Szurkolj Londonban !

Olimpiai aranyérmei gyűjtését az 1972-es müncheni játékokon talajon kezdő Nyikolaj Andrianov az 1976-os montreali játékokon volt a csúcson, ahol az összetettben és három szeren (gyűrű, talaj, ugrás) aranyérmet, korláton ezüst-, lólengésben – a győztes Magyar Zoltán mögött – bronzérmet szerzett. Ezen az olimpián ő volt valamennyi résztvevőt tekintve a legeredményesebb versenyző is egyben. Négy évvel később, a moszkvai játékokon Andrianov ugrásban és csapatban újra aranyérmes lett. Olimpiai éremkollekciójával (összesen hét arany, öt ezüst, három bronz) sokáig a legeredményesebb férfisportoló volt, rekordját az amerikai úszó, Michael Phelps (16 érem) döntötte meg 2008-ban a pekingi olimpián.

Andrianov világbajnokságon négy, Európa-bajnokságon pedig kilenc alkalommal állt a dobogó legmagasabb fokán. A szovjet színekben versenyző tornász nem sokkal a moszkvai olimpia után vonult vissza, majd 1994 és 2002 között még a japán válogatott mellett is tevékenykedett edzőként. Pályafutása emlékezetes pillanata még szintén a moszkvai olimpiához köthető, ahol ő mondta a versenyzők nevében az olimpiai esküt. Felesége, a kétszeres csapat olimpiai bajnok (1968, 72) tornász, Ljubov Burda, valamint két fia gyászolja az elhunyt legendát. Az egykori kitűnő sportoló súlyos betegségben szenvedett, régóta nem tudta ugyanis mozgatni karjait és lábait és beszélni sem volt már képes, a halál otthonában, Vlagyimirben érte 58 esztendős korában.

A kolozsvári születésű Károlyi Béla neve már évtizedek óta összefügg a torna sporttal, azon belül is elsősorban az amerikai sportolók sikereivel. A tapasztalt edzőről eddig is közismert volt, hogy él hal a sportágért, lelkesedése már közel a hetven felé is töretlen. A napokban az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága (USOC) bejelentette ugyanis, hogy a Károlyi család tulajdonában lévő, a Texas állambeli Huntsville-ben található birtok hivatalosan is olimpiai edzőközpont státuszt kap.

A megállapodás értelmében a Károlyi Ranch az amerikai tornász, ritmikus gimnasztika és trampolin csapat számára szolgál majd bázisul a 2012-es londoni olimpia előtt. Az edzősködést az 1996-os atlantai olimpia után befejező, most 68 esztendős Károlyi hatalmas birtoka 300 sportoló és edzőik, valamint a csapatot kiszolgáló stáb befogadására is alkalmas, ahol külön táncstúdió, orvosi szoba és a közös helyiségek mellett három tornaterem is a sportolók rendelkezésre áll.

„Női tornászaink sikerei az utóbbi egy évtizedben megmutatták azt, hogy mennyire fontos az a fajta csapatszellem, amely az itt töltött edzőtáborok során alakulhat ki a válogatott keret tagjai között. Az olimpiai bizottság ezzel a mostani döntésével is szeretné elismerni a Károlyi Ranch szerepét a tornász válogatott sikereiben.” – mondta a bejelentés kapcsán az USOC egyik vezetője, Scott Blackmun.

A birtokot Károlyi Béla és felesége Károlyi Márta vezetik, akik 1981-ben politikai menedékjogot kérve érkeztek az Egyesült Államokba. Az utóbbi három évtizedben az általuk edzett klasszisok közé tartozott Nadia Comaneci, Mary Lou Retton, Kerri Strug, Kim Zmeskal vagy Dominique Moceanu is. Károlyi edzői pályafutása alatt kilenc olimpiai és 15 világbajnokot nevelt. A Károlyi család folyamatosan fejleszti az edzőközpontot, ahova évek óta számos válogatott és csapat utazott el már készülni. Az USOC hivatalos elismerése is csak „legalizálja” az eddigi helyzetet, hiszen az amerikai női tornász válogatott már tíz éve ezen a helyszínen készül szint minden világversenyre.

