Szurkolj Londonban !

A közelmúltban jött haza a magyar olimpikonok csapata az 50 éves jubileumi látogatásáról Rómából. A Róth Tamás által készített alábbi képen jó néhányan római olimpikonunk szerepel. A mai feladvány pedig erről szó, vajon kik vannak a képen?

Egyelőre a 2016-os nyári olimpia sokak számára még igencsak távlati cél, de a brazil szervezők számára már így, hat évvel az első dél-amerikai játékok előtt is akad munka bőven. A múlt héten bejelentették például, hogy kiválasztásra került az olimpia logója. A nyolc pályamű közül megszavazott végső megoldást azonban egyelőre nem tárták a sajtó nyilvánossága elé, a hivatalos bemutatott ugyanis csak idén Szilveszterre tervezik, amikor is a Copacabana strandon tartott nagyszabású ünnepségen mutatják majd be azt a világnak. A pályázatokat egy 12 fős bizottság értékelte (a tagok között volt a szervezőbizottság elnöke, Carlos Arthur Nuzman is), a végső pályaművet pedig a december végi bemutatás előtt a NOB-nak is jóvá kell még hagynia. A mellékelt kép egyelőre csak illusztráció, mindenesetre igencsak ötletesen kombinálja Rio de Janiero városnának egyik legismertebb szimbólumát a rendező ország nemzeti lobógójának színeivel...

Köztudott dolog, hogy a téli olimpia programja sokkal szellősebb, mint a nyári ötkarikás játékoké. Korábban már írtuk, hogy meglepő módon a mezei futás is szeretne helyet kapni a havas-jeges sportok között, most pedig egy újabb kandidáló vált ismertté. A Nemzetközi Tájfutó Szövetség (IOF) ugyanis bejelentette, hogy szeretné elérni, hogy a sítájfutás felkerüljön a 2018-as téli olimpia programjára. A sportág az utóbbi években világszinten is egyre népszerűbbé és - ami talán még fontosabb- ismertebbé vált, amelynek köszönhetően felkerült a téli Ázsia Játékok és a téli Katonai Világjátékok programjába is. A Magyarországon is űzött és ismert sportágban a jövő márciusban Svédországban sorra kerülő világbajnokságon 35 ország részvételére lehet számítani. A sportág hasonlít a tájfutáshoz, azzal a különbséggel, hogy havas pályán rendezik, ahol természetesen sífutó lécen haladnak a versenyzők. A tájékozódást térkép segíti a sífutók számára, akik az előzetesen kijelölt (de számukra csak a rajt pillanatában ismertté váló) tereppontok érintése (szakszóval ”fogása”) után kell a távot a lehető leggyorsabban teljesíteni.

Az olimpiai programba felkerülést elősegítheti, hogy a sítájfutó versenyek lebonyolításához elegendő a meglévő biatlon vagy pedig sífutó versenypálya, így a leendő téli olimpiák helyszínén nem lenne szükség újabb méregdrága létesítmény megépítésére. „Az utóbbi időszakban teszteltünk olyan változatait is a sportágnak, amely a média és a nézők számára is követhetőek. – nyilatkozta Ake Jacobson, az IOF elnöke. – A sprint illetve a sprint váltó versenyek kifejezetten látványosak, amelyeket már a televíziók is tudnak megfelelő módon közvetíteni. Ezek a versenyek kitűnően illeszthetőek egy 45 perces közvetítési idősávba, ráadásul a GPS adatok és a versenyzők különböző biometrikus adatainak felhasználásával látványos képeken követhető a verseny drámaisága és izgalma is.” A sportág felvételéről majd később születik csak döntés, hiszen egyelőre még a 2018-as helyszín sem ismert, amelyért Annecy, München és Pyeongchang városa is versenyben van. A sítájfutás alapjairól magyar nyelven rövid formában az alábbi LINKEN olvashatnak. 

