Mostanában egyre komolyabban foglalkoztat a téma, miszerint tegyük időrendbe az olimpiai bajnokokat, azaz határozzunk meg időbeli valós sorrendet az egyes ötkarikás játékok győztesei között. A feladat egyáltalán nem egyszerű, mert menet közben több, áthidalhatatlannak tűnő gonddal találkozik a kutató, amire még a szakirodalom sem ad egyértelmű és megnyugtató választ. Mifajta kiindulópontjaink lehetnek akkor? Az első az adott olimpia napra lebontott hivatalos programja, ami ugye a sajtóban is megjelenik. Ez viszont csak az illető versenyszámok, események kezdőpontját mutatja meg, a szám befejezésére nem világít rá. Az atlétikai futóversenyek, vagy az úszás esetében könnyebben tájékozódhatunk, hiszen ott a rajttól számítva meghatározott időn belül célba érkezik az első helyezett. De ha már a birkózóversenyekről, vagy cselgáncsdöntőről van szó, máris borul minden. Ekkor lehet elővenni az úgynevezett „official report”-ot, vagyis a NOB által közölt hivatalos jelentéseket. Itt a lap alján a „corrected” szó mellett szereplő dátum és idő ugyancsak fontos támpont.

A judo és a birkózás, de sok egyéb más, mint például az íjászat, vagy a csapatsportágak esetében így ötperces „hibahatáron” belülre érkezhetünk. Ám itt, a hivatalos jelentéseknél újabb „bibi” tárul szemünk elé. Mondjuk a vitorlás küzdelmeknél akadnak futam utáni óvások. Akár az utolsó futam esetében is, mint több hajóegységnél éppen Sydney-ben megtörtént. Ilyenkor csak késő este lesz hivatalossá a végeredmény. De mi van akkor, ha az óvás az első helyet már nem befolyásolja, azaz a célvonalon való áthaladás pillanatában a soling, vagy éppen a csillaghajó bajnoka már olimpiai győztesként ünnepli magát. Nos, ez esetben mindenképpen a beérkezés pillanata számít – még szerencse, hogy hozzávetőleges futamidőket közöl az „official report”, azaz ha tudjuk a rajt időpontját, könnyen megállapíthatjuk a cél pontos pillanatát is

A problémák boncolgatása során elérkeztünk az utolsó, ám annál „veretesebb” vitaforráshoz. A doppingesetekhez. Ha az egyes bajnok, vagy 2-8. helyezett sportoló tiltott szert fogyasztott, és az még az adott olimpián belül kiderül, az még az egyszerűbb eset. Akkor egy helyszíni módosítással megtörténik a javítás, mint mondjuk a bolgár súlyemelő, Isabela Dragneva esetében, aki Sydney-ben a második versenynapon indult, majd négy nap múlva bukott le, aranyát pedig az amerikai Tara Nott nyerte el. De a derék USA-beli erős hölgy ugyanakkor emelte a súlyokat, mikor bolgár vetélytársa, tehát a bajnoki címet ide kell visszaminősíteni, azaz arra az időpontra, amikor hivatalosan a verseny zajlott. Mert ha nem ezt tesszük, akkor Marion Jones összes elvett, és másnak ítélt aranyát Athén után és Peking elé kellene sorszámoznunk, mert ugye az amerikai sprinter 2007-ben vallotta be, hogy Sydney idején doppinggal élt.

Magyarul így valamennyi doppingesetet követő visszavont és másnak adott medáliát ott és akkor kell nyilvántartani, amikor az adott verseny lefolyt, amikor a síkfutás lezajlott, amikor a súlyemelő verseny utolsó kísérletezője is lelépett a dobogóról, amikor a birkózóverseny (pl. a Leipold-Slay finálé a szabadfogás 76 kilós kategóriájában ugyancsak Sydney-ben) ideje lejárt. Összességében tekintve tehát nagyon nehéz így, és rendkívül körmönfont, aprólékos munka meghatározni az olimpiai bajnokságok megszületésének sorrendjét. Én megpróbáltam, s remélem, sikerül ezt az érvrendszeremet akár magasabb körökkel is elfogadtatni.