Szurkolj Londonban !

A magyar sport számára számos előnyt és lehetőséget tartalmazó dokumentumot a Japán Olimpiai Bizottság elnöke, Tsunekazu Takeda úr írta alá és Masato Mizuno a Japán Olimpiai Bizottság alelnöke adta át. Az együttműködés célja, többek között, a két ország sportja közötti kapcsolatok erősítés, a kölcsönös megértés és az egymás iránti tisztelet előmozdítása. A Japán és a Magyar Olimpiai Bizottság szabad akaratától vezetve kifejezi, hogy kölcsönösen együttműködnek és támogatást nyújtanak egymásnak a sport terén és lehetőségeik alapján.

Ennek keretében sportolók és edzők csereprogramjait segítik elő az aláíró országok, ideértve sportvezetők, sportszakemberek, bírók és sporttudományt művelő szakemberek csereprogramjait. Kölcsönösen szakmai konferenciákat és konzultációkat szerveznek, illetve információ cserével támogatják egymás munkáját, eredményességét. Japán és Magyarország nemzeti olimpiai bizottságai ezen felül kölcsönösen vállalják, hogy hazájuk nemzeti sportági szakszövetségeivel és sportegyesületeivel együttműködve közös edzőtáborozásokat, munkalátogatásokat, edző és sportszakember továbbképzéséket, sporttudományi és doppingellenes kutatásokat, marketing ismeret átadást valósítanak meg.

A megállapodás a Riói Olimpiai Játékok utánig érvényes, azaz 2016. végiég szól, amelyet a felek megújíthatnak. A magyar sport rendkívüli lehetőséget kapott ennek a megállapodásnak köszönhetően, ugyanis a Japán Olimpiai Bizottság segítségével a magyar nemzeti válogatottak Japánban, a világ legmodernebb, legjobban felszerelt edzőtáboraiban és világszínvonalú sportszakemberek irányítása mellett és sporteszközök használatával készülhetnek fel a jövő Olimpiai Játékaira és sporteseményeire. Japán örömmel segíti Magyarországot a sporttudományok terén csereprogramokkal és magyar sportszakemberek fogadásával, képzésével a magyar igények szerint. A történelmi eseményre a 2011. évi Tokiói Torna Világbajnokság keretében került sor Japán és Magyarország legmagasabb sporttisztségét betöltő vezetői előtt.

A megállapodás szentesítését követően Borkai Zsolt látogatást tett a 2001-ben épült Japán Sporttudományi Intézetben és a 2008-ban épült Japán Nemzeti Edzőközpontban.
A két intézet szoros együttműködésben és a Japán Olimpiai Bizottság szakmai ellenőrzése mellett világszínvonalú létesítményekben több mint 500 élversenyző számára a világ legjobb és legmodernebb körülményeit, feltételeit biztosítja.

Az edzőközpontban az olimpiai válogatottak készülnek a jövő évi Olimpiai Játékokra. A MOB elnöke megtekintette a Japán szinkronúszó, torna, ritmikus gimnasztika, evezés, kajak-kenu, sportlövészet, íjászat és judo válogatottak felkészülési létesítményeit.
A sporttudományba is betekintést nyert a MOB elnöke, így személyesen láthatta az áramoltatós evezős és kajak-kenu labort, a kitűnően felszerelt sportélettani, fitnesz és magaslati termeket.

