Szurkolj Londonban !

Kilencvenegy éves korában elhunyt Henry Wittenberg amerikai birkózó, aki két olimpián is érmet tudott szerezni. A szabadfogású birkózó az 1948-as londoni olimpián a félnehézsúlyúak között úgy nyerte meg az aranyérmet, hogy az elődöntőben izomszakadást szenvedett a mellében. Bár edzője nem akarta engedni, hogy tovább versenyezzen, ő mégis vállalta a fellépést, és meg is nyerte a döntőt, hazatérése után pedig Bronxban hősnek kijáró fogadtatásban részesítették.

A TÉLI OLIMPIÁK TÖRTÉNETE címmel a Corvini Domini Egyesület székházában ( 1165. Budapest Mátyásföld, Táncsics u. 10.) a Borovitz házaspár gyűjteményéből 2010. március 13-án szombaton 16 órakor kiállítás nyílik. A Corvini Domini Egyesület és a Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör közös rendezésében létrejött kiállítást Kázmér József a Corvini Domini elnöke és Dr. Hencsei Pál professzor, olimpiatörténész nyitja meg.

Néhány nappal a téli olimpia látványos záróünnepsége után ismét Vancouverre figyel a sportvilág: pénteken kezdődik a téli paralimpia.

A manapság már paralimpiai játékok néven futó eseménysorozat a második világháború után fejlődött ki, igaz annak idején még rekreációs jelleggel rendezett versenyekkel indult a történet. Az 1948-as londoni olimpia idején Dr. Ludwig Guttmann a Stoke Mandeville kórházban szervezett sportversenyeket brit világháborús veterán katonák, elsősorban gerincsérültek részére. Négy év múlva már a holland veteránok is részt vettek a versenyeken, az innentől kezdve pedig éves rendszerességgel megrendezett viadalok a paralimpiai mozgalom előfutárának számítottak. A mozgássérült és fogyatékkal élő sportolók számára a kilencedik Stoke Mandeville Játékokat Rómában rendezték meg 1960-ben, azóta is ezt az eseményt tekintik az első hivatalos paralimpiának. A nyári sportágak seregszemléje után 1976-tól kezdődően már télen is megszervezték a hasonló jellegű sportversenyeket. Eleinte más helyszínen rendezték meg az eseményeket, mint magát az olimpiát, 1988-tól kezdve (a téli játékoknál 1992-től) azonban már azonos városban, azonos létesítményekben kerül lebonyolításra a paralimpia, mint ahol az adott évi olimpia. Két évvel ezelőtt Pekingben már 148 ország 4200 sportolója vett részt a paralimpián, Vancouverben pedig több mint negyven ország 540 sportolója szerepel majd a március 12. és 21. között sorra kerülő téli játékokon.

A tízedik alkalommal megrendezésre kerülő téli paralimpián ezúttal 5 sportág (alpesi sí, biatlon, sífutás, kerekes székes curling, jégkorong) 64 versenyszámában rendeznek versenyeket

A vancouveri olimpia 16 napja alatt számtalan csodás történet látott napvilágot sikerekről, bukásokról. A német gyorskorcsolyázó, Anni Friesinger-Postma sztorija azonban talán nem kapott elég figyelmet, pedig a németek 33 éves versenyzője igencsak érdekes körülmények között lett újra (immáron harmadszor) olimpiai bajnok. A sérülései miatt az egyéni versenyszámokra ezúttal kevésbé felkészült és gyengébben szereplő (1000 méter – 14. hely, 1500 méter – 9. hely) az üldözéses csapatversenyben vigasztalódott.  A női 3000 méteres csapatverseny (ahol hárman egyszerre teljesítik a távot) elődöntőjében Friesinger az utolsó kanyarban már teljesen elfáradt, megbotlott, ekkor még egyensúlyban maradt ugyan, de a célegyenesben már végleg elcsúszott és végül hasra esve ért be a célba. A jégen úszó mozdulatokat (!) végző Friesinger hihetetlen rutinjával még a jobb lábát előre tolta (a célba érkezésénél a korcsolya számít), de ezt követően is dühösen verte a jeget (ld. lenti videó), mert azt hitte, hogy az ő hibája miatt kiestek.

Vannak olyan építmények, sportlétesítmények, amelyek hosszú időre egy-egy város, jelképéül szolgálnak. Ilyen lehet a napokban átadott új Holmenkollen síugró sánc is.

