Borisz Onyiscsenko nevét egy életre megtanulta a sportvilág az 1976-os montreali olimpián. No nem azért, mert a szovjet öttusázó Mark Spitzhez, Keleti Ágneshez, vagy Michael Phelpshez hasonló tettet vitt volna véghez, hanem azért, mert az ő neve az olimpiákat tekintve a csalással fonódik össze azóta is. A montreali olimpia idején már 39 esztendős Onyiscsenko persze nem volt nyeretlen kétéves a sportágban, hiszen korábban szerzett már három olimpiai érmet is (1968-csapat 2. hely, 1972-csapat 1. hely, egyéni 2.hely), így vélhetően egy egyéni aranyéremmel szerette volna lezárni sportolói pályafutását, amihez minden eszközt be akart vetni.

A montreali öttusa verseny első száma után a szovjetek a negyedik helyen álltak csupán, de nagyon bíztak benne, hogy a vívásban sikerül felzárkózniuk, ami az egyik legerősebb számuk volt. Egyénileg Onyiscsenko volt az egyik legjobb a mezőnyben, így nem csoda, ha az angol Adrian Parker elleni asszóban folyamatosan ő adta a tusokat. Ennek ellenére azonban a brit csapat versenyzői (főleg a következő asszóra készülő Jim Fox) tiltakozásuknak adtak hangot, mert úgy érezték, hogy több esetben is úgy jelzett a gép találatot, hogy a szovjet vívó nem érte el ellenfelét. Mindezt megerősítette a magyar mérkőzésvezető, Székely Tibor is, aki magához kérette a fegyvert és mivel nem talált rajta mindent rendben lévőnek, így egy új (immáron szabályos) párbajtőrt adott Onyiscsenkonak. A szovjet vívó így is nyerte az asszót, de utólag kiderült, hogy a párbajtőrét olyan módon preparálta (ld. kép), hogy az olyan esetben is jelezhessen, amikor nem volt ténylegesen találat. A szovjet csapatot és Onyiscsenkot egyéniben is kizárták az olimpiáról az eset következtében. Érdekesség, hogy végül éppen a csalásra fényt derítő brit csapat nyerte meg az 1976-os montreali olimpia öttusa csapat versenyét.
 
A szovjet versenyző az olimpia egyik szégyene lett, az újságok is „Borisz a csaló” néven illették ezt követően. Csapaton belül sem volt lelkes fogadtatása a csaló öttusázónak, a szovjet röplabdázók például azt mondták, hogy ha találkoznak vele, akkor kidobják őt a szállásuk ablakán. Az Onyiscsenko ügy után a sportág szabályai is módosultak, innentől kezdve már nem lehetett olyan fogantyút használni a fegyvereken, amelyek esetleg kábeleket, vagy kapcsolókat rejthetnek el. Az Onyiscsenko-féle csalás egyébként meglehetősen híressé vált azóta is, a tekintélyes brit Observer című lap 2001-es összeállításában például minden idők legnagyobb sportbeli csalása címet nyerte el, megelőzve például Ben Johnson szöuli dopping ügyét vagy a legendás Diego Maradona-féle kezezős gólt is az 1986-os labdarúgó világbajnokságról. Érdekesség, hogy az Interneten keresgélve sem található különösebb információ arról, hogy mi történt az egyébként KGB-ügynök Onyiscsenkoval a montreali olimpia óta. Egyes hírek arról szóltak, hogy szibériai sóbányában töltött néhány esztendőt, majd pedig taxisofőrként élte életét, de ezekről nincs megerősítés. Ha valaki olvasott, hallott róla, segítsen információval ezügyben…