Egyetlen olyan cselgáncsozó van mindössze a világon, aki öt olimpiai éremmel rendelkezik. A japán (a sportág hagyományait ismerve ez talán nem akkora meglepetés) Ryoko Tani-ról van szó, aki 1992-ben Barcelonában még 17 éves sem volt, amikor az ott megszerzett ezüstérmével minden idők legfiatalabb olimpiai érmese lett a sportágban. Atlantában újra ezüst-, majd 2000-ben és 2004-ben már aranyérem volt az időközben súlycsoportja (48 kg) legjobbjává fejlődő Tani jutalma. A csodás pályafutás méltó lezárása lehetett volna a pekingi olimpia, ahol azonban nem sikerült honfitársa, az egyetlen háromszoros olimpiai bajnok dzsudoka, Tadahiro Nomura nyomaiba lépnie. Ezt megelőzően Tani a nagy versenyeket tekintve ugyan 12 éven keresztül veretlen volt, de a pekingi elődöntőben a román Dumitru ellen veszített, igaz végül még így is bronzérmes lett, hiszen a kisdöntőben legyőzte az orosz Bogdanovát. A most már 35 esztendős Tani eredetileg a londoni játékokig tervezte sportolói karrierjét, de már az idei tokiói világbajnokságot (hazai pályán !) is kihagyta, ami már ekkor jelezte, hogy talán a sport már nem annyira fontos az életében. A nem mellesleg hétszeres világbajnok Tani a visszavonulásáról szóló hír végül október közepén hozta nyilvánosságra, amelynek elsődleges oka az volt, hogy júliusban bekerült a japán parlamentbe, a kettős terhelést (politika és élsport) pedig már nem tudta megfelelő módon ellátni, így inkább a politikai pálya mellett döntött.

Sok sportoló ismert arról, hogy forradalmasította saját sportágát, a Fosbury-flop, a Gienger-szaltó, a Bielmann-piruett vagy a Siitonen-lépés egyaránt első alkalmazójáról kapta a nevét és azóta is a sportági szakszótár részét képezi. Talán kevésbé közismert az egyébként szintén az olimpiákhoz köthető „furukavázás” kifejezés, az alábbiakban erre adunk magyarázatot.

Tavaly év végén érkeztek az első hírek arról, hogy Japánból két város, az 1945-ös atombomba támadások után általában együtt emlegetett Hiroshima és Nagasaki szeretné közösen megpályázni a 2020-as nyári olimpiai játékokat. A kezdeti lelkesedés és a semleges szemlélők (közte jómagam is) jóváhagyó bólogatását aztán hamarosan lehűtötte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság bejelentése, amely emlékeztetett az Olimpiai Charta egyik pontjára, amely szerint egy olimpiát csak egyetlen város rendezhet meg.

Persze korábban is volt már példa több város bevonására az olimpián (pl. legutóbb Vancouver-Whistler, vagy 2008-ban Peking és Quingdao, valamint Hongkong is együtt rendezett). Ezen pályázatok különlegessége volt viszont, hogy egy pályázó volt csak, a többiek úgynevezett társrendező (co-host) státuszban szerepelhettek. Ez a felállás a NOB vezetői szerint már működőképes lehetett volna a két japán város esetében is, feltéve, hogy egyikük vállalja az áldozatot és a jóval kisebb publicitást és rangot kínáló társrendezői státuszt. A jóval kisebb méretű és harmad annyi lakossal rendelkező Nagasaki azonban nem vállalta el az alárendeltséget, így végül kilépett az első ránézésre tökéletes békeüzenettel kecsegtető pályázatból.

Nagasaki visszalépését követően Hiroshima úgy döntött, hogy tovább folytatja a pályázati folyamatot és versenybe száll a 2020-as olimpia megrendezésért. Igaz már a házi belső pályáztatásnál sem lesz könnyű dolga, hiszen a 2016-os olimpiáért is harcba induló Tokióval is meg kell küzdenie (egy ország csak egy várost jelölhet egy pályázat során) Japán korábban háromszor rendezett már olimpiát (1964-Tokió, 1972-Sapporo, 1998-Nagano). A horishimai pályázat amúgy nincsen könnyű helyzetben, az utóbbi hetekben a város vezetésben éles tárgyalások zajlottak arról, hogy vajon képesek-e előteremteni az 1 millió jenbe kerülő pályázathoz szükséges forrásokat. A városi vezetés megosztott, de jelen állás szerint a 65 évvel ezelőtt atombonba sújtotta város nagyon akarja az olimpiai játékokat.