Szurkolj Londonban !

A szerb férfi vízilabda-válogatott 8–7-re győzött Olaszország ellen a Világliga firenzei döntőjében, így megvédte címét és immár biztos résztvevője a jövő évi, londoni olimpiai játékoknak. Az olaszok a csoportkörben is megizzasztották a szerbeket, ahol csak ötméteresekkel kaptak ki, majd a döntőben is jól álltak három negyeden keresztül (5-5). Az utolsó játékrészt azonban már a szerbek nyerték 3-2-re, így a Világliga tízedik kiírása alkalmával hetedszer tudtak győzni. A sportágban ezzel a szerbek az elsők, akik kvótát szereztek a 2012-es játékokra. A bronzmérkőzésen Horvátország 11-5-re győzött az Egyesült Államok ellen, míg a 2009-es Világliga győztes Montenegró az ötödik helyen zárt, miután 8-7-re győzött a helyosztón Ausztrália ellen.

A 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban is olimpiai bajnok magyar csapat idén nem indult a Világliga küzdelmeiben. A magyar válogatott a július közepén kezdődő sanghaji világbajnokságon szerezheti meg az olimpiai részvételi jogot. Az eredeti kiírás szerint a vb első három helyezettje kvalifikálja magát az olimpiára, de amennyiben a szerbek érmet szereznek, akkor a negyedik hely (magyarul az elődöntőbe jutás) is elegendő lehet Kemény Dénes csapatának a londoni repülőjegy megváltásához.

Rohamtempóban fogynak a jegyek a londoni olimpiára. A 2012-es nyári olimpia szervezői ugyanis pénteken megnyitották a közvetlen jegyértékesítés második fázisát, amelynek keretében ismét lehetett direktben a szervezőbizottságtól belépőkhöz jutni. Az első fázisban ugyan még – a várható túljelentkezés miatt – sorsolás szerűen értékesítették a belépőket, most azonban a fennmaradt jegyek regisztrációs sorrendben váltak elérhetővé. Vasárnap estig újabb 850.000 jegy talált gazdára az olimpia jegyértékesítési oldalán keresztül, így a 26 sportágból már csak három olyan (labdarúgás, röplabda, birkózás) maradt, amire még van belépő.

A jegyértékesítés második fázisát csak azok számára tette elérhetővé a londoni szervezőbizottság, akik az elsőben már regisztráltak és ott a sorsolás folyamán az általuk kért jegyek közül egyetlen egyhez sem jutottak hozzá. Az érdeklődésre jellemző, hogy az Internetes rendszer pénteki megnyitásakor alig két óra kellett ahhoz, hogy tíz sportág jegyei teljesen elfogyjanak. A mostani intenzív jegyigénylés még nem jelent telt házas versenyeket, hiszen a szervezők júliusban és jövő év elején is terveznek újabb jegyértékesítést - igaz hasonlóan az eddigiekhez - kötött feltételekkel és már csak kisebb mennyiségben. „Jelentősebb mennyiségű jegyet fogunk piacra dobni még jövőre, azt követően, hogy az olimpiai tesztversenyeken meglátjuk, hogy milyen a pontos létesítmény helyzet és hova lehet még értékesíthető székeket elhelyezni. Célunk az, hogy olyanokat juttassunk belépőkhöz, akik eddig még nem rendelkeznek vele.” – adott reményt sokaknak Sebastian Coe, a szervezőbizottság elnöke.

A Debrecenben zajló országos úszó bajnokság szombati utolsó napján a 200 méteres vegyes úszásban az előfutamban remeklő Verrasztó Evelyn eredménye (2:13,29) mellett egy másik olimpiai kvótának örülhettünk, hiszen a 200 méteres mellúszás világbajnoki címvédője, Gyurta Dániel is megúszta a londoni szerepléshez szükséges „A”-szintet (2:11,74). A magyar úszó győztes időeredménye (2:10,45) nemzetközi összehasonlításban is remek, hiszen ezzel feljött az idei világranglista kilencedik helyére. Gyurta esélyeshez méltóan, végig vezetve szerezte meg az első helyet az esti döntőben, így biztos londoni résztvevőnek mondhatja magát.

Százhárom éves korában elhunyt a legidősebb magyar olimpikon. Kende Rezső 1908. december 31-én született Rákospalotán. Gimnáziumi diákként ismerkedett meg a tornasporttal, majd érettségi után Újpesten folytatta a versenyzést. 1927-ben meghívták a válogatott keretbe, ahol kiharcolta az olimpiai szereplés jogát. Amszterdamban, az 1928-as nyári játékokon csapatban a tízedik lett, egyéniben pedig legjobb eredményét korláton érte el - a 33. helyig jutott.

