Szurkolj Londonban !

Ismét lesz magyar női birkózó az olimpián, miután a 63 kg-ban szereplő Sastin Marianna ezüstérmet szerzett az isztambuli olimpiai kvalifikációs világbajnokságon. Sastin kifejezetten nehéz ellenféllel került össze a nyolcaddöntőben, ahol a 2007-ben világbajnok francia Audrey Prieto-Bokhashvilivel nézett farkasszemet, akit a korábbi összecsapásaikhoz hasonlóan most is legyőzött. A nyolc között az idei Ázsia-bajnokság ezüstérmese, az észak-koreai Kim Ran Mi talán még annyi ellenállást sem tudott kifejteni, mint korábbi két legyőzöttje.

Az elődöntőben az a mongol Naszanburma Acsirbat várt a Vasas 28 éves birkózójára, akit a tavalyi vb-negyeddöntőhöz hasonlóan most is legyőzött. Sastinnak aztán az esti fináléban a kétszeres olimpiai bajnok japán Icso Kaori volt az ellenfele, aki a tavalyi vb-elődöntőhöz hasonlóan most is legyőzte őt. A már Pekingben is szereplő Sastin már a négy közé jutással londoni indulási jogot szerzett, ugyanis az olimpiai súlycsoportokban a vb-ről az első hat helyezett jut kvótához. Korábban két kötöttfogású birkózónk - hétfőn az 55 kilós Módos Péter, kedden pedig a 120 kilós Deák Bárdos Mihály - váltott londoni repülőjegyet egy-egy vb-ötödik hellyel.

A 120 kilós, kötöttfogású Deák Bárdos Mihály a vigaszágon legyőzte a bolgár Ivan Ivanovot az isztambuli olimpiai kvalifikációs birkózó-világbajnokság keddi napján, az ezzel később megszerzett ötödik helyével pedig londoni indulási jogot szerzett. Az első két menet során nem sok esemény történt, mindketten csupán egy-egy pontnak köszönhetően nyertek menetet.  
Az olimpiai kvótáról döntő utolsó szakaszban a felek már nem "gyűrték" egymást olyan vehemensen álló harcban, mindketten az utolsó fél percre tartalékoltak, illetve a sorsolást várták, hogy kinek kell majd letérdelnie erre a 30 másodpercre.

Végül a bolgár térdelt, ezzel pedig Deák Bárdosnak kellett mindenképpen pontot érő akciót bemutatnia a győzelemhez és a londoni repülőjegyhez. A magyar birkózó utolsó energiatartalékait mozgósítva kiemelte ellenfelét, majd eldobta őt (2-0), ezzel kivívta az olimpiai kvótát. A 36 éves magyar a kazah Nurmahan Tyinalijev elleni bronzmeccsen ugyan később vereséget szenvedett, de így is ötödik lett a világbajnokságon. Deák Bárdos egyedülálló karrierje során immáron negyedik olimpiáján vehet majd részt Londonban.

Az 55 kilós, kötöttfogású Módos Péter ötödik lett az isztambuli olimpiai kvalifikációs birkózó-világbajnokság hétfői nyitónapján, miután a bronzmérkőzésen kikapott a kínai Li Su-csintől. Az egész évben sérülésekkel bajlódó 23 éves Módos a vigaszágon előbb legyőzte a japán Haszegava Kohejt, ezzel bronzéremért küzdhetett a kínai Livel, s egyúttal londoni indulási jogot szerzett, miután így vereség esetén sem végezhetett az ötödiknél rosszabb helyen. 
A japán ellen az első két menet passzív tusakodással telt másfél percig, majd előbb a magyar, utána a szigetországi versenyző védekezett kiválóan, így jöhetett a harmadik, olimpiai kvótáról döntő menet. Az első 90 másodperc ezúttal sem hozott akciót, ráadásul a japánnak kellett parterhelyzetbe mennie, így Módosnak muszáj volt akciót csinálnia a londoni repülőjegyért.

A 2008-as Eb magyar bronzérmese felkapta ugyan riválisát, de elsőre nem tudta eldobni, ezt követően utolsó erőtartalékait mozgósítva még egyszer felkapta Haszegavát, s másodjára kisívben elhajította. Ezt követően kitörő örömmel ugrott Struhács György szövetségi kapitány nyakába. A bronzmeccsen már nem tudott annyira koncentrálni Módos, ugyanis az első menetben ledöntötte őt kínai vetélytársa, majd háromszor meg is pörgette (0-6). A második menetben legalább a parterhelyzetig kihúzta a magyar birkózó, de ott a kínai folyamatosan megbillentette, így könnyedén szerezte meg a harmadik helyet (0-7).
  
