Szurkolj Londonban !

A norvég Petter Northug győzelmével zárult a sífutók utolsó olimpiai versenye, a férfiak 50 kilométeres klasszikus stílusú, tömegrajtos futama. A szombati női versenyhez hasonlóan ezúttal is lehetősége volt a versenyzőknek a táv során három alkalommal lécet cserélni. A Világkupa sorozatban is ritkán alkalmazott módszerrel sokaknak meggyűlt a baja, a svéd Marcus Hellner és az észt Andrus Veerpalu is kis híján orra esett a boksz utcában. Még náluk is rosszabbul járt Jean Marc Gaillard, akinek az egyik technikusa rajta felejtette a léceket összefogó kötést az új lécén, így a francia sífutó csak látványos hiszti és lécelhajítás, valamint jó 25 másodperces hátrány összeszedése után folytatathatta. Jellemző a mezőny által diktált (szokatlanul lassú) tempóra, hogy később aztán Gaillard, majd a többször lemaradó Anders Södergren és a 40 km tájékán fáradni látszó német Axel Teichmann is visszaértek az élen haladó 15 fős csoportra. Előzetesen többen várhatták azt, hogy az inkább a nagy versenytempóban érdekeltek (pl. a cseh Lukas Bauer vagy a svéd Marcus Hellner) közül valaki nagyobb sebességre fog kapcsolni, hogy megpróbálja lerázni a mezőnyben példátlan hajrával rendelkező Petter Northugot. Az egymásra váró esélyesek mellett azonban mégis a mindössze 24 éves norvég sífutó taktikája érvényesült a hajrában, aki 49 km-ig elment a mezőnnyel, majd az utolsó kilométeren belül jól helyezkedve végül a célban mindenkit lehajrázott. A német Axel Teichmann ugyan a célegyenes bejáratánál még elől volt, de Northug mostanra már legendássá váló hajráját ismerve nem volt kérdés, hogy ki lesz a győztes. A bronzérmet a svéd Johan Olsson szerezte meg, a német Tobias Angerer pedig éppen lemaradt a dobogóról. A nagy meglepetést a kanadai Devon Kershaw szereplése jelentette, aki az ötödik helyen zárta a futamot, a hatodik olimpiáján szereplő Andrus Veerpalu pedig stílszerűen a hatodik helyen végzett. A torinói olimpiához hasonlóan most is az a megtiszteltetés érte a dobogósokat, hogy az olimpia záróünnepségén vehették át az érmeket. Northug ezzel a nagy előd Björn Daehlie nyomdokaiba lépett, hiszen utoljára a nyolcszoros olimpiai bajnok legenda volt képes arra, hogy norvégként nyerjen 50 km-en. Petter Northug a Vancouverben megszerzett két arany-, egy ezüst- és egy bronzérmével az olimpia legeredményesebb férfi versenyzője lett. A sífutóknál pedig a Torinóban egyetlen aranyat sem szerző norvégok végül öt aranyéremmel fölényesen nyerték meg a sportági éremtáblázatot.

 