Az 1930-as luxemburgi világbajnokságon csapatban 4., egyéniben a 27. helyen végzett. A vb után a növekvő munkahelyi elfoglaltságai, a sorkatonai szolgálata és a jogi egyetemi tanulmányai miatt befejezte élsportolói pályafutását, de kisebb versenyeken továbbra is indult, később a Postás SE tornaszakosztályának elnöki tisztét látta el. 1940-től 2000-ig versenybíróként is tevékenykedett.

Három évvel ezelőtt, századik születésnapján Schmitt Páltól, a Magyar Olimpiai Bizottság korábbi elnökétől vehette át a 2008-as pekingi csapat címeres melegítőjét. Amikor Schmitt Pál - a jelenlegi köztársasági elnök - a következő, londoni olimpiáról kérdezte, azzal válaszolt, hogy az bizony messze van, de az angol fővárosban élő egyik fia bizonyára kimegy majd a versenyekre, és szurkol a magyar olimpikonoknak. Haláláig a Máriaremetei úton, az idősek otthonában élt, itt látogatta meg naponta négy gyermeke, tizenkét unokája és négy dédunokája is.

A vízilabda nem kifejezetten dopping-érzékeny sportág, de Benedek Tibor sajnálatos kenőcs-ügye óta tudjuk, hogy azért itt is előfordulhatnak olyan esetek, amikor valaki – vétlenül vagy szándékosa – a szabályok ellen cselekszik. Egyelőre nem lehet megítélni, hogy az ausztrál válogatott James Stanton ügye melyik kategóriába tartozik, de tény, hogy a 27 esztendős játékosnak a szervezetében 2010 októberében klenbuterol nyomaira bukkantak. Arról egyelőre nem lehet biztosat tudni, hogy az ügy miért csak most, közel fél év után került nyilvánosságra, de a versenyen kívül Perthben lefolytatott ellenőrzés miatt az ausztrálé kapus visszamenőleges hatállyal két éves eltiltást kapott. Számára ezzel elúszott a londoni olimpián történő szereplés lehetősége is, így 2012-ben nem vehet részt életet harmadik olimpiáján.

Érdekesség, hogy a közelmúltban több sportágban is (ld. Alberto Contador és az Arany Kupán ellenőrzött öt mexikói labdarágó) felbukkant a klenbuterol neve, amely a spanyol kerekes szerint az általa elfogyasztott hússal, a focisták szerint pedig ételmérgezés kapcsán kerülhetett a megengedettnél nagyobb mértékben a szervezetükbe. Az egybeesésekre már a WADA is felfigyelt, így vizsgálja a klenbuterol-szint növekedésének természetes okozóit is. A szakmai vizsgálat lezárásáig azonban James Stanton is tiltólistára került…

Sokan ugyan már nincsenek életben az 1948-as londoni játékokon szerepelt brit csapatból, de ők jövőre ingyen jegyet kapnak a brit fővárosban sorra kerülő játékokon. Erről döntött a Brit Olimpiai Szövetség (BOA), amelynek nyilvántartása szerint a 63 évvel ezelőtti játékokon szerepelt 398 sportolójukból még 125-en élnek, közülük pedig nagyjából a felével vannak most is kapcsolatban. Ahol lehetséges, ott a szervezők megpróbálnak ugyanabban a sportágban belépőt biztosítani, ahol a mára megöregedett sportemberek annak idején versenyeztek.

A mostani ötlet része annak a gondolatnak, hogy minden korábbi brit olimpikont (függetlenül attól, hogy téli vagy nyári játékokon szerepelt) szeretnének kicsábítani a jövő évi versenyekre. A ’48-as olimpikonokat természetesen kiemelt figyelem övezi ezen belül is, akik számára külön fogadást tartanak és akik az olimpiai faluban is látogatást tehetnek a játékok idején. Emellett a második világháború utáni első olimpián szerepelt sportolóknak lehetőséget szeretnének biztosítani arra is, hogy futhassanak az olimpiai fáklyaváltóban.

A meghívandó sportemberek között szerepel majd a most 89 esztendős Dorothy Tyler-Odam is, aki annak idején ezüstérmes lett (ugyanúgy, mint Csák Ibolya mögött Berlinben, 1936-ban) az amerikai Alice Coachman mögött női magasugrásban. „Nagyon megörültem, amikor hallottam a hírt arról, hogy belépőket kapunk a versenyekre„ – mondta a ’48-ban ezüstérmet szerző brit gyeplabda válogatott játékosa, John Peake.

