Szurkolj Londonban !

Továbbra is az NBC televíziós társaság közvetítheti az olimpiát az Egyesült Államokban, hozta meg döntését kedden délután a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. A NOB eredetileg tavaly akarta megnevezni a leendő közvetítő társaságot, de akkor a gazdasági válság miatt – a bevételek maximalizálása által vezérelve – egy évvel eltolta a jogok értékesítését. A június elejére Lausanne-ba összehívott tárgyalásra három pályázó érkezett, melyek közül hétfőn előbb a Rupert Murdoch médiamogul által birtokolt Fox mutatta be pályázatát, kedden reggel a Disney érdekeltségi körbe tartozó ESPN, majd kora délután pedig az NBC következett. A három média csoport bemutatója és a konzultációk után a pályázók lezárt borítékban adták meg végső ajánlatukat. Bár eredetileg a NOB csak a következő két olimpia (2014-Szocsi, 2016-Rio de Janeiro) jogait szerette volna értékesíteni, de a tárgyalások során végül a többek által javasolt módon „hozzácsapta” a 2018-as és 2020-as olimpiák jogait is.

Az NBC végül 4,38 milliárd dollárért nyerte el a jogokat, a részletes bontás szerint Szocsiból 775 millió dollárért, Rio de Janeiróból pedig 1,226 milliárd dollárért közvetíthet a társaság. A július hatodikán (Annecy, München és Pyeongchang közül) kijelölendő helyszínen sorra kerülő 2018-as téli olimpiáért 963 millió dollárt, míg a 2020-as nyári játékokért 1,418 milliárd dollárt fizet majd a társaság. A Comcast cég, valamint az olimpiai szponzorok közé tartozó General Electric által tulajdonolt társaság 1988 óta minden nyári, 2002 óta pedig minden téli játékokról közvetített, a jelenleg is érvényes szerződésük a 2012-es londoni játékok után jár majd le. „Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy mi lehetünk ebben az évtizedben az olimpiai játékok közvetítői az Egyesült Államokban.” – nyilatkozta boldogan a Comcast elnöke, Brian Roberts.

A most létrejött megállapodás a NOB elnök Jacques Rogge számára is megnyugtató, aki ezzel fontos bevételi forrásokat generált a szervezet számára azok után is, hogy utolsó elnöki mandátuma 2013 után lejár majd. Az NBC most először tudott Dick Ebersol nélkül olimpiai közvetítési jogot elnyerni, 1988-tól kezdve a legendás vezető nyolc alkalommal vitte sikerre a céget, májusi lemondása után azonban ezúttal már az utód, Mark Lazarus nevéhez fűződik a győzelem.

Az NBC 1995-ben öt olimpia (2000-2008) jogát nyerte el 3,5 milliárd dollárért, 2003-ban pedig 2,2 milliárd dollárt fizetett a 2010-es és 2012-es játékok közvetítési jogaiért. A tavalyi vancouveri olimpiáról viszont hiába közvetített 835 órában az amerikai csatorna, mégis 233 millió dolláros veszteséget könyvelhetett el. A mostani pályázatban a vesztes felek elismerték, hogy a számukra még gazdaságilag ésszerű határig elmentek az árajánlatnál, de tovább már nem. Az NBC azonban úgy tűnik presztízskérdést csinált az olimpiai közvetítési jogokból, így talán erőn felül vállalva is túllicitálta riválisait. Az NBC a korábbi, a lényeges eseményeket - akár felvételről is - a főműsoridőbe koncentráló stratégiáját az élő közvetítések erőltetésének irányába akarja elmozdítani.

