Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Alakul a belga sztárpáros Londonra

A belgák két világklasszis teniszezője, Kim Clijsters és Justine Henin egyaránt elképzelhetőnek tartja, hogy a 2012-es londoni olimpián párosban induljon – méghozzá egymás oldalán. Érdekesség, hogy korábban mindketten visszavonultak már egyszer (Clijsters gyermekvállalás, Henin pedig világelsőként motivációja elvesztése miatt), majd a közelmúltban sikeresen tértek vissza. Újdonsült tervükről egy közös sajtótájékoztatón beszéltek, amely után bemutató mérkőzésen csaptak össze.„Természetesen nagyszerű lenne az olimpián szerepelni – mondta Clijsters, aki egyúttal közölte azt is, hogy a 2012-es lesz az utolsó teljes profi idénye. – Szép volna ilyen módon búcsúzni." Clijsters amúgy egyetlen olimpián sem vett még részt, Henin viszont a 2004-es játékokon aranyérmet szerzett egyesben. A két játékos sosem titkolta, hogy nem ápolnak szoros barátságot egymással, ezúttal azonban Henin elmondása szerint mindketten komolyan gondolják, hogy Londonban egy párt alkotnak majd. „Tényleg szeretnénk ott lenni. Már most kezdhetünk gondolkodni ezen, minden lehetőséget meg kell vizsgálnunk."- mondta az egykori világelső, aki a 2010-es év második felét könyöksérülése miatt kihagyta.

Ők ketten amúgy rangos tornán csupán egyszer játszottak párost egymás oldalán, mégpedig a 2006-os Federation Kupa negyeddöntőjében Oroszország ellen. Akkor a Dinara Szafina, Marija Kirilenko duótól kikaptak két szettben. Az ötkarikás aranyra nemcsak az összeszokottság hiánya miatt mutatkozik kisebb esélyük, hanem például a Williams nővérek miatt is. Ha a párosban 2000-ben és 2008-ban is olimpiát nyerő két amerikai egészséges lesz, akkor toronymagas favoritként vághatnak majd neki a versenynek, amelyre Wimbledon (amúgy Williams felségterületnek számító) füvén kerül sor.

0 Tovább

Teniszező vendégek

A Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör újabb rendezvényén csütörtökön a teniszezők lesznek a középpontban. Vendég lesz ugyanis az 1986-ban magyar bajnoki címet szerző olimpikon, Markovits László, az MLTC elnöke, Szemler István, a Metro Rákosszentmihályi Sport Club elnöke, Kétyi Zsolt valamint az Árpádföldi Tenisz Club elnöke, Amberger Árpád is.

Időpont: 2010. november 11. csütörtök 17.00 órai kezdettel

Helyszín: Mátyásföldi Lawn Tennis Club székháza

Pontos cím: Budapest XVI. kerület, Bökényföldi út 27.
 
A programra a belépés ingyenes, a szervezők minden érdeklődőt szeretettel látnak.

 

0 Tovább

Lazul a wimbledoni „dress code” az olimpiára

A sportban az angol hagyományokat egyik leginkább megtestesítő dolognak a wimbledoni teniszbajnokság tekinthető. Bár renitens próbálkozók voltak a múltban is (ld. például Andre Agassi "Paradicsommadár" korszakát), azért a füves pályás Grand Slam torna szervezői a mai napig megőrizték a hagyományt, hogy az All England Club pályáin fehér dominanciájú mezben lehet csak pályára lépni. Mivel a 2012-es nyári olimpia tenisz versenyeit is Wimbledonban rendezik, így az „all white” szabályt felül kellett vizsgálniuk a klub vezetőinek, akik végül a másfél évszázada alkalmazott „dress code” lazítása mellett döntöttek. „Mindenben igyekszünk támogatni az olimpia szervezőit. Az ötkarikás játékok ideje alatt bizonyos szempontból más közönségünk lesz, mint amilyen a Grand Slam verseny alatt szokott lenni. Egy nem szokványos versenyünk lesz, a maga sajátos stílusával és olimpiai hangulatával, amelyet mi is különlegesnek tekintünk” – nyilatkozta a döntés kommentálva Ian Ritchis, a wimbledoni verseny egyik szervezője.

