Szurkolj Londonban !

A közelgő labdarúgó világbajnokság kapcsán is vannak olimpiai vonatkozású érdekességek. A labdarúgás történetében eddig mindössze tizenkét olyan játékos (ld. a cikk legalján lévő lista) van, aki olimpián és világbajnokságon egyaránt győzni tudott. Most azokat a játékosokat tekintjük át, akik olimpián már győztek és most történelmet írhatnak, hiszen ott szerepelnek a dél-afrikai vb-re nevezett, a szövetségi kapitányok által a napokban 23 fősre leszűkített keretek valamelyikében.

Időbeli vizsgálatunkat az 1992-ben győztes spanyol csapattal kezdjük. A Barcelonában győztes, a többek között Canizares, Luis Enrique vagy éppen Josep Guardiola fémjelezte generációból mostanra már mindenki kiöregedett, így a Vicente del Bosque által irányított EB-címvédő együttes dél-afrikai keretében most már egyiküket sem találjuk meg.

Lesznek az olimpiáról ismerős arcok egy másik afrikai résztvevő csapatban is, méghozzá a 2000-es olimpián győztes kameruni válogatottból. A Sydney-ben rendezett olimpia döntőjében Kamerun a rendes játékidőben 2-2-es döntetlent ért el Spanyolország ellen, majd a büntetők során 5-3-ra győzött, így zsinórban második afrikai csapatként nyert olimpiát labdarúgásban. Az akkori döntőben a rendes játékidőben és a büntetőpárbajban is betalált Samuel Eto’o, aki mellett a jelenleg a török Ankaragücü csapatát erősítő, az olimpiai tornán annak idején hatból öt meccsen pályára lépő Geremi is elmondhatja magáról, hogy az akkori csapatból most is itt van a Paul Le Guen edző által összeállított kameruni vb-keretben. Bár afrikai csapat még sohasem nyert vb-t (sőt a legjobb négy közé sem jutott be), de ettől függetlenül a Kanu-Eto’o-Geremi hármas is esélyes a történelmi tett végrehajtására. (Az egri Nagy Barnabásnak köszönjük az alábbi pontosítást: a kameruni csapat mostani kapusa, Idriss Carlos Kameni is ott volt annak idején Sydneyben, sőt mi több, a büntetőrúgásokkal véget ért döntőben 16 évesen ő hárította a spanyol Amaya büntetőjét, amivel Kamerun végül megnyerte az olimpiai bajnoki címet.)

A pekingi olimpián győztes együttesnek ismét tagja volt a mostani vb-keretben már csapatkapitánynak számító Mascherano (6/0). Az akkori csapatból a Nigéria elleni döntő egyetlen gólját szerző Angel di Maria (6/2), a mostanra már Aranylabdás, BL-győztes szupersztárrá avanzsált Lionel Messi (5/2), a kapus Sergio Romero (4/0) és a brazilok elleni elődöntőben két gólt szerző Sergio Agüero (5/2) is duplázhat a dél-afrikai vb-n.

A technikai fejlődésének köszönhetően már nem csak magyar nyelvű (de magyar vonatkozású) sport közvetítések is fellelhetők manapság a világhálón. A napokban került fel az egyik népszerű fájlmegosztó oldalra Borkai Zsolt 1988-as győzelmének az angol nyelvű kommentálása, amely Dávid Sándor magyar nyelvű közvetítése mellett igazi különlegességnek számít. A lólengés döntőjének valamennyi finalistáját magában foglaló tíz perces videón a magyar tornász 03:02-05:20 között látható, ahol érdemes figyelni az angolok szakmai észrevételeit is.

A műugró sport egyik kiemelkedő klasszisát tisztelhetjük Greg Louganis személyében. A négyszeres olimpiai bajnok amerikai ugró pályafutásában van egy különleges epizód, amely az 1988-as szöuli olimpia műugró (3 méter) versenyéhez köthető. A selejtező során ugyanis az egyik ugrásánál beverte a fejét a deszkába (ld. videó), de sérülése szerencsére nem volt annyira súlyos, így folytatni tudta a versenyt. Érdekesség, hogy az ekkor, az olimpia alatt elvégzett orvosi vizsgálatokon fény derült arra, hogy Louganis HIV fertőzött, amit a versenyző és edzője (Ron O’Brien) már hat hónappal korábban tudott, de titkolták a világ elől, így nem kis veszélybe sodorták a többi versenyzőt  a vízbe jutó véren keresztül. Ráadásul a Louganis sebét ellátó orvos kesztyűt sem viselt az ápolás során...

Louganis életéről később könyv is készült (Breaking the surface címmel), amely öt héten keresztül vezette a New York Times eladási listáját. A korábban több filmben is szereplő, nagy kutyabarát hírében álló Louganis jelenleg agility versenyeken vesz részt leghűségesebb társával, így az idén januárban immáron ötvenedik születésnapját ünneplő legenda továbbra sem szakadt el a sporttól.

Az amerikai csapat moszkvai bojkottja miatt ugyan az 1980-as náyri olimpián nem vehetett részt, de Greg Louganis ezt követően az 1984-es los angelesi és az 1988-as szöuli olimpián is megnyerte a műugrás (3 méter) illetve a toronyugrás (10 méter) versenyszámot. A los angelesi játékokról készült videófilm hűen adja át az amerikai klasszis képességiet és egyben remek reklám a műugró sportnak is:

Az 1988-as szöuli nyári olimpia közvetítése még nem a technikai tökéletességről volt híres, de ettől függetlenül így is sokan könnyezték meg Dobor Dezső igencsak zúgó, de örömittas hangját, aki a kötöttfogásúak 57 kg-os súlycsoportjában a ferencvárosi Sike András sikerét tolmácsolta. 

Misa mackó, Cobi vagy Hodori ábrája sok olimpia barát számára lehet ismerős, hiszen ők mindannyian egy-egy nyári olimpia kabalafigurái voltak. Jóval kevésbé ismertek viszont a paralimpiai játékok kabalafigurái, amelyek ugyan szintén gondos művészeti tervezés után kerültek kialakításra, de mégsem annyira közismertek, mint az olimpiai kabalák. Most a nyári paralimpiai játékok (1980 óta meglévő) kabala figuráit mutatjuk be:

Az 1996-ban az Egyesült Államokban rendezett nyári olimpia kabalafigurája (Izzy) sokak számára közismert, a paralimpiai kabala állatot viszont meglepő módon - az üzleti szempontokat mindig szem előtt tartó amerikai szervezőknek - nem sikerült igazából pénzzé tenniük. Érdekes ugyanakkor, hogy a paralimpiai sportok számára ezt követően létrehozott Blazesports program azóta is (ugyanezzel a sasos logóval) üzemel, méghozzá a sérült sportolók számára igencsak sikeres módon. A főnixként szárnyaló madár amúgy Atlanta város jelképének is számít.

1992 – Barcelona

1988 – Szöul

1980 – Arnhem

A XX. század végén az egykori Jugoszlávia területén végbement politikai változások furcsa élethelyzeteket is teremtettek a sportvilágon belül. Ennek az egyik legérdekesebb megnyilvánulása a sportlövő Jasna Sekaric eddigi olimpiai szereplése. A legutóbbi hat olimpián (1988-2008 között) egyaránt szereplő sportoló eddig ugyanis négy különböző zászló alatt versenyzett a játékokon. Az 1988-as szöuli olimpián még Jugoszláviának szerzett aranyérmet Sekaric, majd a barcelonai olimpián az ENSZ szankciói miatt egyéni indulóként szerepelhetett. A következő három olimpián (Atlanta, Sydney, Athén) Sekaric már Szerbia és Montenegró színeiben versenyzett. A légpisztolyosok között 2000-ben s 2004-ben is a második helyen végző lövő öt olimpiai éremmel (1-3-1 megoszlásban) rendelkezik pályafutása során. Pekingben aztán élete hatodik olimpiáján már a tovább tagozódott, első alkalommal önállóként induló Szerbia színeit képviselve lett hatodik kedvenc számában. Ezen az olimpián ráadásul Sekaric a szerb zászlót is vihette a megnyitó ünnepségen.

Jelenleg ugyan olimpiai holtszezon van, de ettől függetlenül szívesen emlékezhetünk korábbi olimpiák magyar sikereire. Sorozatunkat a legendás Egerszegi Krisztinával kezdjük, akivel kapcsolatban sokan sok mindent tudnak, de van pár olyan érdekesség, ami talán említést érdemel a népszerű „Egér” sportolói pályafutása kapcsán: