és maratoni futó, valamint a többpróba számokat, ahol már január elsejétől teljesíthetővé váltak a most –utólag- ismertté vált szintek. A kvalifikációs szintek részletes bontásban az ALÁBBI linken megtekinthetőek.

Bécs városának egy mellékutcájában, az 1950-es évek második felében néhány kisfiú futóversenyt rendezett. A győztest nemes egyszerűséggel Nurmi-nak nevezték el. Éppen arra járt egy Martin Maier nevű osztrák újságíró, és arra volt kíváncsi, vajon tudják-e, ki az a Nurmi, akiről a bajnokukat elnevezik.

Hosszasan gondolkodtak a srácok, aztán az egyikük kibökte:

-Én úgy tudom, indián harcos volt.  Winnetou barátja, és nagyon gyorsan tudott futni.

- Ááá, dehogy! Nurmi egy görög katona volt, és arról nevezetes, hogy egy nagy győzelem hírét vitte a fővárosba – vágta rá rögtön egy másik legényke.

A harmadik gyerek csak a fejét rázta hevesen, mint aki biztos birtokában van az igazságnak.

- Rosszul mondjátok! Nurmi egy prériállat. Nagyon gyorsan szalad, mint a gazella, vagy az antilop. Ezért nevezzük a leggyorsabbat így.

Peterdi Páltól, a neves sportújságíró-humoristától származik a történet, de nem jegyezte le, hogy vajon a „sógor kolléga” felvilágosította-e a fiúcskákat, hogy Paavo Nurmi voltaképpen a húszas évekbeli finn futófenomén, kilencszeres olimpiai bajnok atléta…

Dél-Afrikát már régóta esélyesnek tartják egy nyári olimpia megrendezésére, de az afrikai kontinens más országa is érdeklődnek az esetleges rendezés iránt. A közelmúltban Marokkó is bejelentkezett a játékokért, most pedig a kenyai miniszterelnök is arról beszélt, hogy országa képes lehet az ötkarikás versenyek megrendezésére. Raila Odinga akkor nyilatkozott erről, amikor az országban vendégszereplő brazil Palmeiras labdarúgó csapatának játékosait látogatta meg. „Afrikában egyetlen ország sem szerzett annyi olimpiai aranyérmet, mint mi, így teljes joggal pályázhatunk egy esetleges rendezésre.” – mondta a miniszterelnök.

Kenya sportolói az 1956-os melbourne-i olimpián mutatkoztak be az ötkarikás játékokon, azóta pedig összesen 75 érmet (közte 23 aranyat) nyertek sportolóik, főként a közép- és hosszútávfutók. Az érmek nagy része természetesen atlétikában (68) született, a maradék hét medáliát pedig ökölvívóiknak (utoljára 1988-ban) köszönhetik a kenyaiak. A lehetséges kenyai pályázó természetesen a főváros Nairobi lehetne, igaz a hivatalos pályázatig még hosszú lehet számára is az út. A közelmúltban a kenyai főváros ugyan érdeklődött a 2014-es és a 2018-as Nemzetközösségi Játékok megrendezése iránt is, de hivatalos pályázatot egyik esetben sem nyújtott be. Tavaly ráadásul az atlétikai Afrika-bajnokság megrendezése kapcsán is gondok akadtak, az eseményt az előzetesen tervezetthez képest néhány hónapos csúszással tudták csak megrendezni Nairobiban.

Szegény Coubertin báró nem erre számított. Az olimpiai játékok felújításának francia atyamestere arra gondolt, szülőhazájában hasonló tetszésre talál majd a régi görög versenyjátékok felélesztése, mint négy évvel korábban, Hellénföldön. Csalódnia kellett, mert az 1900-as párizsi viadalok „A zűrzavarok olimpiája” néven vonultak be a történelembe.

No persze ebben a csalódásban nagymértékben közrejátszott a modern olimpizmus csecsemő-állapota, illetve az a cseppet sem elhanyagolható tény, hogy a gall főváros abban az esztendőben világkiállítást rendezett, ami ugyebár világpolitikai szempontból is magasabb rangú esemény. Így történt meg az a csúfság, hogy szó szerint a kutya sem törődött a versenyekkel. Mi magyarok, mármint Franciaországba utazó maroknyi küldöttségünk is megitta a levét ennek a mellőzöttségnek. Kezdődött azzal, hogy a delegációt senki sem várta a vasúti pályaudvaron, a szállás pedig olyan környezetben, a külvárosban volt, ahol többnyire a hölgyek ősi mesterségének űzői telepedtek meg.