A londoni olimpia idején a versenyzők olyan (természetesen az egyéb ötkarikás szabályokat figyelembe vevő) felszerelésben játszhatnak, amiben akarnak, így várhatóan sokan a nemzeti színeknek megfelelő mintázatú felszerelésben fognak pályára lépni. Ennek a döntésnek amúgy már volt előzménye Wimbledonban, hiszen ugyanez volt érvényes akkor is, amikor korábban Davis Kupa találkozókra került sor a sportág egyik szentélyében. Az olimpiai tenisz versenyek amúgy nem először vendégeskednek Wimbledonban, hiszen az 1908-as londoni játékok idején is itt rendezték a sportág küzdelmeit.

További változást jelent majd, hogy a kiemelt páholyban 2012 nyarán nem a királyi család tagjai, hanem a NOB vezető tisztségviselői foglalhatnak majd helyet. A megszokott 40.000 fős napi látogatói létszám az olimpia ideje alatt csupán 26.000 lesz, mivel a rendelkezésre álló 17 pályából csupán 12-re van szükség az olimpiai tornák lebonyolításához. A 2012-es olimpián (1924 után) ismét szerepelnek majd a vegyes párosok, így összességében öt aranyérmet osztanak majd ki ebben a sportágban.

0 Tovább

Új típusú füvezés

Forradalmi újításra készülnek a londoni olimpia tenisz versenyeinek szervezői. A győztes pályázat kijelölése után mindenki számára, de különösen a hagyományszerető és tisztelő angolok számára egyértelmű volt, hogy a teniszversenyek helyszíne Wimbledon lesz. A kivitelezés technikai nehézségeire azonban első ránézésre kevesen gondoltak. Az olimpia ugyanis alig két héttel a nem hivatalos füves pályás világbajnokság után kerül sorra és köztudomású, hogy a kéthetes Grand Slam torna „megöli” a gyepet, amelynek ezt követően közel egy évre van szüksége az újjászületéshez.

Aggodalomra azonban úgy tűnik, hogy nincsen ok, hiszen a londoni szervezők szerint erre a problémára is van megoldás. Ráadásul olyan, amely a gyakorlatban is működik. Az idei wimbledoni torna után ugyanis már tesztelték az újfajta füvet, amely a két héttel a viadal befejezése után már szinte tökéletes állapotban várta az újabb bevetést. A teszteket Eddie Seaward, a wimbledoni gyepmester végezte el, az ő referenciái alapján pedig Debbie Jevans sportigazgató is bizakodva nyilatkozott: „Már egy éve dolgozunk a probléma megoldásán a wimbledoni szakemberekkel, az elvégzett tesztek pedig azt mutatják, hogy nem kell aggódnunk az eredmények miatt.” A titok egyébként egy rendkívül gyorsan növő fűfajtában keresendő, amelyet a gyakorlatban, a londoni körülmények között is sikerült gyors és stabil növekedésre bírni, mondta el a korábban junior wimbledoni döntőt is játszó Jevans, aki annak idején az öt legjobb brit teniszező közé számított.

0 Tovább

Jennifer Capriati kórházban

Vasárnap reggel kórházba került az 1992-es barcelonai olimpia női tenisz olimpiai bajnoka, Jennifer Capriati. A háromszoros Grand Slam győztes amerikai teniszezőre eszméletlen állapotban találtak rá floridai szállodaszobájában. Az egykori kitűnő játékos válságos állapotát valószínűleg (vétlen) gyógyszer túladagolás okozhatta, Capriati állapota édesapja szerint a kórházi ápolást követően kielégítő. A fiatalon aratott sikerei után Capriati pályafutása 1993-ban kapott gellert, amikor marihuána birtoklása miatt került összeütközésbe a törvénnyel, majd a kábítószer rehabilitáció után többször is abbahagyta a teniszezést. Később azonban visszatért a nemzetközi tenisz cirkuszba, majd a 2001-02 közötti időszakban kétszer az ausztrál, egyszer pedig a francia nyílt teniszbajnokságot (Roland Garros) is megnyerte. 

