Szurkolj Londonban !

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság szerdán döntött a 2018-as téli olimpia helyszínéről. A dél-koreai Pjongcsangot választó voksolás után nincs megállás a lobbiban, hiszen a 2020-as nyári játékokra pályázó városok vezetői már most megkezdték a háttér munkát a rendezési jog elnyeréséért. Eddig egyedüliként csak az olasz főváros, Róma jelezte hivatalosan rendezési szándékát, mostantól viszont várható, hogy még többen „fedik fel a kártyáikat”.

A korábban többször is sikertelenül kandidáló Isztambul már jelezte részvételi szándékát, amit egyes NOB tagok a szervezet durbani kongresszusán meg is erősítettek. A török metropolisz a 2000-es olimpiára kandidált először, majd ezt követően sorozatban három alkalommal is sikertelenül kampányolt a rendezésért.

A szeptember elsejei hivatalos jelentkezési határidőig még vélhetően több város is jelentkezik majd, de a korábban –a cunami pusztítása és gazdaságra gyakorolt negatív hatása ellenére is – bizakodó Tokió nem biztos, hogy beszáll a versenybe. A NOB két év múlva, 2013. szeptember hetedikén, a bizottság buenos airesi közgyűlésén dönt majd a 2020-as olimpia helyszínéről.

Oroszország azt tervezi, hogy a világűrben is megutaztatja az olimpiai lángot a 2014-es szocsi téli játékokat megelőző fáklyatúrán. Alekszander Zsukov orosz miniszterelnök-helyettes a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) durbani ülésén megtartott prezentációjában azt mondta: minden idők leghosszabb fáklyaváltóját akarják megvalósítani, s a történelemben először az űrbe is szeretnék eljuttatni a lángot. Zsukov jelezte, hogy Oroszország legmagasabb hegycsúcsa, a Mount Elbrusz és a világ legmélyebb tava, a Bajkál-tó is szerepel a 120 naposra és 28 ezer km-esre tervezett fáklyatúra állomásai között, amelynek során 130 városon keresztül 14 ezren viszik majd a lángot.

Szerdán este a dél-afrikai Durbanben eldőlt, hogy a dél-koreai Pjongcsang városa rendezheti meg a 2018-as téli olimpiai játékokat. A koreai város már az első fordulóban megszerezte a NOB-tagok szavazatainak többségét, így harmadik próbálkozásra elnyerte a rendezési jogot. A koreai metropolisz 2003-ban Prágában 56-53 arányban maradt alul Vancouverrel szemben, a 2007-es guatemalai NOB-döntés során pedig Szocsitól kapott ki 51-47-re. Mindkét szavazás különlegessége az volt, hogy ők kapták ugyan a több voksot az első körben, de az átszavazások miatt (Salzburg kiesése után) a végső szavazási körben mégis alulmaradtak.

Most viszont már ők számítottak az elsőszámú esélyesnek, még akkor is, ha az erős gazdasági lobbi és a téli sport hagyományok miatt Münchent komoly ellenfélnek várták. A szerdai prezentációk során mindhárom pályázó (a harmadik helyen végző Annecy is) saját előnyeit hangsúlyozta, de vélhetően a verseny már a korábbi lobbiharc során eldőlt a városok között. Ázsiában eddig kétszer rendeztek téli olimpiát (1972-Sapporo, 1998-Nagano), de most először nem Japán lesz majd a házigazda. Pjongcsang 63 szavazatot kapott, Münchent 25-en, Annecyt pedig csupán 7-en favorizálták ezúttal a NOB-tagok közül.

