Szurkolj Londonban !

Az olaszos nevű, de egykoron nyugat-német színekben versenyző Pasquale Passarelli nem tartozik az olimpiatörténet legismertebb bajnokai közé. Ugyanakkor nem mondhatjuk, hogy csak birkózó berkekben ismerik a ’84-es olimpia kötöttfogás 57 kg-os súlycsoportjának győztesét. Mint a lenti videóban is megtekinthető, az olasz születésű, de hétéves korától már az egykori NSZK területén nevelkedő Passarelli az ötkarikás játékok egyik legheroikusabb küzdelmét mutatta be az aranyérem megszerzésének érdekében. Pályafutása legemlékezetesebb megmozdulása a los angelesi olimpia döntőjéhez köthető, ahol úgy győzte le 8-5-ös pontozással a japán Masaki Eto-t, hogy a mérkőzés végén 93 másodpercen (!!) keresztül volt hídban és heroikus küzdelemben menekült meg az őt ebben a helyzetben nagy eséllyel fenyegető kétvállas vereségtől. Ha valakinél, nála tényleg érvényes a mondás, hogy soha nem szabad feladni.

Ismét hamis adatokat szolgáltatott az észak-koreai torna szövetség, így tornászai a londoni olimpián nem indulhatnak majd el. Az ázsiai ország szövetsége hasonló okból kirótt büntetés miatt már az októberi rotterdami világbajnokságon sem nevezhetett csapatot. Egyéni versenyzőik azonban ettől függetlenül nevezhettek a vb-re, ezt meg is tették, de megint nem figyeltek a részletekre. A hollandiai vb-re nevezett Hong Su Jong (a képen balra) ugyanis immáron a harmadik különböző születési dátummal került regisztrálása a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) rendszerében. Az égbekiáltó hiba következményeként az észak-koreai szövetség versenyzőit 2012. október 5-éig eltiltották a nemzetközi versenyektől (így Londonban sem lehetnek ott) és emellett még a szervezetet 20.000 svájci frank megfizetésére is kötelezték. Az athéni olimpián Hong 1985. március 9-ei születési dátummal került nevezésre, majd a 2007-es vb-n hasonló nappal, de 1986-os születéssel nevezték őt. A rotterdami világbajnokság után egy dologban lehettünk csupán biztosak, hogy Hong nagy eséllyel március 9-én született, most viszont már 1989-es születési dátum szerepelt a neve mellett. Ha Hong valóban 1989-es születésű, akkor az athéni olimpia évében a NOB 16 éves minimum korhatára miatt lett volna jogosult az indulásra, vélhetően ezért történhetett az ő esetében a korábbi hamisítás és a mostani „korrekció” is. Észak-Koreát nem először sújtja hasonló szankcióval a Nemzetközi Torna Szövetség, az ország sportoló hasonló „korhamisítás” (akkor Kim Gwang Suk volt három éven keresztül folyamatosan 15 éves) miatt voltak kénytelenek kihagyni az 1993-as tornász világbajnokságot.

A labdarúgás szerelmesei közül sokan emlékezhetnek Ilhan Mansiz nevére. A jellegzetes copfjáról is ismert labdarúgó (három góljával) a 2002-es vb-n bronzérmet szerző török válogatott egyik erőssége volt, aki a bronzmeccsen például gólpasszt adott a minden idők leggyorsabb vb-gólját szerző Hakan Sükürnek. Hogy miért kerül akkor mégis egy olimpiai érdekességekkel foglalkozó blogra az immáron 35 éves játékos? Az ok egyszerű: készül az olimpiára. Igaz nem labdarúgóként és nem a 2012-es londoni játékokra. Mansiz ugyanis Szocsiban, a 2014-es téli olimpián szeretne elindulni. Műkorcsolyázóként…

