Szurkolj Londonban !

Az ausztrál szövetség tájékoztatása szerint vasárnap 73 esztendős korában elhunyt Murray Rose, négyszeres olimpiai bajnok úszó. A skót születésű, de a második világháború után szüleivel Ausztráliába kivándorolt Rose már Sydneyben tanult meg úszni, és ausztrál színekben lett 17 évesen az 1956-os nyári olimpia sztárja. Melbourne-ben ugyanis három aranyérmet szerzett, hiszen a 400 és az 1500 méteres gyorsúszás megnyerése mellett tagja volt a szintén első helyen végző 4x200-as gyorsváltónak is.

Négy évvel később Rómában megvédte címét, ahol újra megnyerte a 400 méteres gyorsúszást. A karácsony óta leukémiával kezelt Rose a 2000-ben Sydneyben rendezett nyári olimpián is szerepet kapott, ahol egyike volt azon megbecsült és sikeres sportembereknek, akik az olimpia megnyitóünnepségére behozták az olimpiai zászlót.

Akad a nagy visszatérők között, aki képes lehet eljutni korábbi szintjére – Libby Trickett már egyre komolyabban gondolhatja londoni szereplését. Az úszósport több visszatérője (ld. Janet Evans és Dara Torres nagyravágyó bejelentéseit, vagy éppen az ausztrál Ian Thorpe szárnyaszegett próbálkozásait) is szembesült már a hosszú idő utáni újrakezdés nehézségeivel. Hasonló procedúrán ment végig az utóbbi hónapokban a háromszoros olimpiai bajnok Libby Trickett is, aki viszont pénteken plusz motivációhoz jutott. A harmadik olimpiájára készülő nyolcszoros világbajnok úszó ugyanis Új-Dél Wales állam bajnokságán 54,87-es időeredményt ért el 100 méteres gyorsúszásban, ami egy másodperccel jobb idő, mint amit visszatérése óta valaha is úszott.

Trickett 2009 végén fejezte be aktív pályafutását és majdnem két éves szünet után tavaly júniusban kezdte újra a versenyzést. „Eléggé bizarr eredmény volt, mert nem vártam hasonlót. Tavaly ilyenkor még 1,02 körüli időt úsztam, ha ehhez nézzük az eredményt, akkor parádés. Az 55 alatti úszás már versenyképes nemzetközi szinten is. ” - mondta a 27 éves versenyző, aki az alig egy hónap múlva sorra kerülő ausztrál olimpiai válogatóra készül. Trickett a közelmúltban állt össze ismét korábbi edzőjével, Stephan Widmerrel, aki a pekingi olimpián 100 pillangón aranyéremig, 100 gyorson pedig ezüstig vezette.

Olykor még egy olimpiai és világbajnok is elveszítheti a motivációt - ez történt az ausztrál Steven Hookerrel. Veszélybe került Steven Hooker címvédése a londoni olimpián. A roppant sérülékeny rúdugró ugyanis elveszítette motivációját és kérdés, hogy Londonra, az olimpia idejére újra tudja-e építeni magát. A 2009-es világbajnok ausztrál versenyző egyelőre minden versenyétől visszalépett, így nem indul el többe között az áprilisi ausztrál bajnokságon sem. „Egyelőre elszállt az önbizalmam. Márpedig arra szükség van akkor, amikor az ember a nekifutó végén áll, majd egy rövid nekifutás után leböki a rúdját és felrepül hatméteres magasságba” - mondta a 30 esztendős ugró, aki a 2009-ben Bostonban teljesített 606 centiméteres ugrásával Szergej Bubka után a második legjobb rúdugrónak számít a versenyszám történetében.

Hooker nem most kér először „türelmi időt” a sportágban, volt már ilyenre példa kilenc évvel ezelőtt is. „A 2003-as évem is hasonlóan alakult, de ott még ennél is rosszabb volt a helyzet. Akkor ugyanis komoly hátsérülésem volt, nekifutás és ugrás közben pedig folyamatosan ezen jártak a gondolataim. A következő évem azonban már sokkal jobban alakult, hiszen kvalifikáltam magam az athéni olimpiára. A 2005-ös év pedig már kiemelkedő volt, hiszen 587 cm-t is teljesítettem és ezzel a legjobbak közé kerültem” - mondta Hooker, aki most - testileg - legalább egészségesen várja a 2012-es évet.

„Az első hazai verseny után Adelaide-ben éreztem, hogy valami nem stimmel. Tudtam, hogy bajban vagyok. Csak öt métert tudtam átugrani és a következő heti edzések katasztrofálisnak voltak. Leültem edzőmmel, Alex Parnovval és a pszichológusommal, a közös döntésünk pedig az volt, hogy le kell mondani a teljes szezont” - osztotta meg kételyeit őszintén Hooker. A londoni olimpiai szerepléshez viszont még meg kellene ugrania az IAAF szintjét (572 cm), még a július 8-ai határidő előtt - amire jelen állás szerint kevés az esélye.

Bár sok honfitársa (pl. Ian Thorpe, Michael Klim) a londoni olimpiára történő visszatérésen töri a fejét, Grant Hackett-et már nem foglalkoztatja a medencék világa. „A sport Michael Schumacherjei és Lance Armstrongjai milliókat kerestek pályafutásuk során, de valószínűleg azért térnek vissza mindig, mert nem találnak a civil életben olyan dolgot, amihez hasonló szenvedéllyel tudnak viszonyulni, mint a sporthoz” - nyilatkozta egy ausztrál sport fórumon Hackett.

Az ausztrál úszó ezzel ellentétben úgy tűnik, a civil életben is hamar sikeressé vált. Még profi úszó volt, amikor pénzügyi tanulmányokat folytatott, a pekingi olimpia utáni visszavonulását követően pedig öltönyre és aktatáskára cserélte a sportos szerelését és beállt dolgozni a Westpac Banking nevű céghez. Azóta ő a felelőse a bank sport és szórakoztatóipari üzletágáért, emellett pedig televíziós szakkommentátorként is dolgozik. Hackett viszont még ezzel sem elégszik meg, a versenyszellem tovább dolgozik benne, a hírek szerint hamarosan a politikai hadszíntéren is megméretteti magát.

A londoni olimpia közeledtével a szigetországban is jobban előtérbe kerülnek az olimpiai hagyományok. A 2012-es nyári olimpia előtt a brit sportélet történelmi adósságot pótolhat az ország első olimpiai bajnokával, Launceston Elliot-tal szemben. Az 1896-os athéni olimpián győztes sportoló a Melbourne egyik külvárosában található Fawkner temetőben egy jelöletlen sírban nyugszik, ami azonban hamarosan megváltozhat. „Nagy szégyen, hogy első bajnokunk egy jelöletlen sírban nyugszik. Nem akármilyen utazást tett meg ő is annak idején az olimpiai győzelemig.” – nyilatkozta egy ausztrál lapnak Sebastian Coe a londoni szervezőbizottság elnöke, aki maga is kétszeres olimpiai bajnok, így tudja, hogy mivel jár az ötkarikás játékokon elért siker. A Brit Olimpiai Szövetség (BOA) a hírről értesülve természetesen azonnal a megoldáson kezdett el dolgozni, melynek eredménye az lesz, hogy Elliot hamarosan sírkövet kap majd, amely megemlékezik arról, hogy ő volt - az olimpiákon azóta is roppant sikeres - Nagy-Britannia első olimpiai bajnoka.

Az ausztrálok számára azért is lehet meglepő a múlt iránti közömbösség, mert az ő első olimpiai bajnokuk, Edwin Flack számos utcának, térnek adta a nevét hazájában, ráadásul otthonában, Berwickben egy bronz szobor is emléket állít az 1935-ben elhunyt sportolónak. Az 1896-ban atlétikában (800 és 1500 méteren) győztes ausztrál futóról ráadásul 1996-ban az olimpiai centenárium évében külön bélyeget is bocsátottak ki az ötödik kontinensen.

A skót arisztokrata családból származó Elliot ezzel szemben szinte teljesen a feledés homályába merült hazájában. Flackhez hasonlóan ő is az 1896-os athéni olimpián remekelt, ahol bajnoki címet szerzett az egykarú súlyemelésben (71 kg-al), emellett pedig a kétkarú emelésben is ezüstérmes lett. A birkózásban és a 100 méteres síkfutásban is induló Elliot 1874-ben Indiában született, de Tasmániában nevelkedett – talán ezzel is magyarázható, hogy kevés nyomot hagyott a brit sportéletben. Első felfedezője Eugen Sandow, a modern testépítés megalapozója volt, akinek a szárnyai alatt 19 évesen már brit súlyemelő bajnoki címet szerzett. Mivel az 1900-as párizsi olimpián nem rendeztek súlyemelő versenyeket, így akkor diszkoszvetésben indult és a magyar Bauer Rudolf mögött a 11. helyen végzett. Elliot 1923-ban vándorolt ki Ausztráliába, ahol Melbourne mellett egy farmon élt, mielőtt 1930. augusztus nyolcadikán rákbetegségben életét veszítette.

Az ausztrál olimpiai küldöttség az olaszországi Varese-ben építi ki a londoni olimpia előtti felkészülési bázisát. A napokban létrejött megállapodás értelmében az ausztrálok 12 millió dollárt fordítanak arra, hogy sportolóik a megfelelő körülmények között készülhessenek fel az Európában sorra kerülő játékokra. Az európai edzőközpontként szolgáló létesítmény alkalmas lesz 15 különböző sportág versenyzői számára is az olimpiai felkészülésre. A varesei sportközpont ötcsillagos elhelyezést, a megfelelő sportlétesítményeket és sporttudományos hátteret is biztosít az ötödik kontinens sportolóinak.

A március elején megkötött megállapodást az ausztrál sportminiszter, Mark Arib személyesen látta el kézjegyével. Az ausztrál csapatok pedig ezt követően hamarosan meg is kezdik majd az olaszországi edzőközpont kihasználását. Elsőként néhány nap múlva az asztaliteniszezők, majd április elején a kerekes székes kosárlabda válogatott érkezik. Az ausztrál sportolók számára a londoni helyszín meglehetősen távoli (ezt a magyarok is megtapasztalhatták a 2000-es olimpia idején), így számukra fontos tényező lesz az akklimatizáció, amelyre a legjobb módszer egy saját edzőközpont létrehozása lehet. Az ausztrálok az átállás megkönnyítése mellett ezzel a megoldással sokat spórolnak is, ráadásul az egyes sportágak képviselői számára megkönnyítik az utazások szervezését és foglalását is.

Az ausztrál evezős és kerékpáros válogatott már több mint egy évtizede rendszerese Varese-ben készül, az itt található tó ideális helyszín a vízi sportokat űzők (evezés, kajak-kenu) számára. „A világ sport nagyhatalmai ellen szállunk harcba Londonban, amelyek sokkal nagyobb pénzügyi erőforrásokkal rendelkeznek, mint mi. Ezzel nem tudunk versenyezni, így kénytelenek vagyunk előre tervezett módon készülni és egységes stratégia mentén gondolkozni.” – indokolta az ausztrálok helyszínválasztását a sportminiszter. A központ nem csak az ausztrál olimpiai sportágak számára lesz nyitott, Arib elmondása szerint nem olimpiai sportágak Európában szereplő ausztrál versenyzőit is várják Varesebe.

Az edzőközpont egyszerre 50 sportoló elszállásolására alkalmas, de amennyiben ennél nagyobb igény mutatkozik, akkor a város szállodáiban ennél jóval bővebb a kapacitás. A létesítmény továbbra is olasz tartományi tulajdonban marad, de ausztrálok 10 évre szólóan kibérelték azt, megfejelve mindezt további 5+5 éves opciós joggal is.

A napokban fontos döntésre szánta el magát az ausztrálok triatlonos klasszisa, Chris McCormack. A Hawaii-n rendezett legendás Ironman verseny kétszeres győztese (2007, 2010) ugyanis az ausztrál Daily Telegraph értesülései szerint a hosszú távú versenyek helyett idén ismét az olimpiai távra koncentrál, hiszen szeretne részt venni a londoni olimpián. „Az egyetlen dolog, amit bánok eddig pályafutásomból, hogy sohasem szerepelhettem olimpián. Ez az utolsó esélyem, ha most nem jön össze, akkor sohasem.” – mondta a 38 esztendős sportember, aki így lemond arról a lehetőségről, hogy idén megvédje Hawaii Ironman címét.

McCormack fiatalabb korában rengeteget versenyzett az olimpiai távon (1,5 km úszás, 40 km kerékpározás, 10 km futás), ebben a szakágban 1997-ben például egy szezonon belül lett világbajnok és Világkupa győztes is, amit a férfiak közül ő tudott elsőként megvalósítani. A sportág első olimpiai szereplése (2000 – Sydney) alkalmával viszont mégsem volt ott a hazai csapatban, mert ellentmondásos körülmények között az utolsó pillanatban kihagyták onnan. „Az olimpia előtt hiába voltam harmadik helyezett a világranglistán, mégis kihagytak a csapatból. Sydney után nagyon dühös voltam, három éven keresztül, 33 versenyen át veretlen voltam akkoriban és vezettem is a világranglistát. Hiába volt az egyik legjobb barátom a Sydneyben olimpiát nyerő kanadai Simon Whitfield, a játékok után szinte vadásztam rá. Minden létező versenyen el akartam indulni, ahol ő is ott volt. Tíz versenyből tízszer legyőztem őt, óriási motiváció volt bennem arra, hogy bizonyítsam, az olimpián lett volna a helyem. A szövetség megfosztott ettől, amit máig nem felejtek el.„ – nyilatkozta a triatlonos körökben „Macca” becenévvel illetett sportoló a döntés utáni lelkiállapotáról.

Csalódottságában az Egyesült Államokba költözött, majd a magyar triatlon sport klasszisához, Kropkó Péterhez hasonlóan neki is az olimpiai táv kontra Ironman dilemmával kellett szembesülnie és végül utóbbi mellett döntött. Az ausztrál szövetség ugyan 2002-ben megkereste őt azzal, hogy legyen tagja a 2004-es athéni játékokra készülő válogatott keretnek, de mivel nem kapott rá garanciát, hogy ezúttal nem fog kimaradni a csapatból, így végül nem-mel válaszolt a felkérésre. A világ legjobb Ironman versenyzőjének számító McCormack most, tíz év elteltével mégis meghozta a döntést arról, hogy újra nekifut az olimpiai távnak. A londoni játékok idején 39 esztendős lesz, így sokak szerint nem lehet esélye a jó eredményre. Igaz, amikor az Ironman távra váltott, akkor is azt mondták róla, hogy sohasem nyeri meg a legendás Hawaii versenyt…

Úgy tűnik, hogy nincs megállás az ausztrál úszósportban, hiszen Libby Trcikett, Ian Thorpe és Geoff Huegill után a napokban a kétszeres olimpiai bajnok Michael Klim is bejelentette, hogy újrakezdi a versenyzést. A lengyelországi Gdyniában született, 33 éves sportember csaknem négyévi szünetet követően jelentette be, hogy visszatér a medencébe, és megpróbálja kiharcolni a londoni olimpiai részvételt. A másik három világklasszis úszóhoz hasonlóan Klim célja sem lehet más, mint a londoni olimpián történő részvétel kiharcolása.

„Ha sikerülne az olimpiai válogató, az fantasztikus, ha pedig még Londonba is kijutnék, az egyenesen elképesztő lenne!” - nyilatkozta Klim, aki váll- és hátfájdalmai miatt bejelentett 2007-es visszavonulása előtt 100 m gyorson és 100 m pillangón is világcsúcstartó volt. Olimpiai aranyat a 2000-es olimpián szerzett az ausztrálok 4x100, illetve 4x200 méteres gyorsváltójának tagjaként, egyéniben ugyanott ezüstérmes volt a 100 méteres pillangóúszásban. A világbajnokságokat tekintve - 1998-ban, 2001-ben és 2007-ben - összesen hatszor volt első. „Nincsenek elvárásaim magammal szemben. Nem tudom, hogy a szervezetem alkalmas lesz-e a versenyzésre, nem tudom, hogy a feleségem és a gyerekeim miként fogják viselni a dolgot.” – mondta Klim, akinek harmadik gyermeke júniusra várható. Az ausztrál úszó legfőbb célja az lehet, hogy bekerüljön a 4x100 méteres gyorsúszó váltóba. Klim azt is elmondta, hogy a visszatérést elősegítette az úszósportban az utóbbi időben előtérbe kerülő filozófia, amely az edzések mennyiségi növelés helyett a kevesebb, de okosabb, célzottabb lefolyású tréninget helyezi előtérbe.

A visszatérést fontolgatja az ausztrálok ötszörös olimpiai bajnok úszója, Ian Thorpe. A pályafutását 2006 novemberében a motiváció hiánya miatt befejező, még most is csupán 28 éves úszó ugyanis ismét a medencében edz és egyes hírek szerint nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a 2012-es londoni olimpián újra versenyezni fog. Thorpe elmondta, hogy most már teljesen felépült abból a két évvel ezelőtt Kínában, a pekingi olimpia ideje alatt elszenvedett autóbalesetből, amelynek következtében komolyabb vállfájdalmai voltak. Thorpe menedzsere, David Flaskas az egyik Sydneyben megjelenő újságnak elmondta, hogy pártfogoltja valóban edzésbe állt, de a tényleges visszatérésről szóló döntést nyilván nem egyetlen nap leforgása alatt fogja meghozni. Thorpe egyelőre nem tett hivatalos bejelentést a visszatérésről, amit amúgy is csak azt követően tehetne meg, ha kilenc hónapra előre hivatalosan jelzi a nemzetközi szövetség felé ezen szándékát. Az ausztrál úszó ezen esetben kerülne ugyanis csak be a hivatalos dopping-regiszterbe (ezt a Szepesi-ügy óta sajnos már mi is tudjuk), amely alapján felkészülése során bármikor újra ellenőrizhetővé válhatna. „Egyelőre Ian élvezi az edzéseket, de addig még sok időnek el kell telnie, amíg komoly döntést hozhatunk a visszatérés ügyében. Ugyanakkor tudjuk, hogy sohasem mondhatjuk azt, hogy soha.” – tette hozzá Flaskas. A hírek szerint Thorpe visszatérési kedvét az is fokozhatja, hogy jó barátja, Geoff Huegill a közelmúltban sikeresen, a Nemzetközösségi Játékokon szerzett aranyéremmel tért vissza az uszodák világába.

"Már izgatottan várom azt a pillanatot, hogy újra klór szagom legyen" - az olimpiai bajnok ausztrál úszó, Libby Tricket arról, hogy mi motiválja a visszatérésre