Szurkolj Londonban !

Az olimpiai mozgalom története bővelkedik különleges eseményekben, kuriózumokban. Most induló sorozatunkban ezekből szemezgetünk. Sorozatunk első részében két birkózóval foglalkozunk, akik az 1912-es olimpián ma már elképzelhetetlen párharcot vívtak egymással. Az olimpizmus hőskorában ugyanis a birkózó mérkőzések addig zajlottak, amíg az egyik fél nem győzött, így fordulhattak elő irreálisan hosszú menetek is. A stockholmi olimpia kötöttfogású birkózó versenyein (a 82,5 kg-os kategóriában) a svéd Anders Ahlgren (a képen) és a finn Ivar Böhling jutottak be a döntőbe. A két birkózó nem bírt egymással a fináléban, így kilencórányi (!!) küzdelem után a zsűri beszüntette a küzdelmet kettőjük között és végül döntetlen eredményt (ami egyenértékű volt a kettős vereséggel) hirdetetett ki. Az eset pikantériája, hogy nem volt győztes, így a két sportoló nem az arany-, hanem az ezüstérmen osztozott és végül mindketten másodikként zárták az olimpiát. Aranyérmet tehát nem osztottak ebben a súlycsoportban, bronzot viszont igen, amely a mindkét döntőstől vereséget szenvedő magyar Varga Béla nyakába került. Ahlgren amúgy a döntőig vezető úton hat ellenfelét is két vállra fektette (átlagosan kevesebb, mint 35 perc alatt), de a fináléban igazi emberére akadt Böhling személyében.

Bár sakkolimpiát már 1924 (hivatalosan 1927) óta rendeznek, a sakk azonban mégsem számít olimpiai sportágnak. A magyar férfi és női csapatok által is többször megnyert sorozatot kétévente rendezik meg (idén az oroszországi Khanty Mansiyskban), amely az elmúlt évek sikerei után bizonyította, hogy önállóan is működőképes. A sportág olimpiai programba kerülése az utóbbi években nem szerepelt napirenden, ami ugyanakkor hamarosan megváltozhat. Ahogy korábban is írtunk már róla, az orosz miniszterelnök-helyettes, Alexander Zhukov lett az Orosz Olimpiai Bizottság elnöke, aki köztudomásúan nagyon szereti a sakkot. Az orosz sakkszövetséget hat éven (2003-09) keresztül vezető Zhukov első nyilatkozatai között ugyanis már jelezte is, hogy a sportág globális népszerűsége okán úgy érzi, hogy a sakknak igenis helye lenne az olimpiai programban. Az oroszoknak (korábban szovjeteknek) rengeteg világbajnokuk volt és bár jelenleg nem ők dominálják (sokkal inkább Viswanathan Anand, Veselin Topalov vagy Magnus Carlsen) a világot, de a sportági lobbi szempontjából továbbra is nagy szerepük lehet. Én nem vagyok annyira otthon a sakk sportágban, így nem tudom megítélni a szándék komolyságát, szerintetek mennyire lehet a sakk olimpiára vitele reális cél?

Május hónapban vívó olimpiai bajnok vendége lesz a Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Körnek. A május 27-én, csütörtökön sorra kerülő esemény ezúttal kivételesen az MTK-székházában kerül sorra. Vendég lesz az 1976-os montreali olimpia tőrvívó egyéni olimpiai bajnoka, Tordasi Ildikó. A három olimpián részt vett, négy olimpiai éremmel rendelkező sportember tőr csapatban világbajnoki címet is szerzett (1973-Göteborg). Az igazi sportcsaládból származó, jelenleg is aktív Tordasi Ildikó az MTK-ban tevékenykedik vívó szakedzőként.

Saját léptékkel mérve katasztrofális teljesítményt nyújtott a vancouveri téli olimpián szereplő orosz nemzeti csapat. A 15 éremmel, közte mindössze három aranyéremmel az éremtáblázat tizenegyedik (!) helyén végző (ez a valaha volt leggyengébb orosz/szovjet téli olimpiai eredménysor) csapatnál március elején komoly botrányok voltak, amelyet természetesen (?) a vezetők sem úszhattak meg, így többek között az Orosz Olimpiai Bizottság elnöke, Leonid Tyagachev is kénytelen volt távozni posztjáról a kudarc után. Két hónap telt el azóta, csütörtökön pedig kiderült az új vezető személye, aki nem más, mint az orosz miniszterelnök-helyettes, Alexander Zhukov. Az oroszok szeretnének a következő téli olimpián (Szocsi – 2014) hazai pályán jól szerepelni, ehhez pedig úgy tűnik, hogy egy befolyásos politikus lehet a legalkalmasabb vezető. A célokat tekintve nem „gatyáznak” az oroszok, hiszen Zhukov a székfoglalójában elmondta, hogy szeretné, ha az orosz csapat megnyerné négy év múlva az olimpia éremtáblázatot. Első lépésként persze szeretnének jól szerepelni Londonban a nyári olimpián, ahol az elvárás az, hogy a pekingi eredménysort (23 aranyérem, összesen 72 érem, 3. helyezés az éremtáblázaton) megismételjék. Az 54 esztendős Zhukov a csütörtöki szavazáson egyedüli jelölt volt az elnöki posztra, amelyre végül titkos szavazással (213-ból 204 IGEN-nel, 5 – NEM mellett, 4 érvénytelen szavazattal) választották meg.

Néhány hónappal a sydney-i olimpia előtt két bronzéremmel is gazdagodott a magyar olimpiai mozgalom. Hencsei Pál egyetemi tanár és Ivanics Tibor testnevelő ugyanis kutatást végzett Lausanne-ban az Olimpiai Múzeumban, az általuk átnézett hivatalos jegyzőkönyvek után pedig Tapavicza Momcsilló (1896-tenisz) és Levitzky Károly (1908-evezés) is bronzérmesnek mondhatta magát. A két „megtalált” bronzérem közül nézzük a Tapavicza-rejtély feloldását, amelyet a két olimpia kutató eredeti, 2000-ben íródott beszámolójával idézünk fel:

"Az első újkori olimpián, 1896-ban 13 tagú magyar küldöttség vett részt. Kemény Ferenc vezetésével hét versenyző és öt kísérő kelt útra Athénba. A versenyzők között volt Tapavicza Momcsilló is, akit előzetesen súlyemelésre, tornára (lóugrás, korlát és gyűrű számokra) és atlétikára (súlylökés) neveztek. A szerb származású Tapavicza 1872. október 14-én született az Újvidék melletti Nádalján. Budapesten tanult és a Műegyetemen 1895-ben műépítészeti (építészmérnök) diplomát szerzett. A Nemzeti Torna Egyletben sportolt és a kilencvenes években többször győzött atlétikai és torna versenyeken. Athénban az előzetes nevezések ellenére súlyemelésben, birkózásban és teniszben indult. Súlyemelésben a kétkaros versenyben hatodik, birkózásban negyedik, teniszben a férfi egyesben harmadik lett.  

Befejezésül megemlítjük, hogy Tapavicza Momcsilló az olimpia után építészmérnökként is szép sikereket ért el. Olaszországi, svájci, marokkói és főként jugoszláv (ld. Matica Sprska épület Újvidéken a lenti képen) építkezéseket vezetett, nevéhez fűződik az isztriai Parenzo (mai néven Porecs) üdülőhely kiépítése. Később politikai pályára lépett és Montenegróban közlekedésügyi miniszter lett. 1949. január 10-én hunyt el Polában. Újvidéken az általa épített Hotel Boka falán emléktábla, a városban utca őrzi a nevét."

Elfelejtett bajnokok névre hallgató sorozatunkban szeretnénk olyan sportembereket bemutatni, akik bár nagyszerű eredményeket értek el az ötkarikás játékokon, ennek ellenére keveset tudunk róluk. Másodikként  az ötszörös olimpiai bajnok amerikai tornászt, Anton Heida-t (született 1878. október) mutatjuk be:

Olimpiai szereplése: 5 aranyérem, 1 ezüstérem

A tavaly 83 éves korában elhunyt műkorcsolyázó, az olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok Király Ede nevét veszi fel hamarosan a Gyakorló Jégcsarnok - hangzott el csütörtökön a Magyar Olimpiai Bizottságnál. A tavaly elhunyt sportoló özvegye férje érmei közül ötöt átadott a Sportmúzeum részére. Molnár Zoltán, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára köszönte meg a gesztust Sylvia Simpsonnak, aki elmondta, hogy amikor férje már beteg volt, megkérte őt, hogy a számára kedves medálokat halála után juttassa el hazájába. Az érmek átadásáról fotók is megtekinthetők az Interneten.

Király Ede (a képen fiatal korában) 1926. február 21-én született Budapesten, 14 éves korától, 1940-től 1949-ig a Budapesti Korcsolyázó Egylet versenyzője volt, 1944-től 1949-ig pedig a magyar válogatottban is szerepelt. A sportág kiemelkedő magyar képviselője, nagy világversenyen, illetve Európa-bajnokságon összesen tizenhárom érmet nyert. Egyéniben valamint párosban, klubtársával, Kékessy Andreával ért el óriási sikereket. Az 1948-as oslói téli olimpiai játékokon ők nyerték  Magyarország első, téli olimpiai ezüstérmét. 1949-ben, Kékessy Andrea külföldre távozásakor Király Ede a MÉMOSZ SE versenyzője lett.1950-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen általános mérnöki diplomát szerzett, majd Kanadában telepedett le. Nyugalomba vonulásáig Ontarióban mérnökként, illetve edzőként tevékenykedett. Király Ede 50 évet élt Kanadában, de végig büszke volt magyarságára, 2009. augusztus 9-én hunyt el Ontarióban. Király Ede sikerekben igencsak gazdag műkorcsolyázó pályafutásának dicsőséglistája az alábbi oldalon tekinthető meg.