A magyar sport utolsó ökölvívó olimpiai bajnoki címe Kovács István nevéhez fűződik. A népszerű "Kokó" a barcelonai bronzérem után nagy esélyesként utazott ki az 1996-os atlantai olimpiára, ahol végül igazolta a papírformát és felért (amatőr) pályafutása csúcsára. A centenáriumi olimpia egyik legszebb örömtánca volt az, amelyet Kokó bemutatott a ringben, vállán a magyar zászlóval. Érdemes megnézni a videót, ahol a 14 évvel ezelőtti felvételeken a siker előtt és után is látjuk nyilatkozni Kovács Istvánt.

Szingapúrban 2010. augusztus 14-26. között 12 napon át ugyanabban a 26 sportágban (nemzetközi szövetségi besorolás szerint) versengtek a fiatalok, amelyek a 2012. évi londoni Nyári Olimpián is szerepelnek, igaz, csak 201 versenyszámban (Londonban 300 lesz), amelyekből - a NOB jóvoltából – jónéhány, újonnan kitalált vegyes csapatversenyt rendeztek. Azoknak, aki nem tudták figyelemmel kísérni a magyar sportolók szereplését, készítettem egy rövid sportágankénti összefoglalót az eseményekről, az első rész után következzen a második, az összefoglaló végén pedig az éremtáblázat Szingapúrból.

Két ökölvívónknak eleve adott volt a „pontszerzés”, hisz súlycsoportonként maximum 6-6 versenyző jutott ki a szingapúri versenyekre. Harcsa Zoltán a 75 kg-osok mezőnyében győzelemmel jutott a 4 közé, ott azonban vereséget szenvedett 1 évvel idősebb ausztrál ellenfelétől, majd a bronzmeccsen jó teljesítményt nyújtva nyert. Nem kis bravúrt sikerült végrehajtania a szupernehézsúlyú Zsigmond Józsefnek, aki XXI. századi olimpiatörténeti eredményt ért el azzal, hogy 2 leléptetéses vereséggel sikerült megcsípnie a 4. helyet. Szerencsés kézzel fogott ágat, így mérkőzés nélkül jutott a 4 közé, ahol aztán – számomra kissé – gyáva boksza nem ért érmet számára. Ilyen módon 4 közé kerülni legutóbb a XX. század eleji kétes olimpiáin volt példa, igaz St. Louisban a „népes mezőnyben” akkor az érmet ért, érhetett, remélem nem hasonló célok vezérlik a mostani versenyformával a NOB vezetőit! A szereplés kivívása dicséretet érdemel, de az ilyen mezőnyökkel vívott versenyeknek sok sportértéke nincs!

Sikeres vállműtéten esett át Stephanie Rice, az ausztrálok háromszoros olimpiai bajnok úszója. A versenyző szerdán az egyik közösségi oldalon tette közzé, hogy Melbourne-ben megoperálták, és a körülményekhez képest jól van. A felépülése előreláthatólag 12 hetet vesz igénybe, így nem szerepelhet az októberi Nemzetközösségi Játékokon. A 22 esztendős Rice - akinek távolabbi célja, hogy sikeres legyen a 2012-es londoni olimpián - azok után döntött a beavatkozás mellett, hogy már hosszú ideje fájt a jobb válla. Rice a Csendes Óceáni Játékokon eredetileg hét számban indult volna, de az 50 méteres pillangóúszás előfutamában kiújult a sérülése, ezért döntött úgy, hogy az eddigi fájdalomcsillapítós kezelések helyett most az azonnali műtét lehet a megoldás. Rice a műtétet eredetileg a Nemzetközösségi Játékok és a jövő év elején esedékes ausztrál világbajnoki válogató közötti időpontra tervezte, de végül a sors keresztülhúzta számításait.

1960. augusztus 25. és szeptember 11. között rendezték Rómában a XVII. Nyári Olimpiai Játékokat. Az ötvenedik évfordulóra Rómába utazott a magyar sportolók küldöttsége az egykori helyszínek megtekintésére, az olimpia eseményeinek felelevenítésére. Az utazást a Mező Ferenc Közalapítvány szervezte, a résztvevők között volt 21 római olimpiai érmes. Az útról dr. Hencsei Pál beszámolóját közöljük, Róth Tamás fotóinak felhasználásával:

"A három nap alatt számos egykori versenyhelyszínt kerestünk fel. Castelgandolfoban megtekintettük az Albano tavat, ahol a kajak-kenu versenyeket bonyolították le. Sportolóink (Szőllősi Imre, Mészáros György, Kassai Farkas András, az Egyesült Államokból hazautazott Szente András és Törő András) meghatottan emlékeztek versenyeikre, amelyeken tized másodperceken múlt a jobb helyezésük. Sajnos, a céltorony már elkorrodeált, a lelátót benőtte a gaz, és a tavon már nem rendeznek versenyeket.

Az öttusázók (Németh Ferenc, Nagy Imre és Balczó András) nem ismertek rá a futás helyszínére. 1960-ban csak néhány fa volt a kopár, barátságtalan területen, most pedig gyönyörű pázsittal, bokrokkal, hatalmas fákkal borított golf klub működik itt. A Palazzo dei Congressi a vívó versenyek színhelye volt. A hatalmas épületben az ezüstérmes női tőr csapat tagjai (Dömölky Lídia, Rejtő Ildikó és Juhász Katalin) elevenítették fel az izgalmas csörtéket. Az öttusázók is itt vívtak, Nagy Imre volt egyéniben a legjobb, és a csapatban is a magyarok nyerték ezt a számot.

A Stadio del Nuoto az úszó versenyek és a vízilabda mérkőzések színhelye volt. A bronzérmet nyert vízilabda válogatottunkból hatan emlékeztek az egykori mérkőzésekre (Bodnár András, Dömötör Zoltán, Felkai László, Katona András, Kárpáti György, Konrád János). Az Olimpiai Stadionba a Márvány Stadionon keresztül (itt rendezték a gyeplabda mérkőzéseket) egy alagúton át jutottunk be. 50 évvel ezelőtt ugyanígy vonultak be a sportolók a megnyitó ünnepségre. Az Olimpiai Stadionban rendezték az atlétikai versenyeket, itt szerzett bronzérmet Rózsavölgyi István és Kulcsár Gergely is. Rózsavölgyi elérzékenyülten nyilatkozott a TV-nek az izgalmas 1500-as döntőről. A stadionban tartott ünnepségen a VIP páholy előtt Tar László röviden ismertette a római magyar sikereket, majd Róth Tamás meghajtotta nemzeti zászlónkat és elénekeltük a Himnuszt, elhunyt olimpikonjainkra emlékezve.

A Flaminio Stadionban labdarúgóink három mérkőzést játszottak. Sajnos, időhiány miatt csak kívülről láthattuk a stadiont, így Novák Dezső is csak távolról nézhette a mérkőzések színhelyét. Ugyancsak kihagytuk a Basilica di Massenziot, a birkózók, köztük Polyák Imre szereplésének helyszínét. A helyszíneken kívül felkerestük az olimpiai falut, ahol a magyarok szállásának falára emléktáblát helyeztünk el.

A CONI, az Olasz Olimpiai Bizottság a Piazza del Campidoglion, a Városháza előtti téren tartotta megemlékező ünnepségét. Voltak beszédek, galambok eleresztése, az olimpiai zászló behozatala, két olimpiai bajnok, az olasz ökölvívó Benvenuti és az amerikai rúdugró, Donald Bragg visszaemlékezése, az olimpiai láng meggyújtása (a fáklyavivő 50 év után ismét Giancarlo Peris volt), valamint Bodnár András átadta Giani Alemanonak, Róma polgármesterének az olimpiai faluba elhelyezendő emléktáblát. Sajnos, csak az újságból derült ki, hogy 11 ország egykori sportolói voltak jelen a megemlékezésen. Sikerült aláírást gyűjtenünk David Theile ausztrál úszó olimpiai bajnoktól, az ír Delany-től, aki Melbourne-ben nyerte az 1500 m-es síkfutást, a japán Chiba Kenro evezőstől, a 672-es rajtszámú Pantilat izraeli futótól, egy brit tornásznőtől.