Capriati 16 évesen nyerte meg a barcelonai olimpiát, ahol első négy mérkőzésén játszmát sem veszített. Az elődöntőben a hazai pályán szereplő Arantxa Sanchez Vicario volt a harmadik helyen kiemelt amerikai játékos ellenfele, akit 6-3, 3-6, 6-1 arányban győzött le. A fináléban pedig a címvédő Steffi Graf volt az ellenfele, aki ellen ugyan az első játszmát elveszítette, de később fordított, így nyerte meg az olimpiát. Capriati sikere megérdemelt volt, hiszen az elődöntőben a második, a fináléban pedig az első kiemelt ellen tudott győzni. A finálé egyébként az Interneten is megtekinthető, érdekes visszanézni a kilenc részes összeállítást a Graf elleni döntőről és a most már közel húsz évvel ezelőtti női teniszről.
0 Tovább

Egy igazi hölgy a hőskorból: Suzanne Lenglen

Jelenleg is zajlik Párizsban a francia nyílt teniszbajnokság. A Roland Garrosról tudósító közvetítésekben naponta elhangzik egy hölgy, bizonyos Suzanne Lenglen (a bal oldali képen)neve. Az egyik kiemelt pálya ugyanis a franciák kétszeres olimpiai bajnok teniszező nőjéről van elnevezve. A XIX. század utolsó évében született, meglehetősen fiatal korában, mindössze 39 évesen leukémiában elhunyt Lenglen kisasszony kora egyik ünnepelt hőse volt és sokak szerint az első igazi női tenisz sztár a világon. A tízes-húszas évek fordulóján csillogó francia hölgy 31 bajnoki címet szerzett 1914 és 1926 között, emellett pedig az 1920-as nyári olimpia legeredményesebb teniszezője is lett egyben.  Az antwerpeni torna női egyes küzdelmeiben nem talált legyőzőre, ráadásul hat mérkőzésén összesen mindössze négy (!) gémet nyertek ellene a vetélytársak. A győzelemig vezető úton három svéd, egy belga és két brit riválist múlt felül, legnehezebb ellenfele a fináléban várt rá, de a brit Edith Holmant is 6-3, 6-0 arányban győzte le. A vegyes párosoknál Max Décugis-vel alkotott párosa ugyan két játszmát is elveszített a torna során, de így is magabiztosan szerezték meg az aranyérmet ebben a számban is. Az olimpia idején még csupán 21 éves Lenglen kisasszony egyetlen bánata az lehetett, hogy a női párosok küzdelmében Elisabeth d’Ayen-nel nem jutott be a döntőbe, a britektől elszenvedett elődöntős vereség után így ebben a számban „csak” bronzérmes lett.

A gyermekkorában krónikus asztmával küzdő Suzanne-t édesapja vitte le először a teniszpályára, ahol a legendárium szerint még úgy is gyakorolt, hogy az édesapja által a pálya különböző részeire elhelyezett zsebkendőket kellett eltalálnia. Az első világháború ugyan négy évet elvett a fiatal tehetség karrierjéből, de az ezt követő periódusban alaposan bepótolta a lemaradását. Eleinte nem feltétlenül eredményeivel, sokkal inkább játékostársaitól eltérő öltözetével tűnt ki a tömegből. Az akkor megszokott, szinte a teljes női testet elfedő tenisz ruházat helyett ugyanis az ő általa viselt ruha a vádlit és a felkart is láttatni engedte. Talán nem véletlen, hogy a ’20-as években ezzel párhuzamosan nőtt meg az érdeklődés a női tenisz iránt, a korábban érdektelen sportág mérkőzéseire tömött sorokban jöttek a nézők, elsősorban Lenglen bája és természetesen nagyszerű játéka miatt.
 