Bár a téli olimpiák magyar szempontból nem kifejezetten sikeresek, a hazai nézők mégis szeretik a téli sportokat, így cseppet sem mindegy, hogy a Szocsi utáni következő ötkarikás seregszemlére hol kerül sor. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a dél-afrikai Durban városában szerdán szavaz arról, hogy a három pályázó közül melyik lesz végül 2018-ban olimpiai házigazda. Két európai (München, Annecy) és egy ázsiai város (Pjongcsang) már bő másfél éve versenyez a szavazatokért, a hosszú lobbi harc utolsó felvonása pedig július hatodikán délelőtt egy utolsó prezentációval zárul le. Az utolsó protokolláris eseményen a 45 perces előadások után a még bizonytalan NOB-tagok (van, lehet még ilyen?) kérdéseket tehetnek fel a három város kandidációját vezető kis létszámú csapatoknak, majd megkezdődik a várva várt szavazás.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 110 tagja közül ilyen-olyan okok miatt ezúttal nyolcan nem szavaznak, ráadásul az érintett országok NOB-tagjai sem vehetnek részt az első fordulós voksoláson, ahol így maximálisan csak 96 szavazat érkezhet. A győzelemhez abszolút többség kell, amely vélhetően csak a második szavazási körben jön majd össze. Az utóbbi két alkalommal ez a kör különösen fájdalmas volt a dél-koreai Pjongcsang számára, hiszen a koreaiak hiába kapták a legtöbb szavazatot az első fordulókban, az „átszavazások” után előbb Vancouverrel, majd Szocsival szemben is elbukták a rendezés lehetőségét. Az új koreai téli sport központnak megálmodott Pjongcsang azonban nem adta fel, harmadszor is próbálkozik és ezt a kitartást látva sokan őket gondolják a legnagyobb esélyesnek. Mellettük szólhat a – téli sportok szempontjából – még kiaknázatlan hatalmas ázsiai piac és a nagymértékű (91%) lakossági támogatás, ugyanakkor ellentáboruk a két Korea közötti lezáratlan katonai és politikai konfliktusra, valamint a téli sport hagyományok hiányára is előszeretettel hivatkozik.

A pjongcsangi pályázat legfőbb ellenfelének München-t gondolják. A németek elég régen rendeztek utoljára olimpiát, 1972-ben éppen a bajor főváros volt a házigazda, igaz akkor nyári olimpiának. A német metropolisz lehet az első, amely téli és nyári olimpiát is rendez, igaz hegyek hiányában nyilván nem egyedül tenné. Társrendezőként az a Garmisch-Partenkirchen is segíti ugyanis a müncheni kandidációt, amely 1936-ban maga is rendezője volt téli olimpiának. Az elsősorban a havas sportok központjának tervezett kisváros egy ideig gátja is volt a pályázatnak, hiszen a helyi gazdák vonakodtak átengedni földjeiket olimpiai felhasználásra. A helyzetet végül hosszas tárgyalások után megoldották, de az olimpia ellenes „Nolympia” mozgalom hangjai így is messzire szóltak – kérdés, a döntéshozók ebből mit hallottak meg. A müncheniek mellett szólhat az a tény, hogy évek óta számos téli sportág bázisát adják sportszakmai, rendezési, és nem utolsó sorban anyagi szempontból is. A téli sportági szövetségek nagy részét német szponzorok működtetik és kis túlzással elmondható, hogy a máshol érdektelenségbe fulladó Világkupa versenyek Németországban mindig telt házzal működnek. A téli sportokban is sikeres németek ráadásul azt vallják, hogy nyolcvan év után ismét „kijárna” nekik egy olimpia. Ebből a szempontból igazuk van, ugyanakkor talán hiba volt kijelenteni azt, hogy sikertelenség esetén 2022-re is pályáznának, számos NOB-tag így talán könnyebben adja majd voksát egy ázsiai rendezés mellé.

