Szurkolj Londonban !

Nagy valószínűség szerint változás lesz a londoni olimpiára készülő Simon Béla, Juhász Adrián kormányos nélküli kettesnél, mert az MTI információi szerint az evezősduó egyik tagja fennakadt a doppingvizsgálaton. Ott Zsuzsanna, a hazai szövetség főtitkára elmondta: valóban kaptak értesítést a Magyar Antidopping Csoporttól egy doppingvétségről, de a versenyző személyiségi jogainak védelme miatt nem árulhatja el, hogy kiről van szó. Hozzátette ugyanakkor, hogy a jövő heti, müncheni Világkupa-viadalon Simon társa Széll Domonkos lesz a kormányos nélküli ketteseknél. A főtitkár elárulta, hogy már több hete tudnak az esetről, s emiatt a múlt héten pótválogatót tartottak ebben a számban. Ott Zsuzsanna hangsúlyozta, hogy az érintett sportolónak minden jogi segítséget megadnak.

Molnár Dezső, a Simon, Juhász kettős edzője az MTI érdeklődésére nem kívánta kommentálni a doppingvétségről szóló hírt, s úgy fogalmazott: valóban tartottak egy válogatót, de annak az volt a célja, hogy megtalálják a Simon, Juhász egység tartalékját. Mint mondta, a versenyt Széll nyerte, s Juhász betegsége miatt a jövő heti, müncheni Világkupa-viadalon kipróbálják a Simon, Széll duót. Magyar részről két evezős egység indulhat a július 27-én kezdődő londoni olimpián: a Simon, Juhász kettős a tavalyi, bledi világbajnokságon, a Hirling Zsolt, Varga Tamás könnyűsúlyú kétpár pedig a májusi, luzerni pótkvalifikációs regattán szerzett kvótát.

Elhúzódó sérülése miatt alig két hónappal az olimpia előtt befejezte élsportolói pályafutását az ausztrálok olimpiai bajnok evezőse, Duncan Free. A 39 éves evezős tavaly kerékpározás közben ütközött egy autóval, az akkor elszenvedett lábtörése és mellkasi sérülései okán pedig még az is kérdéses volt, hogy tudja-e folytatni a karrierjét. Free visszatért ugyan a mezőnybe és a tervei szerint el is indult volna az ausztrál olimpiai válogatón.

A pekingi olimpián Drew Ginn-nel a kormányos nélküli kettesben olimpiai bajnoki címet szerző versenyző azonban folyamatos mellkasi fájdalmai miatt végül lemondott élete ötödik olimpiájáról. "Mindent beleadtam a felkészülésbe, de sajnos a szervezetem nem engedelmeskedett már. Büszke vagyok arra, hogy a baleset után volt erőm az újrakezdéshez és célba vehettem újra a játékokat, sajnálom, hogy végül nem sikerült" - nyilatkozta szomorúan Free, aki élete első ötkarikás versenyén (1996-Atlanta) még egy bronzérmet is szerzett az ausztrál négypárevezőssel.

A Hirling Zsolt, Varga Tamás könnyűsúlyú kétpár múlt héten londoni kvótát szerzett a luzerni kvalifikációs versenyen. A korábban világ- és Európa-bajnokságot nyert, hosszú szünet után tavaly ősz óta ismét együtt versenyző duó a Digi Sport Reggeli Start című műsorában elmondta, az evezősszövetség egy fillért sem adott tíz hónapos felkészülésükre, egyikük a lakását adta el az anyagi háttér biztosítása érdekében. A Hirling, Varga könnyűsúlyú kétpár múlt héten kvótát szerzett.Az evezősszövetség egy fillért sem adott felkészülésükre.A Hirling, Varga könnyűsúlyú kétpár múlt héten kvótát szerzett

"Tudtuk, hogy kijutunk Londonba: egyszerűen így álltunk hozzá. Mindent rááldoztunk erre az olimpiai részvételre. Kemény tíz hónap készülés áll mögöttünk, Zsolti csak ezzel foglalkozott, ami példaértékű. Korábban a szövetség teljes támogatást ígért a felkészülésünkhöz, de az elnökváltás miatti állapotok miatt ebből nem lett semmi, mégis kijöttünk a mélypontról. Edzőnk, Dani Zsolt most megpróbál megegyezni az evezősszövetséggel a támogatásunkról" - mondta Varga Tamás.

