Szurkolj Londonban !

Tíz évvel az idei labdarúgó Európa-bajnokság után, 2022-ben szívesen látna egy téli olimpiát is a hazájában Szergej Bubka, az ukránok rúdugró ötkarikás bajnoka. A 48 éves sportember szerint a csúcsesemény megrendezése segíthetne az infrastrukturális helyzeten, és több turistát vonzana a régióba. A hatszoros világbajnok ex-versenyző - a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagja és az Ukrán Olimpiai Bizottság elnöke - az ország nyugati részén, a Kárpátok lábánál fekvő Lemberget (Lviv) jelölte meg lehetséges helyszínként.
 
Szakértők ugyanakkor kételkednek abban, hogy a financiális problémákkal küzdő Ukrajna képes lenne otthont adni egy ilyen nagy, milliárdos befektetést igénylő sporteseménynek. A NOB 2015-ben dönt majd a 2022-es téli játékok helyszínéről, a hírek szerint Denver, Oslo és Barcelona is érdeklődik a rendezés lehetősége iránt. Két év múlva, 2014-ben Szocsi, 2018-ban pedig a dél-koreai Pjongcsang lesz a házigazda. Ukrajna idén nyáron Lengyelországgal közösen ad otthont a labdarúgó Európa-bajnokságnak.

Elképzelhető, hogy a 2014-es szocsi téli olimpiára versenyzőként visszatér minden idők egyik legjobb rövidpályás gyorskorcsolyázója, az amerikai Apolo Anton Ohno. "Mindenképpen ott leszek a játékokon, de abban nem vagyok biztos, hogy a jégen" - mondta a 29 éves sportember, aki a két évvel ezelőtti vancouveri játékok óta nem indult hivatalos versenyen. "Elképzelhető, hogy a mikrofon előtt fogok ülni, de az is lehet, hogy sisakban láthatnak majd engem." Ohno pályafutása során nyolc olimpiai érmet nyert, ebből kettő aranyat. Amennyiben a visszatérés mellett dönt, az saját bevallása szerint 15 hónapos felkészülést igényelne. "Mindig imádni fogom a rövidpályás gyorskorcsolyázást. Ebben élek, ezt eszem, ezt lélegzem. Ez az életem" - mondta Ohno.

A válság mellett tolvajok is szomorítják Görögországban a múzeumokat - most Olympiából tűntek el ókori leletek. Fegyveres támadók raboltak ki egy múzeumot a görögországi Olympiában, ahonnan közel hatvan, aranyból, bronzból és kerámiából készült ókori emléket vittek magukkal. Az eset kapcsán a görög kultuszminiszter, Pavlos Geroulanos még pénteken délután bejelentette a lemondását. „Két betörő volt, akiknél fegyver is volt. A teremőrt megkötözték, miután aktiválta a riasztót. Az eltulajdonított tárgyaknak felbecsülhetetlen értékük van” - nyilatkozta szomorúan az ókori olimpiák bölcsőjéül szolgáló görög kisváros polgármestere, Thymios Kotzias.

A mostani betörés alig néhány héttel azok után történt, hogy a görög nemzeti galériában is illetéktelenek jártak. A január elején történt athéni incidensben három képet loptak el, köztük egy Picasso és egy Mondrian alkotást. A két eset között az a párhuzam, hogy mindkét alkalommal csak egyetlen teremőr volt szolgálatban. A jelenlegi görög válság miatt szinte minden múzeum létszámleépítésekre kényszerül, így szakértők szerint további helyeken is várható hasonló rablás.

