Szurkolj Londonban !

A háromszoros olimpiai bajnok Yvonne van Gennip lett a holland gyorskorcsolya válogatott csapatvezetője, erről adott ki közleményt szerdán a holland szövetség (KNSB). Az eddig a posztot betöltő Wopke de Vegt a holland síszövetségben dolgozik tovább. A 48 esztendős van Gennip az 1988-as téli olimpián Calgaryban nagy meglepetésre legyőzte az NDK-beli vetélytársakat és három távon (1.500, 3.000 és 5.000 méter) is olimpiai bajnok lett.

Van Gennip sportolói pályafutását 1992-ben fejezte be, azóta pedig most először fordult elő, hogy a holland szövetségben feladatot kap az egykori legenda.

Meglepő döntést hozott az olimpiai keret kijelölésekor a holland férfi gyeplabda válogatott szövetségi kapitánya. A két szupersztár, Teun de Nooijer és Taeke Taekema kihagyása nagyjábólhasonló kaliberű döntés, mint ha Kemény Dénes mondjuk Kásás Tamás és Biros Péter nélkül képzelné el a londoni olimpián vízbe ugró magyar vízilabda válogatottat. Az Eb-ezüstérmes hollandokat edző Paul van Ass a 445-szörös válogatott, nem mellesleg a világ legjobb gyeplabdázójának háromszor (2003, 2005, 2006) is megválasztott, kétszeres olimpiai bajnok (1996, 2000) Nooijer és a 240 válogatott meccsén 220 gólt szerző Taekema kihagyásával persze nyilván nagy kockázatot vállal.

A keret már nélkülük utazik el a spanyolországi, majd ausztráliai edzőtáborozása és van Ass később sem tervezi behívni a 35 illetve 31 esztendős klasszisokat. Taekea egyenesen „pályafutásom legnagyobb veresége”-ként értelmezte a hírt, amelyet a tréner sejtelmes nyilatkozattal kommentált: „Londonban a lehető legjobb csapatot kell kiállítanom, de ez nem azt jelenti, hogy automatikusan a 18 legjobb játékost kell behívnom a keretbe”

A kis országok bevonulása mindig üde színfoltját képezi az olimpiai megnyitóknak. A Holland Antillák is inkább egzotikuma, mint sportolói eredményessége okán került a figyelem középpontjába korábban, Londonban azonban lehet, hogy mégsem találkozunk az ország versenyzőivel. A korábban Hollandia kötelékébe tartozó autonóm szigetközösség ugyanis októberben felbomlott, a legújabb jogi szerkezet szerint pedig már az anyaország önkormányzati régiója lesz, így – sportszervezeti fogalmak szerint - megszűnik önállóan létezni. A helyzet természetesen a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot is állásfoglalásra készteti, amely a tervek szerint 2011 januárjában nyilatkozik majd hivatalosan is a Holland Antillák olimpiai státuszával kapcsolatban. „A legfőbb célunk az, hogy az Olimpiai Chartával szinkronban lévő döntést hozzunk, amely figyelembe veszi a sportolók érdekeit. A döntésben nyilván szerepet játszik majd a 2012-es londoni olimpia, de emellett figyelni szeretnénk a régió sportéletének fejlesztési lehetőségeire is.” – vetítette előre egyelőre semleges hangnemben a lehetséges döntést a NOB egyik illetékese.

A Holland Antillák 1950-tól tagja a nemzetközi olimpiai mozgalomnak, első ötkarikás szereplésére pedig rögtön az 1952-ben Helsinkiben rendezett olimpián sor került (labdarúgó csapatuk 2-1-re kikapott Törökországtól). Ezt követően 1960-ban vettek részt ismét a játékokon, majd a moszkvai olimpia bojkottja mellett minden további nyári olimpián küldtek sportolókat a játékokra. Az ország egyetlen olimpiai érmét egy szörfös szerezte, Jan Boersma az 1988-as szöuli olimpián lett bronzérmes. A pekingi olimpián három sportoló képviselte a Holland Antillákat, az úszó Rodion Davelaar és a sportlövő Philip Elhage mellett az atléta Churandy Martina (a képen lent) volt jelen a kínai fővárosban. Utóbbi ráadásul nem is szerepelt rosszul, hiszen a 200 méteres síkfutásban a világrekordot futó Usain Bolt mögött 19,82-vel a második helyen ért célba. Mégsem kapott azonban ezüstérmet, mert a versenybírók kizárták őt pályaelhagyás miatt. A kanyarban ugyanis átlépett a mellette lévő pályára, és hiába a fellebbezés, a Nemzetközi Sportdöntőbíróság végül helyt adott az ítéletnek, amely elvette Martinától az érmet.

A fentebb leírt pekingi szereplés kapcsán három nemzetközi sportági szövetség lehet érintett az ügyben, akik közül a sportlövők és az úszók egyelőre nem foglalkoznak az „Antillák-kérdéssel”, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) azonban már elébe ment a NOB döntésének is. A szervezet ugyanis törölte a Holland Antillákat tagjai sorából, az ország sportolói pedig – így Churandy Martina is – a jövőben már holland színekben versenyeznek majd. „A helyzet egyértelmű, az Antillák sohasem volt állam, csak egy autonóm terület, a sportolók korábban sem rendelkeztek külön útlevéllel, mindig is holland útlevelük volt csak.” – nyilatkozta az IAAF főtitkára, Pierre Weiss, majd hozzátette, hogy őket nem érdekli a NOB vonatkozó döntése, ezért is határoztak már most ebben az ügyben.