Szurkolj Londonban !

Két éves eltiltást kapott a pekingi olimpián ezüstérmet szerző, ezzel 2008-ban Vietnámban az év sportolója címet is kiérdemlő súlyemelő, Hoang Anh Tuan. Az ázsiai emelőnek a tavaly őszi törökországi világbajnokságon levett dopping mintája tartalmazta tiltott szereket, közölte a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF). Tuan emiatt 2012. szeptember 18-ig szóló eltiltást kapott, így kénytelen lesz kihagyni a londoni olimpiát is.  A vietnámi emelő azzal védekezett, hogy a kérdéses anyag egy nátha ellen kapható szerrel jutott be a szervezetébe. A 25 esztendős sportoló az ország mindössze második olimpiai érmese lett, előtte 2000-ben a tékvandós Tran Hieu Ngan állhatott fel még a dobogóra, aki szintén ezüstérmes lett. Tuan eltiltása azért is érte kellemetlenül a vietnámi sportvezetőket, mert őt tartják/tartották hazája legnagyobb londoni éremesélyesének.

A pekingi sikerek után igencsak felemás időszaka volt a vietnámi emelőnek, hiszen miután nem nyert érmet a Dél-kelet Ázsiai Játékokon Laoszban, élő televíziós adásban sírta el magát, amiért kapott hideget-meleget a vietnámi sajtótól. Ezt megelégelve az a gondolat is megfogalmazódott benne, hogy abbahagyja a sportot, de végül mégis a folytatás mellett döntött. „A közvélemény nyomása olykor elviselhetetlen, ezért gondolkoztam el azon, hogy befejezem” – nyilatkozta Tuan tavaly a BBC-nek. Tuan a 2010-es világbajnokságon tért vissza a mezőnybe, de csak a negyedik helyet szerezte meg Antalyában. Az már korábban kiderült, hogy az akkor leadott ún. „A”-mintával valami nincs rendben, így később nem is nevezték őt a Kínában rendezett Ázsia Játékokra sem.

A XXI. század elején nehéz helyzetben vannak azok az olimpiai sportágak, amelyek nem könnyen adaptálhatóak a televíziós közvetítésekre. Az öttusa például évek óta próbálkozik a megfelelő, képernyő-képes és a televíziónézők számára is emészthető formátum kidolgozásával. Hasonló gondokkal küzdenek más olimpiai sportágak is, amelyek közé a vitorlázás is nyugodt szívvel besorolható. Az olimpiai programban régóta szereplő sportágat is árnyékként fenyegetik a modern kor szülte, jobban közvetíthető sportágak, amelyek folyamatosan ott kopogtatnak az olimpiai mozgalom portáján. A Nemzetközi Vitorlázó Szövetség (ISAF) illetékesei igyekeznek is haladni a korral és úgy vélik, hogy nem arra kellene koncentrálni, hogy éppen melyik hajóosztályok szerepelnek az olimpiai programban (ez négyévente igencsak dinamikusan változik). Ennél fontosabb ugyanis, hogy miként lehetne elősegíteni azt, hogy a közönség jobban megértse a versenyzők taktikáit és a futamok koreográfiáját.

A közelmúltban Portugáliában rendezett vitorlás fórumon Pierre Ducrey a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportszakembere arról beszélt, hogy az olimpiai vitorlás program folyamatos változása nem tesz jót a sportágnak. „Szüksége van az állandóságra a sportágnak, hiszen fontos, hogy olyan terméket tudjunk kínálni a médiának, ami stabil és eladható a szponzorok felé is. A kulcskérdés az, hogy a vitorlás sport tud-e hozzáadott értéket adni az olimpiai mozgalomnak.” - nyilatkozta Ducrey. A sportágat megújító innovációk nagy része a közelmúltban Dániából indult útjára, a sportágban az idén hét hajóosztályban is világbajnokságot rendező északiak elsősorban a televíziós közvetítéseket támogató műszaki fejlesztésekkel szeretnék megújítani a sportágat. „A vitorlás sport elsősorban azért van veszélyben, mert hoz nagy televíziós nézettséget és nem lehet 80.000 fős helyszíni látogatottsággal sem számolni. A közönséget nem tudjuk közelebb hozni a versenyekhez, így nincs más választásunk, a versenyeket kell közelebb vinni a közönséghez” - mondta a portugáliai fórumon Thomas Capitani, a Sailing Aarhus igazgatója. A tervek szerint teszt jelleggel egyes hajóosztályokban igyekeznek még jobban felhasználni a modern technika vívmányait, hiszen háromdimenziós szimulációval, GPS-mérésekkel és az Internetes közvetítések segítségével szeretnék elérni, hogy a jövőben még jobban élvezhetőek legyenek a vitorlás versenyek.

Az olaszországi Cesana Pariolban zajló szánkó-világbajnokságon a csapatversenyre került volna sor vasárnap délután. A verseny eredetileg egy igazi vizsga, sőt inkább főpróba lehetett volna, hiszen a szánkósok évek óta lobbiznak azért, hogy ez a versenyszám is bekerüljön végre a téli olimpia programjába. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, a belga Jacques Rogge tavaly a testületi döntés helyett saját hatáskörbe vonta a Szocsiban rendezendő téli olimpia bővítésének programját. Öt másik versenyszámmal egyetemben a szánkósok csapatversenye elsősorban neki szerette volna bizonyítani olimpiai érettségét. Ennek tükrében pedig különösen kínos az, ami a világbajnokságon – a NOB szigorú megfigyelőinek jelenlétében - történt. A szánkó csapatverseny lényege, hogy minden csapatban egy férfi, egy női és egy páros jön le egymás után a pályán (az összesített idő számít), majd amikor az egyik versenyző beér a célba, akkor egy fal megérintésével jelzi a fent lévő társaknak (egy elektromos rendszer segítségével), hogy ők is indulhatnak. Mindez azonban már az első négy pár esetében – köztük a nagy esélyes német csapatnál – sem működött tökéletesen, így a lentiek hiába „értek célba”, a fent lévő csapattársak ennek ellenére sem kapák meg a rajtjelet. A zsűri a verseny megszakítása, majd némi szerelési munka után annak teljes újraindítása mellett döntött.

Mindez csak tetézte a bajokat, hiszen az újraindítás után elsőként következő szlovén csapatnál megint hasonló jellegű technikai probléma lépett fel, amelynek az lett a következménye, hogy a cesana parioli olimpiai pályán végleg törölték a világbajnoki programnak amúgy 1989 óta részét képező csapatversenyt. „Ez volt a legrosszabb, ami történhetett velünk, ennél nagyobb baj nem is jöhetett volna. Nem nagyon tudok mit mondani, le vagyok sújtva a történtek miatt.” – nyilatkozta az eset kapcsán a Nemzetközi Szánkó Szövetség (FIL) elnöke, Josef Fendt. A rögtönzött válságstáb elsőre még abban gondolkozott, hogy a világbajnoki versenyt február közepén (!) a lettországi Siguldán pótolnák (a NOB elnöke a tervek szerint személyesen is ott lesz azon a versenyen), de ezt az ötletet végül elvetették a FIL vezetői. A versenyforma amúgy rendben van, ezt sokan elismerik, de amíg a hasonló jellegű technikai gondok (amelyek már a 2009-es Lake Placidben rendezett vb-n is előjöttek - igaz az idei öt Világkupa versenyen már egyszer sem) nem oldódnak meg, addig a szakágnak nem valószínű, hogy helye lesz az olimpiai programban. Persze áprilisban Jacques Rogge ettől még dönthet másképp…

