Szurkolj Londonban !

A kis országok bevonulása mindig üde színfoltját képezi az olimpiai megnyitóknak. A Holland Antillák is inkább egzotikuma, mint sportolói eredményessége okán került a figyelem középpontjába korábban, Londonban azonban lehet, hogy mégsem találkozunk az ország versenyzőivel. A korábban Hollandia kötelékébe tartozó autonóm szigetközösség ugyanis októberben felbomlott, a legújabb jogi szerkezet szerint pedig már az anyaország önkormányzati régiója lesz, így – sportszervezeti fogalmak szerint - megszűnik önállóan létezni. A helyzet természetesen a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot is állásfoglalásra készteti, amely a tervek szerint 2011 januárjában nyilatkozik majd hivatalosan is a Holland Antillák olimpiai státuszával kapcsolatban. „A legfőbb célunk az, hogy az Olimpiai Chartával szinkronban lévő döntést hozzunk, amely figyelembe veszi a sportolók érdekeit. A döntésben nyilván szerepet játszik majd a 2012-es londoni olimpia, de emellett figyelni szeretnénk a régió sportéletének fejlesztési lehetőségeire is.” – vetítette előre egyelőre semleges hangnemben a lehetséges döntést a NOB egyik illetékese.

A Holland Antillák 1950-tól tagja a nemzetközi olimpiai mozgalomnak, első ötkarikás szereplésére pedig rögtön az 1952-ben Helsinkiben rendezett olimpián sor került (labdarúgó csapatuk 2-1-re kikapott Törökországtól). Ezt követően 1960-ban vettek részt ismét a játékokon, majd a moszkvai olimpia bojkottja mellett minden további nyári olimpián küldtek sportolókat a játékokra. Az ország egyetlen olimpiai érmét egy szörfös szerezte, Jan Boersma az 1988-as szöuli olimpián lett bronzérmes. A pekingi olimpián három sportoló képviselte a Holland Antillákat, az úszó Rodion Davelaar és a sportlövő Philip Elhage mellett az atléta Churandy Martina (a képen lent) volt jelen a kínai fővárosban. Utóbbi ráadásul nem is szerepelt rosszul, hiszen a 200 méteres síkfutásban a világrekordot futó Usain Bolt mögött 19,82-vel a második helyen ért célba. Mégsem kapott azonban ezüstérmet, mert a versenybírók kizárták őt pályaelhagyás miatt. A kanyarban ugyanis átlépett a mellette lévő pályára, és hiába a fellebbezés, a Nemzetközi Sportdöntőbíróság végül helyt adott az ítéletnek, amely elvette Martinától az érmet.

A fentebb leírt pekingi szereplés kapcsán három nemzetközi sportági szövetség lehet érintett az ügyben, akik közül a sportlövők és az úszók egyelőre nem foglalkoznak az „Antillák-kérdéssel”, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) azonban már elébe ment a NOB döntésének is. A szervezet ugyanis törölte a Holland Antillákat tagjai sorából, az ország sportolói pedig – így Churandy Martina is – a jövőben már holland színekben versenyeznek majd. „A helyzet egyértelmű, az Antillák sohasem volt állam, csak egy autonóm terület, a sportolók korábban sem rendelkeztek külön útlevéllel, mindig is holland útlevelük volt csak.” – nyilatkozta az IAAF főtitkára, Pierre Weiss, majd hozzátette, hogy őket nem érdekli a NOB vonatkozó döntése, ezért is határoztak már most ebben az ügyben.

Életveszélyes fenyegetés és illegális fegyverbirtoklás miatt eljárás indult a pekingi olimpia maratoni futó bajnoka, Samuel Wanjiru ellen. A kenyai futó a hírek szerint egy féltékenységi dráma közepette feleségét, Tereza Njerit és egyik testőrét, William Masindét is megfenyegette a birtokában lévő AK-47-es gépfegyverrel. Ügyvédjének tájékoztatása szerint Wanjiru ártatlannak vallotta magát, a jövő év márciusában esedékes tárgyalásig szabadlábon védekezhet. A Kenya történetének első maratoni futó olimpiai bajnoka korábban kétszer is megnyerte a Boston maratonit, most azonban azért került a figyelem középpontjába, mert erőszakos cselekedete miatt a hatóságok előállították

