Szurkolj Londonban !

Elhunyt Pierre Quinon, a Los Angeles-i olimpia rúdugró bajnoka. A francia sportember önkezével vetett véget életének. A Francia Atlétika Szövetség közlése szerint Quinon szerdán este, életének 49. évében követett el öngyilkosságot. Pierre Quinon az egyik legnagyobb csillaga volt a híres francia rúdugró iskolának, amely az 1970-es és 1980-as években élte első aranykorát. 1983. augusztusában új világcsúcsot állított fel 5,82 méterrel (ezt négy nappal később honfitársa, Thierry Vigneron döntötte meg egy centiméterrel), ekkor, első sportolóként a rúdugrás történetében megpróbálkozott - sikertelenül - a hat méteres magassággal is. Egy évvel később első franciaként megnyerte a rúdugrást a Los Angeles-i ötkarikás játékokon, ugyanebben az évben Vigneron mögött fedettpályás Eb-ezüstöt nyert. 1993-ban vonult vissza. Az utóbbi időben pecsenyesütőt üzemeltetett.

Egymillió dollárt ajánlott fel az Olimpiai Múzeumnak Li Ning háromszoros olimpiai bajnok tornász. A sikeres kínai üzletember kiemelte, mint korábbi sportoló és olimpiai bajnok, mindig is szorosan kötődött az ötkarikás játékokhoz, és a svájci Lausanne-ban található Olimpiai Múzeum a mozgalom szinte valamennyi emlékezetes pillanatát bemutatja. Hozzátette, hiszi, hogy akinek lehetősége van meglátogatni a múzeumot, azt mélyen megérinti, és erőt meríthet az olimpia szellemiségéből.

Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke megköszönte a nemes felajánlást. "Ő volt az 1984-es játékok emblematikus bajnoka, amikor Kína visszatért az olimpiai mozgalomba" - idézte Rogge szavait a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség (AIPS) közleménye. Li Ning volt az 1984-es Los Angeles-i nyári játékok legtöbb érmet szerző versenyzője, három arany-, két ezüst- és egy bronzéremmel. Visszavonulása után sikeres üzletember lett, ő a nevét viselő sportruházati cég alapítója, a pekingi olimpia megnyitóünnepségén ű gyújthatta meg az olimpiai lángot a Madárfészek Stadionban.

A kétszeres olimpiai bajnok tornász, Peter Vidmar vezeti jövő nyáron a londoni olimpián az amerikai csapatot. Az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának (USOC) napokban publikált bejelentése arról is szól, hogy a londoni paralimpián szintén egy korábbi bajnok, az 1996-os paralimpián atlétikában győztes Aimee Mullins vezeti majd az amerikai delegációt. „Peter és Aimee egyaránt vezető alkatúak és egykoron sikeres sportolók voltak. Első kézből tudják azt, hogy mire van szüksége a versenyzőknek és milyen elvárásokkal, feladatokkal szembesül a csapat egy olimpián.” – indokolta kiválasztásukat Larry Probst az USOC elnöke.

A leendő chef de mission, Peter Vidmar az 1984-es los angelesi olimpián érte el sikereit, ahol a csapatversenyben, majd pedig lólengésben egyéniben is olimpiai bajnok lett, emellett pedig az egyéni összetett versenyben is szerzett egy ezüstérmet. Később sem távolodott el a sporttól, hiszen jelenleg is tagja az ország tornaéletét irányító szövetség elnökségének. „Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy én lehetek a küldöttség vezetője Londonban, hiszen olimpia mindig is központi szereplő volt az életemben. Egy olimpián versenyeztem csupán, de ezt követően újságíróként valamennyi nyári olimpián, sőt két télin is jelen voltam, így elég komoly tapasztalatom van az ötkarikás versenyekről. Minden olimpia egyedi volt és biztos vagyok benne, hogy London is sok szempontból különleges lesz.” – mondta büszkén a most 49 esztendős Vidmar.