Szerdán lejárt a hivatalos jelentkezési határidő, ameddig bezárólag öt város jelezte, hogy megrendezné a 2020-as nyári olimpiát. Róma „last minute” visszalépése után öt város maradt csak versenyben a 2020-as nyári olimpia megrendezéséért folytatott versenyben. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) szerdáig várta a hivatalos szándéknyilatkozatokat, a határidő lejárta után pedig eldőlt, hogy nyolc év múlva a Baku, Doha, Isztambul, Madrid, Tokió ötösfogatból kerül ki a rendező város. A pályázati folyamat első fázisában a NOB illetékesei idén május 23-án Quebecben döntenek arról, hogy az öt jelentkező (applicant city) város közül melyek lesznek azok, amelyek a hivatalos pályázó (candidate city) elnevezést is megkapják és tovább folytathatják a küzdelmet a rendezésért. A végső döntést a helyszínről a NOB 2013 szeptemberében Buenos Airesben esedékes kongresszusa hozza meg.

Egyelőre nehéz lenne még egyértelmű esélyest megnevezni, de ha csak a gazdasági potenciált nézzük, akkor az olajban és földgázban gazdag régió miatt mind az azerbajdzsáni Baku, illetve Doha is a favoritok között lehet. Isztambul korábban háromszor is elbukott már a pályázati folyamatban, most azonban negyedszer is nekiveselkednek a nagy feladatnak. A nagy számok törvényében bízik a spanyol főváros Madrid is, amely sorozatban harmadszor próbálkozik, igaz a fokozódó munkanélküliség és a spanyol állam növekvő hiánya nem biztos, hogy jó ajánlólevél. Legutóbb Tokió harmadik lett a szavazáson (a 2016-os játékokért vívott harcban) Rio de Janeiro és Madrid mögött, a tavalyi természeti katasztrófa után megbicsaklott pályázatot azonban sikerült talpra állítani. A japán város az egyetlen, amely az öt pályázó közül rendezett már korábban (1964) nyári játékokat.

Hétfőn éjjel tűz ütött ki a londoni Olimpiai Parkban - így a tűzoltók is élesben gyakorolhattak a játékok előtt. Az egyik raktárban kitört tűznek szerencsére komolyabb következményei nem voltak. A londoni szervezők és a helyi tűzoltóság jelezte, hogy a hétfőn este 22.30-kor bejelentett tüzet kedden a hajnali órákra sikerült eloltani. A tűz a megújuló energiaforrásokból táplálkozó energia központban ütött ki, ahol egy olyan tároló gyulladt ki, amely 100 kg-nyi szárított faforgácsot tartalmazott. A tűzoltók négy autóval és 25 emberrel indultak a kiemelt fontosságú helyszínre, így szerencsére jelentős anyagi kár sem keletkezett.

A szerdán lejáró határidő előtt egy nappal Mario Monti miniszterelnök bejelentette, hogy az olasz kormány nem támogatja Róma pályázatát a 2020-as nyári olimpia megrendezésére. Monti a keddi kabinetülést követően azt mondta, hogy a gazdasági válság közepette felelőtlenség lenne az adófizetők pénzét az ötkarikás projektre költeni. Az előzetes kalkulációk szerint a római rendezés 12,5 milliárd dollárba kerülne.  A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) szerdáig várja a jelentkezőktől a hivatalos pályázatokat, amelyeknek kötelező eleme a kormánygarancia.
Az olasz fővároson kívül Tokió, Madrid, Isztambul, Doha és Baku kandidált a 2020-as eseményre. A NOB 2013-ban Buenos Airesben dönt a leendő helyszínről.

Ismét magyar játékvezető nevét harsogják majd a hangfalak Londonban a 2012-es nyári olimpiai játékokon. Újra, mint eddig sokszor – három olimpián és számos rangos versenyen – ott lesz egy olyan ember, aki a magyar röplabdasport zászlóvivője, akinek neve hallatán tudja mindenki: röplabda, Magyarország. Ő Hóbor Béla, egy igazi úriember, a szakma legjobbja, aki olyan tudással és tapasztalattal rendelkezik, amelyről néhányan csak álmodni mernek. Egy nemzetközileg elismert szaktekintély, az egyik legkiválóbb, ha nem a legkiválóbb játékvezető a röplabda világában. A nagy hírrel kapcsolatban elsőként a hunvolley.hu-nak adott exkluzív interjút.