A történet pedig innentől kezdve már nekünk is témába vág, és bár korábban már írtunk egy ismert skeletonosról, aki súlyemelőként akar ismét olimpiára kerülni, az egykori válogatott labdarúgó meglepően éles sportágváltása még így is példa nélküli lehet. A német sporthetilap (Sport Bild) az elmúlt hetekben meglátogatta az Oberstdorfban edző sportembert és ott készített egy fotókkal is illusztrált interjút Mansiz-zal. A 35 esztendős török sportoló ugyanis a németek téli sportközpontjában készül párjával, a 31 éves Olga Bestandigova-val. Mansiz hét térdoperációt követően tavaly még próbálkozott ugyan labdarúgóként is a visszatéréssel az 1860 München együttesénél, de végül úgy döntött, hogy marad a jégnél és párjával török színekben szeretné kiharcolni a részvételi jogot a 2014-es téli olimpiára. Ennek érdekében nem is kímélik magukat, hiszen napi hat órát edzenek az oberstdorfi központban, amiből három órát a jégen töltenek el. „Az itteni edzések sokkal intenzívebbek és keményebbek, mint amit a futballpályán teljesítettünk, igaz ezzel nincsen problémám, hiszen mindig azok közé tartoztam, akik a kelleténél többet dolgoztak” – nyilatkozta Mansiz.

„Ha mindent beleszámítunk, akkor is csupán egy éve állok a jégen. Első alkalommal 32 éves koromban volt egyáltalán korcsolya a lábamon. A legnehezebb dolog az, hogy miként kell jól esni. A jégen ezt sokkal nehezebb megvalósítani, mint a füvön. Még mindig akkor érzem magam a legbiztosabban a jégen, ha Olga is ott van velem. Egyedül ritkán szoktam felmenni korcsolyázni.” A szlovák hölgy egyébként 2007 óta Mansiz párja (az életben is), akivel a Törökországban (is) futó „Sztárok a jégen” (helyi néven Buzda Dans) sorozat folyamán ismerkedett meg – ld. lenti videó.

Bestandigova amúgy szerepelt már olimpián, hiszen testvérével Jozeffel együtt ott volt (és lett 17.) a 2002-es, Salt Lake Cityben rendezett játékok páros műkorcsolya versenyén. „Amikor meghallottam, hogy egy labdarúgóval kell korcsolyáznom, kikerekedtek a szemeim. Azt gondoltam, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki. De Ilhan elsőre roppant ügyesen állt meg a jégen, később pedig az ő kedvéért az örök műkorcsolyázó szabályt is felrúgtam, amely arról szól, hogy a magánéletben soha nem szabad a pároddal összeállni.” – nyilatkozta partneréről mosolyogva Olga.

A pár - miután megnyerte a török televíziós show - úgy döntött, hogy együtt marad és tovább folytatja a korcsolyázást, elsősorban annak érdekében, hogy eljusson egy olimpiára. „Nagyon szeretett volna még egy olimpiára eljutni, én pedig megígértem neki, hogy segítek ebben.” – nyilatkozta Mansiz a személyes motiváció okáról. Ez volt egyébként a labdarúgó pályafutás befejezésének is az indoka, hiszen saját bevallása szerint is "levezethetett" volna az 1860 Münchennél, de a két sport nem fért volna meg egymás mellett. A páros edzéseit a háromszoros olimpikon, Alexander König irányítja: „Olga egy világszintű korcsolyázó, Ilhan viszont olyan, mint egy bika. A technikai hiányosságait egyre jobban tudja ellensúlyozni erővel és akarattal. Már most minden egyfordulatos ugrást biztosan hajt végre, ami szenzációs dolog egy év után.” – nyilatkozta a párról az 1988-as, 1992-es , valamint 1994-es téli olimpia páros versenyein is indult tréner.

A páros decemberben tervez először elindulni versenyen, majd ezt követően a Török Korcsolyázó Szövetség támogatásával szeretne felkészülni Szocsira. Eddig maga Ilhan Mansiz állta a költségeket (edző + terem + felszerelés összesen kb. 6000 euró /hó) a felkészülés során. A páros úgy tervezi, hogy a 2012-es évre már összeállítja az olimpiai programját, amelyet nagyrészt az oberstdorfi jégen tökéletesítenének.

