Szurkolj Londonban !

Tíz évvel ezelőtt (2000. szeptember 15-én) nyitották meg a XXVII. Nyári Olimpiai Játékokat Sydney városában. Az évforduló kapcsán az ausztrálok nagyszabású ünnepséget szervezetek, amelynek középpontjában természetesen az akkori szupersztár, a 400 méteres síkfutás olimpiai bajnoka, Cathy Freeman volt. „Azóta sem halványodtak el az emlékek, az ottani élményeket életem végéig magamban fogok hordani. Remélem, hogy ezek az események nem csak számomra, de a még meg nem született leszármazottaim számára is kitörölhetetlen emléket jelentenek.” – nyilatkozta az ünnepségen Freeman, akit annak idején a láng meggyújtására is felkértek a szervezők. A néhai Juan Antonio Samaranch által minden idők legjobb olimpiájának titulált eseményre stílszerűen emlékeztek az ausztrálok, hiszen Freeman ismét meggyújtotta az olimpiai lángot, ezúttal a Sydneyben paralimpiai bajnok Louise Sauvage társaságában az olimpiai stadiontól 150 méterre.

Az ünnepségen az olimpiát 16 aranyéremmel záró ausztrál küldöttség további sikeremberei is részt vettek, a hazai vízben három aranyérmet szerző úszó, Ian Thorpe is ott volt a meghívottak között. A mostani összejövetel kitűnő alkalom volt arra, hogy a Sydneyben hatalmas meglepetésre győztes 4x100-as gyorsúszó váltójuk tagjai - tíz év után először - ismét találkozzanak egymással. Az Ian Thorpe, Michael Klim, Chris Fydler, Ashley Callus összeállítású váltó világcsúcsot úszva végül csak hajszállal (0,19 sec-el) előzte meg az amerikai váltót, majd a parton furcsa örömünnepet hajtott végre. A négy ausztrál ugyanis léggitár mozdulatokat végzett (ld. képen lent) és ezzel fricskázta meg a legyőzött amerikai váltó megmondó emberét, ifj. Gary Hall-t, aki még az olimpia előtt azt ígérte, hogy úgy elverik a mezőnyt, mint ha gitárt pengetnének. Az igencsak emlékezetesre sikerült ünneplési módon Thorpe javasolta a társaknak. „Életem legszebb napjait éltem akkor, de a 400 gyorson szerzett győzelem után nem tudtam igazából felszabadultan ünnepelni, ott viszont eszembe jutott ez a dolog és végre igazán elengedtük magunkat.” – nyilatkozta az ötszörös olimpiai bajnok a tíz évvel ezelőtti döntő után történtekről.

Az ausztrálok jubileumi ünneplését a NOB elnöke, Jacques Rogge nem tudott részt venni, igaz videó üzenetben köszöntötte a résztvevőket. Az úszók (Grant Hackett, Susie O’Neill és Libby Trickett is jelen volt) mellett a vancouveri olimpia ausztrál sztárja, Torah Bright is ott volt az ünnepségen, valamint teljes létszámban megjelent - a Görgényi István irányításával - a női vízilabdázás első olimpiai bajnoki címét megszerző ausztrál csapat is. Az ünnepi megemlékezés az esti órákban hatalmas kerti partival zárult, ahova a tíz évvel ezelőtti önkéntesek (47.000-en) valamennyien hivatalosak voltak.

A téli olimpiák történetében 1952-től kezdődően gyújtják meg a megnyitó ünnepség során az olimpiai lángot. A fáklyaváltó utolsó tagjaként futók között talán kevesebb ismert ember található, mint a nyári játékok alkalmával, de velük kapcsolatban így is jó néhány érdekesség akad. Az 1952-es oslói játékok alkalmával végig síelők, többnyire egykori legendás versenyzők leszármazottai vitték a lángot, végül aztán egy fiatal norvég mérnök Eigil Nansen gyújthatta meg a lángot, aki a legendás felfedező, Fridtjof Nansen unokája is volt egyben. A cortina d’ampezzói téli játékokon (1956) aztán szegény Guido Carioli kis híján orra esett egy televíziós kábelben, a háromszoros olimpikon olasz gyorskorcsolyázó kezében lévő fáklyában azonban a botlás ellenére sem aludt ki a láng.