Minden előzetes elemzés a harmadik helyre sorolja Annecy-t a versenyben, ugyanakkor az erős lobbi erővel rendelkező franciákat sem szabad leírni, hiszen nevető harmadikként akár ők is befuthatnak az érdekek és ellenérdekek sajátos elegyére épülő szavazás során. A kandidációs folyamat elején költségvetési gondokkal és alacsony hazai támogatottsággal rendelkező pályázat éléről tavaly év végén távozott Edgar Grosprion, az új vezetés azonban jobb politikai kapcsolatait felhasználva igyekezett hajrázni. A Münchenhez hasonlóan szintén az alpesi régió hagyományaival kampányoló Annecy számára ugyanakkor talán nem jelent jót, hogy Nicolas Sarkozy államelnök nem utazik el Durbanbe, így a három kandidáló közül egyedül ők nem lesznek képviselve a legmagasabb szinten. A pekingi olimpia előtt bojkottra buzdító politikus ugyanakkor nem túl népszerű a NOB-tagok körében, így Sarkozy döntése abszurd módon még lehet, hogy használ is a franciáknak. A környezetvédelmet és a „takarékos” olimpiát hirdető Annecyt sokan outsidernek tartják a szavazáson, de ha az első kört netán túléli, akár még meglepetést is okozhat. A tervezett helyszínek nagy távolsága miatt kapott NOB-kritika alapján átalakították a létesítmények körét, az új tervet pedig májusban a Lausanne-ban tartott utolsó nagy prezentáción is igyekeztek hangsúlyozni. Mindez azonban lehet, hogy kevés lesz, hiszen a hangulatos alpesi síközpontokban kevés ötcsillagos szálloda található, a NOB funkcionáriusai számára pedig lehet, hogy ez lesz a legdöntőbb érv a franciák ellen.

A 2018-as téli olimpia helyszínéről szóló szavazás persze ennél sokkal bonyolultabb döntés lesz, a fentiek ismeretében 96 ismeretlenes egyenletrendszernek is tekinthető. Jelenleg nincs a földön olyan ember, aki meg tudná mondani a végeredményt, ráadásul a titkos szavazás magában hordozza még a bennfentesek súlyos tévedési lehetőségét is. Ki gondolta volna például, hogy a 2016-os nyári olimpia esetén a toronymagas favorit Chicago már az első körben kiesik és az itthon fő esélyesnek beállított magyar-horvát labdarúgó EB-rendezés nulla szavazata is igazi hidegzuhanyként ért bennünket. A lényeg viszont az, hogy szerdán  délután öt óra környékén az egyenletrendszer megoldása is ismertté válik. A NOB belga elnöke, Jacques Rogge ugyanis ekkor húzza majd elő a 2018-as téli olimpiát rendező város nevét abból a bizonyos borítékból.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) végrehajtó bizottsága a dél-afrikai Durbanben tartott ülésén határozott úgy, hogy a hódeszkások programjába bekerül a párhuzamos műlesiklás és a slopestyle, és utóbbi versenyszám a síakrobaták küzdelmeiben is helyet kap. A slopestyle-ban az indulóknak úgy kell végigmenniük a pályán, hogy az azon elhelyezett különböző akadályokon minél több trükköt mutatnak be, a pontozóbírák pedig ezeket a mutatványokat értékelik. A NOB áprilisban hat új versenyszámot vett fel a programba, így a női síugrást, a férfi és női síakrobaták félcső-, a sílövők vegyescsapat-, valamint a szánkósok és műkorcsolyázók csapatversenyét.

"A slopestyle nagyon népszerű, és gyorsan fejlődik" - mondta Jacques Rogge, a NOB elnöke. "Fiatal, elhivatott sportolók űzik, s biztos vagyok benne, hogy szép jövő áll előtte." A 2020-as nyári olimpián való bemutatkozásért harcoló 12 sportág közül a NOB nyolcat választott ki, amelyeknek maradt esélyük arra, hogy kilenc év múlva debütálhassanak az ötkarikás seregszemlén. A baseball, a softball, a karate, a falmászás, a wakeboard, a fallabdázás, a görkorcsolya, valamint a tradicionális kínai küzdősport, a wushu még reménykedhet abban, hogy 2020-ban helyet kap az olimpiai programban. A szörf, a tánc, a bowling és a netball azonban lekerült a napirendről.

Már a jelenleg is zajló női labdarúgó világbajnokságon is bajok voltak az egyenlítői-guineai válogatott körül, amelyek most tovább gyűrűztek. Az afrikai csapat a vb-n az utolsó pillanatban tudott még játékost cserélni, így ott elkerülte a jogosulatlan játékos szerepeltetéséből adódó blamát. Néhány nappal később azonban kiderült, hogy az ügyben érintett Sade Boho Sayu az olimpiai kvalifikáció sorozaton már pályára lépett, aminek következtében a csapatot – bár továbbjutott – kizárták a londoni olimpia selejtezőjéről.

Történt ugyanis, hogy az Afrika-bajnokság ezüstérmes csapata már két egyenes kieséses párharcot (Gabon és Kamerun ellen) is túlélt az olimpiai selejtezőben, de mindezt Sade Bohu Sayu tevékeny részvételével. A spanyol klubcsapatban játszó játékos azonban korábban már szerepelt a spanyol nemzeti válogatottban is (ez volt az oka annak, hogy a vb nevezési listájáról le kellett húzni a nevét), így csapata kizárással bűnhődik miatta. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) Egyenlítői-Guinea helyett az általa korábban búcsúztatott Kamerunt hozta vissza a selejtezőbe, azt a csapatot, amely majd a kontinensbajnok Nigériával mérkőzik meg az Afrikának szánt két londoni hely egyikéért. Az augusztus végén és szeptember elején sorra kerülő kétmérkőzéses párharcokban a másik helyért Dél-Afrika és Etiópia csatázik.

Különös esetről érkezett hír Új-Zélandról, ahol a 17 esztendős Justin Wright saját szülei ellen indított és nyert pert. A még kiskorú úszónak ugyanis szülei megtiltották (egészen pontosan nem adták meg neki a szabályokban előírt írásbeli engedélyt), hogy részt vegyen az új-zélandi szövetség által szervezett úszóversenyeken, mivel nem értettek egyet fiúk kapcsolatával a nála hét esztendővel idősebb Rhi Jeffrey-vel. A 24 esztendős amerikai úszó Athénban aranyérmes volt a 4x200 méteres gyorsúszó váltóval, a közelmúltban pedig Aucklandba érkezett, hogy új-zélandi edzőjével felkészüljön a londoni olimpiára.

Az új-zélandi beszámolók szerint Jeffrey az aucklandi uszodában találkozott jelenlegi kedvesével. Szülei, Paul és Sandy azonban nem nézték jó szemmel a nagy korkülönbséggel kialakult románcot. Az aggódó szülők előbb e-mailben kérték a klub vezetőit a kapcsolat „megfúrására”, majd amikor ez nem vezetett eredményre, akkor döntöttek úgy, hogy nem járulnak hozzá kiskorú fiúk versenyzéséhez. Az aucklandi bíróság múlt heti ítéletében azonban a gyermeknek adott igazat, aki így szíve választottjával egy medencében versenyezhet. A történethez tartozik még, hogy a pár amúgy együtt is él már, hiszen a fiatal Justin elég korán elhagyta a szülői házat, hogy saját útját játhassa.

A francia elnök, Nicolas Sarkozy nem utazik el jövő héten a dél-afrikai Durban-be, ahol a Nemzetközi Olimpiai Bizottság dönt a 2018-as téli olimpia helyszínéről. A hír meglehetősen kellemetlenül érinti Annecy városát, amely a pályázat során a németországi München és a dél-koreai Pyeongchang ellenfeleként reménykedik a NOB tagjainak kedvező döntésében. A két rivális helyszín ráadásul a legfelsőbb szinten képviselteti magát a július hatodikai döntés alkalmával, hiszen a német elnök Christian Wulff és a dél-koreai államfő, Lee Myung-bak is ott lesz a helyszín kijelölésének napján a dél-afrikai városban.