A Kaliforniában élő Vidmar a sportbeli tevékenység (újságíró, szakkommentátor)  mellett elsősorban abból élt az utóbbi időben, hogy prezentációkat, motivációs tréningeket tartott felsővezetők számára, emellett pedig az egyéni képességek kiaknázásáról, a célok eléréséről, a sikeres életről több könyve is megjelent már.

Szombaton 84 esztendős korában elhunyt az olimpiatörténet egyik legendás krónikása, az amerikai filmrendező és producer Bud Greenspan. A régóta Parkinson kórban szenvedő filmes fiatalabb korában a Metropolitan Opera kórusában is szerepelt, majd később egy new yorki rádióállomásnál ismerkedett meg közelebbről a sport világával. Az olimpiai témájú filmek mellett baseball és ökölvívás témájú alkotásokat is készített pályafutása során. Az olimpiák világa felé az 1964-ben készült „Jesse Owens visszatér Berlinbe” című filmalkotással mozdult el. Első Emmy-díját 1976-ban a „The Olympiad” című 22 órás sportfilm összeállításért kapta, amelyet később 80 országban mutattak be. Ezt követően számos olimpia hivatalos filmjét is ő készíthette el. Filmes pályafutása elismeréseként 1985-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság érdemérmét vehette át Juan Antonio Samaranch-tól, majd 2004-ben az amerikai Olimpiai Hírességek Csarnokába is beválasztották. Greenspan rendkívül széles és négy évtizedet felölelő olimpiai munkásságának egyik legismertebb eleme a „16 days of glory” sorozat, amely négy olimpia legdrámaibb és legérdekesebb történéseit dolgozza fel. A filmek egyes részei az Interneten –igaz csak angol nyelven – megtalálhatóak, ezek közül egyik személyes kedvencemet, a japán cselgáncsozó Jasuhiro Jamasita sikerét bemutató epizódot linkeltem be:

Az olaszos nevű, de egykoron nyugat-német színekben versenyző Pasquale Passarelli nem tartozik az olimpiatörténet legismertebb bajnokai közé. Ugyanakkor nem mondhatjuk, hogy csak birkózó berkekben ismerik a ’84-es olimpia kötöttfogás 57 kg-os súlycsoportjának győztesét. Mint a lenti videóban is megtekinthető, az olasz születésű, de hétéves korától már az egykori NSZK területén nevelkedő Passarelli az ötkarikás játékok egyik legheroikusabb küzdelmét mutatta be az aranyérem megszerzésének érdekében. Pályafutása legemlékezetesebb megmozdulása a los angelesi olimpia döntőjéhez köthető, ahol úgy győzte le 8-5-ös pontozással a japán Masaki Eto-t, hogy a mérkőzés végén 93 másodpercen (!!) keresztül volt hídban és heroikus küzdelemben menekült meg az őt ebben a helyzetben nagy eséllyel fenyegető kétvállas vereségtől. Ha valakinél, nála tényleg érvényes a mondás, hogy soha nem szabad feladni.

Egy különösen ritka fertőző betegségben veszítette életét a kétszeres olimpiai bajnok brit evezős, Andy Holmes. A ’80-as években még Sir Steven Redgrave-vel közösen olimpiai bajnokságokat nyerő sportoló 51 esztendős korában vasárnap hunyt el. Az 1984-es los angelesi olimpián a brit kormányos négyessel lett olimpiai bajnok Holmes, majd az 1988-as szöuli olimpián kormányos nélküli kettesben éppen a legendás Redgrave-vel közösen lett bajnok, emellett pedig egy ötkarikás bronzérmet is szerzett Szöulban. A mellékelt képen középen látható Holmest még a múlt héten vitték be a kórházba, az ún. Weil-szindróma (leprospirosis) tüneteivel. Ez a betegség azoknál léphet fel, akik olyan folyókban vagy tavakban tartózkodnak, amelyek elhunyt állatok tetemeivel fertőződnek meg. A betegség a vízi sportokat huzamosabb ideig űzők számára jelenthet főként veszélyt. „Ez egy nagyon szomorú nap az evezős sport számára. Engem különösen kellemetlenül érint ez a hír, hiszen Andy-vel öt éven keresztül eveztünk együtt. Nagyon sikeresek voltunk együtt, sajnálom, hogy most már nincs velünk.” – nyilatkozott szomorúan a BBC-nek Sir Steven Redgrave a hír hallatán – Ez egy olyan betegség, amiről az evezősök többsége tud, hiszen beszéltek nekünk erről annak idején. Szerencsére azonban nagyon ritka is egyben, mert a folyók általában vannak annyira gyorsak, hogy a fertőzést tartalmazó részek még időben felhíguljanak.”

