Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

1992 Barcelona: Női bajnok a férfiak között

Bár kevéssé közismert, de tény, hogy manapság is vannak még úgynevezett vegyes számok az olimpia programján, ahol férfiak és nők együtt versenyeznek. A vegyes páros számok mellett lovaglásban és néhány vitorlázó számban van még erre példa. A közelmúltban ilyen volt még a sportlövészet is, ahol az 1992-es barcelonai olimpián ráadásul egy igazi kuriózum is született, hiszen egy hölgy minden férfit vetélytársát megelőzve lett olimpiai bajnok. Igaly Diána athéni győzelme sokak számára örök emlék, amely lehet, hogy be sem következik, ha nincs egy bizonyos Zhang Shan. A skeet lövészet az 1968-as olimpián került fel az olimpiai programba, ahol 1972 és 1992 között nyílt versenyszámként rendezték, így a férfiak mellett nők is indulhattak benne. Zhang már a barcelonai olimpia selejtezőjében megmutatta, hogy számolni kell vele, ahol tökéletes (150 korong) teljesítménnyel előzött meg mindenkit.

Az akkor még 24 sportoló részvételével megrendezett elődöntőben is hibátlan volt a kínai versenyző, így 200 korongos (új olimpiai rekorddal) jutott be elsőként a fináléba. A döntőben ugyan megremegett a keze (két hiba 25 korongból), de így is 223 korongos teljesítménnyel lett a versenyszám történetének első női olimpiai bajnoka, megelőzve a perui Juan Giha-t (222 korong) és az olasz Bruno Rossetti-t (222 korong). A szám selejtezőjében amúgy Barcelonában két magyar is indult, a később olimpiai bronz- és aranyérmes Igaly Diána a 42. helyet (143 korong), míg Vasvári Erzsébet az 58. helyet (137 korong) szerezte meg. A sors furcsa fintora amúgy, hogy Zhang Atlantában nem tudott címet védeni, mivel a centenáriumi olimpián csak férfiak számára írták ki a skeet lövészetet, igaz az első önálló női olimpiai versenyen (2000 Sydney) egy rövid visszavonulás után ismét ott volt a mezőnyben, ahol a nyolcadik helyen végzett. Zhang a pekingi olimpia során (bár versenyezni is akart, végül nem tudott bekerülni a csapatba) már a kínai sportlövők menedzsmentjében dolgozott edzőként, de nem tartja elképzelhetetlennek, hogy még sportolóként is találkozunk vele ötkarikás játékokon.

0 Tovább

Visszakapták az érmeket Jones társai

Visszakapták érmeiket a Sydneyben olimpiai érmet nyert női amerikai futóváltók tagjai, akiket korábban Marion Jones doppingvétsége miatt fosztottak meg a medáliáktól. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság előbb 2008-ban elvette a váltótársaktól is az érmeket, de az atlétanők fellebbeztek, és a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) pénteki ítélete szerint ők legalább visszakaphatják érmeiket. A CAS azzal indokolta döntését, hogy a 2000-es játékok idején a Nemzetközi Atlétikai Szövetségnél (IAAF) még nem volt érvényben az a szabály, hogy a doppingoláson ért versenyző váltótársaitól is el kell venni az érmeket. A döntés értelmében a 4x400-as váltó tagjai, Jearl Miles-Clark, Monique Hennagan, LaTasha Colander Clark és Andrea Anderson megtarthatják aranyérmüket, míg a 4x100-as váltóval bronzot szerző Chryste Gaines, Torri Edwards, Nanceen Perry és Passion Richardson szintén dobogós maradt.

0 Tovább

A foci vb a nagyobb biznisz !