- Milyen érzés a csúcson lenni? Ugye mondhatjuk, mint a sportolóknál, a játékvezetőknek is a csúcs az olimpia, tehát az olimpián való részvétel?
- Ez így van. A játékvezető számára is a legnagyobb dolog az olimpiára való kijutás. Számomra ez negyedik alkalommal adatik meg és végtelenül boldog vagyok emiatt. Nagyon jó érzés, tegnap kaptam meg az értesítést a Nemzetközi Röplabda Szövetségtől.

- 2000 Sydney, 2004 Athén és 2008 Peking. Van szívednek kedves helyszín? Hol érezted legjobban magad?
- Utólag visszagondolva talán Sydney, mert ez volt az első olimpia az életemben és ezen az olimpián egy óriási megtiszteltetés ért, a férfi döntőben második játékvezető lehettem. A következő Athén volt, de bevallom őszintén nem volt annyira kellemes emlék. Nem a mérkőzések miatt, hanem a körülmények nem voltak megfelelőek. Talán emlékszel rá, hogy az nem volt egy kész olimpia. A parkosítás, a kiszolgáló helységek bizony-bizony az utolsó pillanatban készültek el. A pekingi olimpia a tökéletesség határát súrolta, lehetett látni, hogy a pénz nem számított. Ha jól emlékszem csak a röplabda versenyeken 1500 önkéntes dolgozott a teremröplabdáért, ami egy óriási szám. Visszatérve az első kérdésedre a legkedvesebb helyszín Sydney és a legkedvesebb mérkőzések a döntők, mert erre emlékszik az ember a legszívesebben. De hangsúlyozom, az olimpiára nem szabad úgy kimenni, hogy a döntőt vezetem vagy sem, mindig az első mérkőzéssel kell kezdeni és lépni a következőre. Minden egyes mérkőzésen a maximális teljesítményt kell nyújtani.

- Egy kicsit utazzunk vissza időben. Hogy kerültél a röplabda közelébe? Hogy lesz az emberből játékvezető?
- A XVI. kerületben, a Corvin Mátyás Szakközépiskolában érettségiztem. Volt ott két nagyon kedves testnevelő tanár, a Keszthelyi házaspár, akik bár szertornászok voltak, de nagyon szerették a röplabdát is, ami miatt az osztályok közötti bajnokságokon a röplabda dominált. Ezeken a versenyeken a játékvezetők azokból az osztályokból kerültek ki, akik nem játszottak. természetesen én is sorra kerültem, és akkor szembesültem azzal, hogy a röplabdázásnak nem csak azok a szabályai, hogy kint vagy bent van a labda, hanem sokkal összetettebb. Ebben az időben, 1977-ben a Budapesti Röplabda Szövetség egy alapfokú játékvezetői tanfolyamot hirdetett és arra jelentkeztem. Ott kezdődött az egész, hogy ’77 májusában levezettem egy serdülő másodosztályú mérkőzést és mondhatom onnan töretlenül ívelt a pályám fölfelé.

- Térjünk vissza a jelenhez. Mi kell ahhoz, hogy valaki kijusson egy olimpiára, mint játékvezető? Mi alapján választják ki az arra legérdemesebbet?
- Gondolom az elmúlt négy év teljesítményét veszik figyelembe. Minden év januárjában a Nemzetközi Szövetség vezérkara összeül és ennek a vezérkarnak az egyik bizottsága, a játékvezetői bizottság megvizsgálja az addigi teljesítményt. Gondolom ez is közre játszott abban, hogy kijutottam az olimpiára.

