Szurkolj Londonban !

Az ausztrál szövetség tájékoztatása szerint vasárnap 73 esztendős korában elhunyt Murray Rose, négyszeres olimpiai bajnok úszó. A skót születésű, de a második világháború után szüleivel Ausztráliába kivándorolt Rose már Sydneyben tanult meg úszni, és ausztrál színekben lett 17 évesen az 1956-os nyári olimpia sztárja. Melbourne-ben ugyanis három aranyérmet szerzett, hiszen a 400 és az 1500 méteres gyorsúszás megnyerése mellett tagja volt a szintén első helyen végző 4x200-as gyorsváltónak is.

Négy évvel később Rómában megvédte címét, ahol újra megnyerte a 400 méteres gyorsúszást. A karácsony óta leukémiával kezelt Rose a 2000-ben Sydneyben rendezett nyári olimpián is szerepet kapott, ahol egyike volt azon megbecsült és sikeres sportembereknek, akik az olimpia megnyitóünnepségére behozták az olimpiai zászlót.

Akár olimpiai vetélkedő kérdése is lehetne az alábbi: „Melyik az az olimpiai torna versenyszám, amelyen valamennyi alkalommal volt magyar érmes?” A válasz az idősebbek számára talán egyszerű, a fiatalabb sportrajongók ugyanakkor lehet, hogy csak kapkodják a fejüket a „női kéziszer csapatverseny” kifejezésre, amely a fenti kérdés helyes válasza is egyben. Ez a versenyszám az ötvenes években csupán két alkalommal szerepelt az ötkarikás programban (1952, 1956), lányaink/asszonyaink pedig mindkét alkalommal ott voltak a dobogón. Már Helsinkiben is aranyesélyes volt a magyar csapat, de akkor a buzogány gyakorlat során Korondi Margit elejtette a szert, így végül a svéd és a szovjet csapat mögött a harmadik hely lett a mieinké. Négy ével később aztán végleg beérett Vali néni (alias „Herpich Rezsőné – ld. képen) tanítványainak munkája, akik Keleti Ágnes- Korondi Margit – Tass Olga – Bodó Andrea – Kertész Alíz, Köteles Erzsébet összeállításban aranyérmet szereztek a melbourne-i olimpián. Érdekesség, hogy a verseny előtt közvetlenül elveszett Tass Olga nemzeti színű szalagja és nem találták meg, így egy aranyszínű szalaggal kellett versenyeznie. A gyakorlat annyira tetszett a nézőknek és helyszínen a megjelent edinburghi hercegnek is, hogy közkívánatra megismételtették, az akkor már olimpiai bajnok magyarokkal. Akkoriban még nem nagyon volt televíziós közvetítés az olimpiákról, így talán sokan nem láthatták a magyar kéziszer csapat gyakorlatát, a Youtube videó megosztó portálra azonban a közelmúltban felkerült egy rövid videó, ahol fekete-fehérben és színesben (!) is látható néhány pillanatra az aranyérmes produkció. Ha valaki esetleg rendelkezik ennél hosszabb felvétellel, kérjük ossza meg velünk.

Az olimpiák történetének számos érdekes sztorija és személyes története van, közülük most a szovjet Anatolij Bogdanov pályafutásával foglalkozunk. A későbbi kitűnő sportlövő 1931 telén született meg Leningrád városában. Az édesanyja által -azóta is ismeretlen okokból - magára hagyott csecsemőt egy vasúti szerelvényben  találták meg 1931 januárjában és mivel megtalálói nem tudtak róla semmit sem, így január elsejével anyakönyvezték. A neve, Bogdanov is annyit jelent: Istentől kapott.

A furcsa körülmények között felcseperedett ifjú Leningrád ostrománál is jelen volt, akkor viszont 12 évesen sikerült kiszöknie a németek által körülzárt városból és ezt követően egy hadihajón kapott munkát a háború nehéz éveiben. A második világháború végeztével sportolóként is remekül megállta a helyét, hiszen 1952-ben Helsinkiben (nagyöbű puska 300 méter – összetett) és 1956-ban Melbourne-ben (kisöbű puska összetett) is olimpiai bajnoki címet szerzett sportlövészetben. Bogdanov az olimpiák mellett a sportág más eseményein is jeleskedett, az 1954-es caracasi világbajnokságon például egyéniben hat, csapatban pedig négy aranyérmet szerzett. Bogdanov 2001 szeptemberének végén, hetven éves korában Moszkvában hunyt el.

A súlycsoportokra osztott sportágakban gyakori a versenyző fogyasztása, amelynél a legfontosabb tényező, a súlyhatár minimális teljesítése. Nem csoda, ha előfordulnak extrém történetek is ennek kapcsán (mi magyarok az atlantai olimpián az ökölvívó Lakatos Pál esetére emlékezhetünk, akinek már a mérlegelésnél véget ért a verseny), mint például az amerikai súlyemelő, Charles Vinci esetében is. Az akkor világbajnoki ezüstérmes amerikai emelő esélyesként érkezett a melbourne-i olimpia 56 kg-os súlyemelő versenyeire, ahol jó szokásához híven a mérlegelés előtti utolsó órákban próbált megszabadulni minimális súlyfeleslegétől. Az egy órás futás és intenzív izzadás után azonban még mindig közel 20 dekagramm súlyfelesleg volt rajta. Pánikolás helyett azonban az amerikaiak gondolkoztak, előbb Vinci lábszárán, majd fején is lenyírták a szőrzetet, így végül kopaszra borotvált fejjel ment át a mérlegelésnél és lett olimpiai bajnok 1956-ban.

A pályafutása során 12 világrekordot is elérő amerikai emelő Melbourne-ben 342,5 kilogrammos világcsúccsal, majd négy évvel később Rómában 345 kilogrammos világcsúcs beállítással lett olimpiai bajnok, így azon kevesek közé tartozik, akik kétszer is nyertek olimpiát ebben az embert próbáló sportágban. Utóbbi győzelmének egyébként már magyar érdekeltsége is volt, hiszen mögötte lett hatodik Földi Imre, aki élete első olimpiáján, Rómában (320 kg-os teljesítménnyel) indult el a későbbi sikerek és olimpiai bajnoki cím (1972) felé. Érdekesség egyébként, hogy a sportág történetében az 1960-as római olimpia óta is Charles Vinci az utolsó amerikai férfi olimpiai bajnok (Tara Nott a nők első olimpia szereplése alkalmával a női 48 kg-os kategóriában lett olimpiai bajnok és szerezte meg az amúgy a sportági olimpiai éremtáblázaton a hosszú kihagyás ellenére is a harmadik helyen álló amerikaiak 16. bajnoki címét súlyemelésben.)

Szerdán 79 éves korában catonsville-i otthonában elhunyt a férfi kalapácsvetés melbourne-i olimpiai bajnoka, Harold Connolly. Az egykori kitűnő atléta a rendszeres napi edzését végezte szobakerékpárján, amikor elszédült, a földre esve beütötte fejét, így veszítette életét. A hírt az amerikai sportoló második felesége, az egykori háromszoros olimpikon (1960-1968 között) Patricia Daniels jelentette be a sajtónak. Az akkor mindössze 25 esztendős atléta nagy meglepetésre győzött 1956-ban, ahol az esélyesebb szovjet kalapácsvetőket előzte meg. Az amerikai versenyző egy kis furfangot is segítségül hívott a győzelemhez, hiszen a döntő előtti napon a késő esti edzései után a 70 méteres vonal közelében hagyott nyomokat kalapácsával, hogy ezzel sokkolja ellenfeleit, akik másnap reggel a nyomokat látva úgy gondolták, hogy Connolly verhetetlen. A kis Harold eredetileg súlylökőként kezdte pályafutását, de a sportági legendárium szerint akkor váltott át a kalapácsvetésre, amikor az edzésen elkezdte visszadobni a szert a specialistáknak és kiderült, hogy ő messzebbre tudja dobni a kalapácsot, mint ők…

Connolly azok közé tartozott, akiről a születéskor kevesen mondták volna meg, hogy igazi bajnok lesz. Az 1931 augusztus elsején született sportoló bal keze a szülés során megsérült (a kar idegvégződései szenvedtek károsodást), később pedig gyermekként 13 alkalommal el is törte azt. A bal kéz ennek megfelelően sutább is maradt, mint a jobb és végül közel 10 cm-el rövidebbre nőtt. Az akkori élményekről így irt visszaemlékezésében a későbbi világrekorder: „Kitaszítottnak, elesettnek éreztem magam akkoriban. Amikor rendszeresen ott ültem a kórház várótermében, akkor úgy éreztem, hogy mindenképpen csatlakozni akarok a normál társadalomhoz. Hátrányos helyzetű voltam, aki ismerte, átérezte, a saját bőrén tapasztalta azt, hogy milyen az, amikor az embert nem fogadják el. Akkoriban még nem létezett az a kifejezés, hogy parasportoló, nem kezelték méltóságteljesen a hozzám hasonló sportolókat.” 

Amikor az 1956-os olimpián megnyerte a férfi kalapácsvetők versenyét, akkor a fotósok azt kérték tőle, hogy pózoljon, ő azonban csak a jobb kezét emelte a magasba a siker jelzéseként. Mivel kalapácsvetésben alapvető a kar ereje, ebben nyilván hátrányt szenvedett az amerikai sportoló, aki ezt lábának fejlettebb izomzatával és pörgésének sebességével igyekezett kompenzálni. Connolly négy olimpián vett részt pályafutása során, az 1956-os siker után Rómában nyolcadik lett („Túl nagy nyomás volt rajtam" - nyilatkozta ekkor), majd Tokióban a hatodik helyen végzett, a mexikóvárosi olimpián pedig nem is jutott be a döntőbe. Az 1972-es olimpiára is szeretett volna eljutni, de az amerikai válogatón mindössze az ötödik lett, így nem jutott már ki Münchenbe. Sikerekben gazdag pályafutása során az amerikai versenyző hat alkalommal döntött világrekordot (1956 és 1965 között 68,54-ről 71,26-ra tornázta fel a legjobb eredményt, ebben a közel tíz éves időszakban csak ő javított rekordot, az ő csúcsát döntötte meg később Zsivótzky Gyula).

Connolly számára nem csak a győzelmet, hanem egy románc kezdetét is jelentette a melbourne-i olimpia, ahol megismerkedett a csehek diszkoszvető olimpiai bajnokával, Olga Fikotovával. A hideg háborúban egy cseh-amerikai kapcsolat nem volt éppen mindennapi, amelynek érdekében neki is sokat kellett tennie. Az olimpia utáni évben Connolly elutazott Prágába, hogy a cseh elnöktől kérjen engedélyt a pár által akkorra már komolyan tervezett esküvőre. Az esküvőt végül 1957-ben a csehszlovák fővárosban rendezték, ahol 40.000 ember ünnepelte a két olimpiai bajnok házasságkötését. A kapcsolat nem volt rövid életű, a pár Los Angelesben élt másfél évtizedig, igaz kapcsolatuk végül válással végződött 1973-ban. Egy évvel később Connolly már újra nősült, ekkor vette feleségül Patricia Danielst is, aki többek között a kitűnő sprinter, Evelyn Ashford edzője is volt. 

Sok sportoló ismert arról, hogy forradalmasította saját sportágát, a Fosbury-flop, a Gienger-szaltó, a Bielmann-piruett vagy a Siitonen-lépés egyaránt első alkalmazójáról kapta a nevét és azóta is a sportági szakszótár részét képezi. Talán kevésbé közismert az egyébként szintén az olimpiákhoz köthető „furukavázás” kifejezés, az alábbiakban erre adunk magyarázatot.

Tovább folytatódik az a nagyszerű hagyomány, amelynek keretében egykori kitűnő sportolókról, olimpikonokról neveznek el sportlétesítményeket Magyarországon. Vasárnap ugyanis a kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, Markovits Kálmán nevét vette fel a hatvani sportuszoda. A tavaly decemberben elhunyt legendás sportoló kapcsán idén februárban kisebbfajta vita alakult ki, sokan ellenezték ugyanis azt a gondolatot, hogy Markovits nevét is vegye fel a Komjádi Béla uszoda. A Komjádi-Markovits uszoda elnevezésből végül nem lett valóság, sőt később nem is a Spartacus Kőér utcai uszodájának lett a névadója, pedig pályafutása befejezése után rövid ideig ennek az egyesületnek volt az elnöke. Az ügy úgy tűnik (végre) nyugvópontra jutott, mostantól Hatvan városában őrzik majd méltó módon a kétszeres olimpiai bajnok, olimpiai bronzérmes és háromszoros Európa-bajnok vízilabdázó emlékét. Az avatáson készült képek a Magyar Olimpiai Bizottság honlapján tekinthetőek meg.

 Elfelejtett bajnokok névre hallgató sorozatunkban szeretnénk olyan sportembereket bemutatni, akik bár nagyszerű eredményeket értek el az ötkarikás játékokon, ennek ellenére keveset tudunk róluk. Negyedikként a hétszeres olimpiai bajnok szovjet tornászt, Borisz Anfijanovics Sahlint (született Ishim, 1932. január 27.-én - meghalt: 2008. május 30.) mutatjuk be.

Életének 81. évében életet veszítette a mexikói műugró, Joaquin Capilla. Az olimpiai érmek számát tekintve ország legeredményesebb sportolójának számító versenyző az elmúlt hét szombatján szívének leállása miatt hunyt el. A hírt az 1956-ban toronyugrásban olimpiai aranyérmet szerző sportoló felesége, Carmen jelentette be. Capilla 19 évesen a londoni olimpián (1948) kezdte meg sikereit, amikor a toronyugrásban bronzéremmel zárt. Négy évvel később Helsinkiben egy hellyel előrébb végzett, majd újabb egy év elteltével már aranyéremmel zárt Melbourne-ben. Élete harmadik olimpiáján ráadásul műugrásban is bronzérmes lett, így végül négy éremmel zárta sikerekben gazdag olimpiai pályafutását, amelyet ezen kívül a Pán-Amerikai Játékokon szerzett négy további aranyéremmel egészített ki. Hazájában később edzőként is segítette a műugró sportot, amellyel utódait, a szintén olimpiai érmes Carlos Giront, Jesus Menát, Fernando Platast és Paola Espinosat is motiválta. Mexikó egyik legismertebb és legsikeresebb sportolójaként később filmekben is szerepeket kapott.