Szurkolj Londonban !

Alig egy évvel ezelőtt, 2010. április 21-én hunyt el a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egykori elnöke, a spanyol Juan Antonio Samaranch. A NOB-ot 21 éven keresztül irányító sportvezető számos ponton mozdította előre az olimpiai mozgalmat, ő volt az például, aki kemény kézzel lépett fel a szervezetet körbelengő korrupcióval kapcsolatban is. A 2002-es téli olimpia helyszínének kijelölése kapcsán kitört botrány (tíz NOB-tag bizonyítottan komoly pénzeket és szolgáltatásokat fogadott el Salt Lake Citytől szavazatáért cserébe, így kénytelen volt lemondani tagságáról) ugyanis a Samaranch-éra végén robbant ki, amely után a NOB új rendszert vezetett be az olimpia rendezésére pályázó városok elbírálására.

Korábban a NOB-tagok korlátlanul utazhattak a kandidáló városokba (ez volt a megkörnyékezés legjobb lehetősége), ezt követően azonban a szervezet által felállított kis létszámú és megbízható szakemberekből felállított ún. Szemlebizottság látogathatta csak meg a helyszíneket. Ezen szabály ellen emelt szót az ifj. Juan Antonio Samaranch, aki a Nemzetközi Öttusa Szövetség (UIPM) elnökhelyetteseként 2001 óta maga is tagja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak. „Most már 2011-et írunk és nem 2000-t, sok minden megváltozott azóta, így szükség lenne az akkori döntések felülvizsgálatára. Az olimpiai rendezésre pályázó városok látogathatósága egy olyan kérdés, amellyel érdemes lenne újra foglalkozni” – nyilatkozta az apja örökségét a jelek szerint cseppet sem tisztelő 51 esztendős sportdiplomata a német dpa hírügynökségnek.

A jelenlegi rendszer szerint a NOB-tagoknak (akik nem tagjai a Szemlebizottságnak) csak egyetlen lausanne-i meghallgatáson van lehetőségük meghallgatni a jelölteket. „Sok esetben ez alapján nehéz megalapozott döntést hozni, hiszen csak jelentéseket és fotókat, prezentációkat látunk, de a leendő helyszíneket nem tudjuk személyesen is megtekinteni.” – ad elfogadható szakmai indokot is az érvrendszeréhez az ifjabbik Samaranch.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság legközelebb a 2018-as téli olimpia helyszínéről dönt majd. A dél-koreai Pyeongchangot, a németországi Münchent, valamint a franciaországi Annecy városát is érintő végső prezentációt május 18-án tartják meg Lausanne-ban, a szavazásra pedig július hatodikán a dél-afrikai Durban városában kerül sor.

A NOB közelmúltban elhunyt egykori elnökéről, Juan Antonio Samaranchról neveznek el utcát Spanyolország fővárosában, Madridban. A város közgyűlése szerdán egyhangúlag döntött úgy, hogy a 89 esztendős korában elhunyt sportvezető emlékét ilyen módon is megőrzi. Érdekesség, hogy az ötlet nem Samaranch szülővárosának, Barcelonának jutott először az eszébe, de aligha kérdéses, hogy a NOB-ot 1980 és 2001 között irányító diplomatáról a ’92-es olimpia rendező városában is méltó módon fognak megemlékezni a közeljövőben.

Csütörtökön végső nyugalomra helyezték a tegnap, életének 89. évében elhunyt Juan Antonio Samaranch-ot, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egykori elnökét. Az olimpiai mozgalmat 21 éven keresztül irányító Samaranch koporsóját az olimpiai zászló borította be, a szertartás kezdetekor pedig az olimpiai himnusz hangjai szóltak. A temetésen több prominens személy mellett Jacques Rogge, a NOB jelenlegi elnöke, valamint a spanyol trónörökös, Fülöp herceg is megjelent. A katalán sportvezető koporsóját több spanyol olimpikon is vitte, köztük Rafael Nadal, Arantxa Sánchez Vicario vagy éppen Manuel Estiarte. Samaranch koporsóját a katalóniai regionális kormányzat palotájában ravatalozták fel, majd onnan átszállították a barcelonai katedrálisba. A NOB-elnök Juan Antonio Samaranch sportvezetői pályafutásának legemlékezetesebb képeti az alábbi videó mutatja meg: 

Az én generációm számára az elmúlt harminc évben ő jelentette az olimpiai mozgalmat. A szerdán délután 89 éves korában szívelégtelenségben elhunyt Juan Antonio Samaranch neve már halála előtt is fogalom volt az ötkarikás mozgalomban. Azok is ismerték (elismerték), akik nem követték napi szinten a sportéletet, a 80-as évek elején megbicsaklani látszott olimpiai mozgalmat ugyanis az ő vezetése (21 éven át elnökként vezette a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot) idején sikerült „átmenteni” a XXI. századba. A Franco-rezsim során betöltött vezető szerepei és politikai kapcsolatai miatt olykor kritikával illetett sportvezető nagyköveti székből lett a NOB tagja 1966-ban, majd különböző funkciókat betöltve az ír Lord Killanin után 1980-ban vette át a marsallbotot a szervezet élén. A moszkvai (1980) és később a los angelesi (1984) olimpiai bojkottok idején nem volt könnyű dolga, ráadásul a szocialista blokk szétbomlása körüli időszak még külön nehezítette az olimpiai mozgalom egységességének fenntartását, de a diplomáciai érzéket illetően kivételes képességekkel rendelkező spanyol sportvezető irányítása alatt igazi pénznyerő automatává varázsolták az olimpiai játékokat. A mára tehetős szponzorok (TOP-program) és a jogokért egymással késhegyre menő harcot folytató televíziós társaságok által (is) uralt mozgalom ugyan a Salt Lake Cityben rendezett olimpia körül kirobbant vesztegetési botrányban veszített hitelességéből, de az olimpizmus által képviselt értékek és ideálok a nehéz napokban is segítettek a megtépázott hírnév fenntartásában.