A nyári olimpiák történetében számtalan rekordot tartanak nyilván. A valaha volt legsúlyosabb olimpikonról már korábban írtunk, most nézzük kor alapján a legfiatalabb olimpiai bajnokot. A nyári olimpiák történetének legfiatalabb egyéni aranyérmesét Marjorie Gestring-nek hívják, aki 1936-ban Berlinben 13 évesen és 268 naposan nyerte meg a női műugrás aranyérmet. Az amerikai olimpiai válogatón még kikapott ugyan a Katherine Rawlstól, de a német városban őt is, és a toronyugrás kétszeres olimpiai bajnokát (1932, 1936), Dorothy Poynthon-Hillt is legyőzte. Mivel a második világháború miatt az 1940-es és az 1944-es nyári olimpia is elmaradt, így a los angelesi illetőségű Gestringnek nem volt lehetősége a bajnoki cím megvédésére. Az 1948-as londoni olimpián az akkor már 25 éves Marjorie szeretett volna ugyan ismét elindulni, de ez a visszatérési kísérlete végül nem járt sikerrel, hiszen az amerikai válogató versenyen ekkor csupán a negyedik helyet szerezte meg. Marjorie Gestringet 1976-ban iktatták be az Úszó Hírességek Csarnokába, majd 1992-ben hetven éves korában hunyt el. Marjorie Gestring korabeli ugrásairól és edzéseiről az alábbi videón kaphatunk egy kis ízelítőt.

Hosszú ideig az amerikai birkózó Chris Taylor volt minden idők legsúlyosabb olimpiai szereplője. Az 1972-es müncheni olimpián a szabadfogás szupernehézsúlyában bronzérmet szerző sportoló 196 centiméter magas volt és emellett 187 kilogrammos versenysúllyal rendelkezett. A későbbi győztes szovjet Alekszander Medvegy csak vitatott bírói döntéssel győzte le őt a müncheni olimpia első körében, így lett végül bronzérmes. Az amerikai birkózó meglehetősen korán, 1979-ben, két évvel visszavonulása után, mindössze 29 esztendős korában hunyt el. Taylor rekordja egészen a 2008-as pekingi olimpiáig volt érvényben, ahol egy Guam-ról érkezett cselgáncsozó, bizonyos Ricardo Blas jr. döntötte meg, aki félelmetes testméretei miatt már kis korában megkapta a „Kis hegység” (Little mountain)becenevet.

Az óceániai bajnok Blas a pekingi torna első fordulójában (a grúz Lasha Gujejiani-tól) és ezt követően a vigaszágon is vereséget szenvedett (az amerikai Daniel McCromick ellen), így helyezetlenül zárt. Annak idején Blas édesapja is szerepelt az ötkarikás játékokon, aki a szöuli olimpia cselgáncs versenyein szerzett 19. helyezést és később a Guami Olimpiai Bizottság elnöke is lett egyben. A kisebbik Blas a kínai fővárosban 210 kilogrammos súllyal szerepelt. Az új súlyrekord mellett ő lett minden idők legnehezebb zászlóvivője is, hiszen a megnyitón ő vihette a hat sportolót nevező 170.000 lakossal rendelkező Guam nemzeti zászlaját. A hazájában nagy tisztelettel kísért, mindössze 24 esztendős Ricardo Blas a tervek szerint a londoni olimpián is szeretne indulni.

Bár kevéssé közismert, de tény, hogy manapság is vannak még úgynevezett vegyes számok az olimpia programján, ahol férfiak és nők együtt versenyeznek. A vegyes páros számok mellett lovaglásban és néhány vitorlázó számban van még erre példa. A közelmúltban ilyen volt még a sportlövészet is, ahol az 1992-es barcelonai olimpián ráadásul egy igazi kuriózum is született, hiszen egy hölgy minden férfit vetélytársát megelőzve lett olimpiai bajnok. Igaly Diána athéni győzelme sokak számára örök emlék, amely lehet, hogy be sem következik, ha nincs egy bizonyos Zhang Shan. A skeet lövészet az 1968-as olimpián került fel az olimpiai programba, ahol 1972 és 1992 között nyílt versenyszámként rendezték, így a férfiak mellett nők is indulhattak benne. Zhang már a barcelonai olimpia selejtezőjében megmutatta, hogy számolni kell vele, ahol tökéletes (150 korong) teljesítménnyel előzött meg mindenkit.

