Szurkolj Londonban !

Elhunyt Mark Lenzi, az 1992-es barcelonai olimpia férfi 3 méteres műugróversenyének bajnoka. A 43 évet élt amerikai sportoló halálát az Indiana Egyetem jelentette be, ugyanakkor az okot nem közölte. Édesanyja annyit árult el egy lapnak, hogy fiát az elmúlt két hétben kórházban kezelték, miután alacsony vérnyomás miatt elájult. Az 1 méteren 1991-ben világbajnoki ezüstérmes Lenzi a sportág meghatározó alakjának számított az 1990-es években. Ő volt az első ugró, aki egy gyakorlatára 100-nál magasabb pontszámot kapott, s ő az eddigi utolsó amerikai férfi műugró, aki olimpiai bajnok lett, illetve ötkarikás érmet szerzett.

A londoni olimpia számos brit sportoló számára élete lehetőségét jelenti. Így vannak ezzel az aktív fiatalok, de egyben sokan a korábbi évek, évtizedek legjobbjai közül is. Nem csoda, ha akadnak olyanok, akik a londoni szereplésért sok mindenre hajlandóak, így akár még a jól megérdemelt nyugdíjas korból is visszatérnek a 2012-es játékok kedvéért. A visszatérés gyötrelmeit vállalók közé tartozik a brit evezős legenda, Greg Searle is, aki tavaly, kilencévnyi (!) távollét után kezdte újra élsportolói pályafutását. A most 38 esztendős sportember már az 1992-es barcelonai olimpián is szerepelt, ahol ráadásul bátyjával Johnny Searle-el és a kormányos Garry Herberttel közösen aranyérmes volt a kormányos kettesek versenyében. Searle Atlantában a kormányos nélküli négyes tagjaként szerzett bronzérmet, majd a Sydneyben rendezett játékok után vonult vissza a versenyszerű evezéstől. Tavalyi visszatérésekor azt határozta el, hogy idénre szeretne bekerülni a válogatottba, 2011-ben világbajnoki érmes szeretne lenni, majd pedig az olimpiai aranyérmet is célba venné. A visszatérés egyelőre remekül sikerült, hiszen az új-zélandi világbajnokságon a brit nyolcassal rögtön ezüstérmet szerzett (alig fél hajóval lemaradva a győztes németek mögött), így 13 év elteltével ismét világbajnoki érmes lett evezésben. „Most már egyértelműen aranyéremre vágyom Londonból, hiszen alig egy éves felkészüléssel sikerült ilyen szintre eljutnom.” – nyilatkozta a hazájában nagy tiszteletnek örvendő evezős. Searle tavaly télen még egyedül készült, áprilisban viszont már bekerült a brit válogatottba, a nyár folyamán pedig a Világkupa sorozatban is találkozhattunk vele. Searle persze a kilenc éves „nyugdíj” alatt sem szakadt el a sporttól, többek között részt vett például a 2002-es vitorlázó Amerika Kupán is.

A franciák sem akarnak kimaradni a jóból... Azok után, hogy a 2018-as téli olimpiai játékok megrendezésért harcban lévő Pyeongchang városa a műkorcsolya aktuális olimpiai bajnokával, Yu Na Kim-mel, a németországi München városa pedig Katarina Witt-tel kampányol, a harmadik rivális is olimpiai bajnokot nyert meg kampányarcnak. Az elmúlt hét végén ugyanis a háromszoros olimpiai bajnok Marie-José Pérec megerősítette, hogy szerepet vállal az Annecy-2018 pályázat sikerre vitelében. A beszédes „gazella” becenévre hallgató francia futónő Barcelonában nyerte meg a 400 méteres síkfutást, majd Atlantában duplázott (200, 400), ráadásul a centenáriumi nyári játékokon ő volt a francia küldöttség zászlóvivője is a megnyitón. Amúgy eddig sem voltak híján a nagy neveknek a franciák, igaz az Albertville-ben mogulban győztes Edgar Grospiron (a pályázati bizottság vezetője) neve csak a téli sportokat közelről követők számára ismert, Pérec viszont már teljesíti a „világszerte ismert sportsztár” valamennyi kritériumát.

Marie-José Pérec sportolói pályafutása furcsa módon ért véget, amely szintén köthető az olimpiákhoz. A francia futónő ugyanis nagy esélyesként érkezett a 2000-es sydney-i olimpiára, ahol a Cathy Freeman-el történő összecsapása előtt egy nappal hazautazott. Az indoklás meglehetősen banális volt, a média által „hajszolt” futónőnek ugyanis elege lett a felhajtásból, így önként mondott le a történelmi triplázás lehetőségéről az egykörös távon. Pérec vett már részt olimpiai kampányban, hiszen a 2012-es nyári játékok megrendezésre pályázó Párizs pályázatát is segítette már (sikertelenül), így tudja, hogy most mire vállalkozott. A sporttól és a médiától amúgy sem távolodott el, hiszen visszavonulása óta a francia tulajdonú Eurosport sport csatornánál dolgozott kommentátorként.

Bár kevéssé közismert, de tény, hogy manapság is vannak még úgynevezett vegyes számok az olimpia programján, ahol férfiak és nők együtt versenyeznek. A vegyes páros számok mellett lovaglásban és néhány vitorlázó számban van még erre példa. A közelmúltban ilyen volt még a sportlövészet is, ahol az 1992-es barcelonai olimpián ráadásul egy igazi kuriózum is született, hiszen egy hölgy minden férfit vetélytársát megelőzve lett olimpiai bajnok. Igaly Diána athéni győzelme sokak számára örök emlék, amely lehet, hogy be sem következik, ha nincs egy bizonyos Zhang Shan. A skeet lövészet az 1968-as olimpián került fel az olimpiai programba, ahol 1972 és 1992 között nyílt versenyszámként rendezték, így a férfiak mellett nők is indulhattak benne. Zhang már a barcelonai olimpia selejtezőjében megmutatta, hogy számolni kell vele, ahol tökéletes (150 korong) teljesítménnyel előzött meg mindenkit.

Az akkor még 24 sportoló részvételével megrendezett elődöntőben is hibátlan volt a kínai versenyző, így 200 korongos (új olimpiai rekorddal) jutott be elsőként a fináléba. A döntőben ugyan megremegett a keze (két hiba 25 korongból), de így is 223 korongos teljesítménnyel lett a versenyszám történetének első női olimpiai bajnoka, megelőzve a perui Juan Giha-t (222 korong) és az olasz Bruno Rossetti-t (222 korong). A szám selejtezőjében amúgy Barcelonában két magyar is indult, a később olimpiai bronz- és aranyérmes Igaly Diána a 42. helyet (143 korong), míg Vasvári Erzsébet az 58. helyet (137 korong) szerezte meg. A sors furcsa fintora amúgy, hogy Zhang Atlantában nem tudott címet védeni, mivel a centenáriumi olimpián csak férfiak számára írták ki a skeet lövészetet, igaz az első önálló női olimpiai versenyen (2000 Sydney) egy rövid visszavonulás után ismét ott volt a mezőnyben, ahol a nyolcadik helyen végzett. Zhang a pekingi olimpia során (bár versenyezni is akart, végül nem tudott bekerülni a csapatba) már a kínai sportlövők menedzsmentjében dolgozott edzőként, de nem tartja elképzelhetetlennek, hogy még sportolóként is találkozunk vele ötkarikás játékokon.

A háromszoros olimpiai bajnok James Tomkins befejezi sikerekben gazdag pályafutását. A bejelentésnek megadta a módját a veterán evezős, aki 45. születésnapján, csütörtökön jelentette be a végleges elhatározást. A csodás karriert a háta mögött tudó ausztrál sportember hat olimpián (1988-2008) vett részt, ahol összesen négy érmet (három arany- és egy bronz) nyert, ezen felül pedig hét világbajnoki cím gazdájának is vallhatja magát. Tomkins az 1992-es barcelonai olimpián szerezte meg első aranyérmét, ahol a kormányos nélküli négyes (a legendás „Oarsome Foursome”) tagjaként ért fel a csúcsra, majd Atlantában ismét ebben a számban ünnepelhetett. A 2000-es olimpiára már átült a kormányos nélküli kettesbe, ahol bronzérmes volt, igaz négy évvel később Athénban már ebben a számban is (Drew Ginn-el közösen) aranyérmet szerzett. A pekingi olimpián, 43 évesen is ott ült az ausztrálok hajójában, ezúttal a végül hatodik helyen végzett nyolcasnak volt tagja. A kínai fővárosban ráadásul pályafutása csúcspontjaként az a megtiszteltetés is érte, hogy országa zászlaját vihette a megnyitóünnepségen.

„Az evezős sport egyik legendája vonul vissza ezennel. Ő és csapattársai korszakos egyéniségek voltak nem csak az ausztrál, de a nemzetközi evezős életben is. Megérdemli azt, hogy a valaha volt legjobba evezősök között emlegessék a nevét” – búcsúztatta Tomkinst az ausztrál válogatott jelenlegi edzője, Noel Donaldson. Tomkins pályafutásából a hat olimpiai szereplés emelhető ki, rajta kívül ugyanis csupán a cseh Jiri Ptak, a román Elisabeta Lipa, a kanadai Lesley Thompson, az észt Jüri Jaensson, a szintén cseh Vaclav Chalupa volt képes ilyen hosszú ötkarikás karriert felmutatni ebben a sportágban. Ráadásul tette mindezt úgy, hogy valamennyi olimpiáján pontszerző helyen végzett, hiszen élete első ilyen jellegű versenyén (1988-Szöul) is az ötödik helyen zárt az ausztrál nyolcassal.

Vasárnap reggel kórházba került az 1992-es barcelonai olimpia női tenisz olimpiai bajnoka, Jennifer Capriati. A háromszoros Grand Slam győztes amerikai teniszezőre eszméletlen állapotban találtak rá floridai szállodaszobájában. Az egykori kitűnő játékos válságos állapotát valószínűleg (vétlen) gyógyszer túladagolás okozhatta, Capriati állapota édesapja szerint a kórházi ápolást követően kielégítő. A fiatalon aratott sikerei után Capriati pályafutása 1993-ban kapott gellert, amikor marihuána birtoklása miatt került összeütközésbe a törvénnyel, majd a kábítószer rehabilitáció után többször is abbahagyta a teniszezést. Később azonban visszatért a nemzetközi tenisz cirkuszba, majd a 2001-02 közötti időszakban kétszer az ausztrál, egyszer pedig a francia nyílt teniszbajnokságot (Roland Garros) is megnyerte. 

A közelgő labdarúgó világbajnokság kapcsán is vannak olimpiai vonatkozású érdekességek. A labdarúgás történetében eddig mindössze tizenkét olyan játékos (ld. a cikk legalján lévő lista) van, aki olimpián és világbajnokságon egyaránt győzni tudott. Most azokat a játékosokat tekintjük át, akik olimpián már győztek és most történelmet írhatnak, hiszen ott szerepelnek a dél-afrikai vb-re nevezett, a szövetségi kapitányok által a napokban 23 fősre leszűkített keretek valamelyikében.

Időbeli vizsgálatunkat az 1992-ben győztes spanyol csapattal kezdjük. A Barcelonában győztes, a többek között Canizares, Luis Enrique vagy éppen Josep Guardiola fémjelezte generációból mostanra már mindenki kiöregedett, így a Vicente del Bosque által irányított EB-címvédő együttes dél-afrikai keretében most már egyiküket sem találjuk meg.

Lesznek az olimpiáról ismerős arcok egy másik afrikai résztvevő csapatban is, méghozzá a 2000-es olimpián győztes kameruni válogatottból. A Sydney-ben rendezett olimpia döntőjében Kamerun a rendes játékidőben 2-2-es döntetlent ért el Spanyolország ellen, majd a büntetők során 5-3-ra győzött, így zsinórban második afrikai csapatként nyert olimpiát labdarúgásban. Az akkori döntőben a rendes játékidőben és a büntetőpárbajban is betalált Samuel Eto’o, aki mellett a jelenleg a török Ankaragücü csapatát erősítő, az olimpiai tornán annak idején hatból öt meccsen pályára lépő Geremi is elmondhatja magáról, hogy az akkori csapatból most is itt van a Paul Le Guen edző által összeállított kameruni vb-keretben. Bár afrikai csapat még sohasem nyert vb-t (sőt a legjobb négy közé sem jutott be), de ettől függetlenül a Kanu-Eto’o-Geremi hármas is esélyes a történelmi tett végrehajtására. (Az egri Nagy Barnabásnak köszönjük az alábbi pontosítást: a kameruni csapat mostani kapusa, Idriss Carlos Kameni is ott volt annak idején Sydneyben, sőt mi több, a büntetőrúgásokkal véget ért döntőben 16 évesen ő hárította a spanyol Amaya büntetőjét, amivel Kamerun végül megnyerte az olimpiai bajnoki címet.)