Hiába nyert már Kanada az olimpia befejező napja előtt is 13 bajnoki címet Vancouverben és nyerte meg ezzel az olimpiai éremtáblázatot, a hazai szurkolók számára mégis az olimpia legutolsó éremosztó száma, a jégkorong torna fináléja (a 2002-es döntő visszavágójának is tekintett Kanada - Egyesült Államok összecsapás) volt a legfontosabb esemény vasárnap. A hazai közönség legnagyobb örömére a csoportkörben az amerikaiaktól még 5-3-as vereséget szenvedő csapatuk a döntőben visszavágott ősi riválisának és végül hosszabbítás után 3-2-es győzelemmel szerezte meg a bajnoki címet. A találkozó első gólját a kanadai Jonathan Toews szerezte az első harmad közepe táján, a Chicago játékosnak hét gólpassz után ez volt az első gólja az olimpiai tornán. Az eddig veretlen Egyesült Államok csapata most került először hátrányba az egész tornán. A hazaiak a második játékrészben tovább növelték előnyüket, ekkor Corey Perry volt eredményes. Az amerikaiak azonban nem estek kétségbe, a pergő ritmusú találkozón az utolsó harmad 8. percében Patrick Kane átadása után Ryan Kesler révén szépítettek. A gól különlegességét az adta, hogy Kesler éppen a Vancouver Canucks csapatának alkalmazásában áll. Sokan már a szoros kanadai győzelmet ünnepelték, de az utolsó pillanatokban mégis egyenlíteni tudtak az 1980 óta első olimpiai győzelmükre hajtó amerikaiak, mindössze 25 másodperccel a vége előtt Zach Parise mentette hosszabbításra a találkozót. A ráadásban aztán jött Sidney Crosby, aki az olimpia alatt nem nyújtott igazán kiemelkedő produkciót, ám a döntőben élete talán legfontosabb góljával eldöntötte az aranyérem sorsát. A Pittsburgh Penguins játékosának találatával Kanada 3-2-re győzött és története nyolcadik olimpiai aranyérmét nyerte meg a férfiak jégkorong tornáján. Az amerikaiak az ezüstéremmel vigasztalódhattak, valamint azzal, hogy a torna legjobb játékosának kapusukat Ryan Miller-t választották. A kanadai küldöttség ezzel megszerezte a 14. aranyérmet is Vancouverben, és amire előzetesen kevesen gondoltak volna, fölényesen végzett az élen a nemzetek vetélkedésében. Ráadásul új rekordot is felállítottak a házigazdák, hiszen a téli olimpiák 1924 óta íródó történetében még soha egyetlen ország sem szerzett egy olimpián ennyi győzelmet. Bár a kanadai jégkorong a korábbiakban sorra nyerte az olimpiai címeket (de az első hat siker alkalmával rendre egy-egy klubcsapat képviselte színeiket), így csak most fordult elő először, hogy valaki egynél többször ünnepelhessen győzelmet, Martin Brodeur, Scott Niedermayer, Chris Pronger és Jarome Iginla Kanada történetének első kétszeres bajnokai lettek ebben a sportágban. Most nyert 30 év után ismét házigazda jégkorong csapat az olimpián ez legutóbb 1980-ban az Egyesült Államoknak sikerült. A férfi jégkorong torna legjobb csapata, az ún. All-star válogatott az alábbi lett: Ryan Miller (amerikai) – Brian Rafalski (amerikai), Shea Weber (kanadai) – Jonathan Toews (kanadai), Zach Parise (amerikai), Pavol Demitra (szlovák)

A svéd váltó sikerével ért véget a férfiak 4x10 km-es sífutó váltó versenye Vancouverben. Az előzetesen esélyesnek gondolt norvégok aranyérem szerzési esélyei a második embernél, Odd-Björn Hjelmesetnél úsztak el, a veterán versenyző ugyanis több mint fél perces hátrányt szedett össze. A Johann Olsson által diktált nagy tempó miatt a harmadik váltásnál már csak a svéd, a francia és meglepetésre a cseh váltó haladt az élen, a norvégok befutó embere, Petter Northug pedig szinte a lehetetlennel szembesült, amikor közel negyven másodperces hátránnyal kellett indulnia az utolsó 10 km-re. Northug viszont nagy hajrával csökkentette a különbséget, az aranyéremre hajtó svédek befejező embere, Marcus Hellner ezt megérezve három kilométerrel a cél előtt megindult és végül fölényesen hozta az aranyérmet az északiaknak. Northug végül a cél előtt néhány száz méterrel utolérte a lemaradó cseh és francia váltót, sőt le is hajrázta őket, így megszerezte Norvégiának a bravúros ezüstérmet. A Daniel Ryckardsson – Johann Olsson – Anders Södergren, Marcus Hellner összeállítású váltó 1988 után nyert ismét aranyérmet Svédországnak ebben a számban. A csehek is nagyon örültek a célban, hiszen négy éve az olimpián és tavaly a hazai rendezésű világbajnokságon is esélyesek voltak ugyan, de mindkétszer leszerepeltek, most viszont parádés csapatteljesítménnyel szerezték meg a bronzérmet. A végig az élen haladó franciák végül Northug nagy hajrájának köszönhetően lemaradtak a dobogóról és a negyedik helyen végeztek.

Az olimpia utolsó egyéni gyorskorcsolya számában, a női 5000 méteres versenyben nem született meglepetés, hiszen a toronymagas esélyes Martina Sablikova lett az olimpiai bajnok. A 3000 méteren is győztes cseh versenyző 6 perc 50 egész 91 századmásodperces idővel győzött. Sablikova mögött a 3000 méteren szintén ezüstérmet szerző német Stephanie Beckert végzett a második helyen, míg a szám címvédőjének számító 37 esztendős kanadai Clara Hughes lett a bronzérmes. A vancouveri gyorskorcsolya versenyekből a két csapatverseny van még hátra.

