Szurkolj Londonban !

Az olimpiák történetének számos érdekes sztorija és személyes története van, közülük most a szovjet Anatolij Bogdanov pályafutásával foglalkozunk. A későbbi kitűnő sportlövő 1931 telén született meg Leningrád városában. Az édesanyja által -azóta is ismeretlen okokból - magára hagyott csecsemőt egy vasúti szerelvényben  találták meg 1931 januárjában és mivel megtalálói nem tudtak róla semmit sem, így január elsejével anyakönyvezték. A neve, Bogdanov is annyit jelent: Istentől kapott.

A furcsa körülmények között felcseperedett ifjú Leningrád ostrománál is jelen volt, akkor viszont 12 évesen sikerült kiszöknie a németek által körülzárt városból és ezt követően egy hadihajón kapott munkát a háború nehéz éveiben. A második világháború végeztével sportolóként is remekül megállta a helyét, hiszen 1952-ben Helsinkiben (nagyöbű puska 300 méter – összetett) és 1956-ban Melbourne-ben (kisöbű puska összetett) is olimpiai bajnoki címet szerzett sportlövészetben. Bogdanov az olimpiák mellett a sportág más eseményein is jeleskedett, az 1954-es caracasi világbajnokságon például egyéniben hat, csapatban pedig négy aranyérmet szerzett. Bogdanov 2001 szeptemberének végén, hetven éves korában Moszkvában hunyt el.

Borisz Onyiscsenko nevét egy életre megtanulta a sportvilág az 1976-os montreali olimpián. No nem azért, mert a szovjet öttusázó Mark Spitzhez, Keleti Ágneshez, vagy Michael Phelpshez hasonló tettet vitt volna véghez, hanem azért, mert az ő neve az olimpiákat tekintve a csalással fonódik össze azóta is. A montreali olimpia idején már 39 esztendős Onyiscsenko persze nem volt nyeretlen kétéves a sportágban, hiszen korábban szerzett már három olimpiai érmet is (1968-csapat 2. hely, 1972-csapat 1. hely, egyéni 2.hely), így vélhetően egy egyéni aranyéremmel szerette volna lezárni sportolói pályafutását, amihez minden eszközt be akart vetni.

A montreali öttusa verseny első száma után a szovjetek a negyedik helyen álltak csupán, de nagyon bíztak benne, hogy a vívásban sikerül felzárkózniuk, ami az egyik legerősebb számuk volt. Egyénileg Onyiscsenko volt az egyik legjobb a mezőnyben, így nem csoda, ha az angol Adrian Parker elleni asszóban folyamatosan ő adta a tusokat. Ennek ellenére azonban a brit csapat versenyzői (főleg a következő asszóra készülő Jim Fox) tiltakozásuknak adtak hangot, mert úgy érezték, hogy több esetben is úgy jelzett a gép találatot, hogy a szovjet vívó nem érte el ellenfelét. Mindezt megerősítette a magyar mérkőzésvezető, Székely Tibor is, aki magához kérette a fegyvert és mivel nem talált rajta mindent rendben lévőnek, így egy új (immáron szabályos) párbajtőrt adott Onyiscsenkonak. A szovjet vívó így is nyerte az asszót, de utólag kiderült, hogy a párbajtőrét olyan módon preparálta (ld. kép), hogy az olyan esetben is jelezhessen, amikor nem volt ténylegesen találat. A szovjet csapatot és Onyiscsenkot egyéniben is kizárták az olimpiáról az eset következtében. Érdekesség, hogy végül éppen a csalásra fényt derítő brit csapat nyerte meg az 1976-os montreali olimpia öttusa csapat versenyét.