Az elmúlt hét nem csak a magyar úszóknál, de atlétáinknál is sikeresnek volt tekinthető. A kalapácsvető Orbán Éva ugyanis 69,66 méterrel nyerte meg a hölgyek versenyét a Zalaegerszegen rendezett atlétikai vidék-bajnokságon, ezzel pedig teljesítette a világ- és olimpiai bajnoki kvalifikációs „B”-szintet. Az Egyesült Államokban tanuló dobó elmondta, hogy sikeres felkészülésen van túl és az átállással ugyan küzdeni szokott, de a szombati eredménye is bizonyítja, hogy már nincs problémája ezzel. A viadal legjobb eredményét elérő Orbán legközelebb egy göteborgi versenyen indul. A lengyelországi Bydgoszczban zajló versenyen a 110 gáton tavaly Európa-bajnoki bronzérmes Kiss Dániel világbajnoki és olimpiai "B" szintet futva negyedikként zárt, így ő is londoni olimpiai résztvevőnek mondhatja magát.

Újabb olimpiai A szintes magyar eredmény született a Mare Nostrum elnevezésű nemzetközi úszóverseny-sorozat nyitóállomásán, Barcelonában: Verrasztó Dávidnak egy második hely is elegendő volt az ötkarikás szint produkálásához: a 400 m vegyes döntőjében lett ezüstérmes 4:11.71 perccel, alig lemaradva a győztes Cseh mögött, aki saját versenycsúcsát megjavítva nyert 4:11.22-vel.  Első lett, ráadásul országos csúccsal Kis Gergő is, ő 15:01.43 perces ragyogó idővel 1500 m gyorson csapott a célba győztesként. Saját korábbi legjobbját, a 2007-től élt 15:08.20-at adta át a múltnak a katalán fővárosban. Ugyanebben a számban a finálé negyedik helyét szerezte meg Gyurta Gergely (15:14.83). Az idősebbik Gyurta, a még mindig csak 22 éves olimpiai ezüstérmes Dániel kedvenc távján, 200 m mellen diadalmaskodott 2:12.48 perccel. Az olimpiai szinthez 74 század hiányzott. Kellemes meglepetésre ugyanitt a dobogó harmadik fokára állhatott fel az eredményhirdetéskor Molnár Ákos (2:12.84). A vasárnap negyedik magyar győzelmét a műsorrendben utolsó számban, női 400 m gyorson a kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok Kapás Boglárka aratta, aki 4:08.22 perces remek teljesítménnyel nyert.

A magyarok két aranyérmet gyűjtöttek szombaton Cseh László és Kis Gergő jóvoltából a Mare Nostrum elnevezésű nemzetközi úszóverseny-sorozat nyitóállomásán, Barcelonában, Bernek Péter és Biczó Bence pedig egy-egy második helyezést szerzett. Cseh, Kis, Biczó és Kapás Boglárka teljesítette az olimpiai “A”-szintet, így már biztos londoni indulónak számít.

A katalán fővárosban zajló viadal első napján a világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes Cseh 200 m vegyesen diadalmaskodott 1:58.94 perces, új versenycsúcsot jelentő idővel. Ebben a számban a teljes mezőnyt tekintve egyedül ő került két perc alá. A másik magyar első hely gazdája a korábbi Eb-győztes Kis lett, aki 3:48.85 perccel nyert a 400 m gyors döntőjében, jelentős előnnyel megelőzve minden vetélytársát. Ugyanitt Gyurta Gergely az ötödik lett 3:53.17-tel. Az ifjúsági olimpiai bajnokok közül Biczó, aki 1:56.60 perc alatt ért célba 200 m pillangón, két tizeddel maradt le az aranyéremről, s második lett Bernek is a 200 m hát fináléjában 1:58.66-tal. Ez utóbbi számban Verrasztó Dávid 2:00.82 perces teljesítménye az ötödik helyhez volt elég.

Dobogó közelben végzett a tavaly nyári, szingapúri ifi olimpia kétszeres magyar bajnoka, Kapás Boglárka 800 m gyorson, a negyedik helyet 8:33.14 perccel érdemelte ki, ugyanitt Mutina Ágnes ötödik (8:36.31), a hosszabb kihagyás után újból versenyző Verrasztó Evelyn pedig a hetedik helyen zárt (8:41.56). Döntős volt még a 200 m mellen olimpiai ezüstérmes, vb- és Eb-győztes Gyurta Dániel, aki gyengébbik számában, 100 méteren hetedikként végzett 1:02.00 perccel, míg a pillangó- és vegyesúszás többszörös Eb-érmese, Jakabos Zsuzsanna 50 m gyorson nyolcadik lett (26.07 mp).