Magyar szempontból az olimpia 12. napjának legfontosabb eseménye a rövidpályás gyorskorcsolyázóknál zajlott, ahol a női 3000 méteres váltóverseny „B”-döntőjében a Huszár Erika – Heidum Bernadett – Darázs Rózsa- Keszler Andrea összeállítású váltónk pontszerző helyezést szerzett. A kisdöntőben a második helyen végző magyar váltó végül az ötödik helyen zárt, hiszen a finálét megnyerő dél-koreai váltó kizárásra került. A döntőben a kínai váltó lett végül a győztes, amely 4 perc 6 egész 610 ezredmásodperces időeredménnyel, új világrekorddal lett aranyérmes. A legutóbbi négy olimpián egyaránt győztes koreai csapat érhetően dühösen vette tudomásul a kizárást, ami után a második helyet Kanada, míg a harmadik helyet az Egyesült Államok váltója szerezte meg. A nap történéseihez tartozik még, hogy Heidum Bernadett a női 1000 méteres verseny selejtezőjéből továbbjutott. Ugyanez nem sikerült viszont Huszár Erikának és a férfi 500 méteres versenyen Knoch Viktornak és Darázs Péternek.

Kettős kanadai siker született a női kettes bobok versenyében, ahol az első két futam után vezető, a harmadik futamban új pályacsúcsot elérő Kaillie Humphries – Heather Moyse egység tovább növelve előnyét és végül 85 századmásodperccel győzött. Az első nap után még csak a negyedik helyen álló honfitársaik, a Helen Upperton – Shelley-Ann Brown páros zárt végül másodikként, míg a harmadik futamban nagyot rontó amerikai Erin Pac – Elana Meyers páros egy helyet visszacsúszva végül a harmadik helyen végzett. A negyedik futam érdekessége volt, hogy az éremért hajtó német Cathleen Martini – Romy Logsch páros felborult, így a kizárás sorsára jutott.

Magyar idő szerint ma hajnalban rendezték a női síakrobatika versenyszám 12-es döntőjét, ahol négy kínai, három amerikai, három ausztrál, valamint két fehérorosz versenyző küzdött az érmekért. A címvédő Evelyne Leu ezúttal nem került be a fináléba, a svájci versenyző ugyanis elrontotta második ugrását a selejtezőben. Az első sorozat után még vezető kínai Xu Mengtao másodszorra rontott, így végül csak a hatodik helyen zárt. Ezzel a kiegyensúlyozottan versenyző (januárban világrekord pontszámmal versenyt nyerő) ausztrál Lydia Lassila lett az aranyérmes, megelőzve a tavalyi világbajnok kínai Li Ninát és a szintén kínai Guo Xinxint. A negyedik olimpiáján szereplő ötszörös szakági Világkupa győztes ausztrál Jacqui Cooper ezúttal lemaradt a dobogóról és végül az ötödik helyen végzett.

 

Hétfőn a csapatversenyt rendezték meg a síugrók számára a vancouveri téli olimpián. Az aranyérmet a papírformának megfelelően a Wolfgang Loitzl, Andreas Kofler, Thomas Morgenstern, Gregor Schlierenzauer összeállítású osztrák csapat nyerte meg, ráadásul óriási fölénnyel (72,1 pont előnnyel). A versenyen nem volt ott a normál- és nagysáncon is győztes, és immáron négyszeres egyéni olimpiai bajnok Simon Ammann, hiszen a svájciak nem indítottak csapatot. Hiányzott a mezőnyből a nagysánc verseny próbasorozatában térdsérülést szenvedő finn Janne Ahonen és a gyenge formája miatt a norvég csapatból kimaradó Björn-Einar Romören is. Az osztrákok bombaerős csapata végig vezetett a versenyben, így győzelmükhöz kétség sem férhetett, a sógorok az egész olimpia egyik legbiztosabb sikerét aratták. A németek (Neumayer, Wank, Schmitt, Uhrmann) hiába szerepeltek meglepően jól, megközelíteni sem tudták az osztrákokat, sőt az utolsó előtti sorozatban Martin Schmitt rontása után feljöttek rájuk a finnek és a norvégok is, az addig biztosnak tűnő érmük pedig ekkor veszélybe került. Végül azonban Michael Uhrmann ugrása megmentette őket, akik ezüstérmükkel megszerezték a németek első és egyetlen síugró olimpiai érmét Vancouverben. A Bardal-Hilde-Evensen-Jacobsen összeállítású norvég csapat harmadik helyéhez az utolsóként ugró Anders Jacobsen 140,5 méteres ugrása is nagyon kellett. Az osztrákok utolsó ugrójának, Gregor Schlierenzauernek egy biztonsági ugrás is elegendő lett volna, ehelyett 146,5 méterrel a nap legnagyobb ugrását produkálva tette fel a koronát az osztrákok teljesítményére. A finn csapatban hiába ugrott utolsóra jól Harri Olli, az északiak így sem tudtak végül felérni a dobogóra, így érem nélkül zárták az olimpia síugró versenyeit. A harmadik olimpiai bajnoki címét szerző Thomas Morgenstern minden idők legeredményesebb osztrák téli olimpikonja lett, hiszen beállította az eddig egyedüliként három bajnoki címet szerző alpesi síző Toni Sailer rekordját. A mindössze húsz éves Schlierenzauer a síugrás történetének hatodik olyan versenyzője lett, aki egy olimpián mindhárom számban érmet tudott szerezni.