Nyomasztó pára telepedett azon az 1900. évi reggelen a Szajna-partra. A versenyzők szép sorban gyülekeztek a számukra kijelölt stég mellett, bőszen vizsgálgatták hajóikat, vajon minden rendben van-e rajta. Így tett az a két holland férfi is, de közben idegesen toporogtak. A távoli toronyóra éppen negyedet kongatott, amikor egyikük, Roelof áttekintett a hajót buzgón sikáló Francois-ra.

- De hol van Hermanus?

A válasz csak egy puszta vállvonogatás volt a társ részéről, miközben Roelof az előző estén kezdett gondolkodni. Barátjuk, egyben a Minerva Amsterdam nevet viselő egység kormányosa igen bohém fickónak számított „fapapucsos” evezős körökben, és mindketten tisztán emlékeztek arra, hogy a szállás előtt látták Hermanust, amint egy felettébb csinos, ám annál inkább ledérnek tűnő hölgy kíséretében elsietett az éjszakába. Csakhogy azóta már régen fel kellett volna ébrednie, a pár frankos „gázsi” lecsengetése után sietve otthagyni ezt az éjszakai pillangót, elvégre nem dőzsölni küldte őket egyesületük a nem is olyan messzi gallföldre.

A két fiatalember versenylázát hamar felváltotta a kétségbeesés. Elvégre ők az esélyesek, ebben az esztendőben senki sem győzte le őket, de ha nincs Hermanus, nekik „annyi”, azaz szemernyi reményük sem marad a sikerre. De Hermanus alakja még távolról sem tűnt fel a folyóparton. Nem tehetnek mást, kormányost kell keríteni, mindenáron.

De ki lehet az erre alkalmas ember? A vetélytársaktól ugye nem kérhetnek kölcsönt, haza ugye nem táviratozhatnak, mert nyakukon a rajt, hát körbenéztek a környéken. Lám, Roelof megpillantott egy tizenegy-tizenkét éves forma legényként, amint lelkesen kacsáztatta kavicsait a vízbe. Egy füttyentés és a megszeppent fiú már ott is állt a két megtermett evezős előtt. Francois, aki tökéletesen beszélt franciául, vitte a szót:

- Tudod-e mi ez? – mutatott rá versenyeszközükre.

- Persze, csónak – felelte lesütött szemmel a gyermek.

- Lenne kedved nekünk segíteni? – jött az újabb kérdés, mire a fiú szemei kikerekedtek, halvány mosoly jelent meg a szája szegletében és egy „igen" válasszal már meg is köttetett az üzlet.

Már csak bő öt perc maradt a rajtig, így aztán sebtében szembesült leendő feladataival az apró ember. Francois gondosan elmagyarázta neki, mit kell tennie az út során, milyen vezényszavakat kell kiáltania, azt hányszor kell megismételni. Addig Roelof jelezte a versenybíróságnak, a „Minerva Amsterdam” felkészült a startra, lesz kormányosuk.

Rajtjelre nekilódultak a hajók és hatalmas csatában, ha csak kis különbséggel is a holland egység alkalmi kormányos segítséggel nagy-nagy diadalt aratott. Roelof és Francois nem győzött heves kézfogások közepette megköszönni a helyzet valóságából mit sem értő legénynek a segítséget, aki fel sem fogta, hogy ő most olimpiai bajnok lett.

A két holland férfi az eredményhirdetés után még közös fotók készített a fiúval, aztán a francia srác elköszönt, és továbbállt. Hazaérve bizonyára elmesélte a mamának, hogy két bácsi mire kérte meg a Szajna partján, és hogy milyen jó kis muri volt velük a játék.

Így lett Francois Brandt és Roelof Klein – meg utólag, a NOB-nak köszönhetően a távol maradó Hermanus Brockmann is – olimpiai bajnok, így vonult be a sporttörténelembe a párizsi fiú is, akinek kiléte máig ismeretlen, hiszen a nagy sietségben az evezősök még a nevét sem kérdezték meg.