“Összességében igazán elégedettek lehetünk a barcelonai eredményekkel – értékelt Kiss László szövetségi kapitány szombat este az MTI-nek. – Egyfelől, mert kemény edzőtáborozás után csak most kezdték meg a gyerekek a versenyszezont, másfelől pedig azért, mert elsőként mindjárt négyen is megúszták az olimpiai “A”-szintet: Cseh, Kis, Kapás és Biczó, s Berneknek is csupán 12 század hiányzott ugyanehhez. De hát van még bőven idejük és lehetőségük további versenyeken másoknak is gyarapítani a londoni indulók számát.”

Mostanában egyre komolyabban foglalkoztat a téma, miszerint tegyük időrendbe az olimpiai bajnokokat, azaz határozzunk meg időbeli valós sorrendet az egyes ötkarikás játékok győztesei között. A feladat egyáltalán nem egyszerű, mert menet közben több, áthidalhatatlannak tűnő gonddal találkozik a kutató, amire még a szakirodalom sem ad egyértelmű és megnyugtató választ. Mifajta kiindulópontjaink lehetnek akkor? Az első az adott olimpia napra lebontott hivatalos programja, ami ugye a sajtóban is megjelenik. Ez viszont csak az illető versenyszámok, események kezdőpontját mutatja meg, a szám befejezésére nem világít rá. Az atlétikai futóversenyek, vagy az úszás esetében könnyebben tájékozódhatunk, hiszen ott a rajttól számítva meghatározott időn belül célba érkezik az első helyezett. De ha már a birkózóversenyekről, vagy cselgáncsdöntőről van szó, máris borul minden. Ekkor lehet elővenni az úgynevezett „official report”-ot, vagyis a NOB által közölt hivatalos jelentéseket. Itt a lap alján a „corrected” szó mellett szereplő dátum és idő ugyancsak fontos támpont.

A judo és a birkózás, de sok egyéb más, mint például az íjászat, vagy a csapatsportágak esetében így ötperces „hibahatáron” belülre érkezhetünk. Ám itt, a hivatalos jelentéseknél újabb „bibi” tárul szemünk elé. Mondjuk a vitorlás küzdelmeknél akadnak futam utáni óvások. Akár az utolsó futam esetében is, mint több hajóegységnél éppen Sydney-ben megtörtént. Ilyenkor csak késő este lesz hivatalossá a végeredmény. De mi van akkor, ha az óvás az első helyet már nem befolyásolja, azaz a célvonalon való áthaladás pillanatában a soling, vagy éppen a csillaghajó bajnoka már olimpiai győztesként ünnepli magát. Nos, ez esetben mindenképpen a beérkezés pillanata számít – még szerencse, hogy hozzávetőleges futamidőket közöl az „official report”, azaz ha tudjuk a rajt időpontját, könnyen megállapíthatjuk a cél pontos pillanatát is

A problémák boncolgatása során elérkeztünk az utolsó, ám annál „veretesebb” vitaforráshoz. A doppingesetekhez. Ha az egyes bajnok, vagy 2-8. helyezett sportoló tiltott szert fogyasztott, és az még az adott olimpián belül kiderül, az még az egyszerűbb eset. Akkor egy helyszíni módosítással megtörténik a javítás, mint mondjuk a bolgár súlyemelő, Isabela Dragneva esetében, aki Sydney-ben a második versenynapon indult, majd négy nap múlva bukott le, aranyát pedig az amerikai Tara Nott nyerte el. De a derék USA-beli erős hölgy ugyanakkor emelte a súlyokat, mikor bolgár vetélytársa, tehát a bajnoki címet ide kell visszaminősíteni, azaz arra az időpontra, amikor hivatalosan a verseny zajlott. Mert ha nem ezt tesszük, akkor Marion Jones összes elvett, és másnak ítélt aranyát Athén után és Peking elé kellene sorszámoznunk, mert ugye az amerikai sprinter 2007-ben vallotta be, hogy Sydney idején doppinggal élt.