A norvég váltó nyerte a férfi sífutók csapat sprintversenyét a vancouveri téli olimpián. Petter Northug - aki sífutók közül egyetlenként már a negyedik számában állt rajthoz a Whistler hegyen - az eddigi csalódást keltő szereplése után hatalmas hajrával szerezte meg élete első olimpiai bajnoki címét. Az utolsó 1600 méteres körnek mindössze a harmadik helyen vágott neki Northug, mintegy négy másodperces hátránnyal a németek befutó embere, az utóbbi napokban betegeskedő Axel Teichmann mögött. A stadionba azonban már egyszerre érkeztek vissza, nyakukon az oroszok utolsó emberével, Alekszej Petyukovval. A már-már legendás hajrával rendelkező Northug bírta jobban a végét, aki Oystein Pettersennel közösen megszerezte a norvég férfi sífutók első vancouveri aranyérmét. A negyedik helyen a házigazda kanadaiak végeztek, ami férfi sífutó sportjuk eddigi legjobb olimpiai eredményét jelenti. Az ezüstérmet végül a Tim Tscharnke – Axel Teichmann összeállítású német váltó nyerte, a Nikolaj Morilov-Alekszej Petyukov páros pedig Oroszországnak szerzett bronzérmet ebben a versenyszámban. A végeredmény különlegessége, hogy az első felnőtt világversenyén szereplő Tim Tscharnke mindössze 20 évesen (és 71 naposan) szerzett érmet, ezzel az olimpiák történetének legfiatalabb férfi érmese lett ebben a sportágban. A norvég férfi sífutók nyolc év szünet után tudtak ismét aranyérmet nyerni, utolsó elsőségüket az azóta már visszavonult sprinter Tor Arne Hetland révén ünnepelhették még a 2002-es olimpián.

A női csapatsprint versenyben az aranyérmet nagy meglepetésre az Evi Sachenbacher - Claudia Nystad összeállítású német csapat nyerte meg, a toronymagas esélyes svédek és oroszok előtt. Nystadék ezúttal remek taktikával múlták felül svéd riválisaikat, a német versenyző óriási hajrát követően végül hat tized másodperccel előzte meg a svédek befejező emberét, Anna Haagot, így a remekül kezdő (a döntő mezőnyének nagy részét leszakító), és a 10 kilométeres szabadstílusú versenyen aranyérmet nyerő Charlotte Kalla nem tudott duplázni az olimpián. A dobogó legalsó fokára az Irina Khazova - Natalia Koroszteljeva összeállítású orosz váltó léphetett fel. A dobogósokat az olaszok, a norvégok és az amerikaiak követték a pontszerző helyeken.A svédek sem voltak boldogtalanok az ezüstérem miatt, de a nap embereinek mégis Evi Sachenbacher és Claudia Nystad számítanak, akik a 2002-ben Salt Lake Cityben szerzett váltó aranyérmük után lettek ismét olimpiai bajnokok.

Az olimpiai műkorcsolya versenyek harmadik számában, a jégtáncban is kiosztották ma hajnalban az érmeket. Az originál program után a kanadai páros, Tessa Virtue és Scott Moir álltak az élen, akik aztán olyan kiváló kűrt mutattak be, hogy még növelni is tudták előnyüket, és pályafutásuk legjobb teljesítményével szerezték meg az olimpiai bajnoki címet. A kanadai pár mindhárom programban eddigi legjobb pontszámát kapta, így megérdemelten győzött. A második helyen az amerikai Meryl Davis – Charlie White páros végzett, a bronzérmes pedig az orosz Okszana Domnyina – Makszim Sabalin kettős lett. A versenyszám magyar indulói, a Hofmann Nóra – Zavozin Maxim jégtáncos pár egy helyet javított helyezésén a kűrben, így végül a 13. helyen zárta a küzdelmeket. A 20 éves Tessa Virtue és a 22 esztendős Scott Moir a 2008-as világbajnoki ezüstérem és a tavalyi vb-bronz után hazai környezetben ért fel a csúcsra, és lett olimpiai bajnok, amivel Kanada első aranyérmét szerezték meg ebben a versenyszámban. Az orosz pár harmadik helyezése azt jelenti, hogy hosszú idő után előfordulhat, hogy az orosz műkorcsolyázók aranyérem nélkül fejezik be az olimpiai versenyeket.