Az atlétikai rendezvények helyszínének, egy szerény kis pályát jelöltek ki a Boulogne-i erdőben, amit, nos, még jóindulattal sem lehetett ideális állapotúnak nevezni. A futóversenyek egyenese emelkedett egy kissé, ami annyira nem is baj, de hát telis-teli volt apró, már-már „ínszaggató” göröngyökkel. Persze ezekre a körülményekre teljesen fittyet hánytak az amerikai atléták, legnagyobb klasszisuk, Alvin Kraenzlein négyszer nyert – hozzá kell tenni, hogy ebből kétszer azért, mert a vallási nézeteik miatt vasárnap nem versenyző honfitársai a távolugrásban és a hatvan méteres futásban nem indultak. A dobószámokban próbálkozóknak meg attól kellett tartani, hogy ha nem céloznak pontosan, ha nem hajtják végre tökéletesen a mozdulatot, a sportszer könnyedén a környező fák ágainak hajtásain landolhat. Talán éppen ennek az „ad hoc” kivitelezett célzótechnikának (is)  köszönheti Bauer Rudolf  - egyébként ő dobott a világon először forgómozgásból -, hogy nevesebb vetélytársait megelőzve, a diszkoszvetésben megszerezte egyetlen párizsi elsőségünket.

A maratoni futás is számos furcsaságot hozott. Az útvonalat Párizs belvárosában, zegzugos utcák során át határozták meg, ami ugye sok-sok évtizeddel a GPS feltalálása előtt merő labirintusnak tűnhetett a nagyvárosi rengetegben könnyen eltévedő sportolóknak. A merész vállalkozók közül sokakat bizony tévesen igazított útba a helyi rendőr, nem csoda hát, ha a győzelmet egy „civilben” helybéli pékinas legény, bizonyos Theato aratta, aki már csak „lótifuti” munkája kapcsán is bámulatos ügyességgel tájékozódott.

Párizshoz köthető minden idők legfiatalabb olimpiai bajnoka. Csak éppen a nevét nem jegyezte le a krónika. Történt ugyanis, hogy a holland kormányos kétevezős tagjai, Francois Brandt és Roelof Klein kis híján pánikba estek a rajt előtt, mert nem jelent meg kormányosuk, Hermanus Brockmann. Nosza rajta, füttyentettek egy, a közelben bámészkodó fiúcskának. Rögtönzött előadás keretében kitanították alkalmi mesterségéről, így menet közben ez a tizenkét éves forma legényke diktálta a „hórukkokat” a fapapucsos duónak, akik ezzel a segédlettel lettek elsők. Még közös fotóra is felkérték a fiút, aki aztán, ahogy előbukkant, tova is tűnt a semmibe.

Az úszóversenyek különlegessége a gátúszás volt. Maga a Szajna átszelése nem okozhatott volna különösebb gondot a „kallózó pajtásoknak”, de a szervezők gondosan, úgy tízméterenként egy-egy hordót tettek az útba, azon kellett átevickélni az úszóknak. Aki átbújt alatta – bár erről nem szólnak históriák – biztosan a kizárás sorsára jutott.

Az első párizsi olimpia tehát nem a világraszóló sikerekről, a hatalmas rekordokról, hanem effajta „csacskaságok” révén vonult be az „ötkarikás köztudatba”.

Kérdés: Az első párizsi olimpián ebben az atlétikai számban a házigazdák annyira esélyesnek találták magukat, hogy „kegyesen” engedélyezték legnagyobb riválisuknak, más nemzetbélivel egészítsék ki „állományukat”, de aztán mégis pórul jártak. Mely versenyszámban történt mindez, mely ország csapata és kivel egészült ki, illetve miért nem hirdettek harmadik helyezettet?

A maratoni futás sem nélkülözött furcsaságokat. A szervezők ugyanis Párizs belvárosában jelölték ki a távot, szűk utcákon, sikátorokon kellett áthaladniuk a futóknak, és nem egy atléta eltévedt a labirintusban. Csak az úszta meg a kalandot, aki jól ismerte a zegzugos utcákat. A helyi pékinas, a francia Theato így könnyedén elboldogult a nehézségekkel, megszerezve az aranyérmet.

Hallott már valaki gátúszásról? Nos, a Szajnán ilyen versenyszámban is hirdettek első helyet. A vízben tízméterenként egy-egy hordót kötöttek ki, ezeken kellett átevickélniük az úszóknak, míg célba értek. A magyar sportolók is képviseltették magukat a második újkori olimpián. Közülük Bauer Rudolf a diszkoszvetésben ért el első helyet, főként addig sehol sem alkalmazott forgó technikájának köszönhetően.