Saját elmondása szerint a csodával határos módon élt túl egy közlekedési balesetet Paul Tergat ötszörös mezeifutó-világbajnok. A 10 000 méteren kétszeres olimpiai ezüstérmes (1996, 2000) kenyai futó csütörtökön egy álló teherautót szeretett volna megelőzni a kenyai Eldoret városában, ám a manőver során egy szembejövő másik teherautó összetörte Mercedesének vezető oldalát. A baleset után Tergat kötést visel a jobb lábán, és a fején is horzsolások vannak. A 41 esztendős atlétát a sportminiszter, Paul Otuoma is meglátogatta kórházi betegágyánál. „Nagyon megérintett engem az a sok szeretet, amit a balestem óta kaptam. Köszönöm mindenkinek a segítséget, különösen azoknak, akik kiemeltek a kocsiból és az orvosoknak is, akik sokat dolgoztak értem” – mondta a szerencsére kimenetelű baleset után a kenyai sportoló. A korábban pályaversenyeken induló Tergat az utóbbi időben már elsősorban a maratoni távon versenyzett, ahol korábban világrekorder (2:04:55 – 2003 Berlin) is volt.

A walesi fővárost, Cardiffot választotta felkészülési központjául a trinidad és tobagói olimpiai küldöttség - jelentették be szerdán. A karibi ország lett ezzel az első olyan olimpiai küldöttség, amely a Londonhoz közeli Walest választotta ki végső felkészülési, edzési helyszínként. Korábban már az ausztrál és a dél-afrikai paralimpiai csapat is tett hasonló bejelentést, de az elsősorban a sprinter Richard Thompsonra épülő trinidadi csapat jelenléte most mégis nagyobb visszhangot váltott ki. Az ország olimpiai bizottsága azért választotta Walest, mert magas színvonalú sporttudományos és orvosi ellátást kínál. „Számos lehetséges helyszínt megvitattunk előzetesen, de örömünkre szolgál, hogy végül Wales mellett döntöttünk, amely fontos állomás lehet a londoni felkészülés folyamán.” – hangsúlyozta Larry Romany az olimpiai bizottság vezetője. Trinidad és Tobago 28 fős csapattal vett részt a pekingi olimpián, a sportolói küldöttség nagy része természetesen atlétákból állt. A 23 atléta mellett három úszó, egy sportlövő és egy teniszező alkotta az ötkarikás csapatot. A csapat két éremmel térhetett haza a kínai fővárosból, a 100 méteres síkfutásban Richard Thompson végzett a második helyen Usain Bolt mögött, míg a Keston Bledman – Marc Burns – Emmanuel Callender – Richard Thompson összeállítású férfi 4x100-as síkfutó váltójuk Jamaica mögött lett ezüstérmes.

Némi pátosszal őrségváltásnak is nevezhetnénk a vasárnapi New York maratonin történteket. A legendás táv versenyét ugyanis az élete első maratoniján egyből győztes, „Gebre” becenévvel illetett etióp Gebre-Egziabher Gebremariam nyerte meg, miközben a versenyt a táv felénél feladó honfitársa, a legendás Haile Gebrselassie bejelentette visszavonulását. A kétszeres olimpiai bajnok (Atlanta és Sydney 10.000 méteres síkfutásának győztese) „igazi” Gebre már Pekingben is pályafutása megkoronázására készült, de ott végül nem tudott elindulni a maratoni távon. Hasonló terveket dédelgetett a londoni olimpia kapcsán is, de úgy tűnik, hogy ebből már nem lesz semmi, a new yorki szervezők megdöbbenésére ugyanis azonnali hatállyal bejelentette visszavonulását. A 37 esztendős futó kivételes pályafutást hagy maga mögött, amelyet nem utolsó sorban a két éve elért, jelenleg is érvényes maratoni világrekord (2:03,59 – 2008 Berlin) fémjelez. „Sohasem gondoltam még a visszavonulásra, ma volt az első nap, hogy ez eszembe jutott” – mondta szomorúan a jobb térdének sérülése miatt a vasárnapi versenyt feladó Gebre – „A verseny után nem beszéltem senkivel, nem beszéltem meg a döntésemet a menedzseremmel sem. Csak magammal beszéltem és azok után döntöttem úgy, hogy ennyi volt és most kell befejeznem a pályafutásomat.” A hazájában nemzeti hősnek számító Gebrselassie-nak persze nem kell majd unatkoznia további életében, hiszen rengeteg érdekeltsége van Etiópiában. Egy autókereskedő hálózat, egy mozi és egy ingatlanügynökség mellett ugyanis a közelmúltban nyitotta meg saját szállodáját. Országa, honfitársai iránti szenvedélye továbbra is megvan, a napokban tett nyilatkozata értelmében pedig nem tett le arról, hogy szeretné Etiópia lakóinak életkörülményeit javítani.  