Az akkor még 24 sportoló részvételével megrendezett elődöntőben is hibátlan volt a kínai versenyző, így 200 korongos (új olimpiai rekorddal) jutott be elsőként a fináléba. A döntőben ugyan megremegett a keze (két hiba 25 korongból), de így is 223 korongos teljesítménnyel lett a versenyszám történetének első női olimpiai bajnoka, megelőzve a perui Juan Giha-t (222 korong) és az olasz Bruno Rossetti-t (222 korong). A szám selejtezőjében amúgy Barcelonában két magyar is indult, a később olimpiai bronz- és aranyérmes Igaly Diána a 42. helyet (143 korong), míg Vasvári Erzsébet az 58. helyet (137 korong) szerezte meg. A sors furcsa fintora amúgy, hogy Zhang Atlantában nem tudott címet védeni, mivel a centenáriumi olimpián csak férfiak számára írták ki a skeet lövészetet, igaz az első önálló női olimpiai versenyen (2000 Sydney) egy rövid visszavonulás után ismét ott volt a mezőnyben, ahol a nyolcadik helyen végzett. Zhang a pekingi olimpia során (bár versenyezni is akart, végül nem tudott bekerülni a csapatba) már a kínai sportlövők menedzsmentjében dolgozott edzőként, de nem tartja elképzelhetetlennek, hogy még sportolóként is találkozunk vele ötkarikás játékokon.

A környezetvédelem kérdése, de különösen a fenntartható fejlődés szófordulat sokszor előkerül manapság a sportesemények kapcsán is. Bár egy olyan megaesemény, mint a nyári olimpia kapcsán nehéz a környezet tényleges megóvásáról beszélni, az ilyen méretű sportrendezvénnyel együtt járó környezeti károk enyhíthetőek, erre mutathat példát a londoni szervezők egy igencsak forradalmi újítása. A 2012-es nyári olimpiára ugyanis elkészülhet az első, teljes mértékben újrahasznosítható sportcsarnok. A BBC olimpiai blogjának információja alapján ugyanis a közelmúltban posztjáról távozott brit olimpia ügyi miniszter, Tessa Jowell (a képen) elmondta, hogy a kosárlabda mérkőzések helyszínéül szolgáló ideiglenes létesítmény jövőjéről tárgyalásban állnak a brazilokkal. A londonit követő nyári olimpia házigazdája ugyanis kompletten (szőröstül-bőröstül) átvenné a létesítményt, ráadásul fizetne is (!) érte az angoloknak. A hírek szerint elsőként Sao Paolo város venné meg a csarnokot, amelyet már jóval a 2016-os riói nyári olimpia mérkőzései előtt is használatba állítanának Brazíliában. 

Az olimpiai mozgalom története bővelkedik különleges eseményekben, kuriózumokban. Most induló sorozatunkban ezekből szemezgetünk. Sorozatunk első részében két birkózóval foglalkozunk, akik az 1912-es olimpián ma már elképzelhetetlen párharcot vívtak egymással. Az olimpizmus hőskorában ugyanis a birkózó mérkőzések addig zajlottak, amíg az egyik fél nem győzött, így fordulhattak elő irreálisan hosszú menetek is. A stockholmi olimpia kötöttfogású birkózó versenyein (a 82,5 kg-os kategóriában) a svéd Anders Ahlgren (a képen) és a finn Ivar Böhling jutottak be a döntőbe. A két birkózó nem bírt egymással a fináléban, így kilencórányi (!!) küzdelem után a zsűri beszüntette a küzdelmet kettőjük között és végül döntetlen eredményt (ami egyenértékű volt a kettős vereséggel) hirdetetett ki. Az eset pikantériája, hogy nem volt győztes, így a két sportoló nem az arany-, hanem az ezüstérmen osztozott és végül mindketten másodikként zárták az olimpiát. Aranyérmet tehát nem osztottak ebben a súlycsoportban, bronzot viszont igen, amely a mindkét döntőstől vereséget szenvedő magyar Varga Béla nyakába került. Ahlgren amúgy a döntőig vezető úton hat ellenfelét is két vállra fektette (átlagosan kevesebb, mint 35 perc alatt), de a fináléban igazi emberére akadt Böhling személyében.

