A kis országok bevonulása mindig üde színfoltját képezi az olimpiai megnyitóknak. A Holland Antillák is inkább egzotikuma, mint sportolói eredményessége okán került a figyelem középpontjába korábban, Londonban azonban lehet, hogy mégsem találkozunk az ország versenyzőivel. A korábban Hollandia kötelékébe tartozó autonóm szigetközösség ugyanis októberben felbomlott, a legújabb jogi szerkezet szerint pedig már az anyaország önkormányzati régiója lesz, így – sportszervezeti fogalmak szerint - megszűnik önállóan létezni. A helyzet természetesen a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot is állásfoglalásra készteti, amely a tervek szerint 2011 januárjában nyilatkozik majd hivatalosan is a Holland Antillák olimpiai státuszával kapcsolatban. „A legfőbb célunk az, hogy az Olimpiai Chartával szinkronban lévő döntést hozzunk, amely figyelembe veszi a sportolók érdekeit. A döntésben nyilván szerepet játszik majd a 2012-es londoni olimpia, de emellett figyelni szeretnénk a régió sportéletének fejlesztési lehetőségeire is.” – vetítette előre egyelőre semleges hangnemben a lehetséges döntést a NOB egyik illetékese.

A Holland Antillák 1950-tól tagja a nemzetközi olimpiai mozgalomnak, első ötkarikás szereplésére pedig rögtön az 1952-ben Helsinkiben rendezett olimpián sor került (labdarúgó csapatuk 2-1-re kikapott Törökországtól). Ezt követően 1960-ban vettek részt ismét a játékokon, majd a moszkvai olimpia bojkottja mellett minden további nyári olimpián küldtek sportolókat a játékokra. Az ország egyetlen olimpiai érmét egy szörfös szerezte, Jan Boersma az 1988-as szöuli olimpián lett bronzérmes. A pekingi olimpián három sportoló képviselte a Holland Antillákat, az úszó Rodion Davelaar és a sportlövő Philip Elhage mellett az atléta Churandy Martina (a képen lent) volt jelen a kínai fővárosban. Utóbbi ráadásul nem is szerepelt rosszul, hiszen a 200 méteres síkfutásban a világrekordot futó Usain Bolt mögött 19,82-vel a második helyen ért célba. Mégsem kapott azonban ezüstérmet, mert a versenybírók kizárták őt pályaelhagyás miatt. A kanyarban ugyanis átlépett a mellette lévő pályára, és hiába a fellebbezés, a Nemzetközi Sportdöntőbíróság végül helyt adott az ítéletnek, amely elvette Martinától az érmet.

 

A fentebb leírt pekingi szereplés kapcsán három nemzetközi sportági szövetség lehet érintett az ügyben, akik közül a sportlövők és az úszók egyelőre nem foglalkoznak az „Antillák-kérdéssel”, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) azonban már elébe ment a NOB döntésének is. A szervezet ugyanis törölte a Holland Antillákat tagjai sorából, az ország sportolói pedig – így Churandy Martina is – a jövőben már holland színekben versenyeznek majd. „A helyzet egyértelmű, az Antillák sohasem volt állam, csak egy autonóm terület, a sportolók korábban sem rendelkeztek külön útlevéllel, mindig is holland útlevelük volt csak.” – nyilatkozta az IAAF főtitkára, Pierre Weiss, majd hozzátette, hogy őket nem érdekli a NOB vonatkozó döntése, ezért is határoztak már most ebben az ügyben.