A közelmúltban a Spuri Futómagazinban jelent meg egy terjedelmes írás minden idők egyik legnagyszerűbb atlétájáról, Abebe Bikiláról. A szerző (tapirka1014) engedélyével az alábbiakban közöljük a cikket az etitóp cseh legendával kapcsolatban:

A maratoni futás legendás, kétszeres olimpiai bajnoka 1932 augusztus 7-én, a Los Angeles-i olimpia maratonijának napján született Etiópiában, egy Jato nevű kis faluban, Addis Abebától 130 km-re. Édesapja pásztor volt, a kis Abebe az iskola mellett szintén pásztorkodással töltötte idejét. A hagyományos „Qes” iskolát 12 évesen fejezte be. Gyermekkorában tehetséges úszónak és lovasnak számított, valamint kiemelkedően jó volt a tradicionális „Gena” (a hokihoz hasonló, a Karácsonyhoz kapcsolódó csapatjáték) nevű játékban.

17 éves korában a fővárosba került, a hadseregben próbált karriert építeni, a birodalmi testőrség tagja lett. Sportolói karrierje is itt, de csak jóval később, 24 éves korában kezdődött. Egy katonai bemutatón felvonultak az 1956-os melbourne-i olimpiára utazó sportolók is. Bikila a válogatott melegítőt látva elhatározta, hogy ő is részt akar venni a játékokon. Még ebben az évben részt vett a katonai atlétikai bajnokságon. A futók között akkoriban Wami Biratu volt a „sztár” ő tartotta az etióp csúcsot 5.000 és 10.000 méteren is. A maratonin is mindenki az ő győzelmét várta, így óriás meglepetést okozott, amikor néhány kilométerrel a rajt után egy teljesen ismeretlen atléta vette át a vezetést, folyamatosan növelte előnyét és végül meggyőző fölénnyel nyerte a versenyt. Ő volt Abebe Bikila. Ekkor figyelt fel rá Onni Niskanen svéd edző, aki az etióp hadsereg atlétáit készítette fel. Az edzőtáborokban nem voltak ritkák a 30 km feletti hosszú futások és az sokszor ismételt 1500-as résztávok. Mindezt gyakran mezítláb teljesítették a futók a 2000 méteres tengerszint feletti magasságon a sziklás talajon. A közös munka meghozta a gyümölcsét, hamarosan Bikila tartotta az 5000-es és 10000-es csúcsot is.

1960 – Róma

A remek eredmények ellenére az olimpiai csapatba csak egy szerencsétlen (vagy szerencsés, nézőpont kérdése) véletlennek köszönhetően került be. Wami Biratu focizás közben eltörte a bokáját, így esett a választás Bikilára.

A római olimpia maratoni versenye talán minden idők legkülönlegesebb ötkarikás maratonja volt. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy se a rajt, se a cél nem került az olimpiai stadionba. A szervezők szerették volna megmutatni az egész világnak városuk építészetét, történelmi emlékeit, ragyogását, így egy olyan útvonalat találtak ki, amely a város legszebb pontjait érintette. A rajt a Piazza di Campidoglio-n volt, a cél pedig a Colosseum mellett álló Konstantin diadalívénél. A nagy meleget elkerülendő a mezőny délután fél hatkor rajtolt, az útvonal vége felé olasz katonák álltak sorfalat és fáklyákkal világítottak a futóknak.

A játékok cipő szponzora az adidas volt. A „beugró” Bikila nem talált magának kényelmes cipőt a helyszínen, így alig néhány órával a rajt előtt úgy döntött, hogy mezítláb fog futni, úgyis gyakran edzett így a versenyekre készülve.

Niskanen felhívta a figyelmét a fő riválisokra, kiemelve a 26-os rajtszámmal versenyző marokkói Rhadi Ben Abdesselamot. Nem tudni miért, a marokkói nem ezt a rajtszámát viselte, hanem a pályaversenyekre kapott 185-öst. Bikila futás közben végig a 26-ost kereste, de nem találta, miközben a verseny nagy részét együtt futotta vele, úgy, hogy nem is tudott róla. Féltáv után csak ketten maradtak elöl, így futottak egészen a Piazza di Porta Capena-ig, amely alig 500 méterre volt a céltól. Itt Bikila mintegy égi jelként megpillantotta, az Axumi Obeliszket, melyet az olasz megszállók hurcoltak el 1935 végén Etiópiából és itt állítottak fel. Tempót váltott és 2:15:16.2-es új világcsúccsal (akkor még nem hivatalos világcsúcs), 25 másodperces előnnyel első fekete afrikaiként aranyérmet nyert a nyári játékokon. Győzelme után megkérdezték, hogy miért futott mezítláb: „Meg akartam mutatni a világnak, hogy hazám, Etiópia eltökéltségével és hősiességével mindig győz.”

Másnap az olasz lapok arról cikkeztek, hogy 25 évvel korábban az egész olasz hadsereg kellett Etiópia meghódításához, Róma meghódításához viszont elég volt egyetlen etióp katona.