Alig ért véget a dél-afrikai vb, máris a későbbi tornák kerülnek a fókuszba. A braziloknak rögtön a nyakukba szakadt a „hazai pályán mindenképpen nyernünk kell” felelőssége, a most a csoportkörben búcsúzó ausztrálok viszont már az általuk megpályázott 2022-es torna megrendezéséről álmodoznak. Az IBISWorld nevű cég által publikált gazdasági tanulmány is erről az eseményről szól, amely kiemeli, hogy az ausztrál gazdaság számára az esetleges vb rendezés közel 35,5 milliárd dolláros bevétel növekedést adhatna, amely közel négyszer akkora (!) mint a sydneyi olimpia által generált plusz gazdasági potenciál. A 2000-es nyári olimpia egyébként a játékok során gazdaságilag az egyik legsikeresebb rendezvény volt, hiszen tíz évvel ezelőtt kilenc milliárd dollárt hozott az ausztrál gazdaságnak. A tanulmány azt is kiemeli, hogy míg a nyári olimpiára 130.000 külföldi látogató érkezett Ausztráliába, addig a 2022-es foci vb idejére 750.000 szurkoló érkezése prognosztizálható.

0 Tovább

Costa Rica: A Poll-testvérek hazája

Akár vetélkedő kérdés is lehetne, hogy melyik ország az, amelynek eddig valamennyi olimpiai érmét egy testvérpár szerezte. Mivel ezt a posztot most kivételesen nem „agytornának” szántam, így gyorsan fel is oldom az esetleges információ hiányt. Costa Ricáról, valamint Silvia és Claudia Poll (a képen jobbra) úszókról van szó.

Silvia Poll az ország első olimpiai érmét nyerte meg a szöuli olimpián, amikor ezüstérmes lett 200 méteres gyorsúszásban. Húga, Claudia Poll folytatta aztán a sort, aki 1996-ban Atlantában ugyanezen a távon szerezte meg Costa Rica első olimpiai bajnoki címét, ami egyben nagy meglepetés is volt, hiszen a német favorit Franziska van Almsickot legyőzve tudott győzni. A fiatalabbik Poll lány négy évvel később, Sydneyben is ott volt a játékokon, ahol a 200, valamint a 400 méteres gyorsúszásban is a harmadik helyen végzett, így Costa Rica eddig valamennyi olimpiai érmét (1 arany-, 1 ezüst- és 2 bronzérem) a Poll testvérek szerezték meg.
 
A Poll család egyébként német bevándorlók leszármazottjaként lelt új otthonra a közép-amerikai országban. A két lány eredetileg Nicaraguában született, de az 1972-es súlyos managuai földrengés után a család úgy döntött, hogy átköltözik Costa Ricába. Claudia Poll atlantai bajnoki címét követően az ország fővárosában, San Joséban másfél millió ember (az ország akkori lakosságának közel fele !!!) várta ünnepelve a nemzet hősnőjét…

 

0 Tovább

Ainslie visszajön a negyedikért

Az olimpiák történetében mindössze egyetlen olyan vitorlázó van, aki négyszeres olimpiai bajnoknak mondhatja magát. Az 1948 és 1960 között zsinórban négy olimpián is győztes dán Paul Elvström babérjaira törhet a londoni olimpián Ben Ainslie (a képen jobbra). A brit vitorlázó Sydneyben (laser), Athénban (finn dingi) és Pekingben (finn dingi) is győzött, majd a három olimpiai bajnoki címe után a vitorlázó sport más kategóriáiban is kipróbálta magát. A világtörténelem egyik legősibb sport trófeájáért a vitorlázók Amerika Kupája (America’s Cup) győzelemért is harcba szálló 33 esztendős vitorlázó figyelme az utóbbi két évben a match racing (a mezőnyverseny helyett csupán két hajó küzdelmét hozó futamok) felé fordult. Ainslie az egyik atyja és szellemi vezére volt a Team Origin névre hallgató projektnek, melynek legfőbb célja, hogy helyreállítsa a britek tekintélyét a vitorlázó sport Formula-1-ének is hívott Amerika Kupája sorozatban.