- Egy nemzetközi vagy bármilyen verseny idején másra is van időtök vagy ilyenkor csak a munka van?
- Ez nagyon változó, mivel nagyon sűrű a program minden egyes verseny alkalmával. Az olimpiákat tekintve Sydney-ben volt időm. Ott minden másnap elmentem az Operaházhoz, ami egy fantasztikus dolog volt. Pekingben pedig volt szerencsém a Nagy Falon sétálni. Más az olimpia és más mondjuk egy Bajnokok Ligája. Ott egyik nap megyünk, levezetjük a meccset és másnap már utazunk is vissza.

- Mi a következő lépcsőfok, mit tervezel?
- Ebben az évben betöltöm az 55-dik életévemet, ami egy olyan határ, ami után már nemzetközi szinten nem bíráskodhatok. Bár december 31-el szögre kell akasztanom a sípot, de szeretnék továbbra is röplabdával foglalkozni, akár játékvezetői megfigyelőként, akár supervisorként különböző nemzetközi eseményeken (Világkupa, BL, stb.), bízom benne, hogy lesz lehetőségem.

Olykor még egy olimpiai és világbajnok is elveszítheti a motivációt - ez történt az ausztrál Steven Hookerrel. Veszélybe került Steven Hooker címvédése a londoni olimpián. A roppant sérülékeny rúdugró ugyanis elveszítette motivációját és kérdés, hogy Londonra, az olimpia idejére újra tudja-e építeni magát. A 2009-es világbajnok ausztrál versenyző egyelőre minden versenyétől visszalépett, így nem indul el többe között az áprilisi ausztrál bajnokságon sem. „Egyelőre elszállt az önbizalmam. Márpedig arra szükség van akkor, amikor az ember a nekifutó végén áll, majd egy rövid nekifutás után leböki a rúdját és felrepül hatméteres magasságba” - mondta a 30 esztendős ugró, aki a 2009-ben Bostonban teljesített 606 centiméteres ugrásával Szergej Bubka után a második legjobb rúdugrónak számít a versenyszám történetében.

Hooker nem most kér először „türelmi időt” a sportágban, volt már ilyenre példa kilenc évvel ezelőtt is. „A 2003-as évem is hasonlóan alakult, de ott még ennél is rosszabb volt a helyzet. Akkor ugyanis komoly hátsérülésem volt, nekifutás és ugrás közben pedig folyamatosan ezen jártak a gondolataim. A következő évem azonban már sokkal jobban alakult, hiszen kvalifikáltam magam az athéni olimpiára. A 2005-ös év pedig már kiemelkedő volt, hiszen 587 cm-t is teljesítettem és ezzel a legjobbak közé kerültem” - mondta Hooker, aki most - testileg - legalább egészségesen várja a 2012-es évet.

„Az első hazai verseny után Adelaide-ben éreztem, hogy valami nem stimmel. Tudtam, hogy bajban vagyok. Csak öt métert tudtam átugrani és a következő heti edzések katasztrofálisnak voltak. Leültem edzőmmel, Alex Parnovval és a pszichológusommal, a közös döntésünk pedig az volt, hogy le kell mondani a teljes szezont” - osztotta meg kételyeit őszintén Hooker. A londoni olimpiai szerepléshez viszont még meg kellene ugrania az IAAF szintjét (572 cm), még a július 8-ai határidő előtt - amire jelen állás szerint kevés az esélye.

A 14-szeres olimpiai bajnok Michael Phelps is igénybe veszi az orvostudomány legfrissebb fejlesztéseit. Az utóbbi időben a sporttudomány legújabb fejleményeit is alkalmazzák a világ legjobb sportolói. Sokan sérüléseket kezelnek az extrém hideg hőmérsékletre hűtött kamrákban, egyesek viszont magaslati körülményeket szimulálva alacsonyabb légnyomást biztosító készülékekben töltenek el időt a regeneráció javítása érdekében. Utóbbi kategóriába tartozik többek között a világelső teniszező Novak Djokovics és a tizennégyszeres olimpiai bajnok úszó, Michael Phelps is.