Jelen állás szerint nem védheti meg olimpiai bajnoki címét a 400 méteres férfi síkfutás pekingi győztese, az amerikai LaShawn Merritt. A 24 éves amerikai atléta háromszor (tavaly októberben és decemberben, valamint idén januárban is) lebukott egy olyan anyaggal, amellyel szexuális életét próbálta serkenteni, amely viszont egyben szerepelt a hivatalos tiltó listákon is. A kétszeres olimpiai bajnok futó a napokban kapta meg a hivatalos ítéletet arról, hogy (2009 októberétől visszamenőleges hatállyal) összesen 21 hónapra tiltják el, ami azt jelenti, hogy hivatalosan 2011. július 27-étől versenyezhet ismét. Ez a dátum ugyan napra pontosan egy évvel a londoni megnyitója előtt van, de Merritt mégsem futhat a londoni olimpián. Az ok nem más, mint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) nem is olyan régen (2008 júliusában) hozott azon döntése, amely szerint, ha valakit doppingolás miatt eltiltanak, akkor nem indulhat a következő olimpiai játékokon (a magyar súlyemelő Gyurkovics Ferenc, vagy a brit sprinter Dwain Chambers esetében is olvashattunk ilyenről már korábban). Az ügyben több szervezet is szót emelhet még a közeljövőben, a WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) azért, mert a mostani ítélet enyhébb, mint az ilyen esetekben meghozott automatikus kétéves eltiltás. Érdekes lehet az egyik amerikai jogvédő szervezet (American Arbitration Association) hozzáállása is, amely azért támadhatja a Merritt-féle ügyet mert szerinte jogtalan ugyanazért a hibáért kétszer (21 hónap + londoni olimpia kihagyása) büntetni valakit. Merritt eltiltása egy hónappal a 2011-es dél-koreai világbajnokság előtt jár majd le (valószínűleg ez ad magyarázatot a "miért pont 21 hónapos az eltiltás?" kérdésre is…), az IAAF szabályzatai szerint ott pedig Merritt már indulhat. Feltéve persze, ha teljesíti az amerikai szövetség által kidolgozott kvalifikációs feltételeket. LaShawn Merritt egyébként a meghallgatásokon elismerte, hogy az ExtenZe nevű szert szedte a férfiassági problémái kezelésére és nem gondolta volna, hogy ebből ekkora ügy keveredik. Ironikus módon a termék leírásában szerepel a „100%-ban rizikó mentes” megjelölés is...

Árverésre bocsátja emlékezetes körülmények közt átvett aranyérmét, valamint futócipőjét Tommie Smith, az 1968-as mexikói olimpia 200 méteres síkfutásának amerikai olimpiai bajnoka. A különleges tárgyak 250 ezer dolláros kikiáltási áron kerülnek kalapács alá New Yorkban. Az aukció a napokban kezdődött el az egyik amerikai árverési portálon (itt a tárgyak képei és Smith hivatalos levele is látható egyébként) és november 4-én zárul majd le. Smith egyébként nem adott külön interjút a bejelentés kapcsán, az árverés szervezője, Gary Zimet azonban elmondta, hogy az egykori kitűnő sportoló nem pénzügyi nehézségek miatt döntött így, a befolyt pénzből viszont nagyrészt jótékonykodni szeretne. Érdekesség, hogy Smith aranyérme 1999-ben egyszer már megjelent egy árverésen, de akkor a tulajdonos rövid tépelődés után visszavonta az ajánlatot, mert az akkor az éremért felajánlott összeget (fél millió dollár) kevésnek és méltánytalannak érezte egy ilyen értékes relikviáért.