Eiffel-torony, Szabadság-szobor, Big Ben – csak néhány példa arra, hogy egy építmény mennyire hozzájárulhat egy város arcképének, hírnevének meghatározásához. Maracana stadion, Wembley, Madison Square Garden, Old Trafford – egy másik kiemelés, amely a fentihez hasonló megközelítéssel a sport szempontjából híres és rangos épületeket tartalmaz. A téli sportokat ismerők és szeretők számára a Holmenkollen név hasonlóan jól cseng. A norvég főváros, Oslo külvárosában található helyszín az északi sí sportok (sífutás, északi összetett, síugrás) bölcsőjének számít. Az első síugró versenyeket már 1892-ben megrendezték az itt található dombon, ahol az idők folyamán számos legendás ugró ért el kiemelkedő sikereket. A Holmenkollen otthont adhatott az 1952-es oslói olimpia síugró versenyeinek (125.000 néző előtt ugorhattak akkor – te jó ég !), három északi sí-világbajnokságnak (1930, 1966, 1982), itt rendezik hagyományosan a síugrók Északi Turné elnevezésű versenyének az utolsó állomását, az északi sportágak képviselői pedig évről-évre találkoznak itt egymással a Világkupa sorozat keretein belül. A következő kiemelkedő sportesemény a 2011-es északi sí-világbajnokság lesz. A rendezési jogot 2006-ban a norvégok csak úgy kapták meg a Nemzetközi Síszövetségtől (FIS), ha vállalták, hogy a XXI. századra már méreteiben és infrastruktúrájában is elmaradott létesítmény helyett egy vadonatúj sáncot építenek.

Befejezte pályafutását a japánok kitűnő gyorskorcsolyázója, Hiroyasu Shimizu. A 36 éves versenyző ötszörös világbajnokként (valamennyit kedvenc távján, 500-on szerezte) és olimpiai bajnokként fejezi be közel két évtizedes karrierjét. Első sikereit az 1998-as naganói téli olimpián aratta, amikor is 500 méteren arany-, 1000 méteren pedig bronzérmes lett. Négy évvel később az ötszáz méteres számban még egy ezüstérmet is szerzett. Élete negyedik olimpiáján Torinóban is ott volt a legrövidebb táv mezőnyében, ahol végül a 18. helyen zárt. A 100 méteres speciális szám világrekordját (9,43 sec) még mindig a magáénak tudó Shimizu azok után döntött a visszavonulás mellett, hogy nem sikerült bekerülnie a vancouveri olimpiára utazó japán csapatba, így nem indulhatott el élete ötödik olimpiáján.

A vancouveri téli olimpián Kanada női jégkorong válogatottja nagyszerű sorozatot folytatott, hiszen sikerült számukra a triplázás. A házigazdák női csapata ugyanis 2002 és 2006 után 2010-ben sem talált legyőzőre. Az olimpiai csapatsportok történetében nem sokszor fordul elő olyan, hogy egy ország csapata nyolc éven keresztül uralja az adott sportágat. Van persze példa erre az olimpiák több mint száz éves történetében, számunkra örömteli, hogy jelenleg is tart férfi vízilabdázóink győzelmi sorozata. Az alábbiakban látható az ilyen jellegű címvédő sorozatok összegzése részletesen (sötéttel a még jelenleg is érvényben lévő sorozatok):

Egy év kihagyást követően az ausztrálok klasszis mellúszója, Leisel Jones úgy döntött, hogy mégis nekivág az újabb olimpiai ciklusnak és szeretne részt venni a londoni olimpián. A még mindig csak 24 esztendős versenyző a tavalyi évben feltöltődött és úgy érzi, hogy lehet esélye arra, hogy három év múlva immáron negyedszer is tagja lehessen az ausztrál olimpiai csapatnak. „Eldöntöttem, hogy teljes emberként tovább csinálom az úszást, nem akarok félgőzzel benne maradni a sportágban. Én lehetek az első ausztrál úszó, aki négy olimpián indul el, ami különleges dolog lenne a számomra. Fizikálisan abszolút rendben vagyok, így csak a koncentrációmat kell ismét elővennem.” – nyilatkozta a tavalyi római világbajnokságot kihagyó úszó. Jones eddig nyolc éremmel (három arany-, négy ezüst- és egy bronzérem) rendelkezik az olimpiákról.

 

Előzetesen mindenki az amerikai Lindsey Vonn-tól várta a bravúrt, hogy az olimpián megrendezésre kerülő öt alpesi számban érmet szerez, ám végül mégsem ő állt ehhez a legközelebb. Az amerikai médiában sokan odáig is elmentek, hogy a legendás Eric Heiden rekordja (öt aranyérme Lake Placidben 1980) is elérhető Vonn számára. Az amerikai síző jól is kezdte szereplését, hiszen megnyerte a lesiklást, ám a többi számban már nem ment neki annyira jól. A szuperóriás-műlesiklásban ugyan bronzérmes lett, de a másik három szakágban nem ért célba. Ellentétben a német Maria Riesch-el, aki két győzelme (műlesiklás, szuperkombináció) mellett két nyolcadik és egy tízedik helyet is szerzett, amivel ő lett az első női alpesi síző, aki egy olimpián mind az öt szakágban a legjobb tíz közé tudott kerülni. Ezzel megismételte a norvég Kjetil Andre-Aamodt 2002-ben felállított rekordját, a norvég akkor szintén két számban szerzett olimpiai bajnoki címet (kombináció, szuperóriás-műlesiklás), a másik három számban pedig (4., 7., 6. hely) egyaránt a legjobb hétben végzett.