Februárban, hazai pályán, az Új-Zélandon rendezendő atlétikai viadalon veheti majd át pekingi olimpiai érmét Nick Willis. A 27 éves futó a pekingi olimpia 1500 méteres férfi síkfutásának döntőjében (ld. lenti videó) a harmadik helyen ért be a célba, de az elsőként végző bahreini Rashid Ramzi doppingvétsége miatt végül mégis előrébb végezhet. A Willisnek átadandó ezüstérmet eredetileg a kenyai Asbel Kiprop kapta meg, aki azonban Ramzi kizárása után olimpiai bajnok lett. Az érem azonban meglehetősen „viseltes állapotban” érkezett meg az Új-Zélandi Olimpiai Bizottsághoz, így a szervezet vezetői kérték a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, hogy küldjenek egy új érmet Willis részére. A NOB elfogadta a kérést és tavaly évközben el is küldte az új érmet az új-zélandiaknak. Az érem azonnali átvétele helyett Willis azonban azt kérte, hogy azt egy versenyen, nagy közönség előtt vehesse át. A februárra tervezett és várhatóan 5.000 nézőt vonzó atlétikai verseny igazgatója, Craig Motley elmondta, hogy különleges viadalnak néznek elébe. Ez lesz ugyanis az első – és talán sokáig az utolsó – olyan alkalom, hogy egy olimpiai érem Új-Zéland területén kerül átadásra. Ezen a versenyen természetesen Willis az 1500 méteres távon fog szerepelni, ahol nagy esélyes lesz, ráadásul nem csak „gálafutást” tervez, hanem itt szeretné megfutni a kvalifikációs időt az augusztusi világbajnokságra is.

Alig másfél évvel a londoni olimpia kezdete előtt bejelentette visszavonulását a műugró sport elmúlt évtizedének egyik legnagyobb klasszisa, a kínai Kuo Csing Csing. A tízszeres világbajnok, emellett pedig négyszeres olimpiai bajnoknak is számító sportoló az egyik kínai hírügynökségnek nyilatkozva jelentette be  döntését. A még mindig csupán 29 esztendős versenyző már korábban is gondolt a visszavonulásra, eredetileg a pekingi játékok után szerette volna abbahagyni az élsportot. Ezt a döntését aztán a két aranyérmet hozó kínai olimpia után felülbírálta és még a római világbajnokságon is duplázott, hiszen három méteren, valamint a három méteres szinkron versenyszámban is győzött. „Egyértelművé tette számunkra, hogy nem szeretne többet edzeni és versenyezni sem, így nem lesz ott a londoni olimpián. Mostantól már nem tagja a nemzeti válogatottnak, mi pedig elfogadjuk és tiszteletben tartjuk a döntését” – nyilatkozta a hírt fájó szívvel kommentálva a kínai válogatott edzője, Zhou Jihong. Kuo utoljára a 2009-es nemzeti bajnokságon versenyzett, ahol pályafutása ötödik bajnoki címét is begyűjtötte. „Úgy érzem, hogy mindent elértem pályafutásom során, a londoni olimpia abszolút nem foglalkoztat. Meg kell adni az esélyt más tehetségeknek is a bizonyításra.” – nyilatkozta Kuo az egyik shanghaji újságnak. A Kínában nemzeti hősnek számító Kuo magánélete is rendszeres téma az ázsiai országban, a műugrás egyik korszakos egyéniségének számító versenyző így a medencén kívül is a figyelem középpontjában marad. Annál is inkább, mert egyes hírek szerint idénre tervezi esküvőjét a Hong Kongi Olimpiai Bizottság elnökének (Timothy Fok) fiával, Kenneth Fok-kal, amely az év esküvője címre is esélyes lehet a világ legnépesebb országában.