Magyarul így valamennyi doppingesetet követő visszavont és másnak adott medáliát ott és akkor kell nyilvántartani, amikor az adott verseny lefolyt, amikor a síkfutás lezajlott, amikor a súlyemelő verseny utolsó kísérletezője is lelépett a dobogóról, amikor a birkózóverseny (pl. a Leipold-Slay finálé a szabadfogás 76 kilós kategóriájában ugyancsak Sydney-ben) ideje lejárt. Összességében tekintve tehát nagyon nehéz így, és rendkívül körmönfont, aprólékos munka meghatározni az olimpiai bajnokságok megszületésének sorrendjét. Én megpróbáltam, s remélem, sikerül ezt az érvrendszeremet akár magasabb körökkel is elfogadtatni.

Első hallásra nemes ötletnek tűnt az, hogy a második világháborúban az atombomba támadások okán világszerte ismertté vált két japán város, Hirosima és Nagaszaki közösen pályázzon olimpiai rendezésre. A kezdeti lelkesedést és a semleges szemlélők jóváhagyó bólogatását aztán hamarosan lehűtötte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság bejelentése, amely emlékeztetett az Olimpiai Charta azon pontjára, amely szerint egy olimpiát csak egyetlen város rendezhet meg.

Persze korábban is volt már példa több város bevonására az olimpián (pl. legutóbb Vancouver-Whistler, vagy 2008-ban Peking és Quingdao, valamint Hongkong is együtt rendezett). Ezen pályázatok különlegessége volt viszont, hogy egy főpályázó volt csak, a többiek úgynevezett társrendező (co-host) státuszban szerepelhettek. Ez a felállás a NOB vezetői szerint már működőképes lehetett volna a két japán város esetében is, feltéve, hogy egyikük vállalja az áldozatot és a jóval kisebb publicitást és rangot kínáló társrendezői státuszt. A kisebb méretű és harmad annyi lakossal rendelkező Nagaszaki azonban nem vállalta ezt az alárendeltséget, így végül tavaly áprilisban kilépett az első ránézésre tökéletes békeüzenettel kecsegtető pályázatból.

Nagaszaki visszalépését követően Hirosima előbb úgy döntött, hogy tovább folytatja a pályázati folyamatot és versenybe száll a 2020-as olimpia megrendezésért. Ez a lelkesedés azonban végül náluk is véget ért, a gazdasági racionalitás (és talán a Japánt sújtó idei földrengés és cunami) és az alacsony fokú társadalmai támogatottság miatt végül a kandidáció törlése mellett döntöttek. A Hirosima élére idén tavasszal került polgármester, Kazumi Matsui már nem támogatta olyan lelkesen az olimpia gondolatot, mint elődje, Tadatoshi Akiba, így vasárnap a város vezető testülete határozatban rögzítette a pályázati folyamat végét.

Amúgy már a házi belső pályáztatásnál sem lett volna könnyű dolga Hirosimának, hiszen a 2016-os olimpiáért is harcba induló Tokióval is meg kellett volna küzdenie (egy ország csak egyetlen várost jelölhet a pályázat során). Japán korábban háromszor rendezett már olimpiai játékokat (1964-Tokió, 1972-Sapporo, 1998-Nagano).

A londoni olimpia előtt ugyan nem terveznek a brit szervezők világméretű fáklyaváltót, de a 2012-es játékok előtt így is közel hetven napon keresztül halad majd Nagy-Britanniában az olimpiai láng. A fáklyaváltóban összesen közel 8000 ember futhat majd néhány száz métert az olimpiai játékok szimbólumával, a résztvevők nagy részét (90%-át) pedig a britek a hétköznapi emberek közül választanák ki. A kiválasztási folyamat több szálon fut majd, melynek egy részében a váltó három fő szponzora (Coca-cola, Lloyds TSB és Samsung) szervez kampányokat júniustól kezdődően. Ezen felül viszont érdekesnek ígérkezik az a kezdeményezés, amelyben bárki ajánlhat a szervezőbizottság figyelmébe olyan személyeket, akit érdemesnek talál a megtisztelő feladatra.

