Szurkolj Londonban !

Dr. Baráth Etele a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke négy érmet, közte két aranyat vár legjobbjainktól jövőre Londonban.

Akár olimpiai vetélkedő kérdése is lehetne az alábbi: „Melyik az az olimpiai torna versenyszám, amelyen valamennyi alkalommal volt magyar érmes?” A válasz az idősebbek számára talán egyszerű, a fiatalabb sportrajongók ugyanakkor lehet, hogy csak kapkodják a fejüket a „női kéziszer csapatverseny” kifejezésre, amely a fenti kérdés helyes válasza is egyben. Ez a versenyszám az ötvenes években csupán két alkalommal szerepelt az ötkarikás programban (1952, 1956), lányaink/asszonyaink pedig mindkét alkalommal ott voltak a dobogón. Már Helsinkiben is aranyesélyes volt a magyar csapat, de akkor a buzogány gyakorlat során Korondi Margit elejtette a szert, így végül a svéd és a szovjet csapat mögött a harmadik hely lett a mieinké. Négy ével később aztán végleg beérett Vali néni (alias „Herpich Rezsőné – ld. képen) tanítványainak munkája, akik Keleti Ágnes- Korondi Margit – Tass Olga – Bodó Andrea – Kertész Alíz, Köteles Erzsébet összeállításban aranyérmet szereztek a melbourne-i olimpián. Érdekesség, hogy a verseny előtt közvetlenül elveszett Tass Olga nemzeti színű szalagja és nem találták meg, így egy aranyszínű szalaggal kellett versenyeznie. A gyakorlat annyira tetszett a nézőknek és helyszínen a megjelent edinburghi hercegnek is, hogy közkívánatra megismételtették, az akkor már olimpiai bajnok magyarokkal. Akkoriban még nem nagyon volt televíziós közvetítés az olimpiákról, így talán sokan nem láthatták a magyar kéziszer csapat gyakorlatát, a Youtube videó megosztó portálra azonban a közelmúltban felkerült egy rövid videó, ahol fekete-fehérben és színesben (!) is látható néhány pillanatra az aranyérmes produkció. Ha valaki esetleg rendelkezik ennél hosszabb felvétellel, kérjük ossza meg velünk.

Az előzetes terveknek megfelelően Szilveszter éjszakáján mutatták be a 2016-os nyári olimpia új logóját. A Rio de Janeiróban található legendás Copacabana strandon több mint egy millió ember gyűlt össze, hogy megnézze az első, Dél-Amerikában rendezendő olimpia új jelképének bemutatását. Az ünnepélyes ceremónián jelen volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság belga elnöke, valamint számos NOB-tag társaságában a szervezőbizottság elnöke Carlos Arthur Nuzman is. Jacques Rogge elnök legutóbb 2007-ben a Pánamerikai Játékokon vizitált a brazil városban, most viszont öt napot is eltöltött a tengerparti metropoliszban. Az új logót ünnepélyes keretek között, hatalmas kijelzőkön mutatták be az éjfélt váró ünneplő tömegnek. A logó megtervezésére kiírt pályázatra összesen több mint 100 elképzelés és ötlet érkezett, a végső dizájnt viszont már egy leszűkített nyolcas listáról választották ki. A pályázókat arra kérték, hogy az új logó testesítse meg a brazil emberek sport iránti szenvedélyét és azt az erőt és átalakulási potenciált, amelyet az olimpia megrendezése hozhat Rio de Janeiro városának és Brazíliának. A győztes egy riói tervező cég, a Tátil lett, amely a logót úgy álmodta meg, hogy három dimenzióban is ábrázolható legyen, így később akár szobor formájában is megjelenhet majd az olimpiáig hátralévő hat esztendőben.

Bár a Rio de Janeiroban megrendezésre kerülő nyári olimpiáig még hat és fél évet kell várni, a zord télben talán jól jön egy kis brazil életérzés, amelyet az alábbi kampány videó is remekül visszaad:

Szombaton 84 esztendős korában elhunyt az olimpiatörténet egyik legendás krónikása, az amerikai filmrendező és producer Bud Greenspan. A régóta Parkinson kórban szenvedő filmes fiatalabb korában a Metropolitan Opera kórusában is szerepelt, majd később egy new yorki rádióállomásnál ismerkedett meg közelebbről a sport világával. Az olimpiai témájú filmek mellett baseball és ökölvívás témájú alkotásokat is készített pályafutása során. Az olimpiák világa felé az 1964-ben készült „Jesse Owens visszatér Berlinbe” című filmalkotással mozdult el. Első Emmy-díját 1976-ban a „The Olympiad” című 22 órás sportfilm összeállításért kapta, amelyet később 80 országban mutattak be. Ezt követően számos olimpia hivatalos filmjét is ő készíthette el. Filmes pályafutása elismeréseként 1985-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság érdemérmét vehette át Juan Antonio Samaranch-tól, majd 2004-ben az amerikai Olimpiai Hírességek Csarnokába is beválasztották. Greenspan rendkívül széles és négy évtizedet felölelő olimpiai munkásságának egyik legismertebb eleme a „16 days of glory” sorozat, amely négy olimpia legdrámaibb és legérdekesebb történéseit dolgozza fel. A filmek egyes részei az Interneten –igaz csak angol nyelven – megtalálhatóak, ezek közül egyik személyes kedvencemet, a japán cselgáncsozó Jasuhiro Jamasita sikerét bemutató epizódot linkeltem be:

