Szurkolj Londonban !

A sportesemények kapcsán sokszor csak a pályán történ eseményekkel foglalkozunk, pedig történnek a lelátón is érdekes dolgok és most nem féltétlenül az erőszakra gondolok. A vancouveri olimpián készült az alábbi nagyszerű videó, amely megmutatja, hogy az amúgy két olimpiai ezüstérmet gyűjtő kanadai Marianne St-Gelais miként szurkol párjának, Charles Hamelinnek az 500 méteres verseny döntőjében. A végeredményt szerintem nem kell külön leírnom, a videó úgyis magáért beszél...

Vasárnap reggel kórházba került az 1992-es barcelonai olimpia női tenisz olimpiai bajnoka, Jennifer Capriati. A háromszoros Grand Slam győztes amerikai teniszezőre eszméletlen állapotban találtak rá floridai szállodaszobájában. Az egykori kitűnő játékos válságos állapotát valószínűleg (vétlen) gyógyszer túladagolás okozhatta, Capriati állapota édesapja szerint a kórházi ápolást követően kielégítő. A fiatalon aratott sikerei után Capriati pályafutása 1993-ban kapott gellert, amikor marihuána birtoklása miatt került összeütközésbe a törvénnyel, majd a kábítószer rehabilitáció után többször is abbahagyta a teniszezést. Később azonban visszatért a nemzetközi tenisz cirkuszba, majd a 2001-02 közötti időszakban kétszer az ausztrál, egyszer pedig a francia nyílt teniszbajnokságot (Roland Garros) is megnyerte. 

Az Internetes manapság már sokminden fellelhető, így nem csak a győztesek, első helyezettek, olimpiai bajnokok szereplése. Magyar szempontból különlegesnek számíthatnak azok, a Youtube portálra a napokban felkerült videók is, amelyek az 1988-as szöuli olimpia női torna csapatversenyében nyolcadik helyen végző magyar csapat tagjainak gyakorlatiat mutatják be. A Csisztu Zsuzsa, Ladányi Andrea, Miskó Ágnes, Miskó Zsuzsa, Óvári Eszter, Storczer Beáta összeállítású hatos végül a nyolcadik helyen fejezte be az olimpiát 385,625-es pontszámmal. A magyar lányok gyakorlatai az alábbiakban tekinthetőek meg:

Bár a magyar sajtóban különösebben nincsen túlhangsúlyozva, (és akkor még finoman fogalmaztam) június 23-án, vagyis a mai napon ünnepeljük az Olimpia Napját. Ezt a dátumot 1948 óta nevezik hivatalosan is Olimpiai Napnak, annak emlékére, hogy 1894-ben éppen ezen a napon alapították meg a párizsi Sorbonne Egyetemen a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot. Az elmúlt húsz évben elsősorban az ún. Olimpiai Futások voltak a nap fő eseményei, amelyhez az 1987-es nyitás (45 ország) most már a NOB több mint 200 tagországa is csatlakozott. Az olimpiai mozgalom előtt az alábbi dallal/videóval tisztelgünk mi is:

Bár a térség ingatag helyzete miatt aligha valószínű, hogy reális az elképzelés, de tény, Izrael szeretne nyári olimpiai játékokat rendezni. Egy korábbi hír szerint Tel-Aviv városa a szomszédos Ramat Hasharon-nal karöltve szeretne pályázni ugyanis a 2048-as játékokra. Igen, nem tévedés, a 38 év múlva esedékes olimpiáról van szó. A két város ennek érdekében már közös ingatlanfejlesztési projektbe is fogott, amelynek lényege, hogy a városok határán előrelátó módon kialakítanánk egy közel 900 hektáros területet, ahol a leendő Olimpiai Parkot képzelik el a projekt igencsak jövőbelátó megálmodói. Az időpontválasztás amúgy nem véletlen, hiszen Izrael fennállásának 100. évfordulóját ünnepelnék a nyári olimpiai játékok vendégül látásával.

A Nemzetközi Síszövetség (FIS) a közelmúltban rendezte meg a törökországi Antalyában a szokásos éves kongresszusát, amelyen az olimpiai programmal kapcsolatban is született egy érdekes ajánlás (javaslat). A FIS ugyanis azt szeretné, ha a 2014-es, Szocsiban rendezendő téli játékok programjába a sízők félcső versenyszáma is bekerülne. Az utóbbi időszakban elég sok "vegyes" esemény (síkrossz, snowboard krossz) került be az olimpiai programba, így nem lenne meglepetés, ha a sízők félcső versenye is hasonló sorsra juthatna. Annál is inkább, mert ez a szám szerepelni fog a 2012-ben Innsbruckban rendezendő első ifjúsági téli olimpián is. Hogy miről is van szó pontosan, azt az alábbi videóból megtudhatjuk, bár aki látott már snowboard félcső versenyt, annak sok meglepetés nem lesz benne:

Jelenleg is zajlik Párizsban a francia nyílt teniszbajnokság. A Roland Garrosról tudósító közvetítésekben naponta elhangzik egy hölgy, bizonyos Suzanne Lenglen (a bal oldali képen)neve. Az egyik kiemelt pálya ugyanis a franciák kétszeres olimpiai bajnok teniszező nőjéről van elnevezve. A XIX. század utolsó évében született, meglehetősen fiatal korában, mindössze 39 évesen leukémiában elhunyt Lenglen kisasszony kora egyik ünnepelt hőse volt és sokak szerint az első igazi női tenisz sztár a világon. A tízes-húszas évek fordulóján csillogó francia hölgy 31 bajnoki címet szerzett 1914 és 1926 között, emellett pedig az 1920-as nyári olimpia legeredményesebb teniszezője is lett egyben.  Az antwerpeni torna női egyes küzdelmeiben nem talált legyőzőre, ráadásul hat mérkőzésén összesen mindössze négy (!) gémet nyertek ellene a vetélytársak. A győzelemig vezető úton három svéd, egy belga és két brit riválist múlt felül, legnehezebb ellenfele a fináléban várt rá, de a brit Edith Holmant is 6-3, 6-0 arányban győzte le. A vegyes párosoknál Max Décugis-vel alkotott párosa ugyan két játszmát is elveszített a torna során, de így is magabiztosan szerezték meg az aranyérmet ebben a számban is. Az olimpia idején még csupán 21 éves Lenglen kisasszony egyetlen bánata az lehetett, hogy a női párosok küzdelmében Elisabeth d’Ayen-nel nem jutott be a döntőbe, a britektől elszenvedett elődöntős vereség után így ebben a számban „csak” bronzérmes lett.

A gyermekkorában krónikus asztmával küzdő Suzanne-t édesapja vitte le először a teniszpályára, ahol a legendárium szerint még úgy is gyakorolt, hogy az édesapja által a pálya különböző részeire elhelyezett zsebkendőket kellett eltalálnia. Az első világháború ugyan négy évet elvett a fiatal tehetség karrierjéből, de az ezt követő periódusban alaposan bepótolta a lemaradását. Eleinte nem feltétlenül eredményeivel, sokkal inkább játékostársaitól eltérő öltözetével tűnt ki a tömegből. Az akkor megszokott, szinte a teljes női testet elfedő tenisz ruházat helyett ugyanis az ő általa viselt ruha a vádlit és a felkart is láttatni engedte. Talán nem véletlen, hogy a ’20-as években ezzel párhuzamosan nőtt meg az érdeklődés a női tenisz iránt, a korábban érdektelen sportág mérkőzéseire tömött sorokban jöttek a nézők, elsősorban Lenglen bája és természetesen nagyszerű játéka miatt.

Az akkoriban megszokottaktól eltérően meglehetősen fiatalon profivá szerződő Lenglen később egy tenisz iskolát is létrehozott Párizsban, a mai Roland Garros közelében. A Tenisz Hírességek Csarnokába 1978-ban beválasztott Lenglen rövid élete utolsó éveiben könyveket is írt, köztük a Sport és szerelem című sport témájú alkotást. A francia nemzetközi teniszbajnokság szervezői 1997-ben nevezték el róla a párizsi torna második számú pályát, amely azóta is Court Suzanne Lenglen néven üzemel. Az 1994-ben épült, több mint tízezer néző befogadására alkalmas nyitott létesítmény előtt Suzanne Lenglen szobra is látható.

A cikk végére pedig egy igazi különlegesség. A huszas évek klasszisa, Suzanne Lenglen és a későbbi évek nagy sztárja, az amerikai Helen Wills csupán egyszer (1926) találkoztak egymással, amelyről az alábbi archív felvétel árul el nagyon sokat:

A technikai fejlődésének köszönhetően már nem csak magyar nyelvű (de magyar vonatkozású) sport közvetítések is fellelhetők manapság a világhálón. A napokban került fel az egyik népszerű fájlmegosztó oldalra Borkai Zsolt 1988-as győzelmének az angol nyelvű kommentálása, amely Dávid Sándor magyar nyelvű közvetítése mellett igazi különlegességnek számít. A lólengés döntőjének valamennyi finalistáját magában foglaló tíz perces videón a magyar tornász 03:02-05:20 között látható, ahol érdemes figyelni az angolok szakmai észrevételeit is.

Szombaton este rendezték Norvégia fővárosában Oslóban az idei Eurovíziós Dalfesztivált, ahol a német induló, Lena előadásában a Satellite című dala lett a győztes. Bár idén nem volt híres sportoló résztvevője az 55. alkalommal megrendezésre kerülő fesztiválnak, de nem volt ez mindig így. A 2008-as dalfesztivál döntőjében ugyanis egy olimpiai bajnok is (fő) szerepet kapott. A 2006-os torinói olimpia műkorcsolyázó bajnokáról, Jevgenyij Pljusenkoról van szó, aki a későbbi győztes orosz Gyima Bilan Believe című számában „háttérkorcsolyázott” az állandó partnerének számító Edvin Marton hegedűkompozíciójára. A győztes szám az alábbi videóban megtekinthető. Bilan és Pljusenko kapcsolata egyébként nem volt véletlen, az olimpiai bajnok műkorcsolyázó ugyanis 2009 szeptemberében éppen Bilan producerét, Yana Rudkovskaya-t vette el feleségül. 

A műugró sport egyik kiemelkedő klasszisát tisztelhetjük Greg Louganis személyében. A négyszeres olimpiai bajnok amerikai ugró pályafutásában van egy különleges epizód, amely az 1988-as szöuli olimpia műugró (3 méter) versenyéhez köthető. A selejtező során ugyanis az egyik ugrásánál beverte a fejét a deszkába (ld. videó), de sérülése szerencsére nem volt annyira súlyos, így folytatni tudta a versenyt. Érdekesség, hogy az ekkor, az olimpia alatt elvégzett orvosi vizsgálatokon fény derült arra, hogy Louganis HIV fertőzött, amit a versenyző és edzője (Ron O’Brien) már hat hónappal korábban tudott, de titkolták a világ elől, így nem kis veszélybe sodorták a többi versenyzőt  a vízbe jutó véren keresztül. Ráadásul a Louganis sebét ellátó orvos kesztyűt sem viselt az ápolás során...

Louganis életéről később könyv is készült (Breaking the surface címmel), amely öt héten keresztül vezette a New York Times eladási listáját. A korábban több filmben is szereplő, nagy kutyabarát hírében álló Louganis jelenleg agility versenyeken vesz részt leghűségesebb társával, így az idén januárban immáron ötvenedik születésnapját ünneplő legenda továbbra sem szakadt el a sporttól.

Az amerikai csapat moszkvai bojkottja miatt ugyan az 1980-as náyri olimpián nem vehetett részt, de Greg Louganis ezt követően az 1984-es los angelesi és az 1988-as szöuli olimpián is megnyerte a műugrás (3 méter) illetve a toronyugrás (10 méter) versenyszámot. A los angelesi játékokról készült videófilm hűen adja át az amerikai klasszis képességiet és egyben remek reklám a műugró sportnak is: