Szurkolj Londonban !

Jelen állás szerint nem védheti meg olimpiai bajnoki címét a 400 méteres férfi síkfutás pekingi győztese, az amerikai LaShawn Merritt. A 24 éves amerikai atléta háromszor (tavaly októberben és decemberben, valamint idén januárban is) lebukott egy olyan anyaggal, amellyel szexuális életét próbálta serkenteni, amely viszont egyben szerepelt a hivatalos tiltó listákon is. A kétszeres olimpiai bajnok futó a napokban kapta meg a hivatalos ítéletet arról, hogy (2009 októberétől visszamenőleges hatállyal) összesen 21 hónapra tiltják el, ami azt jelenti, hogy hivatalosan 2011. július 27-étől versenyezhet ismét. Ez a dátum ugyan napra pontosan egy évvel a londoni megnyitója előtt van, de Merritt mégsem futhat a londoni olimpián. Az ok nem más, mint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) nem is olyan régen (2008 júliusában) hozott azon döntése, amely szerint, ha valakit doppingolás miatt eltiltanak, akkor nem indulhat a következő olimpiai játékokon (a magyar súlyemelő Gyurkovics Ferenc, vagy a brit sprinter Dwain Chambers esetében is olvashattunk ilyenről már korábban). Az ügyben több szervezet is szót emelhet még a közeljövőben, a WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) azért, mert a mostani ítélet enyhébb, mint az ilyen esetekben meghozott automatikus kétéves eltiltás. Érdekes lehet az egyik amerikai jogvédő szervezet (American Arbitration Association) hozzáállása is, amely azért támadhatja a Merritt-féle ügyet mert szerinte jogtalan ugyanazért a hibáért kétszer (21 hónap + londoni olimpia kihagyása) büntetni valakit. Merritt eltiltása egy hónappal a 2011-es dél-koreai világbajnokság előtt jár majd le (valószínűleg ez ad magyarázatot a "miért pont 21 hónapos az eltiltás?" kérdésre is…), az IAAF szabályzatai szerint ott pedig Merritt már indulhat. Feltéve persze, ha teljesíti az amerikai szövetség által kidolgozott kvalifikációs feltételeket. LaShawn Merritt egyébként a meghallgatásokon elismerte, hogy az ExtenZe nevű szert szedte a férfiassági problémái kezelésére és nem gondolta volna, hogy ebből ekkora ügy keveredik. Ironikus módon a termék leírásában szerepel a „100%-ban rizikó mentes” megjelölés is...

A Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör újabb rendezvényén csütörtökön igencsak rangos vendégek teszik tiszteletüket. A 2008-as pekingi olimpia labdarúgó tornájának döntőjén közreműködő, valamint az idei dél-afrikai labdarúgó világbajnokságot is megjárt játékvezetői hármas (Kassai Viktor, Erős Gábor, Vámos Tibor) lesz ugyanis a vendég.

India sportolói eddig kilenc olimpiai bajnoki címet szereztek. A legtöbbször (8) természetesen a férfi gyeplabda csapatuk tudott felállni a dobogó legfelső fokára és bármennyire is meglepő volt, csak a 2008-as pekingi olimpián ünnepelhették az első egyéni olimpiai bajnokukat. Az indiai Abhinav Bindra két évvel ezelőtt a férfi légpuskások 10 méteres számában lett olimpiai bajnok, amellyel 28 év elteltével tudott ismét aranyérmet szerezni a milliárdos lakossággal rendelkező ázsiai országnak. Ennek a sikernek is volt magyar vonatkozása, hiszen Bindra edzéseit éveken keresztül az a Szucsák László irányította, aki időközben már távozott az indiai válogatott mellől. A magyar szövetségi kapitány által korábban elindított munka azonban úgy tűnik, hogy újabb sikerekben bontakozhat ki, Bindra szerint ugyanis honfitársa, Gagan Narang lehet a következő, aki világbajnokságon és olimpián szerezhet sikert Indiának. A Chennai városában született, 27 esztendős Narang szerdán a Delhiben zajló Nemzetközösségi Játékokon megnyerte a férfi légpuskások 10 méteres versenyszámát, az alapversenyben elért maximálisa 600 körös, majd az új világcsúcsot jelentő 703,6 körös összesített eredménnyel éppen olimpiai bajnok honfitársát szorítva le a dobogó második fokára. Az idei müncheni világbajnokságon bronzérmet szerző Narang egyébként részese annak az indiai állami programnak, amely Olympic Gold Quest néven fut és amely azt tűzte ki célul, hogy az általa támogatott 21 kiemelkedő tudású sportembert olimpiai győzelemhez segíti.

Alig két évvel a pekingi olimpia befejezését követően eltűnik az olimpiai lángot a játékok tizenhat napja alatt vendégül látó kandeláber a Madárfészek stadion tetejéről. A játékok központi stadionjának tetején található szerkezet annak idején a tornász Li Ning bámulatos alakítása nyomán vált közismertté, az egykori háromszoros olimpiai bajnok sportoló ugyanis a levegőben függeszkedve „ment” körbe a lánggal és gyújtotta meg végül a stadion jelképévé is váló, speciális spirális formával rendelkező monstrumot. A kínai hivatalos tájékoztatás szerint a stadionról hétfőn leválasztott elemet annak gyártási helyére, a Shougang acélipari csoport telephelyére szállítják, ahol megszabadítják a feleslegesnek gondolt rögzítésektől, majd pedig a stadionhoz visszaszállítva, annak északi részében lesz teljes egészében kiállítási tárgyként megtekinthető. A munkálatok előreláthatólag egy hónapot vesznek majd igénybe, amelynek során öt különböző részre, elemre bontják a fáklyát a könnyebb szállíthatóság kedvéért. Bár messziről nézve kicsinek tűnt, a fáklya 32 méter hosszú (!), 12 méteres átmérővel rendelkezik, valamint csekély 45 tonnát nyom. Az októberi nemzeti nap Madárfészek stadionban történő megünneplését a hírek szerint nem befolyásolják majd a munkálatok, de annak befejezése az időjárás függvénye is lehet. A gigantikus fáklya eltávolítása után az annak megközelítésére szolgáló acélszerkezet részt a látogatók számára is megnyitják majd, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a Madárfészek stadionra és a közeli Olimpiai Park egyéb létesítményeire.

Befejezi aktív pályafutását a japánok kétszeres olimpiai bajnok dzsúdósa, Ayumi Tanimoto. A női 63 kg-os súlycsoport athéni és pekingi bajnoka mögött sikerekben gazdag pályafutás áll, amelynek során világbajnoki címet nem szerzett ugyan, de így is méltó módon tudta lezárni. Tanimoto volt az olimpiák történetében az első cselgáncsozó, aki két egymást követő olimpián tudott úgy győzni, hogy a torna valamennyi mérkőzését ippon-nal nyerte meg. A sportágától persze ezt követően sem szakad el, hiszen továbbra is klubja alkalmazásával áll majd edzőként. A 29 esztendős, elsősorban remek válldobásairól híres sportoló az utóbbi években sérülésekkel (hát és térd) küzdött és a korábbi sikerei miatt – saját bevallása szerint – már nem érzett magában elég motivációt a nemzetközi színtéren történő szerepléshez. Tanimoto jobb térdét tavaly áprilisban műtötték meg, így nem versenyezhetett az idei tokiói világbajnokságon, ahol a japánok így is kettős győzelmet arattak a női 63 kg-os súlycsoportban és nem mellesleg fölényesen nyerték meg (10 aranyérem a 16 súlycsoportban) a sportági éremtáblázatot is. Tanimoto legszebb akcióit az alábbi videóban csodálhatjuk meg:

Tíz hónappal visszavonulása után a folytatás mellett döntött Libby Trickett, az ausztrálok háromszoros olimpiai bajnok úszója. A 25 éves sportoló tavaly a számára viszonylag sikertelen római világbajnokság után - egy ezüst- és két bronzérmet szerzett - hosszabb pihenőre vonult, majd decemberben közölte: felhagy a versenysporttal. „Nemrég a csendes-óceáni bajnokságot nézve született meg bennem a döntés. Szeretnék elindulni a 2012-es londoni játékokon is” - jelentette ki szerdán. Trickett - lánykori nevén Lenton - 2004-ben, Athénban egy (4x100 m gyors), Pekingben pedig két (100 m pillangó, 4x100 m vegyes) aranyérmet nyert, ezen kívül a vb-ken nyolcszor állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára. A 2007-es melbourne-i világbajnokságon összesen öt elsőséget gyűjtött.

Hosszú ideig az amerikai birkózó Chris Taylor volt minden idők legsúlyosabb olimpiai szereplője. Az 1972-es müncheni olimpián a szabadfogás szupernehézsúlyában bronzérmet szerző sportoló 196 centiméter magas volt és emellett 187 kilogrammos versenysúllyal rendelkezett. A későbbi győztes szovjet Alekszander Medvegy csak vitatott bírói döntéssel győzte le őt a müncheni olimpia első körében, így lett végül bronzérmes. Az amerikai birkózó meglehetősen korán, 1979-ben, két évvel visszavonulása után, mindössze 29 esztendős korában hunyt el. Taylor rekordja egészen a 2008-as pekingi olimpiáig volt érvényben, ahol egy Guam-ról érkezett cselgáncsozó, bizonyos Ricardo Blas jr. döntötte meg, aki félelmetes testméretei miatt már kis korában megkapta a „Kis hegység” (Little mountain)becenevet.

Az óceániai bajnok Blas a pekingi torna első fordulójában (a grúz Lasha Gujejiani-tól) és ezt követően a vigaszágon is vereséget szenvedett (az amerikai Daniel McCromick ellen), így helyezetlenül zárt. Annak idején Blas édesapja is szerepelt az ötkarikás játékokon, aki a szöuli olimpia cselgáncs versenyein szerzett 19. helyezést és később a Guami Olimpiai Bizottság elnöke is lett egyben. A kisebbik Blas a kínai fővárosban 210 kilogrammos súllyal szerepelt. Az új súlyrekord mellett ő lett minden idők legnehezebb zászlóvivője is, hiszen a megnyitón ő vihette a hat sportolót nevező 170.000 lakossal rendelkező Guam nemzeti zászlaját. A hazájában nagy tisztelettel kísért, mindössze 24 esztendős Ricardo Blas a tervek szerint a londoni olimpián is szeretne indulni.

A tudományos életben már régóta ismert fogalom a brain drain, vagyis az „agyelszívás” jelensége. A tehetséges tudósok külföldre áramlását mi magyarok is ismerjük (ld. még Nobel-díjas tudósaink amerikai sikerei), de a sportban is jelen van ez, igaz jóval kisebb mértékben. A gyarmatokról felfrissített és világbajnoki címet nyerő francia, vagy a korábban Európa-bajnokságot nyert holland labdarúgó csapat is jó példa minderre. Az utóbbi időszakban az atlétika világában is elindult a honosítások folyamata (igaz már korábban is akadt ilyenre példa – ld. a kenyaiból dánná váló Wilson Kipketer, vagy az amerikai színekben futó egykori kenyai Bernard Lagat esetét), amelyet az utóbbi években főleg a spanyolok és a franciák táplálnak nagy lendülettel. Nem kapott ugyan nagy nemzetközi visszhangot, Kamerunban ugyanakkor sokan értetlenül állnak azelőtt, hogy kétszeres olimpiai bajnok hármasugrójuk, Francoise Mbango Etone hazát váltott és a jövőben francia színekben versenyez tovább. (Forrás: www.athleticsafrica.com)

Érdekes tényre bukkantam a jelenleg is zajló labdarúgó vb kapcsán. A mostani tornára ugyanis a selejtezőkön összesen 204 nemzet nevezett be, így a FIFA 208 tagországa közül csupán négy ország nem indított csapatot. Ezzel a dél-afrikai világbajnokság a 2008-as pekingi olimpiával holtversenyben az a sportesemény, amelyre a valaha volt legtöbb ország nevezett. A pekingi olimpián egyébként eredetileg a NOB mind a 205 tagországa indult volna, de végül Brunei bakija miatt csak eggyel kevesebb nemzet vett részt hivatalosan is.

Az olimpiák történetében mindössze egyetlen olyan vitorlázó van, aki négyszeres olimpiai bajnoknak mondhatja magát. Az 1948 és 1960 között zsinórban négy olimpián is győztes dán Paul Elvström babérjaira törhet a londoni olimpián Ben Ainslie (a képen jobbra). A brit vitorlázó Sydneyben (laser), Athénban (finn dingi) és Pekingben (finn dingi) is győzött, majd a három olimpiai bajnoki címe után a vitorlázó sport más kategóriáiban is kipróbálta magát. A világtörténelem egyik legősibb sport trófeájáért a vitorlázók Amerika Kupája (America’s Cup) győzelemért is harcba szálló 33 esztendős vitorlázó figyelme az utóbbi két évben a match racing (a mezőnyverseny helyett csupán két hajó küzdelmét hozó futamok) felé fordult. Ainslie az egyik atyja és szellemi vezére volt a Team Origin névre hallgató projektnek, melynek legfőbb célja, hogy helyreállítsa a britek tekintélyét a vitorlázó sport Formula-1-ének is hívott Amerika Kupája sorozatban.

Két évvel az olimpia előtt azonban - korábbi ígéretéhez híven - Ainslie ismét beül a finn dingi hajóba, hiszen a hazai rendezésű olimpián sem akar lemaradni az aranyéremről. Korunk egyik vitorlázó zsenije már a nyáron indul angliai versenyeken, hogy bebizonyítsa, hogy szigetországi fő riválisainál (Ed Wright és Giles Scott) még mindig jobban kezeli az egyszemélyes olimpiai hajóosztályt. Ainslie döntését valószínűleg az is megkönnyítette, hogy az idén lezajlott Amerika Kupája verseny (az amerikai BMW Oracle legyőzte a címvédő svájci Alinghit) folytatása egyelőre bizonytalan, a következő kiírás várhatóan csak 2013-ban vagy 2014-ben esedékes. A brit vitorlázó visszatérése amúgy nem egyedi, hiszen már a pekingi olimpia előtti években is kacérkodott a nagyobb hajókkal és a kínai fővárosban nyújtott teljesítménye bizonyította, hogy a két projekt összeegyeztethető számára.