A fáklyával futók felét a 12-24 éves korosztályból tervezik feltölteni, olyan fiatalokkal, akik a helyi közösségekben töltenek be vezető és példakép szerepet. „Ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy olyan embereknek adjunk rivaldafényt, akik a hétköznapokban nyújtott tevékenységükkel ezt megszolgálják” – mondta a szervezőbizottság vezetője, Sebastian Coe. A napokban indult „Moment to Shine” elnevezésű programban másfél hónap áll rendelkezésre (június 29 - éjfél a határidő) a jelölésre, a projekt végén pedig összesen 2012 személyt választanak ki ezen keresztül a futásra. Ezen program egyetlen megkötése viszont, hogy csak a szigetországban élő egyéneket lehet jelölni.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tavaly tervezte értékesíteni a 2014-es és a 2016-os olimpiai játékok televíziós közvetítési jogait az Egyesült Államokban, ám az akkori rossz (számára kevesebb bevétellel kecsegtető) gazdasági helyzet miatt a tender elhalasztása mellett döntött. A NOB által a jövő hónapban véglegesítendő értékesítésnél valamennyi nagy piaci szereplő érdekelt lesz, legalábbis ebben bíznak a szervezet gazdasági vezetői.

A NOB részéről megszólaló és egyben a tárgyalásokat vezető Richard Carrion az AP hírügynökségnek nyilatkozva ugyanis elmondta, hogy véleménye szerint legalább kettő, de reményei szerint három TV-társaság is ott lesz a június 6-7 között sorra kerülő aukción. Jelenleg a tender technikai részleteinek a pontosítása zajlik, annak érdekében, hogy júniusban már csak a fő feltételek (így nagyrészt az ár) képezze a tárgyalások alapját.

Mivel nyolc év óta ez lesz az első alkalom, hogy olimpiai közvetítési jogokat lehet elnyerni, így az amerikai televíziós piac is élénken érdeklődik a Szocsiban és Rio de Janeiro-ban sorra kerülő játékok közvetítései iránt. Az előzetes hírek alapján az NBC és az ABC-ESPN csoport biztosan, a Fox pedig valószínűleg harcba indul, a CBS ugyanakkor várhatóan ezúttal nem száll be a versenybe. A mostani tenderben a TV-társaságoknak van lehetőségük arra, hogy a 2018-as téli illetve 2020-as nyári játékokra is tegyenek árajánlatot, igaz azok helyszínéről még nem született döntés. A NOB nem lesz köteles azonnal választani a megadott árak alapján, a kiírás szerint a döntést esetleges szoros verseny esetén egy újabb fordulóval finomíthatja. Carrion elmondás szerint azonban a szervezet legkésőbb a július elején Durbanben esedékes kongresszusig szeretné lezárni a projektet.

Legutóbb 2003-ban az NBC volt a befutó, amely akkor 2,2 milliárd dollárt fizetett a 2010-es és 2012-es játékok amerikai közvetítési jogáért, a versenyben pedig akkor az ESPN-t győzte le. Az NBC 1988 óta valamennyi nyári játékokról, 2002-től kezdve pedig valamennyi téli olimpiáról közvetített. Az üzletet az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága (USOC) is kiemelt figyelemmel kezeli, ez lesz ugyanis az első próbája az USOC és a NOB között megkötött új üzleti szerződésnek, amely szerint a nemzeti olimpiai bizottság (a sokak által horribilisen magasnak tartott) 13%-ost részesedést kap a megkötésre kerülő TV-s szerződésből.