Szerdán este Londonban a BBC élő televíziós adásában bemutatták a 2012-es londoni olimpia hivatalos kabalafiguráit. Az olimpiai kabalafigurája Wenlock névre hallgat, az elnevezés arra a településre utal, ahol a korábban rendezett helyi sportversenyek inspirálták a modern olimpiai mozgalmat. A paralimpia kabalafigurájának neve Mandeville, amely egyértelmű utalás az úgynevezett Stoke Mandeville játékokra, amelyből a modern paralimpiai mozgalom kinőtte magát. A Sebastian Coe vezette szervezőbizottság bízik abban, hogy a kabalák segítenek abban, hogy a fiatalokat a korábbinál is jobban bevonhassák az olimpiai mozgalomba. Az egyszemű, interaktív személyiséggel rendelkező kabalafigurák egyértelműen a digitális kor „gyermekei”, melyek a híres gyermek szerző, Michael Morpurgo ötlete alapján a londoni székhelyű Iris kreatív iroda munkájaként születtek meg. Az olimpiai stadion építése során keletkező utolsó acélhulladékból előálló figurák (ld. lenti videófilm) a tervek szerint az olimpiáig hátralévő két évben bejárják Nagy-Britanniát. „Szeretnénk, ha a fiatalok közül minél többen kezdenének el sportolni, ezért gondoltuk azt, hogy jó ötlet, ha a kabalafigurák olyan sport sztárokkal jelennek meg együtt, mint Beth Tweddle, Amir Khan, vagy Thomas Daley.” – nyilatkozta a kétszeres olimpiai bajnok atléta, Sebastien Coe. 

A kabaláknak első ránézésre kevés közük van Londonhoz, vagy Angliához, de természetesen a tervezők a részletekre is gondoltak. A két figura fején látható sárga fény ugyanis a londoni taxikra utal. A tervek szerint a kabalafigurák saját honlappal rendelkezve képesek lesznek kommunikálni is, ráadásul mindenki egy kicsit a saját képére is formálhatja majd őket. A londoni szervezők bíznak benne, hogy a kabalafigurák tetszeni fognak a közönségnek és az előzetes aggályok nem válnak valósággá, valamint sokkal pozitívabb lesz az általános fogadtatásuk, mint volt a 2007-ben nyilvánosságra hozott olimpiai logóé.

Hét-nyolc aranyéremmel számol Londonban a Magyar Olimpiai Bizottság. A szervezet honlapján Kovács Tamás, a MOB sportigazgatója tett közzé elemzést, amelyben a magyar sport nehéz helyzetéről, valamint az olimpiáig hátralévő két év feladatait elemzi. Kovács Tamás ugyanakkor az általa lehangolónak minősített helyzet ellenére derűlátóan nyilatkozott a kilátásokról: "Pekingben 3 első, 5 második, 2 harmadik helyezést és 93 pontot szereztünk. Az elmúlt esztendőben pedig a világbajnokságok olimpiai versenyszámaiban 8 első, 4 második, 9 harmadik helyezést és 139 pontot értünk el. S az idei esztendő is nagyszerűen kezdődött, a cselgáncsozók a Bécsben rendezett Európa-bajnokságon 7 érmet (2 aranyat) nyertek. Bízom a folytatásban. Határozottan állítom, hogy Londonba erős csapattal utazunk, 20-22 sportágban veszünk részt, 130-140 pontot szerzünk, és 7-8 bajnoki címmel térünk haza."

Az Olasz Olimpiai Bizottság (CONI) mai döntésének értelmében Róma városa szállhat harcba a 2020-as nyári olimpiai játékok megrendezéséért. A főváros Velencével szemben nyerte meg az országon belüli küzdelmet, amelyre azért volt szükség, mivel egy olimpiára egy országból csupán egyetlen város pályázhat. Velence mellett korábban Bari és Palermo is komolyan érdeklődött az esetleges rendezés iránt, de végül előbbit kizárták, utóbbi pedig visszalépett. Az olasz főváros, Róma 1960-ban már volt házigazdája nyári olimpiának, míg a 2004-es olimpiáért folyó versengésben Athénnal szemben a szavazási folyamat végső fázisában maradt alul. Az olaszok most abban bíznak, hogy a 2016-os riói olimpia után négy évvel ismét európai helyszínt választ a NOB. A tíz év múlva esedékes nyári játékok lebonyolítása iránt Róma mellett még három dél-afrikai (Durban, Johannesburg és Fokváros) valamint két japán (Tokió, Hirosima) város, Dubai (Egyesült Arab Emírségek) Isztambul (Törökország) is érdeklődik még. Az elmúlt években budapesti rendezési szándék is körvonalazódott, a megpályázást előkészítő törvény azonban nem került fel az előző Országgyűlés napirendjére.