Az első újkori olimpia, éppen újdonsága miatt számos érdekességet, különlegességet tartogatott. Itt volt mindjárt a maratoni futás, amelyet még nem a mai távon, hanem Athén és Marathon városa közötti, mintegy negyven kilométeres úton rendeztek. Amikor Szpiridon Luisz, az első helyezett beérkezett a Márvány Stadionba, aligha gondolta, hogy perceken belül egész göröghon egyik legirigyeltebb emberének vallhatja magát. A derék postást, mint hazai győztest, a büszke honfiak elhalmozták minden földi jóval. A legnagyobb, s egyben legmegtisztelőbb ajándékot nem fogadhatta el. Ennek prózai oka volt: felesége és gyermekei várták otthon. Az első újkori olimpia legfőbb támogatója, Averoff nagykereskedő ugyanis leánya kezét és „fele királyságát” adta volna oda a maratoni futás győztesének, ha görög lesz. Persze a halálosan kifulladt Luiszt így is beterítették a legkülönfélébb csecsebecsék. Apró kincsek, élő állatok lettek a jutalmai, sőt, egy borbély egész életére ingyen hajvágást és borotválást biztosított neki.

A maratoni futás során még számos furcsaság történt. A harmadik helyen beérkező Velokasz, mint utólag kiderült, az út több mint felét kocsin tette meg, amiről a mögötte beérkező magyar Kellner Gyula értesítette a NOB tagját, dr. Kemény Ferencet, mondván, ő végig ugyanabban a ritmusban haladt és menet közben senki sem előzte meg. A turpisság napvilágot látott, amin a görögök annyira felháborodtak, hogy megszégyenítve, valósággal leszaggatták honfitársukról a nemzeti mezt. Kellner így harmadik lett, de mivel érmet – ezüst és bronz színűt – csak az első és második helyezett kapott, be kellett érnie egy oklevéllel – no meg persze megannyi gratulációval. Ugyancsak a leghosszabb távú futóversenyen történt, hogy egy hölgy is bejelentette indulási szándékát. Ám a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szigorú urai nem engedélyezték, hogy rajthoz álljon. Melpomené kisasszony ennek ellenére, mintegy bosszúból, néhány nappal a hivatalos verseny előtt, újságírók szeme láttára lefutotta a távot, bizonyítva: ő is leány a talpán.

Az első újkori olimpia legmókásabb figurája a német tornász, Carl Schumann volt. A mindössze 158 centire nőtt mokány fiatalember miután három aranyat szerzett eredeti sportágában, átrándult a birkózók közé, s ott is győzött a súlycsoportok nélküli küzdelemben.

Az amerikai James Brendan Connoly (ld. kép), az újkori olimpiák első bajnokának esete már más lapra tartozik. A Harvard Egyetem hallgatójaként a rektor megtiltotta neki, hogy tanulmányi időben elutazzék a távoli Európába, holmi sportversenyre. A tiltás ellenére azonban ő mégis áthajózott az öreg Földrészre, s meg is nyerte a hármasugrást. Sorsát nem kerülhette el: kicsapták az egyetemről. Hősünk viszont nem esett kétségbe, átiratkozott a Yale Egyetemre, ledoktorált, majd néhány év múlva visszatért a Harvardra: egyetemi előadóként. Valami hasonló történetbe kavarodott első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd is. A 100 és az 1200 méteres gyorsúszás bajnokát műszaki egyetemi tanára így köszöntette az olimpiát követő első órán: „,Nem érdekel, hogy Ön mit futott(!), csak az, mit tud a tananyagból”, aztán a sikeres vizsga után elsőként gratulált a tanár az olimpiai győzelemhez.

S ha már itt tartunk, még egy sztori Hajós Alfrédról. A bajnokoknak fogadást adott a görög király, s mindenkihez volt egy-két kedves szava. Amikor Hajóshoz ért, feltette neki a kérdést: „Árulja már el, hol tanult meg ennyire úszni?” Bajnokunk lakonikusan felelt: „A vízben Felség!”

És még egy magyar sztori: évtizedeken át vitatkoztak a sporttörténészek azon, vajon hány harmadik helyet is szereztek a magyar sportolók Athénban. Minden idők első, 1-es rajtszámú olimpiai versenyzője, a sprintfutó Szokoly Alajossal, illetve a fentebb említett Kellner Gyulával kapcsolatban szemernyi kétség sem merült fel, annál inkább meglepődött mindenki, amikor a közelmúltban bebizonyosodott: harmadik honfitársunk, az amúgy bosnyák származású Tapavicza Momcsilló a tenisz egyéni versenyben szintén harmadik helyet érdemelt ki, vele tehát bővül az olimpiai harmadik helyezettjeink sora.

Az athéni beszámolóhoz kapcsolódó záró kérdésünk: Egy váratlan, de annál inkább sorsszerű találkozásnak köszönhetik mindketten, hogy együtt vonultak be a modern olimpizmus történetébe. Kik között, hol és hogyan zajlott ez az egymásra találás a görög fővárosban, és mi lett az eredménye? A két férfiú nemzetének képviselői közül kik nyertek még a sportág későbbi ötkarikás történetében aranyérmet?