Részt vettünk a magyar Nagykövetség fogadásán, valamint egy olimpiai relikvia kiállításon, ahol aranyérmek, oklevelek, formaruhák, fényképek, bélyegek, képeslapok, újságok, videók, stb. láthatók. A program egy három órás autóbuszos városnézéssel egészült ki.

Az utazás a hazaérkezés után az Olimpiai Parkban fejeződött be, ahol felkerült egy emlékszalag az Olimpiai Bajnokok Klubja zászlajára, továbbá koszorúval emlékeztünk elhunyt olimpiai bajnokainkra."

Tíz hónappal visszavonulása után a folytatás mellett döntött Libby Trickett, az ausztrálok háromszoros olimpiai bajnok úszója. A 25 éves sportoló tavaly a számára viszonylag sikertelen római világbajnokság után - egy ezüst- és két bronzérmet szerzett - hosszabb pihenőre vonult, majd decemberben közölte: felhagy a versenysporttal. „Nemrég a csendes-óceáni bajnokságot nézve született meg bennem a döntés. Szeretnék elindulni a 2012-es londoni játékokon is” - jelentette ki szerdán. Trickett - lánykori nevén Lenton - 2004-ben, Athénban egy (4x100 m gyors), Pekingben pedig két (100 m pillangó, 4x100 m vegyes) aranyérmet nyert, ezen kívül a vb-ken nyolcszor állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára. A 2007-es melbourne-i világbajnokságon összesen öt elsőséget gyűjtött.

A Népszabadság című újság on-line kiadásában az alábbi cikk jelent meg a napokban, amit most idézünk:

"A lakosság háromnegyede támogatná az ötkarikás játékok hazai megrendezését. Felfoghatatlanul sokba kerülne, soha nem tapasztalt összhangra lenne szükség a politikusok, a gazdasági élet szereplői és a lakosság között – a magyarok háromnegyede mégis olimpiát rendezne. A siker iránti vágy minden józan érvet felülír. Akár még nyerhetünk is vele. Magyarország történelmének egyik legnagyobb sikere lenne, ha hazánk olimpiát rendezhetne. A magyar felnőtt lakosság több mint háromnegyede gondolja így. Hetven százalék támogatná, hogy Budapest jövőre megpályázza a 2020-as olimpia rendezési jogát, de alig nyolc százalék hisz abban, hogy el is nyerjük. A többség szerint ez legfeljebb a második, illetve a harmadik nekifutásra sikerülhet. Különösen a 18–39 évesek lelkesednek az olimpia megrendezésének a gondolatáért, míg a pályázat gondolatát főként a nők, a hatvan év felettiek és a dél-dunántúli községekben lakók támogatják. Az össznépi lelkesedést egyébként a diplomás vidékiek osztják a legkevésbé – derül ki az Ipsos Zrt. közvélemény-kutatásából.

A Budapesti Olimpiai Mozgalom (BOM) megrendelésére az idén nyáron készült kutatásban megkérdezettek több mint fele szerint az olimpia nemzetet egyesítő, a megosztottságot megszüntető közös üggyé nemesedhetne. Az már kissé megosztotta a válaszadókat, hogy ez miként valósulhatna meg. A legtöbben úgy vélték, hogy serkentené a turizmust, illetve kikényszerítené a régóta halogatott közlekedési, illetve infrastrukturális beruházásokat és fejlesztéseket. Sokan reménykedtek abban is, hogy a nagyszabású rendezvény sok új munkahelyet teremtene és hosszú távra biztosítaná hazánk politikai, kulturális és gazdasági vezető szerepét a régióban. Abban viszont kevesebben hittek, hogy egy ilyen projekt jótékonyan hatna a magyarok jövőbe vetett hitére. Azt meg még kevesebben remélték, hogy mindez a vidék számára is előnyös lesz. Ennek ellenére a válaszadók fele úgy vélte, hogy az olimpia inkább országfejlesztési program lenne, mint sportesemény.

A közvélemény-kutatók összegzése szerint a válaszokat alapvetően az életkor, illetve az iskolai végzettség befolyásolta. Minél idősebb, illetve kevésbé iskolázott volt a válaszadó, annál inkább egyetértett az olimpia megrendezésével. Minél magasabb az iskolai végzettség, annál inkább csökken a hit abban, hogy az ötkarikás játékok hatással lehetnének hazánk régióban játszott szerepére, azt még kevésbé hitték a diplomások, hogy Prágával versenyeznünk kellene a rendezési jogért. Igaz, ők azt sem hiszik, hogy a megrendezés csupán egy szűk érdekcsoport haszna lenne. Az összeesküvés-elméletet egyébként főként az Észak-Alföldön élők osztották. Furcsamód a nők jobban bíznak abban, hogy Magyarországon olimpia lesz, mint a férfiak. A fiatalok óvatos optimizmusát jelzi, hogy ők hisznek legkevésbé az első pályázat sikerében.

A megrendezés legfőbb akadályát az ország rossz gazdasági helyzetében látják a magyarok. (Közülük is leginkább a fiatalok.) Ennél jóval kisebb akadályt látnak a honfitársak hitetlenségében, illetve a kormány és az ellenzék ellenségeskedésében. Ettől leginkább a kevéssé iskolázottak és a dél-dunántúliak tartanak. Meglepő módon Pest megye lakói osztották leginkább azt a véleményt, miszerint a főváros vezetésén vérzik majd el az olimpia ügye.

A megkérdezettek kétharmada üdvözölné az olimpiai törvény megszületését, mivel az ügy így kevésbé lenne kitéve a napi csatározásoknak. A férfiak, a fiatalok és a diplomások szerint ez sem nyújt elég védelmet.

Alig túlélve a gazdasági válságot, kissé meghökkentőnek tűnik a lakosság adakozási hajlandóságáról szóló eredmény. A megkérdezettek fele ugyanis a puszta szavakon túl személyi jövedelemadója egy százalékát is felajánlaná a cél érdekében. Az viszont kevésbé meglepő, hogy elsősorban a férfiak, illetve a fiatalok áldoznának az ügyre, közülük is főként a Pest megyében, illetve a Közép-Dunántúlon élők. Még ennél is többen – 56 százalék – állították azt, hogy a következő évtizedben évi négyezer forintot fizetnének a maguk és nem kereső családtagjaik nevében egy 2020-as olimpia megrendezésének érdekében. Főként fiatal diplomás férfiak. Minél idősebb és minél kisebb településen él valaki, annál kevésbé hajlandó pénzügyi áldozatot hozni. A legnagyobb fizetési hajlandóság Budapesten és Pest megyében mutatkozott.

A kutatók a lehetséges helyszínekről is faggatták a résztvevőket. A kérdésben elsősorban a férfiak tudtak állást foglalni. A válaszadók fele egyetértett azzal, hogy a meglévő Puskás stadion nem alkalmas olimpiai programok befogadására, helyette inkább az észak-csepeli szigetcsúcson kellene új létesítményt építeni.

A kutatásban részt vevők többsége vélhetőleg nem ismeri a tárgyban készült megvalósíthatósági tanulmányt. Holott fontos tényekre világít rá. Az olimpián 25-30 sportág vesz részt harminc versenyhelyszínen, hatszáz önálló eseménnyel, amelyhez a sportlétesítményekben legalább 540 ezer férőhelyet kell biztosítani. Az egyik legfontosabb elvárás, hogy az egyes helyszínek az olimpiai falutól legfeljebb egy óra távolságra legyenek.

