Szurkolj Londonban !

Tíz évvel ezelőtt (2000. szeptember 15-én) nyitották meg a XXVII. Nyári Olimpiai Játékokat Sydney városában. Az évforduló kapcsán az ausztrálok nagyszabású ünnepséget szervezetek, amelynek középpontjában természetesen az akkori szupersztár, a 400 méteres síkfutás olimpiai bajnoka, Cathy Freeman volt. „Azóta sem halványodtak el az emlékek, az ottani élményeket életem végéig magamban fogok hordani. Remélem, hogy ezek az események nem csak számomra, de a még meg nem született leszármazottaim számára is kitörölhetetlen emléket jelentenek.” – nyilatkozta az ünnepségen Freeman, akit annak idején a láng meggyújtására is felkértek a szervezők. A néhai Juan Antonio Samaranch által minden idők legjobb olimpiájának titulált eseményre stílszerűen emlékeztek az ausztrálok, hiszen Freeman ismét meggyújtotta az olimpiai lángot, ezúttal a Sydneyben paralimpiai bajnok Louise Sauvage társaságában az olimpiai stadiontól 150 méterre.

Az ünnepségen az olimpiát 16 aranyéremmel záró ausztrál küldöttség további sikeremberei is részt vettek, a hazai vízben három aranyérmet szerző úszó, Ian Thorpe is ott volt a meghívottak között. A mostani összejövetel kitűnő alkalom volt arra, hogy a Sydneyben hatalmas meglepetésre győztes 4x100-as gyorsúszó váltójuk tagjai - tíz év után először - ismét találkozzanak egymással. Az Ian Thorpe, Michael Klim, Chris Fydler, Ashley Callus összeállítású váltó világcsúcsot úszva végül csak hajszállal (0,19 sec-el) előzte meg az amerikai váltót, majd a parton furcsa örömünnepet hajtott végre. A négy ausztrál ugyanis léggitár mozdulatokat végzett (ld. képen lent) és ezzel fricskázta meg a legyőzött amerikai váltó megmondó emberét, ifj. Gary Hall-t, aki még az olimpia előtt azt ígérte, hogy úgy elverik a mezőnyt, mint ha gitárt pengetnének. Az igencsak emlékezetesre sikerült ünneplési módon Thorpe javasolta a társaknak. „Életem legszebb napjait éltem akkor, de a 400 gyorson szerzett győzelem után nem tudtam igazából felszabadultan ünnepelni, ott viszont eszembe jutott ez a dolog és végre igazán elengedtük magunkat.” – nyilatkozta az ötszörös olimpiai bajnok a tíz évvel ezelőtti döntő után történtekről.

Az ausztrálok jubileumi ünneplését a NOB elnöke, Jacques Rogge nem tudott részt venni, igaz videó üzenetben köszöntötte a résztvevőket. Az úszók (Grant Hackett, Susie O’Neill és Libby Trickett is jelen volt) mellett a vancouveri olimpia ausztrál sztárja, Torah Bright is ott volt az ünnepségen, valamint teljes létszámban megjelent - a Görgényi István irányításával - a női vízilabdázás első olimpiai bajnoki címét megszerző ausztrál csapat is. Az ünnepi megemlékezés az esti órákban hatalmas kerti partival zárult, ahova a tíz évvel ezelőtti önkéntesek (47.000-en) valamennyien hivatalosak voltak.

Tíz hónappal visszavonulása után a folytatás mellett döntött Libby Trickett, az ausztrálok háromszoros olimpiai bajnok úszója. A 25 éves sportoló tavaly a számára viszonylag sikertelen római világbajnokság után - egy ezüst- és két bronzérmet szerzett - hosszabb pihenőre vonult, majd decemberben közölte: felhagy a versenysporttal. „Nemrég a csendes-óceáni bajnokságot nézve született meg bennem a döntés. Szeretnék elindulni a 2012-es londoni játékokon is” - jelentette ki szerdán. Trickett - lánykori nevén Lenton - 2004-ben, Athénban egy (4x100 m gyors), Pekingben pedig két (100 m pillangó, 4x100 m vegyes) aranyérmet nyert, ezen kívül a vb-ken nyolcszor állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára. A 2007-es melbourne-i világbajnokságon összesen öt elsőséget gyűjtött.

