Szurkolj Londonban !

Bár a legutóbbi két lehetséges alkalommal alulmaradt a kampányban, a fallabda (squash)sportág mégsem adja fel az olimpiai programba kerülést. Tavaly a NOB döntése értelmében golf és a hetes rögbi került fel a 2016-os nyári olimpia programjába, a squash szerelmesei pedig így most ár csak a 2020-as olimpiai szereplést célozhatják meg. Bár valószínűleg azon az olimpián már nem szerepelhet játékosként, a fallabdázás jelenlegi legnagyobb klasszisának számító Nicol David ennek ellenére is segíteni szeretné sportágát. „Szerintem nem voltunk szerencsések a szavazásoknál, hiszen a fallabdázás sokféle értéket adhatna az olimpiai mozgalomnak. Sajnos azonban még nem tartunk ott, hogy ezt a gyakorlatban is bebizonyítsuk” – nyilatkozta a Reuters hírügynökségnek David, aki 2006 óta vezeti a squash női világranglistáját és aki az azóta megrendezett öt világbajnokság (World Open) közül négyet meg tudott nyerni. „Továbbra sem adjuk fel a reményt, szeretnénk hamarosan az olimpiai család tagjai lenni” – mondta bizakodva a 27 esztendős malajziai játékos.

A 2020-as nyári olimpia sportágairól a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2013-ban dönt majd, a versenybe szálló sportágak listáját ugyanakkor már 2011-bern szeretné véglegesíteni az olimpiai mozgalom vezető testülete. A lobbi harc természetesen már évek óta zajlik a háttérben, ennek egyik állomása lesz az októberi Nemzetközösségi Játékokra tervezett Jacques Rogge látogatás is. A belga sportvezető ugyanis a vadonatúj squash létesítményt is megtekinti majd indiai látogatása alkalmával. A NOB tavalyi – a fallabdázás számára negatív üzenettel felérő – döntése után természetesen igyekeztek levonni a tanulságokat a sportág vezetői. A golf és a hetes rögbi a WSF (World Squash Federation) olvasatában azért került be a programba, mert a kereskedelmi jogokat tekintve jobb lehetőségeket kínál az olimpiai mozgalom számára. A fallabdázás erőssége ugyanakkor, hogy a gyorsaság és az erő optimális keverékét adja, a sportágat ráadásul egyre több országban játsszák magas szinten, emellett pedig a dopping ügyekben elvétve lehet érintettségéről olvasni. Korábbi cikkeinkben már írtunk a baseball és a softball kampányáról, így a fallabdázóknak nem lesz könnyű, ha be akarnak kerülni az olimpiai menübe...

A sikeres labdarúgó világbajnokság után felerősödtek Afrikában az „Olimpiát akarunk!” hangok, így nem csoda, ha egyre több hír lát napvilágot azzal kapcsolatban, hogy a fekete kontinensről is lesz olyan város, amely harcba száll a nyári olimpia megrendezéséért. A legfrissebb hír arról szól, hogy Dél-Afrika, azon belül is Durban városa lesz az, amely hivatalosan is versenybe szállhat a 2020-as játékok rendezési jogának elnyeréséért. Az ország egyszer (Fokváros 1997-ben sikertelenül) már pályázott a rendezési jogért, az akkor Nelson Mandela személyes szerepvállalásával is megtámogatott kandidáció viszont talán még túl korai volt. A világbajnokság sikeres rendezése azonban az üzleti körök fantáziáját is jobban megmozgatta, így nem csoda, ha több helyen indult be a „mi lenne ha?” eszmecsere. Bár Fokváros, Johannesburg és Port Elizabeth esetében is felvetődött az olimpiai rendezésének gondolata, ezen három város esetében nem követte tett az elképzelést, így a Dél-Afrikai Olimpiai Bizottságnál csupán Durban maradt az egyedüli jelölt. A város és az olimpiai bizottság vezetői a jövő hónap elején ülnek le megbeszélni az innentől kezdve már hivatalos pályázati folyamat lépéseit. A 2020-as nyári olimpiáról a NOB 2013-es buenos airesi kongresszusán születik döntés. Az eddigiek során Róma, Tokió, Isztambul, Hobart és Dubai is jelezte már rendezési szándékát a tíz év múlva sorra kerülő olimpia kapcsán.