A NOB előírásai szerint a rendező városban 42 ezer akkreditált vendéget kell elhelyezni. Ebből 11 ezer olimpikont és hatezer kísérőt az olimpiai falu zárt zónájában, amelynek alapterülete minimum 45-60 hektár. Az olimpiai rendezvényekre 6,5-8 millió jegyet adnak el, így naponta 3-500 ezer látogatóval lehet számolni, aki ide-oda vonul az események idején. Az olimpia központi helyszíneként Észak-Csepelt jelölték ki, itt épülne fel az olimpiai park, a főstadion, az úszóközpont és az olimpiai falu. A többi olimpiai helyszínt a város különböző pontjaira szórnák széjjel. Így például a Nagyvásártelep helyén alakítanák ki a médiafalut, a Népszigeten rendeznék a tollaslabda, a Hajógyári-szigeten az íjász- és a vívóversenyeket, a Margit-szigeten az öttusát, míg a budai Vár fogadná az országúti kerékpárosokat és a triatlonistákat, a Tabán pedig a strandröplabdásokat. Lágymányoson fedett csarnokban rendeznék az ökölvívó-, cselgáncs-, birkózó-, súlyemelő- és teniszversenyeket, míg a hárosi Duna-parton a lövészetet, Budakalászon és Szentendrén a kajak-kenu és evezőszámokat. Budakeszin épülne meg a golfpálya, a futballselejtezőket Győrben, Miskolcon, Székesfehérváron és Debrecenben, a vitorlázóversenyeket pedig Balatonfüreden rendeznék. A létesítmények felépítése 2–6 évet venne igénybe.

A várható költségeket 5000 milliárdra becsülik. Ám ebből kizárólag a sporteseményhez köthető kiadás alig 600 milliárd forint, amely magában foglalja a pályázás, a rendezés és a szükséges sportlétesítmények árát. A többit a közlekedési és infrastrukturális fejlesztések viszik el. Az összeg jelentős részét csak a rendezési jog elnyerése után kellene elkölteni.

Az előzetes elképzelések szerint magánberuházásból valósulna meg a Ferihegyi repülőtér 2C terminálja, a golfközpont és a rögbimeccsek helyszínéül szolgáló FTC-stadion átépítése. Az összes olimpiai költség tíz százalékát fedezné a magántőke, egyebek között az olimpiai és a médiafalu kialakítását. Ha mindez igaz is, honnan jön a többi pénz? Szalay-Berzeviczy Attila, a magyar vállalkozókat és üzletembereket tömörítő BOM elnöke szerint számtalan forrás kínálkozik. Csupán a NOB-tól egymilliárd euró támogatást remélhet a rendező város. További 250 milliárd forint remélhető a szponzoroktól, a jegyeladásból, a marketingtermékekből. Óriási bevételforrást jelent a tévés közvetítési jogok eladása. Ráadásul az infrastrukturális, illetve közlekedési fejlesztések közé olyan beruházásokat is beleszámítottak, amelyek már folyamatban vannak, mint például a négyes metró. Ennek ellenére sokan vélik úgy, hogy nem a jelenlegi a legalkalmasabb pillanat a pályázat benyújtására. A BOM elnöke szerint erre soha nincs kellő pillanat. A borongásra hajlamos magyaroknál meg különösen nincs. Viszont most állnak rendelkezésre a modernizáláshoz szükséges uniós források. A korábbi rendező városok sem akkor pályáztak, amikor úgy érezték, hogy készen állnak, hanem akkor, amikor elodázhatatlanná váltak az átfogó fejlesztések.

A Fővárosi Közgyűlés már 2008-ban így érezhette, hiszen egyhangúlag támogatta az olimpiai törvény tervezetét. A jogszabály elfogadása azonban még nem jelenti azt, hogy 2011-ben Budapest meg is pályázza a 2020-as olimpiai játékokat, pusztán hivatalos keretet és megfelelő feltételeket biztosít a döntés előkészítéséhez. Az olimpiai törvény ötpárti támogatása és parlamenti elfogadása egyúttal kifejezné az egységes politikai és társadalmi támogatottságot, mely alapvető feltétele annak, hogy a világ és a NOB komolyan vegye Magyarország olimpiai szándékait.

A törvénytervezet egyik fontos eleme, hogy létrehozza a pályázat-előkészítő bizottságot (PEB), amely nonprofi t zártkörű részvénytársasági formában működik, alapításkor az állam és a Fővárosi Önkormányzat a részvények és a szavazatok ötven százalékával rendelkezik.

A törvénytervezetet az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottsága nyújtotta be tavaly decemberben a parlamentnek. A szakbizottságok jelentős többséggel támogatták a javaslatot, ám a leköszönő Ház végül mégsem tárgyalta az előterjesztést. Talán a mostani.
Olimpia nélkül is fejleszteni kell

Meg kell pályázni a 2020-as olimpiát, de ne legyenek illúzióink. Egy olyan kis ország, mint a miénk, csak kivételes esetben győzhet – figyelmeztet Csomós Miklós, a Fidesz fővárosi frakciójának vezetőhelyettese, aki a legnagyobb akadályt Budapest közlekedési, infrastrukturális elmaradottságában látja. Ennek ellenére is fontosnak tartaná a 2011-es pályázaton való indulást. Rendkívül sok hasznos tapasztalatra tehetnénk szert. A kormánypárti városatya szerint az olimpia támogatottsága elsősorban attól függ, hogy mennyire hiteles a program meghirdetője. A felajánlásokat sem tartja elképzelhetetlennek. Az emberek szívesen adakoznak – véli –, ha nyomon követhető a pénz útja. A pályázat mellett szól az is, hogy a város infra strukturális fejlesztésének irányát az olimpia nélkül is meg kell határozni, mint ahogy a hiányzó sportlétesítményeket is pótolni kell. (Sz. A. A.)
Már a pályázattal sokat nyerhetünk

Egy olimpia megrendezése igen serkentő hatással lehetne Budapest és az egész ország fejlődésére. Már az előkészítés is jelentős erőket és energiákat szabadíthatna fel a köz- és a magánszférában – jelenti ki Bajnai László, a Városfejlesztés Zrt. vezérigazgatója. A jelenlegi gazdasági helyzet tükrében viszont kérdéses, hogy az ország teherbíró képessége lehetővé teszi-e. Egy olimpia megrendezéséhez erős gazdaság kell. De közös érdek a javulás. Túlzott reményeket azonban nem érdemes táplálni a rendezési jog gyors megszerzésével kapcsolatban. Elvégre nagy hatalmú országok vívnak érte.

Ennek ellenére érdemes próbálkozni. Egy jó szerepléssel hazánk jól pozícionálhatja magát a következő forduló megnyeréséhez. Emellett felhívhatja magára a figyelmet, ami konkrét gazdasági előnyökkel kecsegtet. Így például a befektetői érdeklődés erősödése, a turisztikai vonzerő növekedése. S akkor még el sem kezdődött a valódi olimpiai felkészülés. A rendezési jog csak gondos, szakmailag, politikailag összehangolt cselekvéssorozat eredményeként szerezhető meg.

Ám ezzel a tudatos együttmunkálkodással már a pályázati szakaszban nagyon sokat nyerhet a város. A siker csak egy fenntartható, kiszámítható fejlődési pályára állított országgal és várossal érhető el. Ehhez pedig komoly politikai és gazdasági döntéseket kell hozni. Kellő előrelátással elkerülhetők az ismert olimpiai fiaskók is, mint például a túlköltekezés és a később alig hasznosítható zárványlétesítmények." (Sz. A. A.)

Szingapúrban 2010. augusztus 14-26. között 12 napon át ugyanabban a 26 sportágban (nemzetközi szövetségi besorolás szerint) versengtek a fiatalok, amelyek a 2012. évi londoni Nyári Olimpián is szerepelnek, igaz, csak 201 versenyszámban (Londonban 300 lesz), amelyekből - a NOB jóvoltából – jónéhány, újonnan kitalált vegyes csapatversenyt rendeztek. A résztvevő sportolók számát 3500 főben határozták meg (a tényleges 3522 lett), valamennyi, a NOB-ba felvételt nyert 204 országot bevonva (Kuvaitból csak egyéni indulók vehették részt az olimpiai bizottságuk felfüggesztése miatt) és az egyes sportágakban a 14-18 éves korosztályok képviselőiből válogattak a nemzetközi szövetségek döntéshozói.