Suzanne Lenglen a párizsi salakpályás tornán hatszor, a wimbledoni füves pályás versenyen pedig szintén hatszor volt a legjobb, ráadásul utóbbi tornán Amelie Mauresmo 2006-os sikeréig ő volt az utolsó francia nemzetiségű győztes. Az 1926-os wimbledoni tornán Lenglen jó úton haladt karrierje hetedik wimbledoni sikere felé, amikor szokatlan és különleges dolog történt vele. A harmadik fordulóig jutó francia teniszezőt ugyanis rosszul informálták mérkőzésének kezdési időpontjáról, így akaratlanul is megváratta a mérkőzésre váró brit királynőt, aki a páholyban várt a hatszoros bajnok találkozójára. Amikor értesítették az esetről (ami az etikett szerint felségsértéssel ért fel akkoriban), Suzanne Lenglen elájult, majd pedig szégyenében visszalépett a tornától. Később kiderült, hogy ez volt pályafutása utolsó fellépése a londoni versenyen.
 
Az akkoriban megszokottaktól eltérően meglehetősen fiatalon profivá szerződő Lenglen később egy tenisz iskolát is létrehozott Párizsban, a mai Roland Garros közelében. A Tenisz Hírességek Csarnokába 1978-ban beválasztott Lenglen rövid élete utolsó éveiben könyveket is írt, köztük a Sport és szerelem című sport témájú alkotást. A francia nemzetközi teniszbajnokság szervezői 1997-ben nevezték el róla a párizsi torna második számú pályát, amely azóta is Court Suzanne Lenglen néven üzemel. Az 1994-ben épült, több mint tízezer néző befogadására alkalmas nyitott létesítmény előtt Suzanne Lenglen szobra is látható.

 

A cikk végére pedig egy igazi különlegesség. A huszas évek klasszisa, Suzanne Lenglen és a későbbi évek nagy sztárja, az amerikai Helen Wills csupán egyszer (1926) találkoztak egymással, amelyről az alábbi archív felvétel árul el nagyon sokat:

0 Tovább

A Tapavicza-rejtély megoldása

Néhány hónappal a sydney-i olimpia előtt két bronzéremmel is gazdagodott a magyar olimpiai mozgalom. Hencsei Pál egyetemi tanár és Ivanics Tibor testnevelő ugyanis kutatást végzett Lausanne-ban az Olimpiai Múzeumban, az általuk átnézett hivatalos jegyzőkönyvek után pedig Tapavicza Momcsilló (1896-tenisz) és Levitzky Károly (1908-evezés) is bronzérmesnek mondhatta magát. A két „megtalált” bronzérem közül nézzük a Tapavicza-rejtély feloldását, amelyet a két olimpia kutató eredeti, 2000-ben íródott beszámolójával idézünk fel:

"Az első újkori olimpián, 1896-ban 13 tagú magyar küldöttség vett részt. Kemény Ferenc vezetésével hét versenyző és öt kísérő kelt útra Athénba. A versenyzők között volt Tapavicza Momcsilló is, akit előzetesen súlyemelésre, tornára (lóugrás, korlát és gyűrű számokra) és atlétikára (súlylökés) neveztek. A szerb származású Tapavicza 1872. október 14-én született az Újvidék melletti Nádalján. Budapesten tanult és a Műegyetemen 1895-ben műépítészeti (építészmérnök) diplomát szerzett. A Nemzeti Torna Egyletben sportolt és a kilencvenes években többször győzött atlétikai és torna versenyeken. Athénban az előzetes nevezések ellenére súlyemelésben, birkózásban és teniszben indult. Súlyemelésben a kétkaros versenyben hatodik, birkózásban negyedik, teniszben a férfi egyesben harmadik lett.  
 