Az amerikai klasszis arról nyilatkozott, hogy közel egy éve egy ilyen speciális kamrában alszik, ahol a légnyomás olyan szintnek felel meg, mint ha 2500 méteres tengerszint feletti magasságban lenne. „Felfedeztük azt, hogy amikor Colorado Springsben vagyok, akkor gyorsabban regenerálódik a szervezetem. Ahogy öregszem, egyre fontosabb ez a tényező is, ezért döntöttünk a magaslati kamra használata mellett” - mondta a 26 esztendős Phelps.

A kamra használata sok szempontból kényelmetlen, de Phelpset a körülmények nem zavarják különösebben, egyetlen tényezőt leszámítva: „Egy hatalmas nagy ajtó van az ágyam végében. A legrosszabb dolog ebben az, hogy nehéz TV-t nézni benne, hiszen egy nagy plexi falon keresztül kell néznem, ami igencsak zavaró” – tette hozzá a Pekingben rekorndak számító nyolc aranyérmet nyerő Phelps, aki korábbi nyilatkozatai szerint Londonban élete utolsó olimpiáján szerepel majd.

A korábbi becsléseket jócskán felülmúlja az a WADA-felmérés, amelyet tavasszal publikál a szervezet. A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség tájékoztatása szerint tavasszal egy átfogó felmérést publikálnak majd, amely arról szól, hogy jelenleg minden tízedik sportoló tiltott szerek segítségével éri el sikereit. A szervezet korábban az éves tesztelési eredmények alapján 1-2%-osra becsülte a doppingolók arányát, ehhez képest ez a mostani becslés jóval nagyobb problémákat sejtet. „Most már azt gondoljuk, hogy az arányszámok százalékban kifejezve inkább kétszámjegyűek. Ha valóban ez a helyzet, akkor viszont egy olyan problémával állunk szemben, ami nincs a súlyának megfelelően kezelve” - mondta a WADA általános igazgatója, David Howman.

A szervezet vezetője egyelőre nem árult el részleteket arra vonatkozóan, hogy miként, milyen módszerekkel végezték a felmérést és egyelőre azt sem erősítette meg, hogy befejezték-e már az adatgyűjtést. Howman ugyanakkor hangsúlyozta, az előzetes eredményekből nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a londoni olimpián résztvevő sportolók esetében is igaz lehet ez a 10%-os arányszám. „A sportolók nagyon felkészülten érkeznek az olimpiára. Tudják azt, hogy ha ott lebuknak tiltott szerekkel, akkor ez a legnagyobb szégyen, amit magukra és a családjukra hozhatnak, így szerintem kisebb a valószínűsége, hogy valaki az olimpikonok közül a könnyebbik utat választja” - tette hozzá Howman.

A WADA elnöke, John Fahey az AP hírügynökségnek elmondta, hogy az országok nagy része bízik a belső ellenőrzésében és azt tervezi, hogy az esetleges doppingolókat már az olimpia előtt kiszűrjék és ne is engedjék elindulni Londonban. „Az egyszerű doppingolókat ma már könnyen ki lehet szűrni, az igazán szofisztikált módszereket használókat azonban egyre nehezebb elkapni. Ez utóbbi a dopping-ellenes mozgalom legfőbb kihívása a következő évekre” - nyilatkozta Fahey. A WADA szeretné a megszokott vizelet-alapú vizsgálatokat kiterjeszteni a vérvételre is, emellett pedig szeretné bővíteni a jelenleg legismertebb és legkedveltebb szer, az EPO analitikus módszereit is.

A szervezet szakemberei a 2010-es évben összesen 258.267 mintát vizsgált meg világszerte, ezek közül viszont csak 36 esetben derült ki, hogy a vizsgált személy EPO-t használt. Az alacsony számra Fahey szerint az a magyarázat, hogy a laborok kevés esetben végzik el a drága EPO-teszteket, mivel azok jóval költségesebbek, mint a „sima’” vizeletvizsgálat.