A pekingi olimpián győztes együttesnek ismét tagja volt a mostani vb-keretben már csapatkapitánynak számító Mascherano (6/0). Az akkori csapatból a Nigéria elleni döntő egyetlen gólját szerző Angel di Maria (6/2), a mostanra már Aranylabdás, BL-győztes szupersztárrá avanzsált Lionel Messi (5/2), a kapus Sergio Romero (4/0) és a brazilok elleni elődöntőben két gólt szerző Sergio Agüero (5/2) is duplázhat a dél-afrikai vb-n.

Egészséges ikerpárnak adott életet az olimpiai ezüstérmes úszónő, Szabó Tünde. A kilencvenes években Egerszegi Krisztina mögött rendre másodikként záró, minden idők egyik legjobb hátúszójának tartott nyíregyházi születésű versenyzőnek kislánya (Karolina – 3010g, 52 cm) és kisfia (Dorián, 3430g, 52 cm) született. A 2003 márciusában a Playboy magyar nyelvű kiadásának címlapján is szereplő 35 éves úszónőnek korábban is született már gyermeke, az úszóként is sikeres Evelyn 13 esztendősen kapott most két kistestvért. Ezúton is gratulálunk Szabó Tündének !

Misa mackó, Cobi vagy Hodori ábrája sok olimpia barát számára lehet ismerős, hiszen ők mindannyian egy-egy nyári olimpia kabalafigurái voltak. Jóval kevésbé ismertek viszont a paralimpiai játékok kabalafigurái, amelyek ugyan szintén gondos művészeti tervezés után kerültek kialakításra, de mégsem annyira közismertek, mint az olimpiai kabalák. Most a nyári paralimpiai játékok (1980 óta meglévő) kabala figuráit mutatjuk be:

Az 1996-ban az Egyesült Államokban rendezett nyári olimpia kabalafigurája (Izzy) sokak számára közismert, a paralimpiai kabala állatot viszont meglepő módon - az üzleti szempontokat mindig szem előtt tartó amerikai szervezőknek - nem sikerült igazából pénzzé tenniük. Érdekes ugyanakkor, hogy a paralimpiai sportok számára ezt követően létrehozott Blazesports program azóta is (ugyanezzel a sasos logóval) üzemel, méghozzá a sérült sportolók számára igencsak sikeres módon. A főnixként szárnyaló madár amúgy Atlanta város jelképének is számít.

1992 – Barcelona

1988 – Szöul

1980 – Arnhem

A közelmúltban volt szerencsém Barcelonába utazni, ahol a sportrajongók számára kötelezőnek számító olimpiai létesítmények megtekintése mellett természetesen az Olimpiai Múzeumot sem hagyhattam ki. A 2007. március 21-én megnyílt múzeum gazdag, ugyanakkor eléggé rendszerezetlen gyűjteménnyel rendelkezik. A kétszintes kiállítási terület elején a világ sportjainak összességét igyekeztek (kicsit hevenyészett módon) bemutatni.

Voltak ugyan érdekes sportvonatkozású emléktárgyak (Jan-Ove Waldner asztalitenisz ütője, Pete Sampras és Steffi Graf teniszütője, Miguel Indurain kerékpárja, Mika Häkkinen Formula-1-es autója, Manuel Estiarte vízilabdázó úszónadrágja) a gyűjteményben, de ezen a részen nem sok koncepció volt felfedezhető. Magyar szempontból az öttusázó Vörös Zsuzsanna és a sportlövő Takács Károly fotója fedezhető fel a múzeum kiállítási anyagában. A kiállítás közepén egy látványos multimédiás rész következett, ahol a lausanne-i Olimpiai Múzeum (ide sajnos nagyon leszűkített) videó gyűjteményéből lehetett olimpiai videókat nézegetni.

Ami viszont nagyon tetszett, az a barcelonai olimpiáról szóló rész, a spanyolok valamennyi aranyérmesükről megemlékeztek, többek között a legendás középtávfutó Fermin Cacho cipője is szerepel a kiállítási tárgyak között. Külön érdekessége a múzeumnak az egykori NOB-elnök Juan Antonio Samaranch fotóiból, személyes tárgyaiból kialakított rész, amely a katalán sportvezető közelmúltbeli halála miatt még inkább felértékelődött. Az egykoron nagykövetként is dolgozó Samaranch fiatalabb korában görhoki játékosként aktívan sportolt is, a mellékelt kép igazi kuriózumnak számít vele kapcsolatban.