"Otthon lakom a szüleimnél, miután eladtam a lakásomat és az árának egy részéből finanszíroztam a felkészülésemet. Tavaly októberben tényleg úgy kezdtünk neki, hogy akkor is megteszünk mindent, ha senki sem támogat minket. Ez nem olcsó mulatság, például a francia edzőtáborunk sok százezerbe került, amit mind a saját zsebünkből álltunk. Az utóbbi hónapokban a szegedi veteránevezősök segítettek rengeteget, utazási támogatással is: e nélkül nem tudom, hogyan oldottuk volna meg. De talán részei a sikernek a zord körülmények is" - folytatta Hirling Zsolt.

Az olimpiáig hátralevő időszakról Hirling elmondta: "nem várhatunk a szövetségre, biztos megvannak a saját gondjaik. Valami gratulációt kaptunk tőlük, de nem álltak mögénk. Minket már igazából nem érdekel, nincs erre időnk, szeretnénk minél nyugodtabban folytatni Szegeden az olimpiai felkészülést. Londonban egytől húszig bárhova odaérhetünk."

A XXI. században valamennyi sportágban igen magas fokú specializáció alakult ki, így szinte elképzelhetetlen, hogy valaki két egymástól teljesen különböző sportban is a világ legjobbjai közé tudjon bekerülni. Ellenpélda persze akad, de egyre kevesebb. Ennek a körnek a bővítését vette most a fejébe az ausztrálok korábbi kiváló gátfutója, Jana Pittman, aki a 2016-os nyári olimpián már evezősként szeretne részt venni a nyári játékokon. A 400 méteres gátfutásban 2003-ban és 2007-ben (ekkor már férjezett nevén, Jana Rawlinsonként) is a világ legjobbjának bizonyuló Pittman a Sydney Daily Telegraph értesülései szerint lábsérülése ellenére is alkalmas lehet arra, hogy új sportágában is nagy eredményeket érjen el.

„Teszteltük már őt a hajóban. Ez neki és nekünk is egy komoly kihívás lehet, hiszen keveseknek sikerül zökkenőmentesen az átmenet” - nyilatkozta az ausztrál evezős szövetség egyik vezetője, Peter Shakespear. Pittman atléta karrierjének egy lábsérülés vetett véget (ezért nem is tudott kijutni a londoni játékokra), de még érez magában annyi erőt, hogy világszinten sportoljon, ezért döntött a váltás mellett. Kiváló példa éppenséggel van is előtte, hiszen a korábban szintén gátfutó Kim Crow is sikeresen oldotta meg az első hallásra eléggé élesnek tűnő váltást, aki 2010-ben és 2011-ben is világbajnoki ezüstérmes kétpárevezősben.

Orvosi beavatkozáson esett át Simon Béla, a kormányos nélküli kettesek közt Juhász Adriánnal tavaly londoni olimpiai kvótát szerző magyar evezős. A Szolnoki Főiskola-Tisza Evezős Egylet sportolójának a térdét műtötték, így megszakította tavaszi alapozó edzéseit, néhány hét kényszerpihenőre szorul. A versenyző a belgrádi világkupára már tervez.

Simon Béla a február végi ergométeres országos bajnokságon ezüstéremmel zárt; a beavatkozásra edzőtábori felkészülését megszakítva hétfőn, a horvátországi, sibeniki edzőtábor után került sor. „Három helyen volt többlet a térdemben, ami folyamatos gyulladást eredményezve, az alvásban is sokszor zavart okozott. Hosszú ideje futni sem tudtam, szerencsére az evezés nem terhelte úgy, hogy azt is mellőzni kelljen. A fájdalom hátráltatott a felkészülésben, ami remélhetőleg most már zavartalan lesz. Két kis bemetszés van a térdemen, egy forgópengés műszerrel vágott ki Berkes doktor a Kelen Kórházban zsírcsomókat. Évek óta küszködöm a térdfájással, 11 féle gyógyszert szedtem rá és számtalan orvosnál jártam eddig, de úgy látszik, kvalifikációt kellett szerezni ahhoz, hogy eljuthassak olyan orvoshoz, aki végső megoldást talál" - nyilatkozta Simon Béla.

"Várhatóan két hétig nem igen használhatom a bal lábam, de attól a többi izmot mozgásban kell tartani, úgyhogy minél előbb lemegyek a klubba és emelem a vasakat. Felsőtestre súlyzózhatok, ezzel is segítve, hogy a kimaradt időszakban formában tartsam magam, természetesen az edzőm, Molnár Dezső felügyelete mellett. Addig a társam, Juhász Adrián végzi helyettem is a feladatokat, így a közös munkában övé most a nagyobb teher. Remélhetőleg az olimpián 200%-os leszek és csak egy rossz emlék lesz ez az időszak. Most folytatnám az utánpótlás-válogatott edzőtáborában a felkészülést, de helyette kényszerleállás van. Remélem, három hét múlva ismét teljes erővel rójuk a kilométereket a vízen és készülünk az első világkupára, ami Belgrádban lesz május elején” - foglalta össze a kvótaszerző sportoló.

A Simon Béla, Juhász Adrián kormányos nélküli kettes a 11. helyen végzett a szlovéniai Bledben zajló olimpiai kvalifikációs evezős-világbajnokságon, ezzel pedig kvótát szerzett Magyarországnak a londoni játékokra. A magyar kettős a szombati „B”-döntőben az ötödik helyen zárt és mivel a francia hajót maga mögött tartotta, ezzel elcsípte az utolsó, még ötkarikás indulási jogot érő pozíciót. Ezek az első magyar evezős kvóták a 2012-es olimpiára, továbbiak gyűjtésére még jövő májusban, Luzernben az utolsó Világkupa versenyen lesz lehetőség. A 23 éves Simon és a 21 esztendős Juhász egyformán a Tisza Evezős Egylet sportolója, edzőjük Molnár Dezső. Az idén fennállása 110 éves jubileumát ünneplő klub első evezősei lehetnek ők az olimpiai játékokon.

Nyomasztó pára telepedett azon az 1900. évi reggelen a Szajna-partra. A versenyzők szép sorban gyülekeztek a számukra kijelölt stég mellett, bőszen vizsgálgatták hajóikat, vajon minden rendben van-e rajta. Így tett az a két holland férfi is, de közben idegesen toporogtak. A távoli toronyóra éppen negyedet kongatott, amikor egyikük, Roelof áttekintett a hajót buzgón sikáló Francois-ra.

- De hol van Hermanus?

A válasz csak egy puszta vállvonogatás volt a társ részéről, miközben Roelof az előző estén kezdett gondolkodni. Barátjuk, egyben a Minerva Amsterdam nevet viselő egység kormányosa igen bohém fickónak számított „fapapucsos” evezős körökben, és mindketten tisztán emlékeztek arra, hogy a szállás előtt látták Hermanust, amint egy felettébb csinos, ám annál inkább ledérnek tűnő hölgy kíséretében elsietett az éjszakába. Csakhogy azóta már régen fel kellett volna ébrednie, a pár frankos „gázsi” lecsengetése után sietve otthagyni ezt az éjszakai pillangót, elvégre nem dőzsölni küldte őket egyesületük a nem is olyan messzi gallföldre.

A két fiatalember versenylázát hamar felváltotta a kétségbeesés. Elvégre ők az esélyesek, ebben az esztendőben senki sem győzte le őket, de ha nincs Hermanus, nekik „annyi”, azaz szemernyi reményük sem marad a sikerre. De Hermanus alakja még távolról sem tűnt fel a folyóparton. Nem tehetnek mást, kormányost kell keríteni, mindenáron.

De ki lehet az erre alkalmas ember? A vetélytársaktól ugye nem kérhetnek kölcsönt, haza ugye nem táviratozhatnak, mert nyakukon a rajt, hát körbenéztek a környéken. Lám, Roelof megpillantott egy tizenegy-tizenkét éves forma legényként, amint lelkesen kacsáztatta kavicsait a vízbe. Egy füttyentés és a megszeppent fiú már ott is állt a két megtermett evezős előtt. Francois, aki tökéletesen beszélt franciául, vitte a szót:

- Tudod-e mi ez? – mutatott rá versenyeszközükre.