Nem kellemes dolog, ha az emberhez betörnek. Különösen igaz ez akkor, ha ezzel párhuzamosan olyan dolgok tűnnek el a lakásból, amelyek az illető számára kiemelt értéket képviselnek. Ezt tapasztalhatta meg a 2006-ban visszavonult amerikai Tristan Gale is, akinek dél-kaliforniai otthonába törtek be a napokban, miközben ő alig negyven percig a kutyáját sétáltatta a tengerparton. A 2002-es téli olimpiai női skeleton bajnokától több értékes dolog (gyémánt eljegyzési gyűrű, számítógépek, egyéb személyes tárgyak) mellett ugyanis ellopták olimpiai aranyérmét is. A skeleton sportág 54 évnyi távollét (1948-St. Moritz után) került fel ismét az ötkarikás programba a Salt Lake Cityben sorra került játékokon, ahol az akkor még leánykori nevén (Geisler) versenyző amerikai sportoló diadalmaskodott. Az olimpiai aranyérem kapcsán fennáll annak is a lehetősége, hogy amennyiben hivatalosan is eltűntnek lesz nyilvánítva, akkor pótlásra kerülhet.

Akár olimpiai vetélkedő kérdése is lehetne az alábbi: „Melyik az az olimpiai torna versenyszám, amelyen valamennyi alkalommal volt magyar érmes?” A válasz az idősebbek számára talán egyszerű, a fiatalabb sportrajongók ugyanakkor lehet, hogy csak kapkodják a fejüket a „női kéziszer csapatverseny” kifejezésre, amely a fenti kérdés helyes válasza is egyben. Ez a versenyszám az ötvenes években csupán két alkalommal szerepelt az ötkarikás programban (1952, 1956), lányaink/asszonyaink pedig mindkét alkalommal ott voltak a dobogón. Már Helsinkiben is aranyesélyes volt a magyar csapat, de akkor a buzogány gyakorlat során Korondi Margit elejtette a szert, így végül a svéd és a szovjet csapat mögött a harmadik hely lett a mieinké. Négy ével később aztán végleg beérett Vali néni (alias „Herpich Rezsőné – ld. képen) tanítványainak munkája, akik Keleti Ágnes- Korondi Margit – Tass Olga – Bodó Andrea – Kertész Alíz, Köteles Erzsébet összeállításban aranyérmet szereztek a melbourne-i olimpián. Érdekesség, hogy a verseny előtt közvetlenül elveszett Tass Olga nemzeti színű szalagja és nem találták meg, így egy aranyszínű szalaggal kellett versenyeznie. A gyakorlat annyira tetszett a nézőknek és helyszínen a megjelent edinburghi hercegnek is, hogy közkívánatra megismételtették, az akkor már olimpiai bajnok magyarokkal. Akkoriban még nem nagyon volt televíziós közvetítés az olimpiákról, így talán sokan nem láthatták a magyar kéziszer csapat gyakorlatát, a Youtube videó megosztó portálra azonban a közelmúltban felkerült egy rövid videó, ahol fekete-fehérben és színesben (!) is látható néhány pillanatra az aranyérmes produkció. Ha valaki esetleg rendelkezik ennél hosszabb felvétellel, kérjük ossza meg velünk.

Január hónapban kosárlabdázó olimpikon vendége lesz a Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Körnek. A január 27-én, csütörtökön sorra kerülő eseményen a játékosként három, edzőként egy olimpián szerepelt, nem mellesleg Európa-bajnok játékos, Zsíros Tibor lesz a vendégünk.

Időpont: 2011. január 27. (csütörtök) 16.30

Helyszín: Csanádi iskolában (XIV., Őrnagy u. 5-7., a Stadionok metróállomástól 5 percre)

Kedves sport- és olimpiabarát, ha szeretnél még többet megtudni a vendégről, a Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Kör nagy szeretettel vár a beszélgetésre!

Január elején edzés közben kutya harapta meg a londoni olimpia női maratoni futó versenyének nagy esélyesét, a brit Paula Radcliffe-t. A 37 esztendős, négyszeres olimpikon tavaly szeptemberben adott életet második gyermekének (Raphael), mostanában pedig erőnléti alapozással tölti az idejét. A maratoni futás világrekorderét monacói otthona közelében harapta meg egy kutya, Radcliffe-t pedig ennek következtében azonnali ellátásban kellett részesíteni. „A délelőtt egy részét kórházban töltöttem, miután megharapott egy kutya. Nem volt annyira vészes a dolog, de azért nem volt kellemes a vádlimnak. Olyan érzésem van, mint ha három nap egyfolytában pályán edzettem volna.”- írta twitterén a 2005-ös világbajnok. A hírek szerint egy idősebb úr kutyája szabadult el, aki nem tudta féken tartani kedvencét, amely viszont szerencsére nem „harapta ketté” Radcliffe olimpiai álmait.