Két évvel az olimpia előtt azonban - korábbi ígéretéhez híven - Ainslie ismét beül a finn dingi hajóba, hiszen a hazai rendezésű olimpián sem akar lemaradni az aranyéremről. Korunk egyik vitorlázó zsenije már a nyáron indul angliai versenyeken, hogy bebizonyítsa, hogy szigetországi fő riválisainál (Ed Wright és Giles Scott) még mindig jobban kezeli az egyszemélyes olimpiai hajóosztályt. Ainslie döntését valószínűleg az is megkönnyítette, hogy az idén lezajlott Amerika Kupája verseny (az amerikai BMW Oracle legyőzte a címvédő svájci Alinghit) folytatása egyelőre bizonytalan, a következő kiírás várhatóan csak 2013-ban vagy 2014-ben esedékes. A brit vitorlázó visszatérése amúgy nem egyedi, hiszen már a pekingi olimpia előtti években is kacérkodott a nagyobb hajókkal és a kínai fővárosban nyújtott teljesítménye bizonyította, hogy a két projekt összeegyeztethető számára.

0 Tovább

Olimpia aranyérem tíz év után

Egy évtizeddel a sydneyi olimpia után megkapta a 200 méteres női síkfutás Marion Jonestól elvett aranyérmét a bahamai Pauline Davis-Thompson. A karibi sprinter eredetileg a második helyen ért célba, ám a győztes amerikait 2007-ben megfosztották valamennyi Sydneyben szerzett medáljától (3 arany, 2 bronz), miután bevallotta: doppingszereket használt a versenyek idején. A jelenleg 44 éves Davis-Thompson - aki a 4x100-as váltóval is nyert - az arany mellé egy tízezer dolláros csekket is kapott pénteken, mivel ennyi volt a különbség az ezüst- (40 ezer) és az aranyérem (30 ezer) állami jutalmazása között.

Ha a bahamai futónő esetét vesszük alapul, akkor kis szarkazmussal azt mondhatjuk, hogy Pars Krisztiánnak még lehet nyolc éve addig, hogy végre hozzájusson a megszolgált ezüstérméhez …

0 Tovább

Czibor, Puskás és Cea nyomába érhetnek

A labdarúgás történetében eddig mindössze három olyan labdarúgó van, akik olimpiai és világbajnoki döntőben egyaránt gólt tudott szerezni. Magyar szempontból kifejezetten büszkék lehetünk ebben a vonatkozásban, hiszen két honfitársunk is elmondhatja mindezt magáról. Az uruguay-i Pedro Cea (1924-olimpia, 1930-vb) mellett ugyanis Puskás Ferenc (1952-olimpia, 1954-vb) és Czibor Zoltán (1952-olimpia, 1954-vb) (ld. képen) is elérte azt, hogy a két nagy focitorna fináléjában is eredményes volt.

Lehetnek persze utódaik, a pénteken, Dél-Afrikában kezdődő foci vb-n. Az argentin Angel di Maria például, aki a pekingi olimpia döntőjének egyetlen gólját szerezte (Nigéria ellen). Vagy ott van a másik argentin, Carlos Tevez, aki az athéni olimpián szerzett gólt a fináléban Paraguay (1-0) ellen. A 2000-es olimpiai döntőről többen is duplázhatnak majd az idei vb-n, hiszen a 2-2-re végződő spanyol-kameruni fináléban az afrikaiaknál Samuel Eto’o, a spanyoloknál pedig Xavi is betalált a kapuba. Az atlantai olimpia (1996) döntője van még időben közel a mostani vb-hez, de az ottani Nigéria-Argentína (3-2) finálé egyetlen gólszerzője sem szerepel már játékosként az idei vb-n.
0 Tovább

Olimpia után foci vb-t nyerhetnek

A közelgő labdarúgó világbajnokság kapcsán is vannak olimpiai vonatkozású érdekességek. A labdarúgás történetében eddig mindössze tizenkét olyan játékos (ld. a cikk legalján lévő lista) van, aki olimpián és világbajnokságon egyaránt győzni tudott. Most azokat a játékosokat tekintjük át, akik olimpián már győztek és most történelmet írhatnak, hiszen ott szerepelnek a dél-afrikai vb-re nevezett, a szövetségi kapitányok által a napokban 23 fősre leszűkített keretek valamelyikében.

Időbeli vizsgálatunkat az 1992-ben győztes spanyol csapattal kezdjük. A Barcelonában győztes, a többek között Canizares, Luis Enrique vagy éppen Josep Guardiola fémjelezte generációból mostanra már mindenki kiöregedett, így a Vicente del Bosque által irányított EB-címvédő együttes dél-afrikai keretében most már egyiküket sem találjuk meg.
 
Lesz viszont egy ismerős az 1996-ban győztes nigériai válogatottból. A korábban kétszer is Afrika legjobb labdarúgójának választott Nwanko Kanu ugyanis ott van a keretben. A jelenleg a Portsmouth csapatában szereplő Kanu Atlantában még 19 évesen segítette győzelemhez a zöld sasokat (az ő góljával verték meg például 1-0-ra a magyar válogatottat a csoportkörben), most pedig immáron 33 évesen a nigériai válogatott rangidőseként léphet pályára Dél-Afrikában.
 
Lesznek az olimpiáról ismerős arcok egy másik afrikai résztvevő csapatban is, méghozzá a 2000-es olimpián győztes kameruni válogatottból. A Sydney-ben rendezett olimpia döntőjében Kamerun a rendes játékidőben 2-2-es döntetlent ért el Spanyolország ellen, majd a büntetők során 5-3-ra győzött, így zsinórban második afrikai csapatként nyert olimpiát labdarúgásban. Az akkori döntőben a rendes játékidőben és a büntetőpárbajban is betalált Samuel Eto’o, aki mellett a jelenleg a török Ankaragücü csapatát erősítő, az olimpiai tornán annak idején hatból öt meccsen pályára lépő Geremi is elmondhatja magáról, hogy az akkori csapatból most is itt van a Paul Le Guen edző által összeállított kameruni vb-keretben. Bár afrikai csapat még sohasem nyert vb-t (sőt a legjobb négy közé sem jutott be), de ettől függetlenül a Kanu-Eto’o-Geremi hármas is esélyes a történelmi tett végrehajtására. (Az egri Nagy Barnabásnak köszönjük az alábbi pontosítást: a kameruni csapat mostani kapusa, Idriss Carlos Kameni is ott volt annak idején Sydneyben, sőt mi több, a büntetőrúgásokkal véget ért döntőben 16 évesen ő hárította a spanyol Amaya büntetőjét, amivel Kamerun végül megnyerte az olimpiai bajnoki címet.)
 
Sokkal reálisabb jelölteket kapunk viszont az új "klubtagságra", ha megnézzük a 2004-es és 2008-as olimpián egyaránt győztes argentin nemzeti csapat tagjait. A ’86-os világbajnok (isteni) Diego Maradona által kijelölt argentin keretben ugyanis hemzsegnek az olimpiai bajnokok, így egy esetleges argentin vb-siker esetén kilenc (!) új névvel bővülhetne az eddig kizárólag olasz és uruguayi neveket tartalmazó exkluzív lista. A 2004-ben Athénban olimpiai bajnoki címet szerző csapatból Nicolas Burdisso (2 meccs/0 gól), Javier Mascherano (6/0), Gabriel Heinze (6/1), a négy meccsen egyaránt csereként beszálló Clemente Rodriguez (4/0) és az akkor valamennyi meccsen pályára lépő, 8 góljával gólkirályi címet is szerző Carlos Tevez is szerepel az idei vb-keretben.
 
A pekingi olimpián győztes együttesnek ismét tagja volt a mostani vb-keretben már csapatkapitánynak számító Mascherano (6/0). Az akkori csapatból a Nigéria elleni döntő egyetlen gólját szerző Angel di Maria (6/2), a mostanra már Aranylabdás, BL-győztes szupersztárrá avanzsált Lionel Messi (5/2), a kapus Sergio Romero (4/0) és a brazilok elleni elődöntőben két gólt szerző Sergio Agüero (5/2) is duplázhat a dél-afrikai vb-n.
 