Ez utóbbi eredményt sokan megkérdőjelezik és az utóbbi időkig ez a harmadik hely nem szerepelt a hazai kiadványokban. Nincs tudomásunk arról, hogy az olimpia előtt idehaza Tapavicza indult volna-e tenisz versenyen. Ez persze nem zárja ki athéni indulását, hiszen a későbbi győztes, az ír Boland is a helyszínen vett (vagy kölcsönzött) egy ütőt, elindult a versenyen és nyert.

Mező Ferenc 1936-ban megjelent Olympiai Kalauzában már megemlíti Tapavicza indulását a tenisz férfi egyesben, de azt írja, hogy helyezetlen lett. Ugyanez az adat jelent meg a helsinki olimpiáról írt könyvében is 1952-ben. Maritchev 1996-ban megjelent négykötetes lexikonjában is csak az indulás szerepel, helyezés nem. A kilencvenes években több olimpiakutató is elkezdte feldolgozni az első olimpiák versenyszámait, valamennyi induló összes eredményét publikálták munkáikban. Ezekből a munkákból pontosan nyomon követhető a tenisz férfi egyes versenyszám teljes lebonyolítása. Az első fordulóban a 13 induló közül 12-en párban mérkőztek a továbbjutásért. Tapavicza a görög Frangopoulos legyőzésével jutott a második fordulóba. Itt neki kedvezett a szerencse, mert a hét versenyző közül ő játék nélkül jutott az elődöntőbe a második forduló három párja mérkőzéseinek győztesei mellé. Az elődöntőben a négy között aztán vereséget szenvedett a későbbi második helyezettől, a görög Kasdaglistól, így a másik vesztessel, a görög Paspatis-szal együtt harmadik lett. A lausanne-i Olimpiai Múzeum könyvtárában tizenhárom (!) különböző könyvben találtuk meg Tapavicza harmadik helyezését. Ezek a könyvek 1992 és 1999 között jelentek meg, szerzőik a legelismertebb olimpiakutatók, többek között Kamper, Mallon, Lennatz, Lyberg, Kluge és Wallachinsky. A könyvek között szerepel a NOB 1996-ban kiadott hivatalos kiadványa is.
 
Sajnálatos, hogy Mező Ferenc 1936-os publikálása óta a hazai olimpiatörténeti és tenisz témájú munkákban nem szerepel Tapavicza indulása és harmadik helyezése. Mindössze a NOB 1995-ös budapesti ülésszakára készített MOB kiadványban, valamint a Mező Ferenc szellemi diákolimpiára 1998-ban összeállított kérdésgyűjteményben van megemlítve a harmadik hely. Reméljük a fentiekkel sikerült tisztázni a „Tapavicza-rejtély”-t és meggyőzően igazolni a harmadik hely valódiságát.
 
Befejezésül megemlítjük, hogy Tapavicza Momcsilló az olimpia után építészmérnökként is szép sikereket ért el. Olaszországi, svájci, marokkói és főként jugoszláv (ld. Matica Sprska épület Újvidéken a lenti képen) építkezéseket vezetett, nevéhez fűződik az isztriai Parenzo (mai néven Porecs) üdülőhely kiépítése. Később politikai pályára lépett és Montenegróban közlekedésügyi miniszter lett. 1949. január 10-én hunyt el Polában. Újvidéken az általa épített Hotel Boka falán emléktábla, a városban utca őrzi a nevét."
 
Kemény Ferenc így jellemezte Tapavicza Momcsillót:
Kitűnő felépítésű, hatalmas erejű sportoló volt. Ennélfogva könnyelmű és vakmerő. Majdnem minden sportágban kiemelkedő tudású volt. Ereje és tehetsége révén akár két aranyat is nyerhetett volna súlyemelésben és birkózásban, de őserejében bízva meggondolatlanul versenyzett. A kétkaros súlyemelésben a 80 kg-os súlyzót egy karral próbálta kiemelni, eközben súlyos mellizom sérülést szenvedett. Visszalépett, de három nap múlva sérülten bár, de mégis elindult birkózásban. Sérülése miatt nyilvánvaló volt, hogy nem tud jól szerepelni, a magyar csapatnak is nagy vesztese lett.”
(Forrás: Bali Mihály: Szegedi sportolók az olimpiákon, 2006)
0 Tovább

A hetedik te magad légy !

