Pakisztán két –nemzetközileg is (el)ismert, bár Magyarországon egyelőre kevéssé népszerű - sportágban tartozik a világ élvonalába, a krikettben és a gyeplabdában. Előbbiben jelenleg is a világ legjobbjai között tartják számon, utóbbiban azonban inkább a dicső múlt miatt emlegetjük a sportág nagyjai között. A pakisztáni gyeplabda válogatott egykoron rendre esélyesként utazott az olimpiákra (1960-ban, 1968-ban és 1984-ben győzött is), az ország mindhárom olimpiai bajnoki címét és mindhárom ötkarikás ezüstérmét (1956, 1964, 1972) is ebben a sportágban szerezte. Egy-egy ökölvívó és birkózó bronzérem mellett a gyeplabdázók még további két olimpiai bronzot is összehoztak (1976, 1992), utóbbi az ország történetének utolsó olimpiai érme is egyben. A most már lassan két évtizedes érem nélküli periódust a pakisztániak Londonban zárnák le, és mivel a közelmúltban férfi gyeplabda csapatuk megnyerte az Ázsia Játékokat, így most joggal érzik úgy, hogy a brit fővárosban akár az aranyéremre is eséllyel pályázhatnak.

A sportág négyszeres világbajnokának (1971,1978,1982,1994) számító pakisztániak számára az idei év nem úgy indult, hogy nagyratörő terveket szőhetnek, az Indiában rendezett világbajnokságon ugyanis az ország történetének legrosszabb eredményét érték el (12. hely a 12 csapatos tornán, a helyosztón ráadásul még Kanadától is vereséget szenvedtek). A csapatkapitány, Zeeshan Ashraf által vezetett csapat azonban mégsem adta fel. Az Ázsia Játékok fináléjában Malajzia ellen győztes (2-0) csapat ugyanis az év végére „feltankolt” önbizalomból, így most már az ország sportági szövetségének vezetői is dobogót várnak el tőlük Londonban. A siker után a holland vezetőedzővel, Michel van den Heuvel-lel is szerződést hosszabbítottak, aki ennek megfelelően 2012 nyaráig a pakisztáni válogatott mellett maradhat.

A pakisztáni csapat jövő februárban Egyiptomban készül majd, ezt követően pedig márciusban viszonzásként vendégül látja az egyiptomi válogatottat. Ez utóbbi tény azért is érdemelt kiemelt figyelmet, mert az elmúlt években – elsősorban biztonsági megfontolásokból – alig-alig vállalkoztak külföldi válogatottak (bármilyen sportágról is legyen szó) arra, hogy Pakisztánba utazzanak. A növekvő nemzetközi elismertség pedig erősebb edzőpartnereket, ezen keresztül pedig várhatóan jobb londoni szereplést is hozhat Pakisztánnak.