Akár olimpiai vetélkedő kérdése is lehetne az alábbi: „Melyik az az olimpiai torna versenyszám, amelyen valamennyi alkalommal volt magyar érmes?” A válasz az idősebbek számára talán egyszerű, a fiatalabb sportrajongók ugyanakkor lehet, hogy csak kapkodják a fejüket a „női kéziszer csapatverseny” kifejezésre, amely a fenti kérdés helyes válasza is egyben. Ez a versenyszám az ötvenes években csupán két alkalommal szerepelt az ötkarikás programban (1952, 1956), lányaink/asszonyaink pedig mindkét alkalommal ott voltak a dobogón. Már Helsinkiben is aranyesélyes volt a magyar csapat, de akkor a buzogány gyakorlat során Korondi Margit elejtette a szert, így végül a svéd és a szovjet csapat mögött a harmadik hely lett a mieinké. Négy ével később aztán végleg beérett Vali néni (alias „Herpich Rezsőné – ld. képen) tanítványainak munkája, akik Keleti Ágnes- Korondi Margit – Tass Olga – Bodó Andrea – Kertész Alíz, Köteles Erzsébet összeállításban aranyérmet szereztek a melbourne-i olimpián. Érdekesség, hogy a verseny előtt közvetlenül elveszett Tass Olga nemzeti színű szalagja és nem találták meg, így egy aranyszínű szalaggal kellett versenyeznie. A gyakorlat annyira tetszett a nézőknek és helyszínen a megjelent edinburghi hercegnek is, hogy közkívánatra megismételtették, az akkor már olimpiai bajnok magyarokkal. Akkoriban még nem nagyon volt televíziós közvetítés az olimpiákról, így talán sokan nem láthatták a magyar kéziszer csapat gyakorlatát, a Youtube videó megosztó portálra azonban a közelmúltban felkerült egy rövid videó, ahol fekete-fehérben és színesben (!) is látható néhány pillanatra az aranyérmes produkció. Ha valaki esetleg rendelkezik ennél hosszabb felvétellel, kérjük ossza meg velünk.

Ismét hamis adatokat szolgáltatott az észak-koreai torna szövetség, így tornászai a londoni olimpián nem indulhatnak majd el. Az ázsiai ország szövetsége hasonló okból kirótt büntetés miatt már az októberi rotterdami világbajnokságon sem nevezhetett csapatot. Egyéni versenyzőik azonban ettől függetlenül nevezhettek a vb-re, ezt meg is tették, de megint nem figyeltek a részletekre. A hollandiai vb-re nevezett Hong Su Jong (a képen balra) ugyanis immáron a harmadik különböző születési dátummal került regisztrálása a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) rendszerében. Az égbekiáltó hiba következményeként az észak-koreai szövetség versenyzőit 2012. október 5-éig eltiltották a nemzetközi versenyektől (így Londonban sem lehetnek ott) és emellett még a szervezetet 20.000 svájci frank megfizetésére is kötelezték. Az athéni olimpián Hong 1985. március 9-ei születési dátummal került nevezésre, majd a 2007-es vb-n hasonló nappal, de 1986-os születéssel nevezték őt. A rotterdami világbajnokság után egy dologban lehettünk csupán biztosak, hogy Hong nagy eséllyel március 9-én született, most viszont már 1989-es születési dátum szerepelt a neve mellett. Ha Hong valóban 1989-es születésű, akkor az athéni olimpia évében a NOB 16 éves minimum korhatára miatt lett volna jogosult az indulásra, vélhetően ezért történhetett az ő esetében a korábbi hamisítás és a mostani „korrekció” is. Észak-Koreát nem először sújtja hasonló szankcióval a Nemzetközi Torna Szövetség, az ország sportoló hasonló „korhamisítás” (akkor Kim Gwang Suk volt három éven keresztül folyamatosan 15 éves) miatt voltak kénytelenek kihagyni az 1993-as tornász világbajnokságot.