Bár sakkolimpiát már 1924 (hivatalosan 1927) óta rendeznek, a sakk azonban mégsem számít olimpiai sportágnak. A magyar férfi és női csapatok által is többször megnyert sorozatot kétévente rendezik meg (idén az oroszországi Khanty Mansiyskban), amely az elmúlt évek sikerei után bizonyította, hogy önállóan is működőképes. A sportág olimpiai programba kerülése az utóbbi években nem szerepelt napirenden, ami ugyanakkor hamarosan megváltozhat. Ahogy korábban is írtunk már róla, az orosz miniszterelnök-helyettes, Alexander Zhukov lett az Orosz Olimpiai Bizottság elnöke, aki köztudomásúan nagyon szereti a sakkot. Az orosz sakkszövetséget hat éven (2003-09) keresztül vezető Zhukov első nyilatkozatai között ugyanis már jelezte is, hogy a sportág globális népszerűsége okán úgy érzi, hogy a sakknak igenis helye lenne az olimpiai programban. Az oroszoknak (korábban szovjeteknek) rengeteg világbajnokuk volt és bár jelenleg nem ők dominálják (sokkal inkább Viswanathan Anand, Veselin Topalov vagy Magnus Carlsen) a világot, de a sportági lobbi szempontjából továbbra is nagy szerepük lehet. Én nem vagyok annyira otthon a sakk sportágban, így nem tudom megítélni a szándék komolyságát, szerintetek mennyire lehet a sakk olimpiára vitele reális cél?

Néhány hónappal a sydney-i olimpia előtt két bronzéremmel is gazdagodott a magyar olimpiai mozgalom. Hencsei Pál egyetemi tanár és Ivanics Tibor testnevelő ugyanis kutatást végzett Lausanne-ban az Olimpiai Múzeumban, az általuk átnézett hivatalos jegyzőkönyvek után pedig Tapavicza Momcsilló (1896-tenisz) és Levitzky Károly (1908-evezés) is bronzérmesnek mondhatta magát. A két „megtalált” bronzérem közül nézzük a Tapavicza-rejtély feloldását, amelyet a két olimpia kutató eredeti, 2000-ben íródott beszámolójával idézünk fel:

"Az első újkori olimpián, 1896-ban 13 tagú magyar küldöttség vett részt. Kemény Ferenc vezetésével hét versenyző és öt kísérő kelt útra Athénba. A versenyzők között volt Tapavicza Momcsilló is, akit előzetesen súlyemelésre, tornára (lóugrás, korlát és gyűrű számokra) és atlétikára (súlylökés) neveztek. A szerb származású Tapavicza 1872. október 14-én született az Újvidék melletti Nádalján. Budapesten tanult és a Műegyetemen 1895-ben műépítészeti (építészmérnök) diplomát szerzett. A Nemzeti Torna Egyletben sportolt és a kilencvenes években többször győzött atlétikai és torna versenyeken. Athénban az előzetes nevezések ellenére súlyemelésben, birkózásban és teniszben indult. Súlyemelésben a kétkaros versenyben hatodik, birkózásban negyedik, teniszben a férfi egyesben harmadik lett.  

Befejezésül megemlítjük, hogy Tapavicza Momcsilló az olimpia után építészmérnökként is szép sikereket ért el. Olaszországi, svájci, marokkói és főként jugoszláv (ld. Matica Sprska épület Újvidéken a lenti képen) építkezéseket vezetett, nevéhez fűződik az isztriai Parenzo (mai néven Porecs) üdülőhely kiépítése. Később politikai pályára lépett és Montenegróban közlekedésügyi miniszter lett. 1949. január 10-én hunyt el Polában. Újvidéken az általa épített Hotel Boka falán emléktábla, a városban utca őrzi a nevét."