Az olimpiákon megszokott dolog, hogy a záróünnepségen a sportolók már egymás között elvegyülve vonulnak fel, a megnyitóval ellentétben itt már nem érvényesül a katonás rend. A nemzeti lobogókat azonban ekkor is behozza egy-egy sportolójuk, még akkor is, ha irántuk már nem mutatkozik akkora figyelem. Ilyenkor kétféle elv alapján szoktak választani az országok, vagy az eredményes szereplés alapján jelölnek ki valakit a szerepre (így tett a magyar sportvezetés is a rövidpályás gyorskorcsolyázó Huszár Erika kijelölésével), vagy pedig egy-egy (visszavonulni készülő) sportoló pályafutásának elismeréseként esik valakire a választás. A kiválasztást olykor objektív tényezők nehezítik, hiszen az első héten szereplő sikeremberek közül sokan (pl. a kétszeres bajnok síugró Simon Ammann) ilyenkor már régen hazautaztak. A Vancouverben szereplő 82 ország zászlóvivői közül az érdekesebb emberekből szemezgetünk:

Ausztrália - Lydia Lassila - olimpiai bajnok (aerials)
Ausztria - Nina Reithmayer – olimpiai ezüstérmes (szánkó)
Csehország – Martina Sablikova – kétszeres olimpiai bajnok gyorskorcsolyázó
Egyesült Államok – Bill Demong – olimpiai bajnok (északi összetett)
Észtország – Kristina Smigun-Vaehi – olimpiai ezüstérmes (sífutás)
Franciaország – Sandrine Bailly – olimpiai ezüstérmes (biatlon)
Kanada – Joannie Rochette – olimpiai bronzérmes (műkorcsolya)
Németország – Magdalena Neuner – kétszeres olimpiai bajnok (biatlon)
Nagy-Britannia – Amy Williams – olimpiai bajnok (skeleton)
Magyarország – Huszár Erika – olimpiai 5. és 6. helyezett (rövidpályás gyorskorcsolya)
Norvégia – Petter Northug – kétszeres olimpiai bajnok (sífutás)
Románia – Tófalvi Éva (biatlon)
Szlovákia – Pavol Hurajt (biatlon)
Svájc – Dario Cologna olimpiai bajnok (sífutás)
Ukrajna – Valentina Sevcsenko (sífutás)