- Persze, csónak – felelte lesütött szemmel a gyermek.

- Lenne kedved nekünk segíteni? – jött az újabb kérdés, mire a fiú szemei kikerekedtek, halvány mosoly jelent meg a szája szegletében és egy „igen" válasszal már meg is köttetett az üzlet.

Már csak bő öt perc maradt a rajtig, így aztán sebtében szembesült leendő feladataival az apró ember. Francois gondosan elmagyarázta neki, mit kell tennie az út során, milyen vezényszavakat kell kiáltania, azt hányszor kell megismételni. Addig Roelof jelezte a versenybíróságnak, a „Minerva Amsterdam” felkészült a startra, lesz kormányosuk.

Rajtjelre nekilódultak a hajók és hatalmas csatában, ha csak kis különbséggel is a holland egység alkalmi kormányos segítséggel nagy-nagy diadalt aratott. Roelof és Francois nem győzött heves kézfogások közepette megköszönni a helyzet valóságából mit sem értő legénynek a segítséget, aki fel sem fogta, hogy ő most olimpiai bajnok lett.

A két holland férfi az eredményhirdetés után még közös fotók készített a fiúval, aztán a francia srác elköszönt, és továbbállt. Hazaérve bizonyára elmesélte a mamának, hogy két bácsi mire kérte meg a Szajna partján, és hogy milyen jó kis muri volt velük a játék.

Így lett Francois Brandt és Roelof Klein – meg utólag, a NOB-nak köszönhetően a távol maradó Hermanus Brockmann is – olimpiai bajnok, így vonult be a sporttörténelembe a párizsi fiú is, akinek kiléte máig ismeretlen, hiszen a nagy sietségben az evezősök még a nevét sem kérdezték meg.

London lesz az első olyan város az olimpiák történetében, amely harmadszor lesz házigazdája az ötkarikás játékoknak. A brit főváros 1908-ban és 1948-ban is rendező lehetett, a korábbi játékokra a 2012-es olimpia szervezői méltó módon akarnak emlékezni. A napokban indult útjára ugyanis egy friss honlap, amely a két korábbi londoni olimpia fényképeiből ad válogatást. A közel 2000 képet tartalmazó lista azért is lehet érdekes, mert számos, eddig a brit levéltárakban illetve 25 London környéki archívumban őrzött felvétel is szerepel közte. A projekt 50.000 fontos költségét a Nemzeti Lottó Társaság által létrehozott alapítvány biztosította. Vannak magyar érdekeltségű képek is a rendszerben, például az alábbi fotó, amely az 1908-as olimpián szereplő Pannónia evezős nyolcasát ábrázolja verseny közben.

Az ausztrál olimpiai küldöttség az olaszországi Varese-ben építi ki a londoni olimpia előtti felkészülési bázisát. A napokban létrejött megállapodás értelmében az ausztrálok 12 millió dollárt fordítanak arra, hogy sportolóik a megfelelő körülmények között készülhessenek fel az Európában sorra kerülő játékokra. Az európai edzőközpontként szolgáló létesítmény alkalmas lesz 15 különböző sportág versenyzői számára is az olimpiai felkészülésre. A varesei sportközpont ötcsillagos elhelyezést, a megfelelő sportlétesítményeket és sporttudományos hátteret is biztosít az ötödik kontinens sportolóinak.

A március elején megkötött megállapodást az ausztrál sportminiszter, Mark Arib személyesen látta el kézjegyével. Az ausztrál csapatok pedig ezt követően hamarosan meg is kezdik majd az olaszországi edzőközpont kihasználását. Elsőként néhány nap múlva az asztaliteniszezők, majd április elején a kerekes székes kosárlabda válogatott érkezik. Az ausztrál sportolók számára a londoni helyszín meglehetősen távoli (ezt a magyarok is megtapasztalhatták a 2000-es olimpia idején), így számukra fontos tényező lesz az akklimatizáció, amelyre a legjobb módszer egy saját edzőközpont létrehozása lehet. Az ausztrálok az átállás megkönnyítése mellett ezzel a megoldással sokat spórolnak is, ráadásul az egyes sportágak képviselői számára megkönnyítik az utazások szervezését és foglalását is.

Az ausztrál evezős és kerékpáros válogatott már több mint egy évtizede rendszerese Varese-ben készül, az itt található tó ideális helyszín a vízi sportokat űzők (evezés, kajak-kenu) számára. „A világ sport nagyhatalmai ellen szállunk harcba Londonban, amelyek sokkal nagyobb pénzügyi erőforrásokkal rendelkeznek, mint mi. Ezzel nem tudunk versenyezni, így kénytelenek vagyunk előre tervezett módon készülni és egységes stratégia mentén gondolkozni.” – indokolta az ausztrálok helyszínválasztását a sportminiszter. A központ nem csak az ausztrál olimpiai sportágak számára lesz nyitott, Arib elmondása szerint nem olimpiai sportágak Európában szereplő ausztrál versenyzőit is várják Varesebe.

Az edzőközpont egyszerre 50 sportoló elszállásolására alkalmas, de amennyiben ennél nagyobb igény mutatkozik, akkor a város szállodáiban ennél jóval bővebb a kapacitás. A létesítmény továbbra is olasz tartományi tulajdonban marad, de ausztrálok 10 évre szólóan kibérelték azt, megfejelve mindezt további 5+5 éves opciós joggal is.

Közel két évtizednyi sportolói pályafutását befejezve visszavonul az észtek rutinos evezőse, Jüri Jaanson. A most 45 éves sportember még annak ideén szovjet színekben kezdte el a versenyzést és főként az egypárevezősöknél jeleskedett. Első világbajnoki címét 24 esztendősen, 1990-ben (még szovjet színekben) szerezte meg. Ezt követően, ebben az embert próbáló sportágban kivételes módon hat olimpián is részt vett, ahol ráadásul 2004-ban Athénban (egypárevezősben) és 2008-ban Pekingben (kétpárevezősben) is ezüstérmet szerzett. A 2007-es évben Jaanson a valaha volt legidősebb versenyző (41 éves) lett, aki Világkupa versenyt tudott nyerni. Az észtek versenyzője a román Elisabeta Lipa, a kanadai Lesley Thompson és az ausztrál James Tomkins mellett azon négy evezős egyike, akik hat nyári olimpián is tudtak szerepelni. A Nemzetközi Evezős Szövetség (FISA) honlapján az észt legendát faggatták a tavaly év végén meghozott döntésének hátteréről.

- Mi volt az ok arra, hogy befejezted a pályafutásodat?

- Akkor döntöttem a visszavonulás mellett, amikor megéreztem, hogy sem agyban, sem lélekben nem maradt bennem annyi erő, hogy végigcsináljam a felkészülést a londoni olimpiára. Az utóbbi két évben számos problémám volt a testemmel, egy alkalommal már a szívemmel is. Ezért döntöttem úgy, hogy a nyári versenyévadot pihenéssel töltöm el. Ősszel aztán nem éreztem magam kellően frissnek ahhoz, hogy tovább folytassam a versenyzést, így végül a sportolói karrierem lezárása mellett döntöttem.

- Hogyan jelentetted be a visszavonulást?

- Észtországban, a Pärnu-ban található evezős klub épületében egy sajtótájékoztatót hívtam össze, ahol bejelentettem a visszavonulást. Most sokkal több időm van a családomra és a hobbijaimra és nem utolsó sorban magamra. De az is szokatlan, hogy most nem kell naponta arra koncentrálnom, hogy valamiben én legyek a legjobb.

- Mennyire maradtál kapcsolatban az evezős sporttal?

- Az evezős klubomban továbbra is tag vagyok, hiszen tudom, hogy hamarosan ismét kimegyek majd a vízre evezni egy kicsit. Szeretnék jó fizikai állapotban maradni. Szeretnék aktív szerepelt vállalni a politikában, főleg azért, hogy a sport fejlesztésén és terjesztésén dolgozzak.

- Mit hiányolsz még karrieredből?

- Igazából semmit sem. Még az olimpiai aranyérmet sem, amelyért hosszú időn keresztül küzdöttem. Minden tapasztalatomat beleadtam az olimpiai felkészülésbe, de nem sikerült. Szerencsére vannak barátaim, akik sokkal többet jelentenek számomra.