Néhány hónappal a sydney-i olimpia előtt két bronzéremmel is gazdagodott a magyar olimpiai mozgalom. Hencsei Pál egyetemi tanár és Ivanics Tibor testnevelő ugyanis kutatást végzett Lausanne-ban az Olimpiai Múzeumban, az általuk átnézett hivatalos jegyzőkönyvek után pedig Tapavicza Momcsilló (1896-tenisz) és Levitzky Károly (1908-evezés) is bronzérmesnek mondhatta magát. A két „megtalált” bronzérem közül nézzük a Tapavicza-rejtély feloldását, amelyet a két olimpia kutató eredeti, 2000-ben íródott beszámolójával idézünk fel:

"Az első újkori olimpián, 1896-ban 13 tagú magyar küldöttség vett részt. Kemény Ferenc vezetésével hét versenyző és öt kísérő kelt útra Athénba. A versenyzők között volt Tapavicza Momcsilló is, akit előzetesen súlyemelésre, tornára (lóugrás, korlát és gyűrű számokra) és atlétikára (súlylökés) neveztek. A szerb származású Tapavicza 1872. október 14-én született az Újvidék melletti Nádalján. Budapesten tanult és a Műegyetemen 1895-ben műépítészeti (építészmérnök) diplomát szerzett. A Nemzeti Torna Egyletben sportolt és a kilencvenes években többször győzött atlétikai és torna versenyeken. Athénban az előzetes nevezések ellenére súlyemelésben, birkózásban és teniszben indult. Súlyemelésben a kétkaros versenyben hatodik, birkózásban negyedik, teniszben a férfi egyesben harmadik lett.  
 
Ez utóbbi eredményt sokan megkérdőjelezik és az utóbbi időkig ez a harmadik hely nem szerepelt a hazai kiadványokban. Nincs tudomásunk arról, hogy az olimpia előtt idehaza Tapavicza indult volna-e tenisz versenyen. Ez persze nem zárja ki athéni indulását, hiszen a későbbi győztes, az ír Boland is a helyszínen vett (vagy kölcsönzött) egy ütőt, elindult a versenyen és nyert.

Mező Ferenc 1936-ban megjelent Olympiai Kalauzában már megemlíti Tapavicza indulását a tenisz férfi egyesben, de azt írja, hogy helyezetlen lett. Ugyanez az adat jelent meg a helsinki olimpiáról írt könyvében is 1952-ben. Maritchev 1996-ban megjelent négykötetes lexikonjában is csak az indulás szerepel, helyezés nem. A kilencvenes években több olimpiakutató is elkezdte feldolgozni az első olimpiák versenyszámait, valamennyi induló összes eredményét publikálták munkáikban. Ezekből a munkákból pontosan nyomon követhető a tenisz férfi egyes versenyszám teljes lebonyolítása. Az első fordulóban a 13 induló közül 12-en párban mérkőztek a továbbjutásért. Tapavicza a görög Frangopoulos legyőzésével jutott a második fordulóba. Itt neki kedvezett a szerencse, mert a hét versenyző közül ő játék nélkül jutott az elődöntőbe a második forduló három párja mérkőzéseinek győztesei mellé. Az elődöntőben a négy között aztán vereséget szenvedett a későbbi második helyezettől, a görög Kasdaglistól, így a másik vesztessel, a görög Paspatis-szal együtt harmadik lett. A lausanne-i Olimpiai Múzeum könyvtárában tizenhárom (!) különböző könyvben találtuk meg Tapavicza harmadik helyezését. Ezek a könyvek 1992 és 1999 között jelentek meg, szerzőik a legelismertebb olimpiakutatók, többek között Kamper, Mallon, Lennatz, Lyberg, Kluge és Wallachinsky. A könyvek között szerepel a NOB 1996-ban kiadott hivatalos kiadványa is.
 
Sajnálatos, hogy Mező Ferenc 1936-os publikálása óta a hazai olimpiatörténeti és tenisz témájú munkákban nem szerepel Tapavicza indulása és harmadik helyezése. Mindössze a NOB 1995-ös budapesti ülésszakára készített MOB kiadványban, valamint a Mező Ferenc szellemi diákolimpiára 1998-ban összeállított kérdésgyűjteményben van megemlítve a harmadik hely. Reméljük a fentiekkel sikerült tisztázni a „Tapavicza-rejtély”-t és meggyőzően igazolni a harmadik hely valódiságát.
 
Befejezésül megemlítjük, hogy Tapavicza Momcsilló az olimpia után építészmérnökként is szép sikereket ért el. Olaszországi, svájci, marokkói és főként jugoszláv (ld. Matica Sprska épület Újvidéken a lenti képen) építkezéseket vezetett, nevéhez fűződik az isztriai Parenzo (mai néven Porecs) üdülőhely kiépítése. Később politikai pályára lépett és Montenegróban közlekedésügyi miniszter lett. 1949. január 10-én hunyt el Polában. Újvidéken az általa épített Hotel Boka falán emléktábla, a városban utca őrzi a nevét."
 
Kemény Ferenc így jellemezte Tapavicza Momcsillót:
„Kitűnő felépítésű, hatalmas erejű sportoló volt. Ennélfogva könnyelmű és vakmerő. Majdnem minden sportágban kiemelkedő tudású volt. Ereje és tehetsége révén akár két aranyat is nyerhetett volna súlyemelésben és birkózásban, de őserejében bízva meggondolatlanul versenyzett. A kétkaros súlyemelésben a 80 kg-os súlyzót egy karral próbálta kiemelni, eközben súlyos mellizom sérülést szenvedett. Visszalépett, de három nap múlva sérülten bár, de mégis elindult birkózásban. Sérülése miatt nyilvánvaló volt, hogy nem tud jól szerepelni, a magyar csapatnak is nagy vesztese lett.”
(Forrás: Bali Mihály: Szegedi sportolók az olimpiákon, 2006)