Hétfő este első ízben gyúltak ki a fények a londoni Olimpiai Stadionban, amely a 2012-es ötkarikás játékok központi helyszíne lesz. Az olimpiai megnyitó előtt egy évvel, hét hónappal és hét nappal a brit miniszterelnök, David Cameron kapcsolta fel elsőként a világítást. A hófödte stadionban rendezett eseményen jelen volt Boris Johnson, London város polgármestere, valamint a szervezőbizottság elnöke, Sebastian Coe is. A 80 ezer férőhelyes Olimpiai Stadionban már az ülőhelyek is a helyükön vannak ugyan, de a létesítmény majd csak jövőre készül el teljesen. A versenyek alatt pedig összesen tizennégy, egyenként 70 méter magas világítótorony összesen 532 reflektora adja majd a világítást. A jeles eseményről az alábbi videó képekben is tudósít:

Az olaszos nevű, de egykoron nyugat-német színekben versenyző Pasquale Passarelli nem tartozik az olimpiatörténet legismertebb bajnokai közé. Ugyanakkor nem mondhatjuk, hogy csak birkózó berkekben ismerik a ’84-es olimpia kötöttfogás 57 kg-os súlycsoportjának győztesét. Mint a lenti videóban is megtekinthető, az olasz születésű, de hétéves korától már az egykori NSZK területén nevelkedő Passarelli az ötkarikás játékok egyik legheroikusabb küzdelmét mutatta be az aranyérem megszerzésének érdekében. Pályafutása legemlékezetesebb megmozdulása a los angelesi olimpia döntőjéhez köthető, ahol úgy győzte le 8-5-ös pontozással a japán Masaki Eto-t, hogy a mérkőzés végén 93 másodpercen (!!) keresztül volt hídban és heroikus küzdelemben menekült meg az őt ebben a helyzetben nagy eséllyel fenyegető kétvállas vereségtől. Ha valakinél, nála tényleg érvényes a mondás, hogy soha nem szabad feladni.

Árverésre bocsátja emlékezetes körülmények közt átvett aranyérmét, valamint futócipőjét Tommie Smith, az 1968-as mexikói olimpia 200 méteres síkfutásának amerikai olimpiai bajnoka. A különleges tárgyak 250 ezer dolláros kikiáltási áron kerülnek kalapács alá New Yorkban. Az aukció a napokban kezdődött el az egyik amerikai árverési portálon (itt a tárgyak képei és Smith hivatalos levele is látható egyébként) és november 4-én zárul majd le. Smith egyébként nem adott külön interjút a bejelentés kapcsán, az árverés szervezője, Gary Zimet azonban elmondta, hogy az egykori kitűnő sportoló nem pénzügyi nehézségek miatt döntött így, a befolyt pénzből viszont nagyrészt jótékonykodni szeretne. Érdekesség, hogy Smith aranyérme 1999-ben egyszer már megjelent egy árverésen, de akkor a tulajdonos rövid tépelődés után visszavonta az ajánlatot, mert az akkor az éremért felajánlott összeget (fél millió dollár) kevésnek és méltánytalannak érezte egy ilyen értékes relikviáért.

A londoni olimpia közeledtével (két év sincsen már hátra a megnyitóig) gőzerővel zajlanak az építkezések. Az Angliában élő és dolgozó, Lamb79 becenévre hallgató olvasónk volt olyan kedves, hogy körbenézett az olimpiai létesítmények környékén és ha már ott volt, akkor kamerára vette a helyszíni állapotokat. Az alábbiakban az általa készített videót közöljük, amelyet az olimpiak.blog.hu olvasói számára készített, ezúton is köszönjük neki a munkát és a szellemes feliratokat is:

Befejezi sportolói karrierjét az olasz Stefano Baldini, az athéni olimpia maratoni futó bajnoka. A 39 éves hosszútávfutó nagyon sikeres pályafutás végére tett pontot kedden: a 2004-es nyári játékokon aratott sikere mellett kétszer, 1998-ban és 2006-ban Európa-bajnokságot nyert, 2001-ben és 2003-ban pedig bronzérmes volt a világbajnokságon. Pályafutása első komoly sikerét Rómában aratta 1998-ban, amikor az olasz fővárosban élete első maratoni futó győzelmének örülhetett. Baldini egyéni csúcsát 2006-ban, a London maratonin érte el, amelyen 2:07:22 órás idővel lett ötödik. Ugyanabban az évben, az EB-n aratott sikere után a New York Maratonin hatodikként ért célba. Az olasz atléta három olimpián indult, Sydneyben nem fejezte be a versenyt, a pekingi maratoni versenyben pedig a 12. helyen végzett két évvel ezelőtt. Az athéni olimpiai győzelmének értékét növeli, hogy akkor ott volt a vert mezőnyben a világrekorder Paul Tergat és a 2003-as világbajnok Jaouad Gharib is. Igaz az olasz futó sikeréhez az is kellett, hogy 10 km-el a befutó előtt egy ír őrült az addig vezető Vanderlei da Lima elé befutva kizökkentse a brazil futót a ritmusból (ez a jelent is látható az alábbi videón). Stefano Baldini rajthoz állt az idei barcelonai Európa bajnokságon is, ám végül nem tudta befejezni a versenyt.