Ma már szinte elképzelhetetlen lenne az, amit az új-zélandi kajakos, Ian Ferguson elért az 1984-es los angelesi olimpián. Ő lett ugyanis az első (és valószínűleg sokáig az egyetlen is marad), aki egy olimpián egyesben, párosban és négyesben is bajnoki címet tudott szerezni.  A K1-500 elsősége mellé ugyanis párjával Paul McDonald-dal a K2-500-on is nyert, végül pedig mindketten beültek az 1000 méteren győztes új-zélandi csapathajóba is. A már az 1976-os és az új-zélandiak nagy részének bojkottja ellenére az 1980-as olimpián is részt vett Ferguson később Szöulban is megkeserítette a magyar kajakosok életét, hiszen McDonalddal közösen akkor is egy arany- és egy ezüstéremmel zártak.

Ferguson egyike azon két új-zélandi sportolónak (a másik a szörfös Barbara Kendall), aki öt olimpián is részt tudott venni, hiszen 40 évesen még a barcelonai olimpián is szerepelt, ahol az 1000 méteres távon döntőbe is tudott kerülni. A legendás kajakos az olimpiákon megszerzett négy aranyérmével és egy ezüstérmével Új-Zéland történetének legeredményesebb olimpiai sportolója lett. Fia, Steven is folytatta a családi olimpiai hagyományokat, hiszen 2000-ben Sydneyben (mell)úszóként, Athénban pedig kajakosként vett részt az ötkarikás játékokon. A Fergusonhoz hasonló teljesítmény egyébként egy magyar kajakos számára is majdnem sikerült, Kőbán Rita az 1992-es barcelonai olimpián szintén három különböző hajóosztályban szerzett érmet (győzött a négyessel, egyesben ezüst, párosban bronzérmes lett). 

A műugró sport egyik kiemelkedő klasszisát tisztelhetjük Greg Louganis személyében. A négyszeres olimpiai bajnok amerikai ugró pályafutásában van egy különleges epizód, amely az 1988-as szöuli olimpia műugró (3 méter) versenyéhez köthető. A selejtező során ugyanis az egyik ugrásánál beverte a fejét a deszkába (ld. videó), de sérülése szerencsére nem volt annyira súlyos, így folytatni tudta a versenyt. Érdekesség, hogy az ekkor, az olimpia alatt elvégzett orvosi vizsgálatokon fény derült arra, hogy Louganis HIV fertőzött, amit a versenyző és edzője (Ron O’Brien) már hat hónappal korábban tudott, de titkolták a világ elől, így nem kis veszélybe sodorták a többi versenyzőt  a vízbe jutó véren keresztül. Ráadásul a Louganis sebét ellátó orvos kesztyűt sem viselt az ápolás során...

Louganis életéről később könyv is készült (Breaking the surface címmel), amely öt héten keresztül vezette a New York Times eladási listáját. A korábban több filmben is szereplő, nagy kutyabarát hírében álló Louganis jelenleg agility versenyeken vesz részt leghűségesebb társával, így az idén januárban immáron ötvenedik születésnapját ünneplő legenda továbbra sem szakadt el a sporttól.

Az amerikai csapat moszkvai bojkottja miatt ugyan az 1980-as náyri olimpián nem vehetett részt, de Greg Louganis ezt követően az 1984-es los angelesi és az 1988-as szöuli olimpián is megnyerte a műugrás (3 méter) illetve a toronyugrás (10 méter) versenyszámot. A los angelesi játékokról készült videófilm hűen adja át az amerikai klasszis képességiet és egyben remek reklám a műugró sportnak is: