A téli olimpiák történetében 1952-től kezdődően gyújtják meg a megnyitó ünnepség során az olimpiai lángot. A fáklyaváltó utolsó tagjaként futók között talán kevesebb ismert ember található, mint a nyári játékok alkalmával, de velük kapcsolatban így is jó néhány érdekesség akad. Az 1952-es oslói játékok alkalmával végig síelők, többnyire egykori legendás versenyzők leszármazottai vitték a lángot, végül aztán egy fiatal norvég mérnök Eigil Nansen gyújthatta meg a lángot, aki a legendás felfedező, Fridtjof Nansen unokája is volt egyben. A cortina d’ampezzói téli játékokon (1956) aztán szegény Guido Carioli kis híján orra esett egy televíziós kábelben, a háromszoros olimpikon olasz gyorskorcsolyázó kezében lévő fáklyában azonban a botlás ellenére sem aludt ki a láng.

Az 1976-os innsbrucki játékokon két ember gyújtotta meg egyszerre a lángot. Azt a tényt akarták ezzel szimbolizálni az osztrák szervezők, hogy ekkor már másodszor járt náluk a téli olimpia. Ennek jegyében két külön fáklyaváltót is szerveztek, az egyik északról, a másik pedig délről érkezett Innsbruckba és a megnyitón találkozott a két váltó egymással. Az 1964-es olimpia két aranyérmese, a szánkós Josef Feistmantl és a síző Christl Haas gyújtották meg a lángot. Az 1980-as lake placidi olimpián egy civil, bizonyos Charles Morgan Kerr volt a váltó utolsó embere, az arizonai pszichológust fáklyavivő társai szavazták meg a „befutó embernek”.
 
Az 1992-es albertville-i olimpia szervezői több szempontból is újítottak, a franciaországi helyszínre a Concorde repülőgép fedélzetén is utaztatott lángot végül a híres labdarúgó, Michel Platini gyújtotta meg. Az UEFA jelenlegi elnöke mellett akkor egy nyolc éves gyermek (Francoise-Cryille Grange) is ott állt a lánggal, aki máig a játékok történetének legfiatalabb lánggyújtónak számít. A 2002-es olimpián nagyot húztak az amerikai szervezők Salt Lake Cityben, akik elsőként jelöltek ki jégkorongozót a feladatra, mindjárt egy csapattal. Az 1980-as olimpián győztes amerikai válogatott (tán sokan emlékeznek a legendás, azóta „Miracle on ice” néven emlegetetett hoki meccsre is) kapta ugyanis a felkérést. Négy évvel ezelőtt az olaszoknál Torinóban sokan biztosak voltak Alberto Tomba szerepvállalásában, ám végül mégis a sífutó olimpiai bajnok Stefania Belmondot érte a megtisztelő felkérés az olimpiai láng meggyújtására.
 
A téli olimpiák eddigi lánggyújtóinak listája:
1952 - Eigil Nansen (síző)
1956 - Guido Caroli (gyorskorcsolyázó)
1960 - Kenneth Henry (gyorskorcsolyázó)
1964 - Josef Rieder (alpesi síző)
1968 - Alain Calmat (műkorcsolyázó)
1972- Hideki Takada (gyorskorcsolyázó)
1976 - Josef Feistmantl (szánkós) és Christl Haas (alpesi síző)
1980 - Dr. Charles Morgan Kerr 
1984 - Sandra Dubravcic (műkorcsolyázó)
1988 - Robyn Perry (12 éves iskolás – műkorcsolyázó)
1992 - Michel Platini (labdarúgó)
1994 – Haakon herceg
1998 - Midori Ito (műkorcsolyázó)
2002 – Az 1980-as amerikai jégkorong válogatott tagjai
2006 - Stefania Belmondo (sífutó)