"Nagyon boldog vagyok, hogy elsőre sikerült olimpiai kvótát szereznem, hiszen idén tulajdonképpen ez volt az első versenyem a vállműtétem és a bordatörésem miatt. Ha a vb előtt ezt mondják, azonnal aláírom. A kínai ellen azonban már kijött a sorozatterhelés hiánya" - mondta az MTI-nek Módos, aki a szívénél az olimpiai öt karikát viseli tetoválás formájában. "Most van egy évem, hogy nyugodtan készüljek, s valóra váltsam gyerekkori álmomat, hogy olimpiai bajnok legyek."

A „Nagy fogyás” című műsor Magyarországon is futott már korábban, ennek amerikai változata – vajon miért pont az... – töretlenül népszerű, kedden már a 11. éved vette kezdetét. Ezúttal sport szempontból is érdekes lesz az adás, hiszen az olimpiai bajnok birkózó (Sydney 2000) Rulon Gardner is a 22 versenyző között van. Az amerikai NBC televíziós csatornán futó műsorban a 39 esztendős Gardner is harcolhat tehát a 250.000 dolláros fődíjért. A csatorna eddigi tíz sorozatában szereplő fitnesz-guruk, Bob Harper és Jillian Michaels mellett két új személyi edző is segíti majd a rekord fogyásban reménykedő jelölteket. Az izgalmak fokozása érdekében a két megszokott tréner az eddig bevált módszereket alkalmazza majd az új pácienseken, de a jelöltek választhatják azt a titkos edzésmódszert is, amit az új „schobertnorbik” kínálnak számukra. A szabályok is átalakultak a korábbiakhoz képest, ha valaki az új, még ismeretlen módszert választja, négy hétig "immunitást" kap, vagyis biztosan nem eshet ki, aki viszont ragaszkodik az ismert  módszerhez, az akár már az első hét után kieshet a sorozatból. Előbbi lehetőséget amúgy az 11 páros közül öten választották. Rulon Gardner amúgy jelenleg jócskán túl van már korábbi versenysúlyán, az amerikai showba 474 fonttal (215 kg) mérlegelt...

Az olaszos nevű, de egykoron nyugat-német színekben versenyző Pasquale Passarelli nem tartozik az olimpiatörténet legismertebb bajnokai közé. Ugyanakkor nem mondhatjuk, hogy csak birkózó berkekben ismerik a ’84-es olimpia kötöttfogás 57 kg-os súlycsoportjának győztesét. Mint a lenti videóban is megtekinthető, az olasz születésű, de hétéves korától már az egykori NSZK területén nevelkedő Passarelli az ötkarikás játékok egyik legheroikusabb küzdelmét mutatta be az aranyérem megszerzésének érdekében. Pályafutása legemlékezetesebb megmozdulása a los angelesi olimpia döntőjéhez köthető, ahol úgy győzte le 8-5-ös pontozással a japán Masaki Eto-t, hogy a mérkőzés végén 93 másodpercen (!!) keresztül volt hídban és heroikus küzdelemben menekült meg az őt ebben a helyzetben nagy eséllyel fenyegető kétvállas vereségtől. Ha valakinél, nála tényleg érvényes a mondás, hogy soha nem szabad feladni.

Hosszú ideig az amerikai birkózó Chris Taylor volt minden idők legsúlyosabb olimpiai szereplője. Az 1972-es müncheni olimpián a szabadfogás szupernehézsúlyában bronzérmet szerző sportoló 196 centiméter magas volt és emellett 187 kilogrammos versenysúllyal rendelkezett. A későbbi győztes szovjet Alekszander Medvegy csak vitatott bírói döntéssel győzte le őt a müncheni olimpia első körében, így lett végül bronzérmes. Az amerikai birkózó meglehetősen korán, 1979-ben, két évvel visszavonulása után, mindössze 29 esztendős korában hunyt el. Taylor rekordja egészen a 2008-as pekingi olimpiáig volt érvényben, ahol egy Guam-ról érkezett cselgáncsozó, bizonyos Ricardo Blas jr. döntötte meg, aki félelmetes testméretei miatt már kis korában megkapta a „Kis hegység” (Little mountain)becenevet.

Az óceániai bajnok Blas a pekingi torna első fordulójában (a grúz Lasha Gujejiani-tól) és ezt követően a vigaszágon is vereséget szenvedett (az amerikai Daniel McCromick ellen), így helyezetlenül zárt. Annak idején Blas édesapja is szerepelt az ötkarikás játékokon, aki a szöuli olimpia cselgáncs versenyein szerzett 19. helyezést és később a Guami Olimpiai Bizottság elnöke is lett egyben. A kisebbik Blas a kínai fővárosban 210 kilogrammos súllyal szerepelt. Az új súlyrekord mellett ő lett minden idők legnehezebb zászlóvivője is, hiszen a megnyitón ő vihette a hat sportolót nevező 170.000 lakossal rendelkező Guam nemzeti zászlaját. A hazájában nagy tisztelettel kísért, mindössze 24 esztendős Ricardo Blas a tervek szerint a londoni olimpián is szeretne indulni.

Az olimpiai mozgalom története bővelkedik különleges eseményekben, kuriózumokban. Most induló sorozatunkban ezekből szemezgetünk. Sorozatunk első részében két birkózóval foglalkozunk, akik az 1912-es olimpián ma már elképzelhetetlen párharcot vívtak egymással. Az olimpizmus hőskorában ugyanis a birkózó mérkőzések addig zajlottak, amíg az egyik fél nem győzött, így fordulhattak elő irreálisan hosszú menetek is. A stockholmi olimpia kötöttfogású birkózó versenyein (a 82,5 kg-os kategóriában) a svéd Anders Ahlgren (a képen) és a finn Ivar Böhling jutottak be a döntőbe. A két birkózó nem bírt egymással a fináléban, így kilencórányi (!!) küzdelem után a zsűri beszüntette a küzdelmet kettőjük között és végül döntetlen eredményt (ami egyenértékű volt a kettős vereséggel) hirdetetett ki. Az eset pikantériája, hogy nem volt győztes, így a két sportoló nem az arany-, hanem az ezüstérmen osztozott és végül mindketten másodikként zárták az olimpiát. Aranyérmet tehát nem osztottak ebben a súlycsoportban, bronzot viszont igen, amely a mindkét döntőstől vereséget szenvedő magyar Varga Béla nyakába került. Ahlgren amúgy a döntőig vezető úton hat ellenfelét is két vállra fektette (átlagosan kevesebb, mint 35 perc alatt), de a fináléban igazi emberére akadt Böhling személyében.

Most induló sorozatunkban szeretnénk olyan sportembereket bemutatni, akik bár nagyszerű eredményeket értek el, ennek ellenére keveset tudunk róluk. Elsőként a négyszeres olimpiai bajnok német Carl Schuhmann-t (1869. május 12. Münster - 1946. március 24. Berlin) mutatjuk be:

Olimpiai szereplése: 4 aranyérem, 1 bronzérem - férfi torna, birkózás

Carl Schuhmann három tornában szerzett aranya után (egyéniben a lólengést, csapatban a korlátot és a nyújtót nyerte meg), eredetileg távolugrásban és súlylökésben szeretett volna bajnok lenni Athénban, de mivel ez nem sikerült neki, így bánatában elindult birkózásban is. Az eset pikantériája, hogy hősünk 157 cm-es testmagasság mellett mindössze 60 kg volt és mivel abban az időben nem voltak még súlycsoportok, mindenki egy csoportban indult, így kevés esély kínálkozott számára ebben a sportágban. A férfiak kötöttfogású birkózása volt az egyetlen birkózó esemény ezen az olimpián, melyet a Panathinaikosz stadionban tartottak. A szabályrendszer szinte teljesen azonos volt a mai kötöttfogású birkózás szabályaival, azzal a két különbséggel, hogy nem volt időkorlát, ill. szabad volt a lábfogás (nem úgy, mint most). Eltekintve a két görög versenyzőtől, az összes többi atléta már korábban részt vett más sporteseményen is. Schuhmann első ellenfele a britek athéni súlyemelő bajnoka, Launceston Elliot volt, akit könnyedén legyőzött. Az elődöntőben erőnyerő volt a német, így a döntő volt a második mérkőzése az olimpián, ahol görög ellenfele Georgios Tsitas, jó 30 kilóval volt nehezebb nála. Már majd negyven perce küzdöttek egymással, mikor a bírók félbeszakították és elhalasztották a mérkőzést másnapra, ugyanis a nap már lemenőben volt. Reggel folytatódott a küzdelem és Schuhmann hamarosan megszerezte a győzelmet. A fenti -sokak által jól ismert - kép 1896-ban az athéni olimpia birkózó döntője előtt készült. Schuhmann becenevét „A kis Apolló" is a birkózásban elért győzelme után kapta.

Carl Schuhmannról több fotó is fennmaradt az 1896-os athéni játékokról. Ezek közül két közismert van még, az egyiken a későbbi győztes lólengés gyakorlatát mutatja be a német sportember.

A másikon pedig tornász csapattársai, Alfred Flatow és Hermann Weingartner vállán pózol büszkén a versenyek után.

A becenév általában árulkodó, ha egy 140 kilós embert Picinek becéznek, annak megvan a maga oka. Az őt személyesen ismerők szerint félelmetes termete és fizikai ereje ellenére egy jámbor, jóravaló sportember volt, akit fájdalmasan fiatalon hívott magához a Teremtő. Negyven évvel ezelőtt, 1970. április 4-én az Alkotmány és a Honvéd utca kereszteződésében autóbalesetet szenvedett Kozma István, minden idők egyik legjobb magyar birkózója. Az autóból ugyan még saját lábán kiszálló sportembert később kórházba szállították, halálát végül vesesérülése okozta, öt nappal később, április 9-én hunyt el.