Vasárnap rendezték meg az országgyűlési választások második fordulóját Magyarországon, amelyen a korábbiakhoz hasonlóan ezúttal is akadtak olyan olimpiai bajnokok, akik versenybe szálltak a mandátumért. Így adott az alkalom arra, hogy megnézzük, hogy hazánkban (és külföldön) korábban mely ismert bajnokok voltak aktívak a politikai életben is:

A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Gyarmati Dezső 1990 és 1994 között, egy cikluson keresztül volt tagja a magyar országgyűlésnek, akkor a Magyar Demokrata Fórum (MDF) színeiben politizált. Érdekesség, hogy amíg Gyarmati Dezső a párt országos listájának 19. helyén még éppen mandátumhoz jutott, addig a listán mögötte egy hellyel álló olimpiai bajnok labdarúgó kapus, Grosics Gyula viszont már nem jutott be a parlamentbe.
 
Az öttusázó olimpiai bajnok Török Ferenc (a képen) szintén a rendszerváltás utáni első szabad választások során (1990) került be a magyar parlamentbe, ezt követően négy éven keresztül a Szabaddemokraták Szövetségének (SZDSZ) képviselője volt. Az ügyvédként is tevékenykedő egykori sportoló később kétszer (1994, 1998) is képviselő-jelölt volt a választásokon, de ekkor már nem került be az országgyűlésbe.
 
A mostani parlamenti választások során három egykori sportoló próbálkozott a mandátum megszerzésével, közülük először jutott képviselői helyhez a FIDESZ-KDNP országos listájáról a párbajtőröző olimpiai bajnok dr. Schmitt Pál, valamint a korábban már Győr város polgármesteri tisztjét is betöltő szöuli olimpiai bajnok Borkai Zsolt. Az egykori kitűnő tornász 1994-ben MDF-es jelöltként már próbálkozott a mandátum megszerzésével, de akkor sikertelenül tette, most viszont a FIDESZ-KDNP területi listájáról bejutott az országgyűlésbe. Bár nem olimpiai bajnok, de szintén a magyar parlament tagja lett az ötszörös kenu világbajnok Bohács Zsolt is, aki Szegeden a jelenlegi polgármestert megelőzve szerezte meg a legtöbb szavazatot.
 
A sportolók karrier utáni politikai szerepvállalása amúgy más országokban sem újdonság, számos egykori klasszis próbálta ki magát az arénák, pályák izzadsága után a politikai hadszíntéren is. A britek egykori kitűnő középtávfutója, a kétszeres olimpiai bajnok Sebastian Coe 1992-ben a konzervatív párt színeiben került be a brit parlamentbe, amelynek öt éven keresztül tagja is volt. Az egyik legismertebb olimpiai bajnok politikusnak az oroszok ritmikus gimnasztikázója (2004-Athén egyéni összetett 1. hely) Alina Kabaeva számít, aki 2007-től kezdődően tagja az orosz parlamentnek.
 
Az Egyesült Oroszország nevű párt színeiben mandátumhoz jutó, szépségkirálynői babérokra is törő Kabaevát hírbe hozták emellett már Vlagyimir Putyinnal is, a pletykák szerint gyermekkel is megajándékozta a befolyásos politikust.
 
A finnek négyszeres olimpiai bajnok atlétája, Lasse Viren szintén sikeres volt a politikai pályán, 1999-ben és 2003-ban is mandátumot tudott szerezni a konzervatív Nemzeti Koalíció Párt színeiben. Igaz nem országos szinten, de szintén szerepet vállalt a politikában az ausztrálok csodaúszója, Dawn Fraser. A női úszók közül (Egerszegi Krisztinán kívül) ő az egyetlen, aki egyazon versenyszámban három egymást követő olimpián tudott győzni, majd pályafutása ellentmondásos befejezése után 1988-ban Új-Dél-Wales állam parlamentjébe jutott be független jelöltként. A kubaiak ökölvívó klasszisa, az olimpiai eredményességet tekintve Papp Lászlóval egy lapon említett Teofilo Stevenson is része volt a parlamenti munkának, aki tíz éven keresztül szolgálta a nemzeti ügyet.
 
A téli olimpikonok között is akadnak olyan olimpiai bajnokok, akik később politikai pályát is befutottak, az északi összetettben 1948-ban St. Moritzban győztes finn Heikki Hasu például közéjük tartozik. A tízszeres világbajnok és (két különböző párral) jégtáncban háromszoros olimpiai bajnok Irina Rodnyina szintén részese az orosz politikai életnek. Az oroszok gyorskorcsolyázó olimpiai bajnoka (500 méter – 2006 Torinó), Szvetlana Zsurov(a képen) pályafutása befejezése után szintén politikai pályára lépett,  a 2007 végén lezajlott választások után be is került az állami dumába, ahol helyettes szóvivőként is számítanak a munkájára.