Nem ez volt amúgy Radcliffe számára az első kellemetlen incidens, 2003-ban például egy bicikliző kisgyerekkel ütközött, aminek következtében komoly sérüléseket szenvedett. Öt évvel később, nem sokkal a pekingi olimpia előtt pedig egy pók csípte meg, ami szintén visszavetette a felkészülésben. A brit futónő hamarosan az Egyesült Államokba utazik majd, ahol magaslati edzőtáborban készül a dél-koreai Daegu-ban sorra kerülő atlétikai világbajnokságra illetve az őszi nagy maratonikra. Utóbbiak közül vélhetően a chicagói vagy a new yorki versenyen próbálkozik majd meg azzal, hogy a londoni olimpia kvalifikációs szintjét megfussa.

Az ősi rivális Pakisztánhoz hasonlóan az indiai olimpiai csapatnak is merész céljai vannak a 2012-es londoni olimpiára. Az indiai kormány ugyanis rögzítette „elvárásait” a leendő olimpiai csapattal szemben. A tervek szerint az ázsiai ország küldöttsége 10-12 érmet szeretne szerezni a brit fővárosban, ami azért is számít merész elképzelésnek, mert az indiaiak Pekingben is csupán három éremmel zártak. Ráadásul a 2008-as produkció így is történetük legjobb ötkarikás szereplését jelentette. A lécet persze nem véletlenül tették ennyire magasra az indiai sportolók számára, a 2011-es Nemzetközösségi Játékok például már jelezte, hogy azért van valóságalapja az elvárásoknak. Az Új-Delhiben rendezett versenyen ugyanis a házigazdák (101 éremmel, közte 38 arannyal) az éremtáblázat második helyén zártak Ausztrália mögött. „Kiválasztottunk néhány fő sportágat, ezekre összpontosítjuk az erőforrásainkat” – nyilatkozta a sportminisztérium titkára, Rahul Bhatnagar a tervekről. Indiának persze nem lesz könnyű dolga mindezt elérni, hiszen ellentétben a Nemzetközösségi Játékokkal (ahol rendezőként minden számban nevezhettek sportolókat), Londonra kőkemény kvalifikációs kritériumokat kell teljesíteni a kijutáshoz is.

India az 1900-ban Párizsban rendezett olimpián szerepelt először, azóta sportolói összesen 20 érmet (közte kilenc aranyat) szereztek, ennek tükrében is elég „meredek” a mostani célkitűzés. A kilenc aranyérem egyébként szinte kivétel nélkül a gyeplabdázók nevéhez fűződik, csupán a sportlövő Abhinav Bindra pekingi győzelme volt az első olyan ötkarikás arany, amit nem csapatsportágban szereztek India legjobbjai. A pekingi olimpián az indiai sportolók birkózásban (Sushil Kumar) és az ökölvívásban (Vijender Kumar) szereztek még két bronzérmet. Utóbbi sportoló számos profi ajánlatot utasított vissza az elmúlt években annak érdekében, hogy továbbra is amatőr maradjon, így ott lehessen a londoni olimpián. A fenti sportágak mellett tollaslabdában (Saina Nehwal), női ökölvívásban (Mary Kom) és sportlövészetben számítanak éremre az indiaiak. Utóbbi sportágban Tejaswini Sawant és a blogunkban korábban már bemutatott Gagan Narang is esélyes lehet, akár a győzelemre is. Ja, mellesleg India a riói olimpiára már 7-8 aranyéremmel számol… Ha figyelembe vesszük az ország naponta hatalmas mértékben gyarapodó lakosságát, akkor talán nem is annyira irreálisak ezek az elképzelések.