A Népszabadság című újság on-line kiadásában az alábbi cikk jelent meg a napokban, amit most idézünk:

"A lakosság háromnegyede támogatná az ötkarikás játékok hazai megrendezését. Felfoghatatlanul sokba kerülne, soha nem tapasztalt összhangra lenne szükség a politikusok, a gazdasági élet szereplői és a lakosság között – a magyarok háromnegyede mégis olimpiát rendezne. A siker iránti vágy minden józan érvet felülír. Akár még nyerhetünk is vele. Magyarország történelmének egyik legnagyobb sikere lenne, ha hazánk olimpiát rendezhetne. A magyar felnőtt lakosság több mint háromnegyede gondolja így. Hetven százalék támogatná, hogy Budapest jövőre megpályázza a 2020-as olimpia rendezési jogát, de alig nyolc százalék hisz abban, hogy el is nyerjük. A többség szerint ez legfeljebb a második, illetve a harmadik nekifutásra sikerülhet. Különösen a 18–39 évesek lelkesednek az olimpia megrendezésének a gondolatáért, míg a pályázat gondolatát főként a nők, a hatvan év felettiek és a dél-dunántúli községekben lakók támogatják. Az össznépi lelkesedést egyébként a diplomás vidékiek osztják a legkevésbé – derül ki az Ipsos Zrt. közvélemény-kutatásából.

A Budapesti Olimpiai Mozgalom (BOM) megrendelésére az idén nyáron készült kutatásban megkérdezettek több mint fele szerint az olimpia nemzetet egyesítő, a megosztottságot megszüntető közös üggyé nemesedhetne. Az már kissé megosztotta a válaszadókat, hogy ez miként valósulhatna meg. A legtöbben úgy vélték, hogy serkentené a turizmust, illetve kikényszerítené a régóta halogatott közlekedési, illetve infrastrukturális beruházásokat és fejlesztéseket. Sokan reménykedtek abban is, hogy a nagyszabású rendezvény sok új munkahelyet teremtene és hosszú távra biztosítaná hazánk politikai, kulturális és gazdasági vezető szerepét a régióban. Abban viszont kevesebben hittek, hogy egy ilyen projekt jótékonyan hatna a magyarok jövőbe vetett hitére. Azt meg még kevesebben remélték, hogy mindez a vidék számára is előnyös lesz. Ennek ellenére a válaszadók fele úgy vélte, hogy az olimpia inkább országfejlesztési program lenne, mint sportesemény.

A közvélemény-kutatók összegzése szerint a válaszokat alapvetően az életkor, illetve az iskolai végzettség befolyásolta. Minél idősebb, illetve kevésbé iskolázott volt a válaszadó, annál inkább egyetértett az olimpia megrendezésével. Minél magasabb az iskolai végzettség, annál inkább csökken a hit abban, hogy az ötkarikás játékok hatással lehetnének hazánk régióban játszott szerepére, azt még kevésbé hitték a diplomások, hogy Prágával versenyeznünk kellene a rendezési jogért. Igaz, ők azt sem hiszik, hogy a megrendezés csupán egy szűk érdekcsoport haszna lenne. Az összeesküvés-elméletet egyébként főként az Észak-Alföldön élők osztották. Furcsamód a nők jobban bíznak abban, hogy Magyarországon olimpia lesz, mint a férfiak. A fiatalok óvatos optimizmusát jelzi, hogy ők hisznek legkevésbé az első pályázat sikerében.

A megrendezés legfőbb akadályát az ország rossz gazdasági helyzetében látják a magyarok. (Közülük is leginkább a fiatalok.) Ennél jóval kisebb akadályt látnak a honfitársak hitetlenségében, illetve a kormány és az ellenzék ellenségeskedésében. Ettől leginkább a kevéssé iskolázottak és a dél-dunántúliak tartanak. Meglepő módon Pest megye lakói osztották leginkább azt a véleményt, miszerint a főváros vezetésén vérzik majd el az olimpia ügye.

A megkérdezettek kétharmada üdvözölné az olimpiai törvény megszületését, mivel az ügy így kevésbé lenne kitéve a napi csatározásoknak. A férfiak, a fiatalok és a diplomások szerint ez sem nyújt elég védelmet.

Alig túlélve a gazdasági válságot, kissé meghökkentőnek tűnik a lakosság adakozási hajlandóságáról szóló eredmény. A megkérdezettek fele ugyanis a puszta szavakon túl személyi jövedelemadója egy százalékát is felajánlaná a cél érdekében. Az viszont kevésbé meglepő, hogy elsősorban a férfiak, illetve a fiatalok áldoznának az ügyre, közülük is főként a Pest megyében, illetve a Közép-Dunántúlon élők. Még ennél is többen – 56 százalék – állították azt, hogy a következő évtizedben évi négyezer forintot fizetnének a maguk és nem kereső családtagjaik nevében egy 2020-as olimpia megrendezésének érdekében. Főként fiatal diplomás férfiak. Minél idősebb és minél kisebb településen él valaki, annál kevésbé hajlandó pénzügyi áldozatot hozni. A legnagyobb fizetési hajlandóság Budapesten és Pest megyében mutatkozott.

A kutatók a lehetséges helyszínekről is faggatták a résztvevőket. A kérdésben elsősorban a férfiak tudtak állást foglalni. A válaszadók fele egyetértett azzal, hogy a meglévő Puskás stadion nem alkalmas olimpiai programok befogadására, helyette inkább az észak-csepeli szigetcsúcson kellene új létesítményt építeni.

A kutatásban részt vevők többsége vélhetőleg nem ismeri a tárgyban készült megvalósíthatósági tanulmányt. Holott fontos tényekre világít rá. Az olimpián 25-30 sportág vesz részt harminc versenyhelyszínen, hatszáz önálló eseménnyel, amelyhez a sportlétesítményekben legalább 540 ezer férőhelyet kell biztosítani. Az egyik legfontosabb elvárás, hogy az egyes helyszínek az olimpiai falutól legfeljebb egy óra távolságra legyenek.

A NOB előírásai szerint a rendező városban 42 ezer akkreditált vendéget kell elhelyezni. Ebből 11 ezer olimpikont és hatezer kísérőt az olimpiai falu zárt zónájában, amelynek alapterülete minimum 45-60 hektár. Az olimpiai rendezvényekre 6,5-8 millió jegyet adnak el, így naponta 3-500 ezer látogatóval lehet számolni, aki ide-oda vonul az események idején. Az olimpia központi helyszíneként Észak-Csepelt jelölték ki, itt épülne fel az olimpiai park, a főstadion, az úszóközpont és az olimpiai falu. A többi olimpiai helyszínt a város különböző pontjaira szórnák széjjel. Így például a Nagyvásártelep helyén alakítanák ki a médiafalut, a Népszigeten rendeznék a tollaslabda, a Hajógyári-szigeten az íjász- és a vívóversenyeket, a Margit-szigeten az öttusát, míg a budai Vár fogadná az országúti kerékpárosokat és a triatlonistákat, a Tabán pedig a strandröplabdásokat. Lágymányoson fedett csarnokban rendeznék az ökölvívó-, cselgáncs-, birkózó-, súlyemelő- és teniszversenyeket, míg a hárosi Duna-parton a lövészetet, Budakalászon és Szentendrén a kajak-kenu és evezőszámokat. Budakeszin épülne meg a golfpálya, a futballselejtezőket Győrben, Miskolcon, Székesfehérváron és Debrecenben, a vitorlázóversenyeket pedig Balatonfüreden rendeznék. A létesítmények felépítése 2–6 évet venne igénybe.

A várható költségeket 5000 milliárdra becsülik. Ám ebből kizárólag a sporteseményhez köthető kiadás alig 600 milliárd forint, amely magában foglalja a pályázás, a rendezés és a szükséges sportlétesítmények árát. A többit a közlekedési és infrastrukturális fejlesztések viszik el. Az összeg jelentős részét csak a rendezési jog elnyerése után kellene elkölteni.

Az előzetes elképzelések szerint magánberuházásból valósulna meg a Ferihegyi repülőtér 2C terminálja, a golfközpont és a rögbimeccsek helyszínéül szolgáló FTC-stadion átépítése. Az összes olimpiai költség tíz százalékát fedezné a magántőke, egyebek között az olimpiai és a médiafalu kialakítását. Ha mindez igaz is, honnan jön a többi pénz? Szalay-Berzeviczy Attila, a magyar vállalkozókat és üzletembereket tömörítő BOM elnöke szerint számtalan forrás kínálkozik. Csupán a NOB-tól egymilliárd euró támogatást remélhet a rendező város. További 250 milliárd forint remélhető a szponzoroktól, a jegyeladásból, a marketingtermékekből. Óriási bevételforrást jelent a tévés közvetítési jogok eladása. Ráadásul az infrastrukturális, illetve közlekedési fejlesztések közé olyan beruházásokat is beleszámítottak, amelyek már folyamatban vannak, mint például a négyes metró. Ennek ellenére sokan vélik úgy, hogy nem a jelenlegi a legalkalmasabb pillanat a pályázat benyújtására. A BOM elnöke szerint erre soha nincs kellő pillanat. A borongásra hajlamos magyaroknál meg különösen nincs. Viszont most állnak rendelkezésre a modernizáláshoz szükséges uniós források. A korábbi rendező városok sem akkor pályáztak, amikor úgy érezték, hogy készen állnak, hanem akkor, amikor elodázhatatlanná váltak az átfogó fejlesztések.

