Lassan hagyománnyá válik, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által 1981-ben létrehozott Sportolói Bizottságba minden egyes olimpián új tagokat választanak be. A vancouveri játékok ideje alatt is voksolhatnak majd az olimpikonok arról, hogy kinek szavaznak bizalmat saját maguk képviseletére a NOB-on belül. A jelöltek négy kontinens kilenc országából érkeztek, a közülük kiválasztott két „bizalmi ember” pedig majd nyolc éven keresztül lesz ott az olimpiai bizottság tagjai között. A 2002-es olimpia idején, Salt Lake Cityben NOB-taggá avanzsáló Pernilla Wiberg és Manuela di Centa mandátuma most jár le, helyükre keresik a két új tagot. Íme a jelöltek listája: Jacqui Cooper (ausztrál, freestyle sízés), Antoine Deneriaz (francia, alpesi sízés), Khurelbaathar Khash-Erdene (mongol, sífutás), Petra Majdic (szlovén, sífutás), Elene Gedevanishvili (grúz, műkorcsolyázás), Adam Pengilly (brit, skeleton), Angela Marie Ruggiero (USA, jégkorong), Ippolito Sanfratello (olasz, gyorskorcsolyázás), Miroslav Satan (szlovák, jégkorong).
Kvíz II.
Három olyan versenyző van a vancouveri olimpia mezőnyében, akik már 22 évvel ezelőtt, a Calgaryban rendezett olimpián is ott voltak. Kikről van szó?
Megint Tófalvié a román zászló
Ismét a csíkszeredai biatlonos, Tófalvi Éva kapta a megtiszteltetést, hogy olimpiai megnyitón vihesse a román zászlót. Az élete negyedik olimpiájára készülő versenyző a legutóbbi három olimpián egyaránt szerepelt, Salt Lake City után nyolc évvel pedig ismét ő viszi majd a nemzeti lobogót a vancouveri megnyitón.
Hokisok a zászlóval
Az olimpiai megnyitó ünnepségek előtt mindig izgalmas téma, hogy az egyes országok kinek és milyen okból adják a feladatot és a megtisztelő felkérést, hogy az olimpiai megnyitóünnepségen a nemzeti lobogót vigye. A vancouveri olimpia előtt, talán nem véletlenül a jégkorongosok kaptak különleges feladatokat a nagyobb nemzeteknél. A norvég csapatban például az a Tommy Jakobsen viszi majd a zászlót, aki hosszú kihagyás után tud ismét olimpián szerepelni. A 39 éves veterán védő az albertville-i (1992) és a lillehammeri (1994) csapatban is ott volt a norvég keretben. Emellett még hatt nagyobb nemzet is jégkorongozónak adta a zászlót: a megnyitón Jaromir Jagr (Csehország), Zigmund Palffy (Szlovákia), Oleg Antonyenko (Fehéroroszág), Peter Forsberg (Svédország), Ville Peltonen (Finnország) és Alekszej Morozov (Oroszország) is országa zászlaját kézben tartva vesz majd részt.
Kvíz I.
Vannak nemzetek, amelyek a téli olimpiára sokkal jobban koncentrálnak, hiszen sportolóik sokkal eredményesebbek a havas-jeges sportokban, mint a nyári játékokon. Négy olyan ország van az olimpiák történetében, amelynek sportolói jobban szerepeltek eddig a téli olimpián (érmeket tekintve), mint nyáron. Vajon melyek ezek?
Lánggyújtók a téli olimpián
A téli olimpiák történetében 1952-től kezdődően gyújtják meg a megnyitó ünnepség során az olimpiai lángot. A fáklyaváltó utolsó tagjaként futók között talán kevesebb ismert ember található, mint a nyári játékok alkalmával, de velük kapcsolatban így is jó néhány érdekesség akad. Az 1952-es oslói játékok alkalmával végig síelők, többnyire egykori legendás versenyzők leszármazottai vitték a lángot, végül aztán egy fiatal norvég mérnök Eigil Nansen gyújthatta meg a lángot, aki a legendás felfedező, Fridtjof Nansen unokája is volt egyben. A cortina d’ampezzói téli játékokon (1956) aztán szegény Guido Carioli kis híján orra esett egy televíziós kábelben, a háromszoros olimpikon olasz gyorskorcsolyázó kezében lévő fáklyában azonban a botlás ellenére sem aludt ki a láng.
Gretzky gyújtja meg a lángot?
Én is rá tippelnék. De szerintem vannak még ezzel jó pár ezren rajtam kívül. Ha Kanada és téli olimpia, akkor egyértelműen egy jégkorongos. Ha jégkorong, akkor Wayne Gretzky. Ki más gyújtsa meg a vancouveri olimpián a lángot, mint a Kanadában félistenként tisztelt hoki zseni? Hivatalos bejelentés még nincsen az ügyről (miért is lenne, amikor a szervezők ilyenkor igyekeznek minden részletet az utolsó perceikig eltitkolni – általában persze kevés sikerrel), de a nemzetközi sajtóban Gretzky szinte az egyedüli reális tipp a feladatra. A „Great One” becenévvel is illetett jégkorongos amúgy „véletlenül” már éppen Vancouverben tartózkodik, ahol pénteken délelőtt édesapja, Walter is fut majd az olimpiai lánggal. A legendás „99”-es amúgy sokak véleménye szerint sportága egyik leghitelesebb nagykövete, és bár játékosként nem nyert olimpiát, ő volt az egyik vezetője a 2002-ben Salt Lake Cityben győztes juharleveles együttesnek. A vancouveri szervezőkkel sem ápol rossz viszonyt a 49 éves egykori klasszis, amit jól mutat, hogy annak idején Prágában ő is ott volt a NOB helyszínről döntő szavazásakor és aktívan részt is vette a kanadai város prezentációjában. A blog formát kihasználva adódik a kérdés, hogy vajon kit tartanátok alkalmasnak lánggyújtónak, ha mégsem Gretzky lenne végül a befutó? Ki mit gondol erről?
Egy nap a megnyitóig
Minden olimpia egyik leginkább várt eseménye a megnyitó ünnepség. Nem csak azért, mert a versenyek ezzel veszik kezdetüket, hanem azért is, mert újra és újra megdöbbentő, szemet gyönyörködtető művészi képek, megoldások színesítik az országok bevonulását. A legutóbbi pekingi olimpia megnyitóján nekem személy szerint a dobosok produkciója volt a legemlékezetesebb, amelyet egy nappal a vancouveri megnyitó előtt - amolyan ráhangolódásként - érdemes újra megnézni. A pekingi megnyitóról készült videóban nagyjából négy perc körül kezdődik a dobosok műsora, de érdemes végig nézni a közel tíz percet is.
Milliomos olimpikonok
Egy snowboardos és egy műkorcsolyázó vezeti a vancouveri olimpián induló sportolók kereseti listáját. Az amerikai Forbes magazin által publikált listát a 2009-ben egyaránt 8 millió dollárt kereső Yu Na Kim és Shaun White vezetik. A dél-koreai műkorcsolyázónő tavaly megnyerte a világbajnokságot, de bevételeinek nagy részét mégsem közvetlenül a sportból keresi meg. A mindössze 19 éves Kim tavaly mindössze 150.000 dollárt keresett a versenyek pénzdíjaiból, a többit pedig az elsősorban dél-koreai illetőségű szponzorok támogatásának és exponenciális ütemben növekvő reklámbevételeinek köszönheti. Az olimpiai bajnok snowboardos, Shaun White (ld. kép) esete még különösebb, az amerikai versenyző 2009-ben „csak” 40.000 dollár pénzdíjat kapott a sportpályán nyújtott teljesítményei alapján. Az egyik (energia ital gyártó) szponzora egészen odáig ment, hogy Coloradoban egy félmillió dollár értékű félcső pályát is épített White-nak, amit csak helikopterrel lehet megközelíteni. A Forbes listáján nem okozott meglepetést, hogy az amerikai sportolók dominálják a kereseti rangsort, az első hatban ugyanis további négy amerikai sportoló is található még. A harmadik helyen a síelő Lindsey Vonn (3 millió dollár), a negyediken a szintén alpesi síző Ted Ligety (2 millió dollár), az ötödiken pedig a rövidpályás gyorskorcsolyázó Apolo Anton Ohno (1,5 millió dollár) szerepel. Az alpesi sízés fenegyereke, Bode Miller a hatodik a kereseti listán, aki tehetős szponzorainak is köszönhetően 1,3 millió dolláros bevételt regisztrált a tavalyi esztendőben. Az amerikai magazin listájával kapcsolatban fontos, hogy a profi szerződéssel rendelkező sportolók (így az NHL-es jégkorongozók nagy részének) bevételeit nem tartalmazza.
Harminc éve volt az utolsó magyar érem
A magyar sportolókra finoman szólva sem lehet azt mondani, hogy meghatározó szerepet töltöttek volna be a téli olimpiák történetében. Ugyanakkor tény, hogy az elmúlt húsz téli olimpián sportolóink mindig ott voltak és az összességében megszerzett hat érem (két ezüst- és négy bronzérem) tisztes helytállást sejtet. Legutolsó érmünk a Regőczy Krisztina-Sallay András jégtáncos párunk nevéhez fűződik, akik Lake Placidben 1980-ban szereztek ezüstérmet. Egyetlen helyezési számmal maradtak le csupán a mieink a győztes szovjet Natalia Liniscsuk - Genagyij Karponoszov jégtáncos pár mögött. A magyarok összesítésben 14 helyezési számot kaptak és csupán azzal bukták el az aranyérmet, hogy a szovjet pontozó a magyarokat nem másodiknak tette, hanem harmadiknak, a másik szovjet pár (Mojszejeva-Minyekov) mögé. Minden más pontozó az első vagy a második helyre rangsorolta a magyar párt. A magyar és a szovjet párost is négy-négy bíró tette az első helyre, az angol bírónő Brenda Long holtversenyben látta a két párt elsőnek és hiába ajánlották fel neki a döntési opciót, nem vállalta fel, hogy döntsön a két pár között, így maradt az, hogy az összesített helyezési számok döntsenek. Az eset pikantériája az volt, hogy Sallayék edzője akkoriban az a Betty Callaway volt, aki történetesen szintén angol. Egy kis nosztalgia gyanánt most idézzük fel a Regőczy –Sallay páros 1980-as programját…
Utolsó kommentek