A háromszoros olimpiai bajnok James Tomkins befejezi sikerekben gazdag pályafutását. A bejelentésnek megadta a módját a veterán evezős, aki 45. születésnapján, csütörtökön jelentette be a végleges elhatározást. A csodás karriert a háta mögött tudó ausztrál sportember hat olimpián (1988-2008) vett részt, ahol összesen négy érmet (három arany- és egy bronz) nyert, ezen felül pedig hét világbajnoki cím gazdájának is vallhatja magát. Tomkins az 1992-es barcelonai olimpián szerezte meg első aranyérmét, ahol a kormányos nélküli négyes (a legendás „Oarsome Foursome”) tagjaként ért fel a csúcsra, majd Atlantában ismét ebben a számban ünnepelhetett. A 2000-es olimpiára már átült a kormányos nélküli kettesbe, ahol bronzérmes volt, igaz négy évvel később Athénban már ebben a számban is (Drew Ginn-el közösen) aranyérmet szerzett. A pekingi olimpián, 43 évesen is ott ült az ausztrálok hajójában, ezúttal a végül hatodik helyen végzett nyolcasnak volt tagja. A kínai fővárosban ráadásul pályafutása csúcspontjaként az a megtiszteltetés is érte, hogy országa zászlaját vihette a megnyitóünnepségen.

„Az evezős sport egyik legendája vonul vissza ezennel. Ő és csapattársai korszakos egyéniségek voltak nem csak az ausztrál, de a nemzetközi evezős életben is. Megérdemli azt, hogy a valaha volt legjobba evezősök között emlegessék a nevét” – búcsúztatta Tomkinst az ausztrál válogatott jelenlegi edzője, Noel Donaldson. Tomkins pályafutásából a hat olimpiai szereplés emelhető ki, rajta kívül ugyanis csupán a cseh Jiri Ptak, a román Elisabeta Lipa, a kanadai Lesley Thompson, az észt Jüri Jaensson, a szintén cseh Vaclav Chalupa volt képes ilyen hosszú ötkarikás karriert felmutatni ebben a sportágban. Ráadásul tette mindezt úgy, hogy valamennyi olimpiáján pontszerző helyen végzett, hiszen élete első ilyen jellegű versenyén (1988-Szöul) is az ötödik helyen zárt az ausztrál nyolcassal.

Nem csak nekünk van „Nagy Laci-ügyünk”, a londoni olimpia közeledtével (már csak két év van a rajtig) sok sikeres sportoló kapcsán zajlanak még háttértárgyalások az esetleges hazaváltásról (ld. például korábbi cikkünket Szergej Litvinovról). Az ausztrálok kétszeres világbajnok atlétájáról, Jana Rawlinson-ról is felvetődött, hogy hazát cserél és esetleg brit színekben próbálkozik meg az aranyszerzéssel 2012-ben. Az ausztrál sajtóval és az atlétikai szövetség illetékeseivel amúgy sem felhőtlen viszonyt ápoló, 27 éves sportolónő esetleges távozása nagy vihart kavart az ötödik kontinensen, ugyanakkor a versenyző menedzsere az elmúlt hét végén kategorikusan cáfolta a váltást. A Sydneyben született, a 400 méteres gátfutásban 2003-ban és 2007-ben világbajnoki címet szerző Rawlinson a hírek szerint nagyobb pénzügyi támogatásra kapott ígéretet a britektől, ami megkönnyíthetné az utóbbi időszakban elszenvedett kellemetlen sérüléseiből történő felépülését.

Első hallásra nekem is meglepetésnek tűnt, de igaz: Hobart városa pályázik a 2020-as nyári olimpia megrendezésére. Illetve egészen pontosan fogalmazva, tervez pályázni (hasonlóan Budapesthez). A sportot kedvelők számára ez a város a Sydney-Hobart vitorlás versenyről lehet híres talán, de amúgy ez a 220.000 lakossal rendelkező Ausztrália legdélebbi részén (Tasmániában) található város kevesek számára ismert. Na ezen szeretett volna változtatni két rádiós, Bent Waterworth és Joshua Shoobridge, akik kitalálták a Hobart 2020 kampányt. Az először még félig meddig viccesnek induló projekt azóta már jóval komolyabbá vált, az ötlet óta eltelt hat hónapban tapasztalt széleskörű társadalmi támogatás okán pedig szépen kinőtte magát. Az ausztrálok persze nem rutintalanok az olimpiai pályázatokban (1956-ban Melbourne, 2000-ben Sydney révén rendezők is voltak – ez utóbbi előtt pedig Melbourne és Brisbane városa is pályázott már), így ha ők elhatároznak valamit, azt muszáj komolyan venni.