A Fővárosi Közgyűlés már 2008-ban így érezhette, hiszen egyhangúlag támogatta az olimpiai törvény tervezetét. A jogszabály elfogadása azonban még nem jelenti azt, hogy 2011-ben Budapest meg is pályázza a 2020-as olimpiai játékokat, pusztán hivatalos keretet és megfelelő feltételeket biztosít a döntés előkészítéséhez. Az olimpiai törvény ötpárti támogatása és parlamenti elfogadása egyúttal kifejezné az egységes politikai és társadalmi támogatottságot, mely alapvető feltétele annak, hogy a világ és a NOB komolyan vegye Magyarország olimpiai szándékait.

A törvénytervezet egyik fontos eleme, hogy létrehozza a pályázat-előkészítő bizottságot (PEB), amely nonprofi t zártkörű részvénytársasági formában működik, alapításkor az állam és a Fővárosi Önkormányzat a részvények és a szavazatok ötven százalékával rendelkezik.

A törvénytervezetet az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottsága nyújtotta be tavaly decemberben a parlamentnek. A szakbizottságok jelentős többséggel támogatták a javaslatot, ám a leköszönő Ház végül mégsem tárgyalta az előterjesztést. Talán a mostani.
Olimpia nélkül is fejleszteni kell

Meg kell pályázni a 2020-as olimpiát, de ne legyenek illúzióink. Egy olyan kis ország, mint a miénk, csak kivételes esetben győzhet – figyelmeztet Csomós Miklós, a Fidesz fővárosi frakciójának vezetőhelyettese, aki a legnagyobb akadályt Budapest közlekedési, infrastrukturális elmaradottságában látja. Ennek ellenére is fontosnak tartaná a 2011-es pályázaton való indulást. Rendkívül sok hasznos tapasztalatra tehetnénk szert. A kormánypárti városatya szerint az olimpia támogatottsága elsősorban attól függ, hogy mennyire hiteles a program meghirdetője. A felajánlásokat sem tartja elképzelhetetlennek. Az emberek szívesen adakoznak – véli –, ha nyomon követhető a pénz útja. A pályázat mellett szól az is, hogy a város infra strukturális fejlesztésének irányát az olimpia nélkül is meg kell határozni, mint ahogy a hiányzó sportlétesítményeket is pótolni kell. (Sz. A. A.)
Már a pályázattal sokat nyerhetünk

Egy olimpia megrendezése igen serkentő hatással lehetne Budapest és az egész ország fejlődésére. Már az előkészítés is jelentős erőket és energiákat szabadíthatna fel a köz- és a magánszférában – jelenti ki Bajnai László, a Városfejlesztés Zrt. vezérigazgatója. A jelenlegi gazdasági helyzet tükrében viszont kérdéses, hogy az ország teherbíró képessége lehetővé teszi-e. Egy olimpia megrendezéséhez erős gazdaság kell. De közös érdek a javulás. Túlzott reményeket azonban nem érdemes táplálni a rendezési jog gyors megszerzésével kapcsolatban. Elvégre nagy hatalmú országok vívnak érte.

Ennek ellenére érdemes próbálkozni. Egy jó szerepléssel hazánk jól pozícionálhatja magát a következő forduló megnyeréséhez. Emellett felhívhatja magára a figyelmet, ami konkrét gazdasági előnyökkel kecsegtet. Így például a befektetői érdeklődés erősödése, a turisztikai vonzerő növekedése. S akkor még el sem kezdődött a valódi olimpiai felkészülés. A rendezési jog csak gondos, szakmailag, politikailag összehangolt cselekvéssorozat eredményeként szerezhető meg.

Ám ezzel a tudatos együttmunkálkodással már a pályázati szakaszban nagyon sokat nyerhet a város. A siker csak egy fenntartható, kiszámítható fejlődési pályára állított országgal és várossal érhető el. Ehhez pedig komoly politikai és gazdasági döntéseket kell hozni. Kellő előrelátással elkerülhetők az ismert olimpiai fiaskók is, mint például a túlköltekezés és a később alig hasznosítható zárványlétesítmények." (Sz. A. A.)

A két évvel ezelőtti pekingi olimpia után két sportág is lekerült az ötkarikás programból. A softball és a baseball sorsa azóta is összefonódott, hiszen a „kiszavazás” óta közösen lobbiztak a visszakerülés érdekében. A két labdás sportág egysége azonban úgy tűnik, hogy már a múlté, a bajban nem tartank ki egymás mellett örökké. A Nemzetközi Softball Szövetség (ISF) ugyanis hétfőn bejelentette, hogy visszautasítja a baseball-osok javaslatát, amely egy újabb közös kandidációról szólna. A Magyarországon talán kevéssé ismert softballosok ugyanis mostantól már egyedül (ráadásul a sportág férfi változatát is nyomva) szeretnének a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntéshozóira hatni. „Mindig is különálló sportágként azonosítottuk magunkat és ezen a gyakorlaton nem szeretnénk változtatni, még akkor sem, ha egyesek azt akarják sugallni, hogy az olimpiai családba történő visszatérésünk csak a baseball-al közösen lehetséges” – nyilatkozta határozottan az ISF elnöke, Don Porter.

A négy olimpián (1996-2008) is szerepelt sportágat amúgy annak idején 1991-ben valóban önállóan vették fel az olimpiai programba. A londoni játékok programjáról azonban a baseball mellett a softball is kiesett, így a közös sors egy időre összekovácsolta a két labdás játék képviselőit. Tavaly a két sportág közösen próbálkozott a „bejutással”, de akkor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság illetékesei végül a hetes rögbi és a golf mellett döntöttek, melyek a 2016-os rió-i olimpián már részei lesznek az olimpiai programnak. A softballosok fő érve sportáguk önállósodása mellett az, hogy velük ellentétben a baseball az utóbbi időben –főleg az MLB botrányai miatt- igencsak érintett lett a dopping ügyekben, amely az ő olvasatukban az olimpiáról kikerülés fő okozója volt és egyben a softball-t is magával rántó tényezővé vált.

A következő lehetőség egyébként három év múlva, 2013-ban adódik majd a nyári olimpia sportági bővítésre, a NOB akkor szavaz ugyanis majd a 2020-as nyári játékok versenyprogramjától. Idő tehát látszólag még bőven van, de aki ismeri az üzleti élet és a sportpolitika szálait, az tudja, hogy a softball történetében ez a mostani döntés akár (egy még idejében jött) mérföldkő is lehet.

Bár már a foci vb előtt is felvetődött az esetleges dél-afrikai olimpia rendezés gondolata, a sikeresen lezajlott egy hónapos megaesemény után ezek a hangok még inkább felerősödtek. A vasárnap esti johannesburgi díjátadáson (valószínűleg nem véletlenül) a NOB belga elnöke, Jacques Rogge is ott lehetett a pódiumon, ami jelzi, hogy az afrikaiak tényleg komolyan gondolhatják a dolgot.

Dél-Afrika hamarosan hivatalosan is megpályázza a 2020-as nyári olimpia megrendezését, ezen szándékot az ország első számú sportszervezete, a Dél-afrikai Sportszövetség és Olimpiai Bizottság (SASCOC) közös döntése alapján hoztak nyilvánosságra. A sportszervezet ügyvezető igazgatója, Tubby Reddy hozzáfűzte, hogy olyan várossal pályáznak majd, amely képes lenne világszínvonalon megrendezni az afrikai kontinens első olimpiáját. A hírek szerint Fokváros vagy Durban lehet a minden igényt kielégítő házigazda. Fokváros egyszer már pályázott olimpiai rendezésre, de az 1997-es –Nelson Mandelával is megtámogatott - kandidációjuk (Athénnal és Rómával szemben) alulmaradt.