 
Akiknek már sikerült a duplázás:
Tizenkét olyan labdarúgó van a világon, aki olimpiai és világbajnoki címmel is rendelkezik. A kilenc uruguayi és három olasz játékos –talán nem meglepő módon- még a múlt század húszas, harmincas éveiben érte el ezt a bravúrt.
A legelső, 1930-as labdarúgó világbajnokságon az uruguayi csapatból az alábbi labdarúgók már olimpiai bajnokként ünnepelhették a győzelmet (zárójelben az olimpiai siker évszáma)
- José Leandro Andrade (1924, 1928)
- Hector Castro (1928)
- Pedro Céa (1924, 1928)
- Lorenzo Fernández (1928)
- Alvaro Gestido (1928)
- José Nasazzi (1924, 1928)
- Pedro Petrone (1924, 1928)
- Héctor Scarone (1924, 1928)
- Santos Urdinaran (1924, 1928)
Megjegyzés: Az 1930-as világbajnoki és az 1924-es olimpiai tornán győztes csapatnak egyaránt tagja volt Zoilo Saldombide is, aki azonban egyik torna egyetlen mérkőzésén sem lépett végül pályára. Hasonló volt érvényes Angel Melogno esetében is, aki viszont a ’30-as vb mellett az 1928-as olimpia keretében szerepelve nem tudott egyik nagy tornán sem pályára lépni. Az első világbajnokságon győztes csapatnak szintén tagja volt (és 3 gólt is szerzett) Juan Peregrino Anselmo, a később klubcsapata, a Penarol edzőjeként is dolgozó játékos azonban hiába volt tagja az 1928-as olimpiai bajnok együttesnek, ott egy mérkőzésen sem lépett pályára.
 
Nyolc évvel később, az 1938-as világbajnokságon újabb három labdarúgó volt olyan szerencsés, hogy olimpiai bajnokként ünnepelhette a világbajnoki címet. Érdekesség, hogy a vb-győztes olaszok éppen a magyar válogatottat (4-2) győzték le az akkori fináléban
- Alfredo Foni (1936)
- Ugo Locatelli (1936)
- Pietro Rava (1936)
Megjegyzés: A szintén 1936-ban olimpiai bajnok Sergio Bertoni tagja volt ugyan a világbajnok csapat keretének, és bár hiába ült az olaszok mind a négy mérkőzésén a kispadon, végül nem lépett pályára az 1938-as VB-n.
0 Tovább

Felejthetetlen közvetítések II. - Férfi vízilabda Sydney 2000

Vannak olyan mérkőzések, amelyek hosszú időre megmaradnak az ember emlékezetében, mert annyira izgalmasak, végletekig kiélezettek voltak. Érdekes módon a 2000-es olimpia vízilabda tornájának döntője (maga a meccs és annak alakulása) kevéssé maradt meg bennem, annyira sima volt a döntő az oroszok ellen (13-6). Na persze Vári Attila gólja és a medencében ünneplés mindenki számára felejthetetlen, no meg persze Knézy Jenő kommentárja is, aki egyik kedvenc (a jégkorong mellett) sportága nagy sikerét élhette meg személyesen a helyszínen. Ha valakinek van 3-4 perce, érdemes újra nézni egy kis válogatást a 2000-es olimpiai finálé legszebb magyar góljaiból, szerencsére volt belőle néhány...

 

0 Tovább

Felejthetetlen közvetítések I. - Kovács Ágnes - Sydney 200m mellúszás

Számos olyan olimpiai közvetítés van, amely megmarad az emberek emlékezetében, általában a magyar sikerek okán. Sorozatunk első részében a 2000-es olimpia női 200 méteres mellúszó versenyének döntőjét nézhetjük meg - természetesen Kovács Ágnessel.

0 Tovább

Szurkolj Londonban !

blogavatar

Az olimpiai játékok történetének különlegességeivel foglalkozó blog. Érdekességek, számok a puszta hírek mögül mind a téli, mind pedig a nyári olimpiákról.

Utolsó kommentek