Szegény Coubertin báró nem erre számított. Az olimpiai játékok felújításának francia atyamestere arra gondolt, szülőhazájában hasonló tetszésre talál majd a régi görög versenyjátékok felélesztése, mint négy évvel korábban, Hellénföldön. Csalódnia kellett, mert az 1900-as párizsi viadalok „A zűrzavarok olimpiája” néven vonultak be a történelembe.

No persze ebben a csalódásban nagymértékben közrejátszott a modern olimpizmus csecsemő-állapota, illetve az a cseppet sem elhanyagolható tény, hogy a gall főváros abban az esztendőben világkiállítást rendezett, ami ugyebár világpolitikai szempontból is magasabb rangú esemény. Így történt meg az a csúfság, hogy szó szerint a kutya sem törődött a versenyekkel. Mi magyarok, mármint Franciaországba utazó maroknyi küldöttségünk is megitta a levét ennek a mellőzöttségnek. Kezdődött azzal, hogy a delegációt senki sem várta a vasúti pályaudvaron, a szállás pedig olyan környezetben, a külvárosban volt, ahol többnyire a hölgyek ősi mesterségének űzői telepedtek meg.

Az atlétikai rendezvények helyszínének, egy szerény kis pályát jelöltek ki a Boulogne-i erdőben, amit, nos, még jóindulattal sem lehetett ideális állapotúnak nevezni. A futóversenyek egyenese emelkedett egy kissé, ami annyira nem is baj, de hát telis-teli volt apró, már-már „ínszaggató” göröngyökkel. Persze ezekre a körülményekre teljesen fittyet hánytak az amerikai atléták, legnagyobb klasszisuk, Alvin Kraenzlein négyszer nyert – hozzá kell tenni, hogy ebből kétszer azért, mert a vallási nézeteik miatt vasárnap nem versenyző honfitársai a távolugrásban és a hatvan méteres futásban nem indultak. A dobószámokban próbálkozóknak meg attól kellett tartani, hogy ha nem céloznak pontosan, ha nem hajtják végre tökéletesen a mozdulatot, a sportszer könnyedén a környező fák ágainak hajtásain landolhat. Talán éppen ennek az „ad hoc” kivitelezett célzótechnikának (is)  köszönheti Bauer Rudolf  - egyébként ő dobott a világon először forgómozgásból -, hogy nevesebb vetélytársait megelőzve, a diszkoszvetésben megszerezte egyetlen párizsi elsőségünket.

A maratoni futás is számos furcsaságot hozott. Az útvonalat Párizs belvárosában, zegzugos utcák során át határozták meg, ami ugye sok-sok évtizeddel a GPS feltalálása előtt merő labirintusnak tűnhetett a nagyvárosi rengetegben könnyen eltévedő sportolóknak. A merész vállalkozók közül sokakat bizony tévesen igazított útba a helyi rendőr, nem csoda hát, ha a győzelmet egy „civilben” helybéli pékinas legény, bizonyos Theato aratta, aki már csak „lótifuti” munkája kapcsán is bámulatos ügyességgel tájékozódott.

Párizshoz köthető minden idők legfiatalabb olimpiai bajnoka. Csak éppen a nevét nem jegyezte le a krónika. Történt ugyanis, hogy a holland kormányos kétevezős tagjai, Francois Brandt és Roelof Klein kis híján pánikba estek a rajt előtt, mert nem jelent meg kormányosuk, Hermanus Brockmann. Nosza rajta, füttyentettek egy, a közelben bámészkodó fiúcskának. Rögtönzött előadás keretében kitanították alkalmi mesterségéről, így menet közben ez a tizenkét éves forma legényke diktálta a „hórukkokat” a fapapucsos duónak, akik ezzel a segédlettel lettek elsők. Még közös fotóra is felkérték a fiút, aki aztán, ahogy előbukkant, tova is tűnt a semmibe.

Az úszóversenyek különlegessége a gátúszás volt. Maga a Szajna átszelése nem okozhatott volna különösebb gondot a „kallózó pajtásoknak”, de a szervezők gondosan, úgy tízméterenként egy-egy hordót tettek az útba, azon kellett átevickélni az úszóknak. Aki átbújt alatta – bár erről nem szólnak históriák – biztosan a kizárás sorsára jutott.

Az első párizsi olimpia tehát nem a világraszóló sikerekről, a hatalmas rekordokról, hanem effajta „csacskaságok” révén vonult be az „ötkarikás köztudatba”.

Kérdés: Az első párizsi olimpián ebben az atlétikai számban a házigazdák annyira esélyesnek találták magukat, hogy „kegyesen” engedélyezték legnagyobb riválisuknak, más nemzetbélivel egészítsék ki „állományukat”, de aztán mégis pórul jártak. Mely versenyszámban történt mindez, mely ország csapata és kivel egészült ki, illetve miért nem hirdettek harmadik helyezettet?

A maratoni futás sem nélkülözött furcsaságokat. A szervezők ugyanis Párizs belvárosában jelölték ki a távot, szűk utcákon, sikátorokon kellett áthaladniuk a futóknak, és nem egy atléta eltévedt a labirintusban. Csak az úszta meg a kalandot, aki jól ismerte a zegzugos utcákat. A helyi pékinas, a francia Theato így könnyedén elboldogult a nehézségekkel, megszerezve az aranyérmet.

Hallott már valaki gátúszásról? Nos, a Szajnán ilyen versenyszámban is hirdettek első helyet. A vízben tízméterenként egy-egy hordót kötöttek ki, ezeken kellett átevickélniük az úszóknak, míg célba értek. A magyar sportolók is képviseltették magukat a második újkori olimpián. Közülük Bauer Rudolf a diszkoszvetésben ért el első helyet, főként addig sehol sem alkalmazott forgó technikájának köszönhetően.