A francia pályázat az utóbbi egy évben különböző nehézségekkel küzdött (alacsony költségvetés, kevés szállodai kapacitás Annecy és a társrendező Chamonix környékén, a korábbi vezető Edgar Grospiron lemondása), amelyet folyamatosan próbált ledolgozni, többek között a francia sportminiszter Chantal Jouanno segítségével. Sarkozy mostani bejelentése viszont nem jön jól a kandidációnak, ugyanakkor a bennfenteseteket nem érte váratlanul, hiszen éppen a francia elnök volt az, aki a pekingi olimpia előtt a kínai emberi jogi helyzetre hivatkozva a megnyitó bojkottjára szólított fel. Később ugyan Nicolas Sarkozy is ott volt a Madárfészek Stadionban, de megítélésén ez már nem nagyon tudott változtatni olimpiai berkekben.

Az is elképzelhető persze, hogy Sarkozy egyszerűen csak óvatos és szeretné elkerülni elődje, Jacques Chirac blamáját, aki a győzelem szinte biztos tudatában utazott reprezentálni a NOB 2005-ös szingapúri ülésére, ahol a 2012-es nyári játékok helyszínéről döntöttek. Ott végül a Tony Blair vezette London lett a befutó, Chirac pedig lógó orral volt kénytelen távozni…

Május elején még a kétszeres olimpiai bajnok tornászt, Peter Vidmart nevezték ki a londoni olimpiára az amerikai csapat vezetésére (chef de mission), ám néhány héttel később ezen döntését megváltoztatta az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága (USOC). A mormon származású Vidmar ugyanis – ahogy a kutakodó médiamunkások kiderítették - korábban elítélően nyilatkozott a melegek házasságáról, ami sokak (így például a másságát nyíltan vállaló Johnny Weir műkorcsolyázó) rosszallását váltotta ki az amerikai olimpikonok közül.

Az egykori remek tornász csendes távozása után az USOC vezetői hosszasan gondolkoztak az utódláson, június végére pedig meg is lett az újabb jelölt. Olimpiai sikerekben Teresa Edwards pályafutása is igencsak gazdag volt, aki kosárlabdázásban szerzett négy olimpiai bajnoki címet. A 46 esztendős egykori kitűnőség 1984-ben, 1988-ban, 1996-ban és 2000-ben is tagja volt a győztes amerikai csapatnak és emellett a ’92-es barcelonai olimpiáról is van egy bronzérme, így minden idők legeredményesebb olimpikonjának számít sportágában.

Különös bejelentést tett kedden a németek ötszörös olimpiai bajnok gyorskorcsolyázója, Claudia Pechstein. A 39 esztendős versenyző ugyanis eltökélte, hogy ha már egy balul sikerült dopping-ügy miatt nem sikerült eljutnia tavaly a vancouveri olimpiára, akkor pályakerékpárosként szeretne részt venni a jövő évi londoni olimpián. A két sportág egymás kiegészítőjeként is funkcionál, így nem ő lenne az első, aki téli és nyári olimpián is szerepelhet ebben a két sportágban. A német sport legeredményesebb téli olimpikonjának számító Pechstein a rövidebb távokon szeretne kvalifikációt szerezni.

A bejelentés kapcsán azonban rögtön felvetődik az is, hogy vajon Pechstein indulhat-e egyáltalán Londonban, hiszen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által hozott ún. oszakai döntés értelmében egy doppingvétségen ért és eltiltott sportoló a büntetés lejárta után két olimpián nem szerepelhet, amely Pechstein esetében Londonra is vonatkozna. „Ez a szabály nem vonatkozik rám, mert sohasem doppingoltam. Az én eltiltásom egy hibás döntés volt, amelynek az alapja egy a megszokottól eltérő mérési eredmény volt. A vérképemben meglévő anomáliát azóta már több orvosi vizsgálat is kimutatta, így most szeretném visszavenni azt az olimpiát, amit Vancouverben elvettek tőlem. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy az én esetemre ne vonatkozzon az oszakai döntés.” – nyilatkozta magabiztosan Pechstein, akinek az eltiltása idén februárban járt le.