Szergej Bubka neve világszerte jól ismert, még azok számára is, akik nem követik közelről figyelemmel az atlétika világának eseményeit. A rúdugrás mára szinte fogalommá vált egykori klasszisa sportolói pályafutásának befejezése után sem szakadt el az olimpiai mozgalomtól, hiszen sok egyéb pozíciója mellett jelenleg is tagja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak. Bubka hazájában korlátlan népszerűségnek örvend, amelyet jól mutat az Ukrán Olimpiai Bizottság csütörtöki közgyűlése is, amelyen a 107 jelenlévő tag egyöntetűen rá szavazott, így újabb négy évre az egykori olimpiai bajnok (1988-Szöul) lett a szervezet vezetője. Bubka 2005 óta vezeti az Ukrán Olimpiai Bizottságot. Az eddigi főtitkárt, Vologyimir Gerasenko-t is megerősítették pozíciójában, az olimpiai bizottság elnökhelyettese pedig a jelenlegi sportminiszter, Ravil Safiullin lesz a 2011-2014 közötti időszakban. A szervezet tagjai szintén ellenszavazat nélkül (vajon miért nem lepődünk meg ezen?) álltak Viktor Janukovics elnök „Olimpiai remény – 2022” programja mögé, amelynek értelmében - ahogy korábban is írtunk róla blogunkban - Ukrajna tizenkét év múlva téli olimpiát rendezne.

Befejezi sportolói karrierjét az olasz Stefano Baldini, az athéni olimpia maratoni futó bajnoka. A 39 éves hosszútávfutó nagyon sikeres pályafutás végére tett pontot kedden: a 2004-es nyári játékokon aratott sikere mellett kétszer, 1998-ban és 2006-ban Európa-bajnokságot nyert, 2001-ben és 2003-ban pedig bronzérmes volt a világbajnokságon. Pályafutása első komoly sikerét Rómában aratta 1998-ban, amikor az olasz fővárosban élete első maratoni futó győzelmének örülhetett. Baldini egyéni csúcsát 2006-ban, a London maratonin érte el, amelyen 2:07:22 órás idővel lett ötödik. Ugyanabban az évben, az EB-n aratott sikere után a New York Maratonin hatodikként ért célba. Az olasz atléta három olimpián indult, Sydneyben nem fejezte be a versenyt, a pekingi maratoni versenyben pedig a 12. helyen végzett két évvel ezelőtt. Az athéni olimpiai győzelmének értékét növeli, hogy akkor ott volt a vert mezőnyben a világrekorder Paul Tergat és a 2003-as világbajnok Jaouad Gharib is. Igaz az olasz futó sikeréhez az is kellett, hogy 10 km-el a befutó előtt egy ír őrült az addig vezető Vanderlei da Lima elé befutva kizökkentse a brazil futót a ritmusból (ez a jelent is látható az alábbi videón). Stefano Baldini rajthoz állt az idei barcelonai Európa bajnokságon is, ám végül nem tudta befejezni a versenyt.

A londoni olimpia maratoni futásának vonalvezetése kapcsán már régóta zajlott a vita Angliában. Hétfőn viszont felszállt a fehér füst, eldőlt, hogy miként fest majd a 42.195 méteres táv a brit főváros olimpiáján. Bár sokan másképpen gondolták és várták, végül mégis az a verzió lett a győztes, amelyben a rajt és a cél is a Buckingham Palota előtt lesz. A londoni olimpia maratoni futása tehát a történelmi nevezetességek köré csoportosul majd, hiszen a három körből álló útvonal többek között érinti majd a Parlamentet, a Szent Pál Székesegyházat és a Towert is. Az új útvonalat a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF), a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és a londoni olimpia szervezőbizottságának vezetése is elfogadta, így várhatóan ez lesz a végleges verzió. A szervezőbizottság részéről Sebastian Coe azzal indokolta a döntést, hogy azért nem viszik el mégsem London keleti részébe (és ezzel a maratonik „hagyományos” helyszínére, az Olimpiai Stadionba) a futást, mert ezzel hatalmas fennakadásokat okozhatnának a főváros közlekedési rendszerében, amivel nem szeretnék a játékok remélt sikerét aláásni.