1961-ben nyert egy-egy maratonit Görögországban, Japánban és Kassán, majd hazatért és két évig nem indult nemzetközi versenyen. 1963-ban Bostonban 5. lett, ez volt az egyetlen olyan befejezett maratonija, amit nem nyert meg. Ezután a tokiói olimpiáig nem indult több nemzetközi versenyen, egyes források szerint Etiópiában többször is rajthoz állt, más források szerint a szomáliai határ közelében teljesített katonai szolgálatot.

1964 – Tokió

6 héttel az olimpia előtt vakbélgyulladással műtötték, a tokiói repülőtéren még kicsit meggörnyedve szállt le a gépről. A műtét és a verseny rajtja között egyszer sem futott, az ellenfelek nagyon jó formában voltak. Legnagyobb esélyesnek az amerikai Buddy Edelent tartották, aki 1963-ban 2:14:28-ra javította a világcsúcsot. Ez a verseny azonban senki másról nem szólt, csak Bikiláról, aki ezúttal cipőben (Puma) futott. A könnyű, sík, oda-vissza pályán az 1960-ashoz hasonló taktikával 20 km-ig ment az élmezőnnyel, majd onnan folyamatosan gyorsított. A fordítónál még csak 15 másodperc előnye volt a későbbi második helyezettel szemben, ez a végére több mint 4 percre nőtt. Hihetetlen világcsúccsal, 2:12:11-gyel győzött. A célban 75.000 ember tomboló ünneplésével a háttérben, mintha csak egy laza edzést futott volna, elkezdett nyújtani. A verseny 5. helyezettje Sütő József lett 2:17:55-ös idővel.

Abebe Bikila az első futó, aki maratoni távon két aranyérmet is tudott nyerni, egyedül a német Waldemar Cierpinski tudta ezt a bravúrt megismételni.

1968 – Mexikóváros

Tokióból hazatérve az egész ország hősként ünnepelte, az etióp császár is fogadta és egy fehér Volkswagen Bogárral ajándékozta meg. ’65-66-ban három maratonin indult, mindhármat megnyerte. Ezután folyamatosan kisebb sérülésekkel bajlódott, Mexikóba is úgy utazott, hogy a lábfejében egy kis csont el volt törve. A versenyen a szimbolikus 1-es rajtszámot kapta, sajnos nem tudott élni a lehetőséggel, 17 km-nél a nagy fájdalmak miatt fel kellett adnia a versenyt. Előtte még jelezte honfitársának Mamo Woldénak, hogy ő maradt Etiópia egyetlen reménye az aranyéremre. Ő élt is a lehetőséggel és megnyerte a versenyt.

1969 után

1969-ben a fővárosban autóját vezetve tragikus autóbalesetet szenvedett, melynek következtében súlyosan megsérült. Amikor a császár látta, hogy Etiópiában nem tudják megfelelően kezelni, azonnal Nagy-Britanniába, a Stoke Mandeville kórházba szállíttatta, ahol 9 hónapig kezelték. Bikila deréktól lefelé megbénult, többet nem tudott lábra állni, de a sport iránti szenvedélyét nem vesztette el. Megerősítette karját, szép eredményeket ért el íjászatban, valamint Norvégiában megnyert egy mozgássérült sportolók számára kiírt kutyaszán versenyt is.

Az 1972-es müncheni olimpia maratoni versenyének díszvendége volt, szerette volna látni, ahogy Mamo Wolde megismétli a duplázását, az etióp végül bronzérmet szerzett. Az olimpiai bajnok Frank Shorter lett, aki miután átvette az aranyérmét, odament Bikilához, hogy kezet foghasson vele.

A baleset szövődményének tartották azt az agyvérzést, amely 1973. október 23-án a halálát okozta. Abebe Bikila 41 éves volt. A császár a temetés napját nemzeti gyásznappá nyilvánította, 65.000 ember és maga az uralkodó kísérte utolsó útjára az Addis Abeba-i Szent József templomban.

A legenda

15 maratonin indult, 13-at fejezett be, ebből 12-t megnyert. Mindkét olimpiai aranyérmét világcsúccsal nyerte. Addis Abebában egy stadion és egy gimnázium, az olaszországi Ladispoli városkában egy híd viseli a nevét. Öt évvel halála utána a New York Road Runners klub (a NYC Marathon szervezője) díjat alapított a nevével, melyet olyan atléták kaphatnak meg, akik sokat tettek a hosszútávfutásért. Az eddigi díjazottak között van többek között Emil Zatopek, Waldemar Cierpinski, Fred Lebow, Stefano Baldini, Paula Radcliffe, Paul Tergat.