Két évvel a londoni olimpia előtt bejelentette visszatérését az amerikai tornász, Paul Hamm. Az athéni olimpia egyéni összetett bajnoka (és kétszeres ezüstérmese) érdekes döntést hozott. Az elmúlt években inkább már a civil életre hangoló Hamm ugyanis a Chicagóban ígéretesen induló pénzügyi karrierjét hagyta ott ismét a tornasport kedvéért, hogy álmát, a londoni szereplést megvalósíthassa. Az amerikai tornász a pekingi olimpia előtt is hosszabb kihagyása után harcolta ki a csapattagságot az Egyesült Államokban, de a kézfejének sérülése és a sérülékeny válla miatt végül mégsem tudott ott lenni a kínai fővárosban.

„Szörnyű volt elviselni ezt az érzést, hogy így búcsúzok el az olimpiáktól. Nem akartam így befejezni a pályafutásomat. Ugyanakkor, ahogy a tornasport most halad, tudom, hogy a csapat sikeréhez még mindig tudok érdemben hozzátenni és várhatóan éremért is küzdhetek majd. A munkahelyem is nagyon tetszett, de ez az életforma és pozíció még várhat újabb két évet„ –nyilatkozta visszatérése kapcsán a 28 éves amerikai tornász. Hamm nem szerspecialistaként tervezi a visszatérést, hanem minden szeren készül, első nagy versenyének pedig a Tokióban, 2011 októberében sorra kerülő világbajnokságot nevezte meg. Az amerikai tornász mostani formájáról egy rövid kisfilm is megtekinthető az alábbi linken.

Az Internetes manapság már sokminden fellelhető, így nem csak a győztesek, első helyezettek, olimpiai bajnokok szereplése. Magyar szempontból különlegesnek számíthatnak azok, a Youtube portálra a napokban felkerült videók is, amelyek az 1988-as szöuli olimpia női torna csapatversenyében nyolcadik helyen végző magyar csapat tagjainak gyakorlatiat mutatják be. A Csisztu Zsuzsa, Ladányi Andrea, Miskó Ágnes, Miskó Zsuzsa, Óvári Eszter, Storczer Beáta összeállítású hatos végül a nyolcadik helyen fejezte be az olimpiát 385,625-es pontszámmal. A magyar lányok gyakorlatai az alábbiakban tekinthetőek meg:

 Elfelejtett bajnokok névre hallgató sorozatunkban szeretnénk olyan sportembereket bemutatni, akik bár nagyszerű eredményeket értek el az ötkarikás játékokon, ennek ellenére keveset tudunk róluk. Negyedikként a hétszeres olimpiai bajnok szovjet tornászt, Borisz Anfijanovics Sahlint (született Ishim, 1932. január 27.-én - meghalt: 2008. május 30.) mutatjuk be.

A technikai fejlődésének köszönhetően már nem csak magyar nyelvű (de magyar vonatkozású) sport közvetítések is fellelhetők manapság a világhálón. A napokban került fel az egyik népszerű fájlmegosztó oldalra Borkai Zsolt 1988-as győzelmének az angol nyelvű kommentálása, amely Dávid Sándor magyar nyelvű közvetítése mellett igazi különlegességnek számít. A lólengés döntőjének valamennyi finalistáját magában foglaló tíz perces videón a magyar tornász 03:02-05:20 között látható, ahol érdemes figyelni az angolok szakmai észrevételeit is.