Kilencvenhat éves korában elhunyt Bill Roycroft, Ausztrália legidősebb olimpikonja, az 1960-as római játékok aranyérmese. Az ausztrál lovas szövetség hétfői bejelentése szerint Roycroft a Victoria állambeli Camperdown kórházában halt meg, beteg volt. Roycroft a lovastusa csapatversenyében nyert olimpiai bajnoki címet 45 évesen, úgy, hogy előtte kulcscsonttörést szenvedett és az orvosok akarata ellenére a kórházból szökött ki a versenyre. Ebben a versenyszámban Roycroft sorozatban öt olimpián szerepelt, 1968-ban Mexikóvárosban és 1976-ban Montrealban (ahol 61 éves korában ő lett az olimpia legidősebb érmese) pedig egyaránt bronzérmet szerzett. Az 1968-as nyári olimpia megnyitó ünnepségén ő vihette országa nemzeti zászlaját.

A 2000-ben Sydneyben rendezett olimpián ő is egyike volt azon nyolc sportembernek, aki az olimpiai megnyitóünnepségen a stadionba hozhatta az olimpiai zászlót. Roycroft halála után a berlini olimpián szerepelt hármasugró, Basil Dickinson lett a legidősebb még élő ausztrál olimpikon, aki alig egy hónappal később született, mint a most elhunyt sportember.

A londoni olimpia közeledtével a szigetországban is jobban előtérbe kerülnek az olimpiai hagyományok. A 2012-es nyári olimpia előtt a brit sportélet történelmi adósságot pótolhat az ország első olimpiai bajnokával, Launceston Elliot-tal szemben. Az 1896-os athéni olimpián győztes sportoló a Melbourne egyik külvárosában található Fawkner temetőben egy jelöletlen sírban nyugszik, ami azonban hamarosan megváltozhat. „Nagy szégyen, hogy első bajnokunk egy jelöletlen sírban nyugszik. Nem akármilyen utazást tett meg ő is annak idején az olimpiai győzelemig.” – nyilatkozta egy ausztrál lapnak Sebastian Coe a londoni szervezőbizottság elnöke, aki maga is kétszeres olimpiai bajnok, így tudja, hogy mivel jár az ötkarikás játékokon elért siker. A Brit Olimpiai Szövetség (BOA) a hírről értesülve természetesen azonnal a megoldáson kezdett el dolgozni, melynek eredménye az lesz, hogy Elliot hamarosan sírkövet kap majd, amely megemlékezik arról, hogy ő volt - az olimpiákon azóta is roppant sikeres - Nagy-Britannia első olimpiai bajnoka.

Az ausztrálok számára azért is lehet meglepő a múlt iránti közömbösség, mert az ő első olimpiai bajnokuk, Edwin Flack számos utcának, térnek adta a nevét hazájában, ráadásul otthonában, Berwickben egy bronz szobor is emléket állít az 1935-ben elhunyt sportolónak. Az 1896-ban atlétikában (800 és 1500 méteren) győztes ausztrál futóról ráadásul 1996-ban az olimpiai centenárium évében külön bélyeget is bocsátottak ki az ötödik kontinensen.

A skót arisztokrata családból származó Elliot ezzel szemben szinte teljesen a feledés homályába merült hazájában. Flackhez hasonlóan ő is az 1896-os athéni olimpián remekelt, ahol bajnoki címet szerzett az egykarú súlyemelésben (71 kg-al), emellett pedig a kétkarú emelésben is ezüstérmes lett. A birkózásban és a 100 méteres síkfutásban is induló Elliot 1874-ben Indiában született, de Tasmániában nevelkedett – talán ezzel is magyarázható, hogy kevés nyomot hagyott a brit sportéletben. Első felfedezője Eugen Sandow, a modern testépítés megalapozója volt, akinek a szárnyai alatt 19 évesen már brit súlyemelő bajnoki címet szerzett. Mivel az 1900-as párizsi olimpián nem rendeztek súlyemelő versenyeket, így akkor diszkoszvetésben indult és a magyar Bauer Rudolf mögött a 11. helyen végzett. Elliot 1923-ban vándorolt ki Ausztráliába, ahol Melbourne mellett egy farmon élt, mielőtt 1930. augusztus nyolcadikán rákbetegségben életét veszítette.