Egyedülálló dologra készül a svéd asztaliteniszező, Jörgen Persson, aki szeretne elindulni a 2012-es londoni olimpián is. A 44 esztendős sportember eddig sportága valamennyi olimpiáján szerepelt (1988-tól kezdődően), így amennyiben két év múlva is ott lesz a mezőnyben, akkor immáron hetedik alkalommal vehet részt az ötkarikás játékokon. Az ötszörös világbajnok és kilencszeres Európa-bajnok játékos már Pekingben is történelmet írt, igaz a kínai fővárosban akadtak még társai, hiszen a belga Jean-Michael Saive és a horvát Zoran Primorac is elmondhatta még magáról akkor, hogy a sportág valamennyi ötkarikás szereplésén ott volt. (2004-ig a magyar Bátorfi Csilla is tagja volt ennek a klubnak, aki viszont Pekingben már nem volt ott az olimpián). A korábban a BVSC csapatában Magyarországon is légióskodó Persson az utóbbi időszakban a német bajnokságban játszott, most viszont az olimpiai felkészülést szem előtt tartva visszatért a svéd Halmstad együtteséhez. Persson amúgy érmet még nem nyert az olimpiákon, ugyanakkor Sydneyben és Pekingben sem volt távol ettől, hiszen mindkét alkalommal csak a bronzmérkőzésen szenvedett vereséget, 2000-ben a kínai Liu Guoliangtól, míg két évvel ezelőtt a szintén kínai Wang Liqin-től.

0 Tovább

Négy zászló alatt

A XX. század végén az egykori Jugoszlávia területén végbement politikai változások furcsa élethelyzeteket is teremtettek a sportvilágon belül. Ennek az egyik legérdekesebb megnyilvánulása a sportlövő Jasna Sekaric eddigi olimpiai szereplése. A legutóbbi hat olimpián (1988-2008 között) egyaránt szereplő sportoló eddig ugyanis négy különböző zászló alatt versenyzett a játékokon. Az 1988-as szöuli olimpián még Jugoszláviának szerzett aranyérmet Sekaric, majd a barcelonai olimpián az ENSZ szankciói miatt egyéni indulóként szerepelhetett. A következő három olimpián (Atlanta, Sydney, Athén) Sekaric már Szerbia és Montenegró színeiben versenyzett. A légpisztolyosok között 2000-ben s 2004-ben is a második helyen végző lövő öt olimpiai éremmel (1-3-1 megoszlásban) rendelkezik pályafutása során. Pekingben aztán élete hatodik olimpiáján már a tovább tagozódott, első alkalommal önállóként induló Szerbia színeit képviselve lett hatodik kedvenc számában. Ezen az olimpián ráadásul Sekaric a szerb zászlót is vihette a megnyitó ünnepségen.

Ebbpl a szempontból van egy társa is Sekaricnak, hiszen a szerb-amerikai asztaliteniszező, Ilija Lupulescu is négy különböző zászló alatt szerepelt élete öt olimpiáján. (1988-jugoszláv, 1992-egyéni induló, 1996-2000-szerb és montenegrói, 2004-amerikai), vele viszont a legutóbbi pekingi olimpián már nem találkoztunk a mezőnyben.
0 Tovább
12
»

Szurkolj Londonban !

blogavatar

Az olimpiai játékok történetének különlegességeivel foglalkozó blog. Érdekességek, számok a puszta hírek mögül mind a téli, mind pedig a nyári olimpiákról.

Utolsó kommentek