Első hallásra nekem is meglepetésnek tűnt, de igaz: Hobart városa pályázik a 2020-as nyári olimpia megrendezésére. Illetve egészen pontosan fogalmazva, tervez pályázni (hasonlóan Budapesthez). A sportot kedvelők számára ez a város a Sydney-Hobart vitorlás versenyről lehet híres talán, de amúgy ez a 220.000 lakossal rendelkező Ausztrália legdélebbi részén (Tasmániában) található város kevesek számára ismert. Na ezen szeretett volna változtatni két rádiós, Bent Waterworth és Joshua Shoobridge, akik kitalálták a Hobart 2020 kampányt. Az először még félig meddig viccesnek induló projekt azóta már jóval komolyabbá vált, az ötlet óta eltelt hat hónapban tapasztalt széleskörű társadalmi támogatás okán pedig szépen kinőtte magát. Az ausztrálok persze nem rutintalanok az olimpiai pályázatokban (1956-ban Melbourne, 2000-ben Sydney révén rendezők is voltak – ez utóbbi előtt pedig Melbourne és Brisbane városa is pályázott már), így ha ők elhatároznak valamit, azt muszáj komolyan venni.

Az Olasz Olimpiai Bizottság (CONI) mai döntésének értelmében Róma városa szállhat harcba a 2020-as nyári olimpiai játékok megrendezéséért. A főváros Velencével szemben nyerte meg az országon belüli küzdelmet, amelyre azért volt szükség, mivel egy olimpiára egy országból csupán egyetlen város pályázhat. Velence mellett korábban Bari és Palermo is komolyan érdeklődött az esetleges rendezés iránt, de végül előbbit kizárták, utóbbi pedig visszalépett. Az olasz főváros, Róma 1960-ban már volt házigazdája nyári olimpiának, míg a 2004-es olimpiáért folyó versengésben Athénnal szemben a szavazási folyamat végső fázisában maradt alul. Az olaszok most abban bíznak, hogy a 2016-os riói olimpia után négy évvel ismét európai helyszínt választ a NOB. A tíz év múlva esedékes nyári játékok lebonyolítása iránt Róma mellett még három dél-afrikai (Durban, Johannesburg és Fokváros) valamint két japán (Tokió, Hirosima) város, Dubai (Egyesült Arab Emírségek) Isztambul (Törökország) is érdeklődik még. Az elmúlt években budapesti rendezési szándék is körvonalazódott, a megpályázást előkészítő törvény azonban nem került fel az előző Országgyűlés napirendjére.

Tavaly év végén érkeztek az első hírek arról, hogy Japánból két város, az 1945-ös atombomba támadások után általában együtt emlegetett Hiroshima és Nagasaki szeretné közösen megpályázni a 2020-as nyári olimpiai játékokat. A kezdeti lelkesedés és a semleges szemlélők (közte jómagam is) jóváhagyó bólogatását aztán hamarosan lehűtötte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság bejelentése, amely emlékeztetett az Olimpiai Charta egyik pontjára, amely szerint egy olimpiát csak egyetlen város rendezhet meg.

Persze korábban is volt már példa több város bevonására az olimpián (pl. legutóbb Vancouver-Whistler, vagy 2008-ban Peking és Quingdao, valamint Hongkong is együtt rendezett). Ezen pályázatok különlegessége volt viszont, hogy egy pályázó volt csak, a többiek úgynevezett társrendező (co-host) státuszban szerepelhettek. Ez a felállás a NOB vezetői szerint már működőképes lehetett volna a két japán város esetében is, feltéve, hogy egyikük vállalja az áldozatot és a jóval kisebb publicitást és rangot kínáló társrendezői státuszt. A jóval kisebb méretű és harmad annyi lakossal rendelkező Nagasaki azonban nem vállalta el az alárendeltséget, így végül kilépett az első ránézésre tökéletes békeüzenettel kecsegtető pályázatból.

Nagasaki visszalépését követően Hiroshima úgy döntött, hogy tovább folytatja a pályázati folyamatot és versenybe száll a 2020-as olimpia megrendezésért. Igaz már a házi belső pályáztatásnál sem lesz könnyű dolga, hiszen a 2016-os olimpiáért is harcba induló Tokióval is meg kell küzdenie (egy ország csak egy várost jelölhet egy pályázat során) Japán korábban háromszor rendezett már olimpiát (1964-Tokió, 1972-Sapporo, 1998-Nagano). A horishimai pályázat amúgy nincsen könnyű helyzetben, az utóbbi hetekben a város vezetésben éles tárgyalások zajlottak arról, hogy vajon képesek-e előteremteni az 1 millió jenbe kerülő pályázathoz szükséges forrásokat. A városi vezetés megosztott, de jelen állás szerint a 65 évvel ezelőtt atombonba sújtotta város nagyon akarja az olimpiai játékokat.