Napra pontosan tíz évvel ezelőtt a magyar olimpiatörténet egyik legsikeresebb napját ünnepelhettük. A Sydneyben rendezett olimpián sokáig vártuk a sikereket, a záró napon szerzett négy aranyérem pedig tökéletes lezárása volt a történelem második, Ausztráliában rendezett olimpiájának. Hiába volt több mint ezer magyar szurkoló kint a Penrith-i kajak-kenu pályán, a második napi döntőket többeknek ott kellett hagyniuk (mert az előre lefoglalt repülőjegyük úgy volt kiszámolva, hogy még a kajak-kenu döntők pont beleférjenek az időbe), mivel a hatalmas szél miatt a reggeli órák helyett csak délután rendezték meg a számunkra oly sok sikert hozó döntőket. Kolonics György, a Kammerer Zoltán – Storcz Botond kajak páros, valamint a Pulai Imre – Novák Ferenc kenu páros sikerére az örökké emlékezetes vízilabda döntő (13-6 az oroszok ellen) tette fel a koronát és aznap talán (leszámítva talán a dánok elleni döntőben hatgólos előnyt leadó magyar női kézilabda válogatott tagjait) senki sem volt elégedetlen sportolóink szereplésével. Ez a nap (2000. október elseje) azóta is csupa aranybetűvel íródik a magyar olimpiatörténetben, hiszen egyetlen napon szereztünk négy aranyérmet. Ilyenre korábban csupán háromszor volt még példa, nézzük a további arany napjainkat:

1948. augusztus 13. - Gerevich Aladár, Csík Tibor, Papp László, Pataki Ferenc

1952. augusztus 2. - Gyenge Valéria, vízilabda csapat, labdarúgó csapat, Papp László

1956. december 5. - Keleti Ágnes háromszor (gerenda, felemáskorlát, műszabadgyakorlat), kard csapat

2000. október 1. - vízilabda csapat, Kolonics György, Storcz Botond-Kammerer Zoltán, Novák Ferenc-Pulai Imre

Külön érdekesség még, hogy a londoni olimpián éppen „péntek 13”-án ünnepelt a magyar küldöttség négy aranyérmet.