Alpesi síelésben tegnap szakágtörténeti érdekességnek lehettünk tanúi!

A téli olimpiákon először fordult elő, hogy egy technikai versenyszám 2 futamát 2 különböző napon rendezzék meg, a női óriásműlesiklásban pedig ez történt. Olyan előfordult már, hogy a rossz időjárás miatt törölték a részben lefutott versenyt, majd másnap megismételték a teljes versenyt, pl. 1984 női lesiklás (ha még sem ez lett volna az első 2 futamos technikai verseny, amelyet nem egy napon rendeztek meg, írjátok meg nekem).

A ködös időjárás miatt szerdán csak az 1. futamot tudták megrendezni, majd tegnap folytatták a versenyt a 2. futammal. A szervezők döntése - miszerint nem a teljes versenyt rendezték újra -, a Vancouverben már 2 ezüstöt nyerő amerikai Julia Mancusot érintette a leghátrányosabban, aki hiába tett meg minden tőle telhetőt, esélye sem volt megvédenie Torinóban megszerzett bajnoki címét, összesítésben csak 8. lett. De hogyan?

Mancuso valószínűleg pályafutása legbalszerencsésebb futamára és napjára (02.24) fog emlékezni, ha megkérdezik erről a versenyről. Nem elég, hogy megállították a pályán honfitársa (Vonn) bukása miatt, majd miután visszafuvarozták a rajthelyhez, nem engedték elindulni, mert a rajtengedélyét elvették a célban (ahova le kellett mennie, ha vissza akart jutni a rajthoz), majd - rövidebb-hosszabb vita után - indulásakor a melegedés miatt már csak lassabb pályán tudott lejönni (18. hely - 1.30 hátrány). Tegnap aztán leereszkedett a lila köd nála, síelt ahogy tudott (3. hely - 0.09 hátrány), csak a „szűz” pályán elsőnek induló Karbon és az 5.-nek futó Drev tudott valamivel jobb időt menni, de ez is csak az összesítés 8. helyére volt elég (0.55 hátrány maradt).

A célban aztán kitört belőle a feszültség és nem csak álmait siratta! Önnön hibáján kívül, rossz döntések sorozatával elvették tőle még a lehetőségét is annak, amiért küzdött, dolgozott!

Nyilatkozhatnak a NOB magukat nagyra tartó (egoista) vezetői bármit, dicsérhetik magukat össze-vissza, komoly hiányosságaim vannak e téli olimpia körítésével, szervezésével, rendezésével, a tájékoztatással, közvetítéssel!

Nekem nem a bürokratákra van szükségem, hanem az olyan hősökre, mint Mancuso, vagy a szlovén Petra Majdic – és úgy gondolom, ezzel nem vagyok egyedül!

Aki úgy gondolja, írja meg a saját vancouver-i hősét, hisz mindenkit másként érintenek meg az egyes versenyzők, csapatok sokszor vérre menő küzdelmei!