Az edzések mellett intenzív angol kurzusokkal készülnek a kínai asztaliteniszezők a londoni olimpiára. A sportágat évtizedek óta uraló kínai játékosok nagy része korábban rendre csak tolmácsokon keresztül tartotta a kapcsolatot a külvilággal, a nyitás jegyében azonban most változni szeretnének, legalábbis erről érkeztek hírek a világ legnépesebb országából. „Érdekes újdonság lesz mindez, ami pozitív fejleménynek tekinthető. Ha a legjobb kínai játékosok angolul tudnak nyilatkozni, az egész világ oda fog figyelni rájuk. Örülök a kínai szövetség pozitív hozzáállásának.” – nyilatkozta a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség (ITTF) elnöke, Adham Sharara.

A kínaiak úgy tűnik, hogy ismét előhúzták a legendás „ping-pong diplomáciát” a kalapból, amely a hetvenes évek elején egyszer már sikeres volt. Peking 1971-ben ugyanis vendégül látta az amerikai asztalitenisz válogatottat, amely huszonkét év elteltével az első olyan amerikai sportküldöttség volt, amely vendégeskedett a kínai fővárosban. Ez a túra pedig előkészítette Richard Nixon elnök egy esztendővel későbbi – szintén hosszú idő utáni első – hivatalos látogatását. Bár Kína ma már nem annyira elzárt a külvilágtól, mint negyven évvel ezelőtt, az ország legnépszerűbb sportága azonban ismét jó példával járhat elől, ha többek között az olimpiai bajnok Ma Lin, vagy a világranglista éllovas Wang Hao is megtanul angolul. Ebben a sportágban ugyanis annyival a világ előtt járnak a kínaiak, hogy a tanulás miatti néhány óra edzéskiesés biztos nem árt meg nekik…

A 27 éves magyar versenyző az ötödik helyen zárta a müncheni Világkupa viadalt, ám az előtte végzők közül csak a bolgár Maria Grozdeva szerezhetett még kvótát, így Csonkáé lett a másik ötkarikás indulási jog, amelyet ebben a versenyszámban Münchenben kiosztottak. Csonka szombaton, az alapverseny első napját még a kilencedik helyen fejezte be, ám vasárnap remek teljesítménnyel, holtversenyben az első helyen került be a döntőbe 584 körös teljesítménnyel.

A pécsi születésű versenyző a fináléban is jól kezdett, ám néhány apró hiba miatt hátrébb került, de így is megszerezte a kvótát. A tavalyi légfegyveres Európa-bajnokságon ezüstérmes Csonka így Athén (2004) és Peking (2008) után a harmadik olimpiájára készülhet. A sportlövők közül ezt megelőzően Sidi Péter biztosította helyét a jövő évi londoni olimpián, ő tavaly szintén Münchenben, a világbajnokságon harcolta ki a részvételt.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság július hatodikán a dél-afrikai Durban városában dönt arról, hogy a három, még versenyben maradt pályázó közül melyik város rendezheti meg a 2018-as téli olimpiát. A szavazás előtt már javában zajlik a lobbi harc a németországi München, a franciaországi Annecy, valamint a dél-koreai Pyeongchang városai között. Az ilyen nagy téttel bíró szavazások előtt rendre felvetődik a korrupció árnyéka és sajnos ez a helyzet most is. „Átlátható a folyamat, átláthatóak és szigorúak a szabályok. A NOB Etikai Bizottságának minden eszköze megvan arra, hogy felderítse az esetleges visszaéléseket, igaz kizárni így sem tudja, hogy valaki etikai vétséget kövessen el.” – nyilatkozta a München érintettsége okán kiemelt figyelmet kapó német NOB-tag, Thomas Bach.

Bár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnöki posztját is betöltő Bach csak általánosságban beszélt, a Süddeutsche Zeitung csütörtöki száma konkrétabb információt is tartalmazott, amely szerint jelenleg is eljárás folyik három NOB-tag ellen. Az újság a FIFA egykori elnökét, Joao Havelange-ot, az Afrikai Labdarúgó Szövetség elnökét, Issa Hayatou-t és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnökét, Lamine Diackot nevezte meg név szerint. „Erről nem tudok mit mondani. Ha történt bármilyen visszaélés, azzal az Etikai Bizottság foglalkozik.” – hárította el udvariasan a felvetést Thomas Bach.

Közeleg a helyszínről szóló szavazás, így két dolog is közrejátszhat ebben a legújabb hírben. Egyrészt nem zörög a haraszt, ha…, másrészt pedig ilyenkor hajlamosabb a magát hátrányosabb helyzetben érző fél esetleg „mocskos” módszerekhez is nyúlva előrébb lépni. Hogy itt éppen melyik esetről van szó? Döntsön róla az Etikai Bizottság…