Beadta a derekát a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG), így hosszas tárgyalások után eldőlt, hogy a ritmikus gimnasztika versenyek részére nem építenek új, ideiglenes létesítményt a londoni olimpia szervezői. Az már egy évvel ezelőtt ismert volt, hogy a LOCOG költségtakarékossági okokra hivatkozva lemondta a Greenwich régióba tervezett csarnok építését, ahol a tollaslabda illetve a ritmikus gimnasztika versenyek kerültek volna lebonyolításra. A 40 millió font megtakarítás hozó döntés ellen ugyan mindkét sportág képviselői hevesen tiltakoztak, sőt a tollaslabdázók még most sem adták be a derekukat. A FIG beleegyezése után viszont az már biztos, hogy az rg versenyeket a Wembley Arénában rendezik majd 2012 nyarán. A tollaslabdázók eredetileg idén márciusban az angol bajnokság idején hoztak volna döntést az új helyszínről, de a végső szó kimondása azóta is csúszik, dacára annak, hogy a Wembley Aréna már kijelölt helyszíne a 2011-es tollaslabda világbajnokságnak is. A tollaslabdázók azért húzzák a beleegyezést, mert szerintük túl messze van ez a létesítmény az olimpiai falutól és egyelőre még az sem győzte meg őket, hogy megegyezés esetén sportolóik a játékok idejére a csarnok közvetlen közelében kapnának elszállásolást és kiemelt edzési lehetőségeket is.

Most induló sorozatunkban szeretnénk olyan sportembereket bemutatni, akik bár nagyszerű eredményeket értek el, ennek ellenére keveset tudunk róluk. Elsőként a négyszeres olimpiai bajnok német Carl Schuhmann-t (1869. május 12. Münster - 1946. március 24. Berlin) mutatjuk be:

Olimpiai szereplése: 4 aranyérem, 1 bronzérem - férfi torna, birkózás

Carl Schuhmann három tornában szerzett aranya után (egyéniben a lólengést, csapatban a korlátot és a nyújtót nyerte meg), eredetileg távolugrásban és súlylökésben szeretett volna bajnok lenni Athénban, de mivel ez nem sikerült neki, így bánatában elindult birkózásban is. Az eset pikantériája, hogy hősünk 157 cm-es testmagasság mellett mindössze 60 kg volt és mivel abban az időben nem voltak még súlycsoportok, mindenki egy csoportban indult, így kevés esély kínálkozott számára ebben a sportágban. A férfiak kötöttfogású birkózása volt az egyetlen birkózó esemény ezen az olimpián, melyet a Panathinaikosz stadionban tartottak. A szabályrendszer szinte teljesen azonos volt a mai kötöttfogású birkózás szabályaival, azzal a két különbséggel, hogy nem volt időkorlát, ill. szabad volt a lábfogás (nem úgy, mint most). Eltekintve a két görög versenyzőtől, az összes többi atléta már korábban részt vett más sporteseményen is. Schuhmann első ellenfele a britek athéni súlyemelő bajnoka, Launceston Elliot volt, akit könnyedén legyőzött. Az elődöntőben erőnyerő volt a német, így a döntő volt a második mérkőzése az olimpián, ahol görög ellenfele Georgios Tsitas, jó 30 kilóval volt nehezebb nála. Már majd negyven perce küzdöttek egymással, mikor a bírók félbeszakították és elhalasztották a mérkőzést másnapra, ugyanis a nap már lemenőben volt. Reggel folytatódott a küzdelem és Schuhmann hamarosan megszerezte a győzelmet. A fenti -sokak által jól ismert - kép 1896-ban az athéni olimpia birkózó döntője előtt készült. Schuhmann becenevét „A kis Apolló" is a birkózásban elért győzelme után kapta.

Carl Schuhmannról több fotó is fennmaradt az 1896-os athéni játékokról. Ezek közül két közismert van még, az egyiken a későbbi győztes lólengés gyakorlatát mutatja be a német sportember.

A másikon pedig tornász csapattársai, Alfred Flatow és Hermann Weingartner vállán pózol büszkén a versenyek után.